"Korda Sándor már 1937-ben felajánlotta, hogy forgassak egy Hitler-filmet, amely a személyek összecserélésén alapulna: Hitlernek ugyanis éppen olyan bajusza van, mint a csavargónak. Korda szerint mindkét szerepet eljátszhatnám. Akkoriban nem sokat foglalkoztam ezzel az ötlettel, de most nagyon is időszerű lett, és én keservesen vágyódtam már a munkára. Hirtelen fény gyúlt bennem! Hát persze! Hitler szerepében az ő zsargonjában uszíthatnám a tömeget, és annyit beszélhetnék, amennyit csak akarok. A csavargó szerepében viszont jórészt néma maradhatnék. A Hitler-történet egyesíthetné a burleszket a pantomimmal. Ezzel a lelkesedéssel a szívemben tértem vissza Hollywoodba, és nekiültem a forgatókönyv megírásának. Két évbe tellett, míg elkészültem vele. (...)
Hitlert nevetségessé kellett tennem, ki kellett figuráznom. Ha tudtam volna a német koncentrációs táborok borzalmairól, nem csinálom meg a Diktátor-t; nem fogom tréfára a nácik gyilkos őrületét. Feltettem azonban, hogy nevetségessé teszem a tiszta vérű fajról szóló misztikus, ostoba fecsegésüket...
A Diktátor-t, két, New York-i filmszínház tűzte műsorára, az Astor és a Capital. Az Astorban rendeztük a film sajtóbemutatóját. Franklin Roosevelt legfőbb tanácsadója, Harry Hopkins velem vacsorázott azon az estén. Vacsora után mentünk el a sajtóbemutatóra...
- Nagy film - mondta Harry, érdemes volt megcsinálni. De nincs esélye. A költségeket nem hozza be.
Mivel saját pénzemből kétmillió dollárt emésztett fel, és két évi munkába került, nem mondhatnám, hogy túlságosan megörvendeztetett Harrynak ez a jóslata. Józanul biccentettem. Hála az égnek, Hopkins tévedett. A Diktátor-t a Capitol mutatta be igen fényes, ám éppoly lelkes és ujjongó közönség előtt. New Yorkban tizenöt hétig játszotta egyszerre két mozi, és végül az összes addigi filmem közül a legnagyobb bevételt érte el. (...) Noha a kritikák legnagyobb része kifogásolta a beszédet, és azt tartotta, hogy ellentétes a film stílusával, a közönségnek jórészt tetszett; számos levelet kaptam, amely éppen a beszédet dicsérte. "
A Diktátor záróbeszéde
The Great Dictator's Speech
„Sajnálom, nem akarok császár lenni. Nem nekem való. Nem akarok uralkodni, nem akarok senkit leigázni. Segíteni szeretnék mindenkin, ha lehet – zsidón, árján, feketén és fehéren.
Mindnyájan segíteni akarunk egymáson. Ilyen az ember. Embertársunk boldogsága éltet, nem a nyomorúsága. Nem akarjuk gyűlölni, megvetni egymást. Mindenkinek jut hely ezen a világon. Elég gazdag az anyaföld, eltart mindnyájunkat.
Szabad és csodálatos lehetne az élet útja, de az utat eltévesztettük. Kapzsiság mérgezi az ember lelkét – gyűlöletbe rekeszti a világot – nyomorúságba és vérontásba masíroztat bennünket. Robogunk, repülünk, mégis kalodába zárjuk magunkat. A gépek, a bőség korszakában még mindig szűkölködünk. A tudás cinizmussá vált, értelmünk rideg, szívtelen. Túl sokat gondolkozunk, és túl keveset érzünk. A gépesítés mellé emberség kellene. A bölcsesség mellé kedvesség és jóság. Ha ez nincs, könyörtelen lesz az élet és mindennek vége.
