Sonnet VIII
How many masks wear we, and undermasks,
Upon our countenance of soul, and when,
If for self-sport the soul itself unmasks,
Knows it the last mask off and the face plain?
The true mask feels no inside to the mask
But looks out of the mask by co-masked eyes.
Whatever consciousness begins the task
The task's accepted use to sleepness ties.
Like a child frighted by its mirrored faces,
Our souls, that children are, being thought-losing,
Foist otherness upon their seen grimaces
And get a whole world on their forgot causing;
And, when a thought would unmask our soul's masking,
Itself goes not unmasked to the unmasking.
[Source: 35 Sonnets by Fernando António Nogueira Pessoa]
November 30, 2006 / Project Gutenberg Edition
Fernando Pessoa (1888-1935)
Angol szonettek
VIII.
Hány maszk és maszk a maszk alatt a lelkünk
Ábrázatán! Honnan tudja, ha kedve
Támad levetni, a lélek, hogy eltűnt
A végső maszk, és már nincs semmi fedve?
Az igazi maszk nem maszkon-belülnek
Érzik, kinéz hozzámaszkolt szem által.
Eszmélni fogtunk bár hozzá, az ügylet
Szokott módja rokon az altatással.
Mint gyerek, kit megrémít tükörarca,
Gondolatvesztő lelkünk, e gyerek,
Másságot csempész a látott grimaszra:
Egy világot az eltűnt ok helyett.
S kiszállva lelkünk maszkabálja ellen
Nincs gondolat, mely maszkot ne viseljen.
1913
Várady Szabolcs fordítása
[Fernando Pessoa: ARC TÖBBES SZÁMBAN, Helikon Kiadó, 1988]
..............................................................................................................................................................................................................................
