Samuel Beckett (1906-1989)

"But what's all this about not being able to die, live, be born, that must have some bearing, all this about staying where you are, dying, living, being born, unable to go forward or back, not knowing where you come from, or where you are, or where you're going, or that it's possible to be elsewhere, to be otherwise, supposing nothing, asking yourself nothing, you can't, you're there, you don't know who, you don't know where, the thing stays where it is, nothing changes, within it, outside it, apparently, apparently."
.

– Samuel Beckett, from 'The Unnamable', p. 363.

Samuel Beckett seated in Café, Paris, 1985 by John Minihan

"De mi ez az egész, hogy az ember képtelen meghalni, élni, megszületni, bizonyára van valami szerepe, hogy ott marad, ahol éppen van, haldoklik, él, megszületik, képtelen haladni, képtelen hátrálni, nem tudva honnan jön, hol van, hová megy, s hogy máshol is lehetne, másként is létezhetne, nem feltételezve semmit, nem kérve semmit, nem lehet, ott van, nem tudni, ki ő, sem azt, hogy hol van, a tárgy ott marad, nem változik benne semmi, körülötte sem, látszólag, látszólag nem." 

Török Gábor fordítása

– Samuel Beckett,  A megnevezhetetlen (részlet), 482. old.

__________ 

Samuel Beckett, Three Novels: Molloy, Malone Dies, The Unnamable, Grove Press, 2009 

Samuel Beckett, Molloy, Malone meghal, A megnevezhetetlen, Magvető, Bp., 1987

Fotó: MutualArt 

--

Samuel Beckett bibliográfia (MEK)

Exhibition - Fanthoms from Anywhere  (Harry Ransom Center)

Apmonia (The Modern Word)

.

Samuel Beckett

(13 April 1906 – 22 December 1989)

Cascando

1

why not merely the despaired of

occasion of

wordshed

is it not better abort than be barren

the hours after you are gone are so leaden

they will always start dragging too soon

the grapples clawing blindly the bed of want

bringing up the bones the old loves

sockets filled once with eyes like yours

all always is it better too soon than never

the black want splashing their faces

saying again nine days never floated the loved

nor nine months

nor nine lives

2

saying again

if you do not teach me I shall not learn

saying again there is a last

even of last times

last times of begging

last times of loving

of knowing not knowing pretending

a last even of last times of saying

if you do not love me I shall not be loved

if I do not love you I shall not love

the churn of stale words in the heart again

love love love thud of the old plunger

pestling the unalterable

whey of words

terrified again

of not loving

of loving and not you

of being loved and not by you

of knowing not knowing pretending

pretending

I and all the others that will love you

if they love you

3

unless they love you

1936

Saint-Lô

Vire will wind in other shadows
unborn through the bright ways tremble
and the old mind ghost-forsaken
sink into its havoc 

1946

Cascando

1
miért nem csak a szóömlés
alkalmának
kétségbeesése

meddőségnél nem jobb-e elvetélni

ahogy elmész az órák percek ólmosak
mégis mindig oly hamar kezdenék a kívánkozás
ágyát vakon dúló kézitusát
csontokat hoznak föl régi szerelmeket
szemgödröket hol hajdan szem volt mint a tiéd
mindig minden jobb-e hamarabb mint soha
fekete szükség arcukat befröcsköli
azt mondom én kilenc nap nem sodorja el a szerelmest
    hónap se
    élet se kilenc

2
azt mondom én
ha te nem tanítasz én sosem tanulok
azt mondom én van egy utolsó
még a végső idők közül is
könyörgés végső ideje
szerelem végső ideje
tudásé nemtudásé színlelésé
végsők közt is utolsó szavaké hogy
ha te nem szeretsz nem szerettek engem
ha téged nem szeretlek nem szerettem

pállott-szó köpü a szívben megint
vágy vágy vágy rossz dugattyú-kotyogás
verődik a sose változó
szó-tejsavó

megrémülve megint
hogy szerelem nem lesz
hogy lesz de nem irántad
hogy lesz de nem a tiéd
hogy tudás nemtudás színlelés
csak színlelés

