Jean Cocteau: QUEL EST CET ÉTRANGER...

(Portrait de Paul Éluard sur son lit de mort.)

Quel est cet étranger de marbre

Sur un drap de lit étendu

Et son lit serait-il un arbre

Car il a des pieds de pendu.

Il n'entrait pas dans ta magie

Cette ruse de t'en aller

En te hâtant de modeler

Une redoutable effigie.

Autant que le masque de fer

Ta figure de cire intrigue

Ton corps est une lourde digue

Où vient s'agenouiller la mer

Toute cette chambre rappelle

La mise en œuvre d'un obscur

Travail et l'ombre d'une échelle

Contre le fantôme d'un mur.

La voleuse en a fait usage

Mais si le vol se découvrait

Elle te sculpte un faux visage

Avant de fuir avec le vrai.

La mort jalouse ceux qui vivent

Et connaissant par quels chemins

Tu nous rafraîchissais d'eaux vives

Elle a même volé tes mains.

(Jean Cocteau: Clair-obscur: poémes, Éditions du Rocher, 1954)

*

Ki ez az idegen?

Paul Éluard a halottas ágyon

Ki ez az idegen, az ágyra

kiterített márvány-alak?

S bitó az ágya tán, hogy lába,

mint akasztottaké, dagad?

Nem vág a te varázslatodba

e fondorlat, hogy elszelelsz

mitőlünk s ily rémületes,

ijesztő képet öltsz magadra.

Viasz-arcod éppoly csalárd,

mint vas-álarc, ha leereszted.

Roppant magas gát lett a tested,

amely megtöri a dagályt.

Valami bűntett színhelyének

tűnik ez az egész szoba,

egy látszat-fal üres helyének

dől csak egy létra árny-foka.

A tolvaj azon törhetett be,

s mielőtt még felfedezik,

ál-arcot vésett rád sietve,

és elvitte az igazit.

A halál az élőt irigyli,

s jól tudva, milyen tiszta víz

kortyát nyújtottad szánknak inni, --

ellopta még a kezed is.

Somlyó György fordítása

______________

In: Somlyó György: AZ UTAZÁS, Magvető, Budapest, 1984


.