Radnóti Miklós:
| A mélyben néma, hallgató világok, üvölt a csönd fülemben s felkiáltok, de nem felelhet senki rá a távol, a háborúba ájult Szerbiából s te messze vagy. Hangod befonja álmom, s szivemben nappal ujra megtalálom, hát hallgatok, míg zsong körém felállván sok hűvös érintésü büszke páfrány. Mikor láthatlak ujra, nem tudom már, ki biztos voltál, súlyos, mint a zsoltár, s szép mint a fény és oly szép mint az árnyék, s kihez vakon, némán is eltalálnék, most bujdokolsz a tájban és szememre belülről lebbensz, így vetít az elme; valóság voltál, álom lettél ujra, kamaszkorom kútjába visszahullva féltékenyen vallatlak, hogy szeretsz-e? s hogy ifjuságom csúcsán, majdan, egyszer, a hitvesem leszel, - remélem ujra s az éber lét útjára visszahullva tudom, hogy az vagy. Hitvesem s barátom, - csak messze vagy! Túl három vad határon. S már őszül is. Az ősz is ittfelejt még? A csókjainkról élesebb az emlék; csodákban hittem s napjuk elfeledtem, bombázórajok húznak el felettem; szemed kékjét csodáltam épp az égen, de elborult s a bombák fönt a gépben zuhanni vágytak. Ellenükre élek, - s fogoly vagyok. Mindent, amit remélek fölmértem s mégis eltalálok hozzád; megjártam érted én a lélek hosszát, s országok útjait; bíbor parázson, ha kell, zuhanó lángok közt varázslom majd át magam, de mégis visszatérek; ha kell, szívós leszek, mint fán a kéreg, s a folytonos veszélyben, bajban élő vad férfiak fegyvert s hatalmat érő nyugalma nyugtat s mint egy hűvös hullám: a 2 x 2 józansága hull rám. Lager Heidenau, Žagubica fölött a hegyekben, 1944. augusztus-szeptember  |
Gyarmati Fanni és Radnóti Miklós, 1936
Miklós Radnóti:
LETTER TO MY SPOUSE
From deep below a world of eerie silence
roars in my ears, I cry out in defiance,
but I get no reply, no friendly sound in
this battle-weary grim Serbian mountain
and you're so far. Your voice weaves through my dreams, -
by day my heart will tell me what it means, -
so I listen while rustling ferns so proudly
stand like a guard and cooling shade around me.
When shall we meet again, I ask the question;
you were my weighty psalm, my sure direction
and beautiful like light, and like the darkness,
I'd find my way to you speechless and sightless.
You hide now but the mind comes to the rescue,
upon my inward eye I can arrest you;
you were once real, now I dream your presence:
I fall back in the well of adolescence
and ask "You love me true?" jealously, vainly,
and "later, in the prime of youth, once, maybe,
would you become my wife?" - I hope again
and in the sober waking state the brain
confirms: you are my wife, my friend, my angel,
but caged by borders, distance, deadly danger.
It's autumn soon. Will it forget me, traceless?
I will remember always your embraces.
Some time ago I still believed in wonders,
above my head a bombing squadron thunders;
up in the sky your blue eyes looked back at me
then blue turned dark, the bombs were desperately
trying to dive. I live for mere survival, -
and I'm a slave. No act of self-denial
is too daunting if it can reunite us;
for you I marched with sinners and the righteous
in distant lands; I'd walk on glowing embers,
for you I'd force my poor reluctant members
through walls of fire, bul I'll be returning,
I shall be further toughened by the burning.
Fierce men who live in danger every hour
are calm, serene, (this is their shield and power),
that calm now weaves a spell and I am able
to be as sober as the 2-times table.
Translated by Peter Zollman
LETTER TO MY SPOUSE
From deep below a world of eerie silence
roars in my ears, I cry out in defiance,
but I get no reply, no friendly sound in
this battle-weary grim Serbian mountain
and you're so far. Your voice weaves through my dreams, -
by day my heart will tell me what it means, -
so I listen while rustling ferns so proudly
stand like a guard and cooling shade around me.
When shall we meet again, I ask the question;
you were my weighty psalm, my sure direction
and beautiful like light, and like the darkness,
I'd find my way to you speechless and sightless.
You hide now but the mind comes to the rescue,
upon my inward eye I can arrest you;
you were once real, now I dream your presence:
I fall back in the well of adolescence
and ask "You love me true?" jealously, vainly,
and "later, in the prime of youth, once, maybe,
would you become my wife?" - I hope again
and in the sober waking state the brain
confirms: you are my wife, my friend, my angel,
but caged by borders, distance, deadly danger.
It's autumn soon. Will it forget me, traceless?
I will remember always your embraces.
Some time ago I still believed in wonders,
above my head a bombing squadron thunders;
up in the sky your blue eyes looked back at me
then blue turned dark, the bombs were desperately
trying to dive. I live for mere survival, -
and I'm a slave. No act of self-denial
is too daunting if it can reunite us;
for you I marched with sinners and the righteous
in distant lands; I'd walk on glowing embers,
for you I'd force my poor reluctant members
through walls of fire, bul I'll be returning,
I shall be further toughened by the burning.
Fierce men who live in danger every hour
are calm, serene, (this is their shield and power),
that calm now weaves a spell and I am able
to be as sober as the 2-times table.
Translated by Peter Zollman
Budapest, 1997. április 10. Radnóti Miklós özvegye, Gyarmati Fanni részt vesz a költészet napja - József Attila születésnapja - alkalmából a Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetsége által rendezett koszorúzási ünnepségen, a költő Duna-parti szobránál.
MTI Fotó: Soós Lajos
ISTEN ÉLTESSE FIFI NÉNIT!
.
Korábban / Previously:
No comments:
Post a Comment