én s mind a többi aki majd szeret
ha majd szeret

3
hacsak nem szeret

Saint-Lô

Vire majd más árnyak közt forog
nem-születők remegnek fénysugáron
és a vén elme kísértet-hagyottan
pusztulásába lemerül

Tandori Dezső fordítása


___________

Samuel Beckett, Collected Poems in English and French,  Grove Press, 1977

Tandori Dezső, Föld és Vadon, Európa, 1978 

. 

William Butler Yeats

(13 June 1865 – 28 January 1939)

HE WISHES FOR THE CLOTHS OF HEAVEN

HAD I the heavens’ embroidered cloths,
Enwrought with golden and silver light,
The blue and the dim and the dark cloths
Of night and light and the half light,
I would spread the cloths under your feet:    
But I, being poor, have only my dreams;
I have spread my dreams under your feet;
Tread softly because you tread on my dreams.

AZ ÉG KÖNTÖSÉRE VÁGYIK

Volna csak enyém az ég köntöse,

Arannyal hímzett ezüstszínű fény,

Az ég kék, sötét s szürke köntöse,

Melyben az éj jár s a hajnal s a fény,

Azt teríteném lábaid elé:

De minden kincsem csak az álmaim;

Álmaim terültek lábad elé;

Lépj lágyan: amin jársz: az álmaim.

Szabó Lőrinc fordítása

Statue of W.B. Yeats, Sligo, Ireland

photo: ms

TO A CHILD DANCING IN THE WIND


DANCE there upon the shore;
What need have you to care
For wind or water’s roar?
And tumble out your hair
That the salt drops have wet;
Being young you have not known
The fool’s triumph, nor yet
Love lost as soon as won,
Nor the best labourer dead
And all the sheaves to bind.
What need have you to dread
The monstrous crying of wind?

EGY GYERMEKHEZ AKI A SZÉLBEN TÁNCOL

Táncolj a part felett;

Mi gondod rá, ha dagad

A víz, a förgeteg?

Csak rázd, rázd sós hajad

Nedves zuhatagát;

Ifjú vagy, mit neked,

Hogy győz a bolond, s a vágy

Betelve szétpereg,

S a jó munkás halott,

S a kéve kötést akar.

Mit bánod, hogyha zokog

Az óriás vihar?

Nemes Nagy Ágnes fordítása

***

WHEN YOU ARE OLD

WHEN you are old and grey and full of sleep,

And nodding by the fire, take down this book,

And slowly read, and dream of the soft look

Your eyes had once, and of their shadows deep;

How many loved your moments of glad grace,

And loved your beauty with love false or true,

But one man loved the pilgrim soul in you,

And loved the sorrows of your changing face;

And bending down beside the glowing bars,

Murmur, a little sadly, how Love fled

And paced upon the mountains overhead

And hid his face amid a crowd of stars.   


HA ŐSZ LESZEL S ÖREG

Ha ősz leszel, s öreg, s est közelit,
S tűz mellett bólongsz, vedd le könyvemet,
S olvass, lassan, s álmodd vissza szemed
Puha tekintetét, s mély árnyait;

S hogy hányan szerették az ifjúság
Gyönyörét benned, hazug s hű szivek;
De egy férfi zarándok lelkedet
Szerette, s romló arcod bánatát;

És suttogd el, búsongva, míg a rács
Izzik, hogy szökött meg a szerelem,
S hogy vonta, túl az égi hegyeken,
Arcára a csillagok fátyolát.