A repülőgép és a rádió közelebb hozott bennünket egymáshoz. Valójában ezek is az emberi jóságot hirdetik – az egyetemes testvériséget – mindnyájunk egységét. Most is eljut a hangom sokmillió emberhez szerte a világon - sokmillió kétségbeesett férfihoz, asszonyhoz és gyermekhez – a kegyetlen rabtartó rendszer áldozataihoz. Ha meghallják a hangomat, ezt kiáltom nekik: Ne veszítsétek el a reményt. A ránk szakadt szenvedés a kapzsiság múló uralma – azoknak a kapálózása, akik félnek az emberi haladás útjától. A gyűlölség elmúlik, a diktátorok meghalnak, a néptől bitorolt hatalmuk visszaszáll a népre. Amíg az ember halandó, a szabadság nem pusztulhat el.
Katonák! Ne szolgáljátok a szörnyeteget, mert megvet, rabszolgává tesz, béklyóba ver, megköti az életet, előírja, mit tegyetek, mit gondoljatok, és mit érezzetek! Fegyelmez, éheztet, csordaként bánik veletek, ágyútölteléknek használ. Ne szolgáljatok embertelen embert - gépagyú, gépszívű gépembert! Nem vagytok gépek! Emberek vagytok! Emberek, szívetekben az emberiség szeretete! Ne gyűlöljetek! Csak az gyűlöl, akinek nem jut szeretet - akiben nincs szeretet és emberség!
Katonák! Ne harcoljatok rabszolgarendszerért! A szabadságért harcoljatok! Meg van írva Lukács evangéliumának tizenhetedik fejezetében, hogy Isten országa tibennetek van - nem egy emberben, vagy az emberek egy csoportjában, hanem minden emberben! Tibennetek! Nektek, a népnek megvan a hatalma – a hatalma, hogy gépeket teremtsen. A hatalma, hogy boldogságot teremtsen, hogy az életet széppé és szabaddá tegyétek - csodálatos kalanddá varázsoljátok. Használjátok hát – a demokrácia nevében – ezt a hatalmat: egyesüljünk valamennyien. Harcoljunk az új világért, amelyben az ember dolgozhat - amely a fiatalnak jövőt, az idősnek biztonságot ad.
A szörnyetegek is ilyeneket ígértek, amikor hatalomra kerültek. Hazudnak! Nem tartják be az ígéreteiket. Soha nem is teszik! A diktátor maga szabad, de a nép rabszolga. Azért küzdünk most, hogy felszabadítsuk a világot – ledöntsük a nemzeti határokat – megszabaduljunk a kapzsiságtól, a gyűlölettől és a türelmetlenségtől. Harcoljunk az értelem világáért - azért a világért, ahol a tudomány és a haladás mindnyájunk boldogságához vezet. Katonák! A demokrácia nevében egyesüljünk!
Hallasz engem, Hanna? Akárhol vagy, emeld fel az arcod! Emeld fel az arcod, Hanna! Szakadoznak a felhők! Áttör a napsugár! A sötétségből a világosság felé tartunk! Új világ küszöbén állunk – barátságosabb világ küszöbén, ahol az ember felülemelkedik a kapzsiságon, a gyűlöleten és a durvaságon. Emeld fel az arcod, Hanna! Emeld fel az arcod!”
Fordította: Abody Béla
________
Charles Chaplin: Életem
Európa Könyvkiadó, Bp., 1967
The Great Dictator's Speech
„Sajnálom, nem akarok császár lenni. Nem nekem való. Nem akarok uralkodni, nem akarok senkit leigázni. Segíteni szeretnék mindenkin, ha lehet – zsidón, árján, feketén és fehéren.
Mindnyájan segíteni akarunk egymáson. Ilyen az ember. Embertársunk boldogsága éltet, nem a nyomorúsága. Nem akarjuk gyűlölni, megvetni egymást. Mindenkinek jut hely ezen a világon. Elég gazdag az anyaföld, eltart mindnyájunkat.
