The Silence in Trees At night when the small ensembles head home
and all the drums are tired of drumming,
tall trees stand along the streets like gates
of soundlessness, like high candelabras
before a Gothic universe we cannot grasp.
The golden saxophones are packed away
like dolls on pink silk cushions
— car doors slam shut with brief bangs
and taxis dart away to east and south
— the big tuba is lashed down on the roof
like a toy elephant with huge ears
and the clown goes home
and the singer with the big calcium smile,
and Clarissa, the nude dancer, goes home
to unclothe her heart before the face of sleep,
each cigarette glow tiredly shuts its eye
and everything's wiped off the slate of night
by a soundless hand
so the silence of trees will come out.
For soon all the sounds in the world will go home to sleep
and all the colors will get tired of coloring
and travel away from us to who knows where
and everything will be rubbed out by soft cloths
as now, tonight, by powdered-silver rain
over all the parks looming like gates
to a kingdom we once left behind
and the silence will break out
in all the trees.
Translated by Roger Greenwald
*
Fák némasága
Éjjel, mikor a zenekarok mind hazamennek,
s a dobok is fáradtak már dobolni,
az útmenti fák úgy magaslanak, mint
a csönd kapui, roppant gyertyatartók
a mindenség gótikus katedrálisában.
Mint babákat, az arany szaxofonokat
rózsaszínű selyempárnákra rakják
— autóajtók csukódnak kurta kattanással
s taxik szaladnak tova délnek és keletnek
— a tetejükre kötözött óriástubával
olyanok, mint holmi nagyfülű játékelefánt,
s elmegy a bohóc is haza,
s a kálcium-mosolyú énekes,
s Klarissza sztriptíz-táncosnő is hazamegy, hogy levetkezze
az álom arca előtt kiürült szívét,
lehunyja szemét minden cigarettacsonk,
s az éjszaka táblájáról egy hangtalan
kéz mindent letöröl,
hogy fölerősödjék a fák nagy némasága.
És hazatér aludni a világon
minden zörej,
elfáradnak a színek színesedni,
s elillannak előlünk észrevétlen,
s letörölnek mindent a puha törlőrongyok,
ezüstös, porfinom eső
terül szét a parkok fölött,
valószínűtlen világ, honnan egykor jöttünk,
s melyben minden fa némasága megnő
s előtör.
Sulyok Vince fordítása
[Téli levél, Tizenkét norvég költő, Európa, 1976]
André Kertész
.
.
.............................................................................................................................................................................................................................