Szabó Lőrinc fordítása

________

William Butler Yeats versei

Európa, Lyra Mundi-sorozat, Bp., 2000

William Butler Yeats Collection at Bartleby

Seamus Heaney

(Irish, born 13 April 1939)

. 
The Rain Stick

for Beth and Rand

Upend the rain stick and what happens next
Is a music that you never would have known
To listen for. In a cactus stalk

Downpour, sluice-rush, spillage and backwash
Come flowing through. You stand there like a pipe
Being played by water, you shake it again lightly

And diminuendo runs through all its scales
Like a gutter stopping trickling. And now here comes
A sprinkle of drops out of the freshened leaves,

Then subtle little wets off grass and daisies;
Then glitter-drizzle, almost-breaths of air.
Upend the stick again. What happens next

Is undiminished for having happened once,
Twice, ten, a thousand time before.
Who cares if all the music that transpires

Is the fall of grit or dry seeds through a cactus?
You are like a rich man entering heaven
Through the ear of a raindrop. Listen now again.
___________
(from The Spirit Level, 1996)

*

AZ ESŐBOT

Bethnek és Randnek

Fordítsd föl az esőbotot, meglátod,
Olyan zene lesz, hogy életedben
Nem hitted volna. Zápor, zubogás,

Csobogó hullámverés rohan át
A kaktuszon. Csak állsz ott, mint a cső,
Amin a víz játszik, épp csak újra rázod,

Diminuendo fut át a lemezek közt,
Mint csörgedező eresz, szűnőben. Aztán
Permet-csöppek az éledő levélen,

És fűről, virágról parányi pára;
És csillám-szitálás, szinte-lehelet.
Fordítsd föl újra a botot. Meglátod,

Semmivel nem lesz kisebb, ami lesz,
Attól, hogy egyszer, tízszer, tízezerszer így volt.
Mit számít, ha a felsejlő zene

Csak szemcse, száraz mag a kaktusztőben?
A gazdag ember vagy, aki a mennybe
Egy esőcsepp fokán jutsz át. Figyeld csak.

Mesterházi Mónika fordítása

_____________
Seamus Heaney: Hűlt hely, Válogatott versek, Kalligram, Pozsony, 2010

Oscar Wilde

(Irish, 16 October 1854 – 30 November 1900)

.

LE RÉVEILLON

The sky is laced with fitful red,
The circling mists and shadows flee,
The dawn is rising from the sea,
Like a white lady from her bed.

And jagged brazen arrows fall
Athwart the feathers of the night,
And a long wave of yellow light
Breaks silently on tower and hall,

And spreading wide across the wold
Wakes into flight some fluttering bird,
And all the chestnut tops are stirred,
And all the branches streaked with gold.

*

TRISTITIAE

Aιλινον,  α΄ι  λινον ειπα, το  δ΄ ιν  νιxατω

O well for him who lives at ease
With garnered gold in wide domain,
Nor heeds the splashing of the rain,
The crashing down of forest trees.

O well for him who ne'er hath known
The travail of the hungry years,
A father grey with grief and tears,
A mother weeping all alone.

But well for him whose foot hath trod
The weary road of toil and strife,
Yet from the sorrows of his life.
Builds ladders to be nearer God.

*

SYMPHONY IN YELLOW

An omnibus across the bridge
Crawls like a yellow butterfly
And, here and there, a passer-by
Shows like a little restless midge.

Big barges full of yellow hay
Are moored against the shadowy wharf,
And, like a yellow silken scarf,
The thick fog hangs along the quay.

The yellow leaves begin to fade
And flutter from the Temple elms,
And at my feet the pale green Thames
Lies like a rod of rippled jade. 

____________________

LE RÉVEILLON

Vörös az égen a szegély,
Fut a köd és a párafátyol,
Mint fehér hölgy patyolatágyból
A reg a vízből égre kél.

Borzonganak az ércnyilak
Az éjszakának kusza tollán
S a sárga fényhab, szertefolyván,
A tornyon, a falon kihat.

És árad-ömlik hangtalan,
Egy bús madár száll félig-ébren.
A gesztenyefa ing a szélben
És minden ága sárarany.

