AGAINST UNWORTHY PRAISE
O HEART, be at peace, because
Nor knave nor dolt can break
What's not for their applause,
Being for a woman's sake.
Enough if the work has seemed,
So did she your strength renew,
A dream that a lion had dreamed
Till the wilderness cried aloud,
A secret between you two,
Between the proud and the proud.
What, still you would have their praise!
But here's a haughtier text,
The labyrinth of her days
That her own strangeness perplexed;
And how what her dreaming gave
Earned slander, ingratitude,
From self-same dolt and knave;
Aye, and worse wrong than these.
Yet she, singing upon her road,
Half lion, half child, is at peace.
[Source: Collected Poems of W. B. Yeats]
W. B. Yeats by Alvin Langdon Coburn (1882-1966)
(Source)
OLCSÓ DÍCSÉRET ELLEN
Ó szív nyugodj meg – mért fáj,
Ha zúg az aljanép –
Hisz nem a tapsért írtál,
Hanem egy asszonyért.
Elég, hogy minden munkád
Amit ő ihletett,
Álom, mit oroszlán lát,
Hogy belereszket a vadon –
Kettőtök titka ez,
Két büszkét egybefon.
Mégis taps kéne hát?
De íme, a példa kemény:
Nézd élte labirintusát –
Ő áll a legközepén.
Álma sem volt elég –
Hálátlan ostobák:
Zúgott a csőcselék,
Gúnyt, mocskot rádobott...
De ő dalolva megy tovább:
Oroszlán, gyermek – és nyugodt.
Szabó T. Anna fordítása
[William Butler Yeats versei, Európa Könyvkiadó, Budapest, 2000]
..............................................................................................................................................................................................................................
