(1920. szeptember 14. – 1994. február 10.)
ÖNÉLETRAJZ
hatéves koromig
analfabéta voltam
emlékszem
hatéves koromig
teljes mértékben
szót értettem
kortársaimmal
NE SÍRJATOK
Mindig valami fontosat
szerettem volna mondani
néktek
Aztán valahogy
mindig csak ilyenekre futotta
hogy
ne féljetek
ne hazudjatok
ne bántsatok
szeressetek
ne sírjatok
sirassatok
Az istenért
mondjatok már végre
helyettem valami fontosabbat
KÉRELEM
Csak kötelezővé ne tegyétek
azt, ami szabad:
a gyötrelmet
s a gyönyörűséget.
ÉDEN, SZALMASZÁL
azt most sem tudom megmondani néked
hogy az Éden merre van
de a multkor - egy pillanatra -
nem lehetett túl messze tőlünk
emlékszel arra a szalmaszálra
amelyen függött valami?
(valami amiről utólag még kérdezted is
hogy vajon mi lehetett)
tudod arra a szalmaszálra gondolok
amelyet már csak akkor vettünk észre
amikor a hátunk mögött
egészen közel hozzánk
azzal a furcsa kettős robajjal
leszakadtunk róla
_____
Simonyi Imre: Szemközt s háttal, Irodalmi Jelen Könyvek, Arad, 2006
Simonyi Imre: Az öröm hiányzott, Trikolor-Intermix Kiadó, Ungvár-Budapest, 1994
No comments:
Post a Comment