Szabad és csodálatos lehetne az élet útja, de az utat eltévesztettük. Kapzsiság mérgezi az ember lelkét – gyűlöletbe rekeszti a világot – nyomorúságba és vérontásba masíroztat bennünket. Robogunk, repülünk, mégis kalodába zárjuk magunkat. A gépek, a bőség korszakában még mindig szűkölködünk. A tudás cinizmussá vált, értelmünk rideg, szívtelen. Túl sokat gondolkozunk, és túl keveset érzünk. A gépesítés mellé emberség kellene. A bölcsesség mellé kedvesség és jóság. Ha ez nincs, könyörtelen lesz az élet és mindennek vége.
A repülőgép és a rádió közelebb hozott bennünket egymáshoz. Valójában ezek is az emberi jóságot hirdetik – az egyetemes testvériséget – mindnyájunk egységét. Most is eljut a hangom sokmillió emberhez szerte a világon - sokmillió kétségbeesett férfihoz, asszonyhoz és gyermekhez – a kegyetlen rabtartó rendszer áldozataihoz. Ha meghallják a hangomat, ezt kiáltom nekik: Ne veszítsétek el a reményt. A ránk szakadt szenvedés a kapzsiság múló uralma – azoknak a kapálózása, akik félnek az emberi haladás útjától. A gyűlölség elmúlik, a diktátorok meghalnak, a néptől bitorolt hatalmuk visszaszáll a népre. Amíg az ember halandó, a szabadság nem pusztulhat el.
Katonák! Ne szolgáljátok a szörnyeteget, mert megvet, rabszolgává tesz, béklyóba ver, megköti az életet, előírja, mit tegyetek, mit gondoljatok, és mit érezzetek! Fegyelmez, éheztet, csordaként bánik veletek, ágyútölteléknek használ. Ne szolgáljatok embertelen embert - gépagyú, gépszívű gépembert! Nem vagytok gépek! Emberek vagytok! Emberek, szívetekben az emberiség szeretete! Ne gyűlöljetek! Csak az gyűlöl, akinek nem jut szeretet - akiben nincs szeretet és emberség!
Katonák! Ne harcoljatok rabszolgarendszerért! A szabadságért harcoljatok! Meg van írva Lukács evangéliumának tizenhetedik fejezetében, hogy Isten országa tibennetek van - nem egy emberben, vagy az emberek egy csoportjában, hanem minden emberben! Tibennetek! Nektek, a népnek megvan a hatalma – a hatalma, hogy gépeket teremtsen. A hatalma, hogy boldogságot teremtsen, hogy az életet széppé és szabaddá tegyétek - csodálatos kalanddá varázsoljátok. Használjátok hát – a demokrácia nevében – ezt a hatalmat: egyesüljünk valamennyien. Harcoljunk az új világért, amelyben az ember dolgozhat - amely a fiatalnak jövőt, az idősnek biztonságot ad.
A szörnyetegek is ilyeneket ígértek, amikor hatalomra kerültek. Hazudnak! Nem tartják be az ígéreteiket. Soha nem is teszik! A diktátor maga szabad, de a nép rabszolga. Azért küzdünk most, hogy felszabadítsuk a világot – ledöntsük a nemzeti határokat – megszabaduljunk a kapzsiságtól, a gyűlölettől és a türelmetlenségtől. Harcoljunk az értelem világáért - azért a világért, ahol a tudomány és a haladás mindnyájunk boldogságához vezet. Katonák! A demokrácia nevében egyesüljünk!
Hallasz engem, Hanna? Akárhol vagy, emeld fel az arcod! Emeld fel az arcod, Hanna! Szakadoznak a felhők! Áttör a napsugár! A sötétségből a világosság felé tartunk! Új világ küszöbén állunk – barátságosabb világ küszöbén, ahol az ember felülemelkedik a kapzsiságon, a gyűlöleten és a durvaságon. Emeld fel az arcod, Hanna! Emeld fel az arcod!”
Fordította: Abody Béla
Charles Chaplin, New York, 1952
Fotó: Richard Avedon
________
Charles Chaplin: Életem
Európa Könyvkiadó, Bp., 1967
No comments:
Post a Comment