Ancsel Éva (1927-1993)

Ancsel Éva, 1986

A szeretet tudás, de nem a jó és a rossz tudásának a fáján terem. Ez már a kiűzetés után születik, fájdalomban és verejtékben.
~
A nem-tudásnak is van fája. Csakhogy ezt már mi ültettük magunknak, és gondozzuk is féltve.

~

Az ember olyan kíváncsi lény, hogy nincs az a reménytelen kötélhágcsó, amin föl ne mászna, hogy beleshessen az ablakon, de ismerni nem akarjuk a másikat, azt már nem, mert annak kiszámíthatatlan következményei vannak.

~
Akit szeretünk, azt ismerjük, de nem tudjuk és nem is akarjuk tudni a titkait. A szeretet nem ismer nyomozást.
~
Kiválasztottam a három, számomra legjelentősebb igét: "szeretni, szenvedni, tudni". Vajon léteznek-e egymás nélkül?
~
Legfontosabb dolgainknak nincsen nemzetiségük. Se a szenvedésnek, se a szerelemnek.
~
Az ember olyan lény, aki csak a másik kezéből, szeméből, öléből kaphat kenyeret, poharat, tudást, örömöt - mindent. Ki mondja meg, hogy miért megyünk ölre mégis és annyiszor?

~
Ha az igazság nem is szokott győzni - vagy nagyon ritkán -, azért még minden igazságtalanságon fel kell háborodni, mert ha mindenki vállat von, nem áll meg lábán a világ.
~
Minden jó kérdés kínos kérdés, de aki keresni akarja az igazságot, annak keresnie kell ezt a fajta kínt.

~
Hasonlítunk Michelangelo rabszolga-szobraira: nem dolgozzuk ki magunkat a nyers kőből - csak éppen nem is birkózunk vele.

A kéznek is kell tudni emlékezni. A soha meg nem érintett kezek melegére, a meg nem érintett homlokok, a lázból gyógyulók homlokának meleg hűvösére. Egyáltalán az embernek kézzel, lábbal - gyomrával és tüdejével is - emlékeznie kell, mert semmije sincs, csak az, amit ily módon megőriz. Miért, hogy mégis a felejtéshez van nagyobb tehetségünk?
~
Annál teljesebb az ember, minél hiánytalanabbul szétosztja magát szüntelenül.
~
Van rosszabb a rossznál - tudniillik a rossz igazolása. Természetesen nemesnél nemesebb eszmék segítségével.
~
Csak arról szoknánk le, hogy a "szép jövőről" akármit is mondjunk! Hiszen rettenetes dolgokra képesek érte az emberek.
~
A szomorúság tudás, de nem az a fajta, ami a cselekvésre késztet. Felesleges dolgokat azonban abbahagyat velünk - és ez sem kevés.
~
Van-e szomorúbb és okosabb lény a bohócnál?
~
A farsangi álarcok tisztességesek. Nem álcázzák magukat arcnak.
~
A képmutatóknak nem könnyű megbocsájtani, mert pontosan tudják, mit csinálnak. Tisztában vannak vele, hogy baj van az eredeti példánnyal.

~
Még az arc is lehet jólöltözött - és még a szem is lehet a lélek hamis tükre. De a verejtéknek, ha kiüt a homlokon, annak hinni lehet - miként az árkoknak a szemek alatt.

~
Az udvari bolond szolgálatának fizetsége mindenkinél királyibb adomány: a szólásszabadság ugyanis.
~
Látni akarni kell, de ennyi sem elég, még el is kell viselni, azt, amit látunk.
~
A humorérzék az elme szellőzőablaka. Ezért mentálhigiéniai jelentőségű.
~
Akit szeretünk, azzal úgy vagyunk, mint egy zeneművel. Minél jobban ismerjük minden taktusát, annál nagyobb gyönyörűséget okoz. Azt élvezzük éppen, hogy tudjuk előre: most megszólal mindjárt az arietta-téma.
~
Az embert saját fejének termékei szokták főbe kólintani. Ha elég bátor és nem tér ki előle.
~

A gondolatok nem akarnak senki emberfiát sehova elvezérelni. Legföljebb egy útra invitálnak - igaz, meredek útra.
~
Csak a magányok találkozásából születhet testvériség.
~
A zene igazsága elementáris. Hasonlatos az erdők és a vizek igazságához.

~

Az lehet, hogy az életnek nincs értelme, de szappanbuborékokat fújni a gyerekeknek: ennek biztos van.

____________

Ancel Éva összes bekezdése

Kossuth Kiadó, 1999 

"I'm forever blowing bubbles,

Pretty bubbles in the air..." 

Albert Campbell & Irving Gillette (Burr & Campbell) - I'm Forever Blowing Bubbles (1919)

.  

.