*

TRISTITIAE

Aιλινον,  α΄ι  λινον ειπα, το  δ΄ ιν  νιxατω

Ó boldog az, ki gazdagon
Él birtokán kincsek között
S nem bánja, hogy eső zörög
És földre reccsen a pagony.

Ó, boldog az, ki sanyarú
Éh kínját nem ismeri,
Anyát, ki gonddal van teli
S apát, kit megőszít a bú.

De boldog az, kit bánat öl,
Az élete harc és teher
S jajából lajtorját emel
És Istenhez hág rajta föl.

*

SÁRGA SZIMFÓNIA

Az omnibusz a hidra bú,
Mint sárga pille s szerteszét
Sürög-forog, jár-kél a nép,
Izeg-mozog, akár a szú.

Bárkákat sárga széna föd,
Egyik-másik a révben áll
S mint sárga, selymes puha sál
Takarja a partot a köd.

A szilfa sárga lombja zúg
S a Templéről idelebeg.
A haloványzöld Themze meg
Mint egy opálos, hosszú rúd.

Kosztolányi Dezső fordításai

______________

Kosztolányi válogatott műfordításai - Oscar Wilde: Költemények

Szerkesztette: Vas István, Szépirodalmi Könyvkiadó, Bp.

Oscar Wilde online

Fotó

Paul Muldoon (b. June 20, 1951 Portadown, Northern Ireland)

.
The Boundary Commission

You remember that village where the border ran
Down the middle of the street,
With the butcher and baker in different states?
Today he remarked how a shower of rain

Had stopped so cleanly across Golightly's lane
It might have been a wall of glass
That had toppled over. He stood there, for ages,
To wonder which side, if any, he should be on.

 Paul Muldoon

(image source)

A HATÁRKIJELÖLŐ BIZOTTSÁG

Emlékszel arra a falura, ahol a határ
Az utca közepén futott végig,
S más-más államba került a hentes és a pék?
Ma megjegyezte, hogy állt el egycsapásra egy zápor

A keskeny Golightly út közepén.
Mintha egy üvegfal lett volna, ami ledőlt.
Sokáig állt ott töprengve, melyik
Oldalt válassza, ha egyáltalán.

Kántor Péter fordítása

[In: ÚJ KABÁT, UTOLSÓ ESÉLY, Európa Könyvkiadó, 1993]

 Armagh, Northern Ireland, 2008

..............................................................................................................................................................................................................................

William Butler Yeats (Irish, June 13, 1865 – January 28, 1939)

SUPERNATURAL SONGS

IX.  i{The Four Ages of Man}

He with body waged a fight,
But body won; it walks upright.

Then he struggled with the heart;
Innocence and peace depart.

Then he struggled with the mind;
His proud heart he left behind.

Now his wars on God begin;
At stroke of midnight God shall win.


[Source]

The National Library of Ireland

 The Life and Works of William Butler Yeats 

Online Exhibition 

IX. Az ember négy korszaka

Testével vívott harcokat,
De teste győzött s fennmaradt.

Majd szívével is hadba szállt,
S elhagyta béke, tisztaság.

Majd szellemével küszködött,
Míg büszke szíve megszökött.

Most Istennel csatáz vadul -
Éjfélt üt: Isten lesz az úr.

Gergely Ágnes fordítása

[William Butler Yeats versei, Európa Könyvkiadó, Budapest, 2000]

..............................................................................................................................................................................................................................

William Butler Yeats (Irish, June 13, 1865 – January 28, 1939)

.
AGAINST UNWORTHY PRAISE

O HEART, be at peace, because
Nor knave nor dolt can break
What's not for their applause,
Being for a woman's sake.
Enough if the work has seemed,
So did she your strength renew,
A dream that a lion had dreamed
Till the wilderness cried aloud,
A secret between you two,
Between the proud and the proud.

What, still you would have their praise!
But here's a haughtier text,
The labyrinth of her days
That her own strangeness perplexed;
And how what her dreaming gave
Earned slander, ingratitude,
From self-same dolt and knave;
Aye, and worse wrong than these.
Yet she, singing upon her road,
Half lion, half child, is at peace.

