The Guitar The weeping of the guitar begins. The goblets of dawn are smashed. The weeping of the guitar begins. Useless to silence it. Impossible to silence it. It weeps monotonously as water weeps as the wind weeps over snowfields. Impossible to silence it. It weeps for distant things. Hot southern sands yearning for white camellias. Weeps arrow without target evening without morning and the first dead bird on the branch. Oh, guitar! Heart mortally wounded by five swords.
-translated by Cola Franzen 
Federico García Lorca
b. June 5, 1898
GITÁR
Lassú rívásba
kezd a gitár.
Széttörnek a reggel
kelyhei már.
Lassú rívásba
kezd a gitár.
Csitítani kár.
Hallgatni nem tud,
zokog, ha fáj.
Egy hangra jár,
mint víz sírdogál,
mint hófuvásba
szél sírva száll.
Hallgatni nem tud,
zokog, ha fáj.
Jaját zokogja
távoli tájért.
A Dél izzó homokja
fehér kaméliákért.
Hogy alkony ez, s hol volt a hajnal,
hogy a nyíl sehova nem talál,
s az ágon az elhallgatott dal,
első halott madár.
Ó, szív, gitár!
Öt húrral, öt karddal
járt át a halál.
Vas István fordítása
[Federico García Lorca válogatott versei, Kozmosz Könyvek, 1977]
..............................................................................................................................................................................................................................
