Őszi reggeli
Ezt hozta az ősz. Hűs gyümölcsöket
üvegtálon. Nehéz, sötét-smaragd
szőlőt, hatalmas, jáspisfényü körtét,
megannyi dús, tündöklő ékszerét.
Vízcsöpp iramlik egy kövér bogyóról,
és elgurul, akár a brilliáns.
A pompa ez, részvéttelen, derült,
magába-forduló tökéletesség.
Jobb volna élni. Ámde túl a fák már
aranykezükkel intenek nekem.
*
Autumn Breakfast
These autumn brings. Refreshing fruits
on a glass tray. Heavy, deep emerald
of grapes, pears huge and jasper-lit,
and all its lavish and refulgent gems.
A juicedrop slithers from a berry's globe
and rolls away, bright as a diamond.
This pomp is short of sympathy, serene,
perfection turning in upon itself.
Better to live. And yet, beyond, the trees
already wave their golden arms to me.
Translated by Alan Dixon
*
Autumn Breakfast
These autumn brings. Refreshing fruits
on a glass tray. Heavy, deep emerald
of grapes, pears huge and jasper-lit,
and all its lavish and refulgent gems.
A juicedrop slithers from a berry's globe
and rolls away, bright as a diamond.
This pomp is short of sympathy, serene,
perfection turning in upon itself.
Better to live. And yet, beyond, the trees
already wave their golden arms to me.
Translated by Alan Dixon
*
Frühstück im Herbst
Der Herbst hat kühle Früchte aufgetischt
in einer Form aus Glas. Smaragden schwer
die Trauben, Jaspisglanz der Riesenbirnen,
all seine reichen Schätze strahlen hell.
Ein Wassertropfen rinnt von einer Beere
und setzt als Edelstein die Laufbahn fort.
Grandios ist dieses Fest, gelöst und distanziert,
hat die Vollendung zu sich selbst gefunden.
Mehr wert wär es zu leben. Jenseits winken
jedoch die Bäume mit der Goldhand mir.
Übersetzt von Brigitte Struzyk
*
Déjeuner d’automn
Voici ce que l’automne apporte. Des fruits frais
sur un plateau de verre. De lourds raisins,
Émeraude foncé, des poires aux reflets de jaspe,
Tous ses joyaux éclatants, somptueux.
D’une grosse baie glisse une goutte d’eau
Qui va rouler comme un brillant.
C’est cela le luxe: la perfection,
Sereine, implacable, en soi-même se mirant.
Mieux vaudrait vivre, mais là-bas, les arbres
De leur main dorée déjà me font signe.
Traduit par Eugène Guillevic
No comments:
Post a Comment