[Source: Collected Poems of W. B. Yeats]

W. B. Yeats by Alvin Langdon Coburn (1882-1966)

(Source)

OLCSÓ DÍCSÉRET ELLEN

Ó szív nyugodj meg – mért fáj,

Ha zúg az aljanép –

Hisz nem a tapsért írtál,

Hanem egy asszonyért.

Elég, hogy minden munkád

Amit ő ihletett,

Álom, mit oroszlán lát,

Hogy belereszket a vadon –

Kettőtök titka ez,

Két büszkét egybefon.

Mégis taps kéne hát?

De íme, a példa kemény:

Nézd élte labirintusát –

Ő áll a legközepén.

Álma sem volt elég –

Hálátlan ostobák:

Zúgott a csőcselék,

Gúnyt, mocskot rádobott...

De ő dalolva megy tovább:

Oroszlán, gyermek – és nyugodt.

Szabó T. Anna fordítása

[William Butler Yeats versei, Európa Könyvkiadó, Budapest, 2000]

..............................................................................................................................................................................................................................

Seamus Heaney (Irish, born April 13, 1939)

.

Whinlands

All year round the whin
Can show a blossom or two
But it's in full bloom now.
As if the small yolk stain

From all the birds' eggs in
All the nests of spring
Were spiked and hung
Everywhere on bushes to ripen.

Hills oxidize gold.
Above the smoulder of green shoot
And dross of dead thorns underfoot
The blossoms scald.



Put a match under
Whins, they go up of a sudden.
They make no flame in the sun
But a fierce heat tremor

Yet incineration like that
Only takes the thorn--
The tough sticks don't burn,
Remain like bone, charred horn.

Gilt, jaggy, springy, frilled,
This stunted, dry richness
Persists on hills, near stone ditches,
Over flint bed and battlefield.

Seamus Heaney (1998)

Photo by Peter Thursfield

Rekettye

A tüskés rekettyének
Egész évben van egy-két virága,
De most áll virágban,
Mintha a tavaszi fészkek

Minden madártojása
Odaadná azt a csekély
Kis sárgáját, hogy ágak hegyén
Érjen: lobogós lándzsák.

Aranyat oxidálnak a dombok,
Salakként lehullt tövisek
És zöld hajtások füstje felett
Virágok forrnak.

Gyújts meg gyufával egy rekettyebokrot:
Villámsújtottan ég el.
Nem lobban lángja a fényben,
Csak a beleremegő lég izzóbb,

Ám így hamvadni csupán
Tövis tud. E faragatlan
Nyársak csont s szaru alakban
Maradnak, szenesen, változatlan.

Tépett-arany, ruganyos, redős,
Csenevész és száraz bőség: makacsul
Tapad dombokra, kő-árkokra borul
Kavicságyon és harcmezőn.

Tandori Dezső fordítása

[Seamus Heaney versei, Európa, Budapest, 1980]


..............................................................................................................................................................................................................................

Samuel Beckett (Irish, April 13, 1906 – December 22, 1989)

2.

je suis ce cours de sable qui glisse
entre le galet et la dune
la pluie d’été pleut sur ma vie
sur moi ma vie qui me fuit me poursuit
et finira le jour de son commencement

cher instant je te vois
dans ce rideau de brume qui recule
où je n’aurai plus à fouler ces longs seuils mouvants
et vivrai le temps d’une porte
qui s’ouvre et se referme

3.

que ferais-je sans ce monde sans visage sans questions
où être ne dure qu’un instant où chaque instant
verse dans le vide dans l’oubli d’avoir été
sans cette onde où à la fin
corps et ombre ensemble s’engloutissent
que ferais-je sans ce silence gouffre des murmures
haletant furieux vers le secours vers l’amour
sans ce ciel qui s’élève
sur la poussière de ses lests

que ferais-je je ferais comme hier comme aujourd’hui
regardant par mon hublot si je ne suis pas seul
à errer et à virer loin de toute vie
dans un espace pantin
sans voix parmi les voix
enfermées avec moi

