Hart Crane

 (American, July 21, 1899 – April 27, 1932)

MY GRANDMOTHER'S LOVE LETTERS

There are no stars tonight
But those of memory.
Yet how much room for memory there is
In the loose girdle of soft rain.

There is even room enough
For the letters of my mother’s mother,
Elizabeth,
That have been pressed so long
Into a corner of the roof
That they are brown and soft,
And liable to melt as snow.

Over the greatness of such space
Steps must be gentle.
It is all hung by an invisible white hair.
It trembleS as birch limbs webbing the air.

And I ask myself:

“Are your fingers long enough to play
Old keys that are but echoes:
Is the silence strong enough
To carry back the music to its source
And back to you again
As though to her?”

Yet I would lead my grandmother by the hand
Through much of what she would not understand;
And so I stumble. And the rain continues on the roof
With such a sound of gently pitying laughter.

_____
The Complete Poems of Hart Crane (2000)

David Alfaro Siqueiros: Hart Crane (1931)

Oil on canvas, 63 x79 cm

NAGYANYÁM SZERELMES LEVELEI

Nincsenek csillagok ma éjjel,
csupán az emlékezetéi.
De az emlékezetnek mennyi tér jut
A lágy eső laza övezetében.

Van például elég tér,
Anyám anyja, Elizabeth
Leveleihez,
Melyek olyan sokáig préselődtek
A tető egyik zugába,
Hogy barnák és lágyak,
Már-már olvadékonyak, mint a hó.

Ahol ily nagyság tárul,
Szelíden kell járni.
Egy láthatatlan ősz hajszálon függ minden.
Remeg, nyírfagally-szövedék a légben.

S kérdezem magamat:

"Elég hosszú-e ujjad, hogy öreg
Billentyűzeten játssz, mely visszhang már csak,
A csend elég erős-e
Forrásához a zenét visszavinni,
Aztán hozzád megint,
Mind úgy, akár ha hozzá?"

Ám én megfognám nagyanyám kezét,
Vinném mindenfélén át, mit nem ért;
Így botladozom. S az eső a tetőn
Oly szelíden szánva nevet tovább.


Tandori Dezső fordítása

_____

Hart Crane: Mindenek neve, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1989



.