Source: Collected Poems in English & French

Samuel Beckett (1979)

Photo by Richard Avedon

2.

my way is in the sand flowing
between the shingle and the dune
the summer rain rains on my life
on me my life harrying fleeing
to its beginning to its end

my peace is there in the receding mist
when I may cease from treading these long shifting thresholds
and live the space of a door
that opens and shuts


3.

what would I do without this world faceless incurious
where to be lasts but an instant where every instant
spills in the void the ignorance of having been
without this wave where in the end
body and shadow together are engulfed
what would I do without this silence where the murmurs die
the pantings the frenzies towards succour towards love
without this sky that soars
above its ballast dust

what would I do what I did yesterday and the day before
peering out of my deadlight looking for another
wandering like me eddying far from all the living
in a convulsive space
among the voices voiceless
that throng my hiddenness

 -- translated from French by the author (Source)

Samuel Beckett after a days rehearsal 

for "Waiting for Godot" (London, 1984)

Photo by John Minihan 

Négy költemény (részlet)

2.

ez a homokpergés vagyok
kavics és dűne közt
életemre nyári eső szakad
rám az életem hajszolva futamodva
a kezdetéhez mely a vég

nyugszom majd távolodó ködben
ha az örök-más küszöb-járást elhagyhatom
és egy ajtó tere leszek
mely nyílik és bezárul 

3.

e világ nélkül mit kezdenék se arc se kérdés

hol legyek végső ha nem oly pillanatban hol a pillanat

mind beleömlik a semmibe a megvolt-már-nemtudásba

mit kezdenék e hullám nélkül hol végezetül

együtt merül a test az árny

mit e csönd nélkül hol a neszezés kihal

a zihálás az őrület segítségért szerelemért

az ég nélkül mely pornehezéke

fölött egyre emelkedik

mit kezdenék amit tegnap meg tegnapelőtt

kajütablakomon lesve hátha vándorol valaki

más is mint én örvénylik messze mindentől ami él

mint én e rángó térben

hangtalanul a hangok közt melyek

rejtezésemben szoronganak

(1948)

Tandori Dezső fordítása

[In: FÖLD ÉS VADON, Válogatott versfordítások, Európa, Budapest, 1978]

..............................................................................................................................................................................................................................

Oscar Wilde (Irish, 1854-1900)

.

THE ARTIST

ONE evening there came into his soul the desire to fashion an image of THE PLEASURE THAT ABIDETH FOR A MOMENT. And he went forth into the world to look for bronze. For he could think only in bronze.

But all the bronze of the whole world had disappeared, nor anywhere in the whole world was there any bronze to be found, save only the bronze of the image of THE SORROW THAT ENDURETH FOR EVER.

Now this image he had himself, and with his own hands, fashioned, and had set it on the tomb of the one thing he had loved in life. On the tomb of the dead thing he had most loved had he set this image of his own fashioning, that it might serve as a sign of the love of man that dieth not, and a symbol of the sorrow of man that endureth for ever. And in the whole world there was no other bronze save the bronze of this image.

And he took the image he had fashioned, and set it in a great furnace, and gave it to the fire.

And out of the bronze of the image of THE SORROW THAT ENDURETH FOR EVER he fashioned an image of THE PLEASURE THAT ABIDETH FOR A MOMENT. 

[Source: Poems in Prose by Oscar Wilde] 

 A MŰVÉSZ

Egy este elfogta a vágy, hogy megmintázzon egy szobrot, a Pillanat gyönyörének szobrát. Útnak indult, hogy hozzá bronzot kerítsen. Elgondolni sem tudta másból.

    Akkorra azonban az egész világ bronzkészlete kifogyott, sehol a világon nem maradt egy darabnyi sem, egyetlen szobor, a Végtelen szomorúság kivételével.

    Ezt a szobrot pedig ő maga mintázta, a két kezével, és annak az egyetlen lénynek a sírjára állította, akit az életben a legjobban szeretett. A legjobban szeretett lény sírjára állította a maga mintázta szobrot, hadd szolgáljon emlékül az emberi szeretetnek, amely nem pusztul el, és jelképül az emberi szomorúságnak, mely örökkévaló. De ezen az egy szobron kívül nem maradt több bronz az egész világon.

    Fogta hát a maga mintázta szobrot, és egy nagy kemencébe, a lángok közé vetette.

    A bronzból pedig, a Végtelen szomorúság anyagából, megmintázta a Pillanat gyönyörének szobrát.

Lázár Júlia fordítása

[Ír költők antológiája, Budapest, Kozmosz Könyvek, 1988]

.............................................................................................................................................................................................................................

Seamus Heaney (Irish, born 1939)

.
SONG

A rowan like a lipsticked girl.
Between the by-road and the main road
Alder trees at a wet and dripping distance
Stand off among the rushes.

There are the mud-flowers of dialect
And the immortelles of perfect pitch
And that moment when the bird sings very close
To the music of what happens.

[Source: Internet Poetry Archive]

Seamus Heaney by Irish photojournalist Bobbie Hanvey

DAL

A berkenye rúzsozott lány.
A főút és a mellékút között
Messzi nyirkos sásmezőkön
Nedves égerfák merednek.

Tájszólás mocsárvirágai,
Telten zengő örökzöldek.
És az a pillanat, mikor a madár
Szinte azt énekli, ami van.

Gerevich András fordítása

[Forrás: Nagyvilág Folyóirat, 2009. november]
..............................................................................................................................................................................................................................

James Joyce (Febr. 2, 1882 - Jan. 13., 1941)

Chamber Music


I
Strings in the earth and air
  Make music sweet;
Strings by the river where
  The willows meet.

There's music along the river
  For Love wanders there,
Pale flowers on his mantle,
  Dark leaves on his hair.

All softly playing,
  With head to the music bent,
And fingers straying
  Upon an instrument.




II

The twilight turns from amethyst
  To deep and deeper blue,
The lamp fills with a pale green glow
  The trees of the avenue.

The old piano plays an air,
  Sedate and slow and gay;
She bends upon the yellow keys,
  Her head inclines this way.

Shy thought and grave wide eyes and hands
  That wander as they list --
The twilight turns to darker blue
  With lights of amethyst.

James Joyce. Chamber Music. First edition. 
London: Elkin Mathews, 1907.

Kamarazene

I

Ég alján, föld fölött
  Lágy zene kél,
Víz partján, fák között
  Pendül a szél.

Hol víz fele hajlik az ág,
  Suhanj, Szerelem,
Köntösöd őszi virág,
  Rőt lomb fejeden.

Gördül a dallam
  Az álmosodó habon,

S a kéz is halkan                                   

  Siklik a húrokon.

II

Az alkonyégi ametitszt
  Mind mélyebb kékbe hull,
Az utca fáin át fakó
  Zöld lámpák lángja gyúl.

Dal szól a régi zongorán,
  Derűs, nyugodt, meleg,
A sárga billentyűk fölött
  A kis fej megremeg.

Sóvár, ijedt szem űzi még
  Az álmok dallamát -
Az alkony éji kékbe hull
  Az ametiszten át.

Gergely Ágnes fordítása


In: A ZENE SZAVA, Zeneműkiadó, Budapest, 1973
Szerkesztette Gál Zsuzsa
Fotók/Photos: Joyce playing piano. Photograph by Gisèle Freund, Paris, 1939
Joyce playing guitar. Photograph by Ottacaro Weiss, a friend who was "scandalized" by Joyce's guitar playing. Trieste, 1915. The guitar is now on display at the James Joyce Museum in Martello Tower.

.............................................................................................................................................................................................................................