Dylan Thomas (1914 - 1953)

BEING BUT MEN

Being but men, we walked into the trees
Afraid, letting our syllables be soft
For fear of waking the rooks,
For fear of coming
Noiselessly into a world of wings and cries.

If we were children we might climb,
Catch the rooks sleeping, and break no twig,
And, after the soft ascent,
Thrust out our heads above the branches
To wonder at the unfailing stars.

Out of confusion, as the way is,
And the wonder that man knows,
Out of the chaos would come bliss.

That, then, is loveliness, we said,
Children in wonder watching the stars,
Is the aim and the end.

Being but men, we walked into the trees.

________

[The Poems of Dylan Thomas, New Directions Publishing, 2003]

Photo: 10th August 1946 Dylan Marlais Thomas by Francis Reiss / Getty Images

    ҉

Csak mint ember

Csak mint ember mentünk a fák közé,
félve ejtvén néhány halk szótagot,
nehogy felébresszük a varjakat
s nehogy felérjük
nesztelen harsos szárnyak édenét.

Még mászhatnánk, ha lennénk gyermekek,
álmukban fogva varjakat, nem törve gallyat
s e szelíd emelkedés után
kidugnánk fejünk faágak fölé
csodálni sok hibátlan csillagot.

A kuszaságból emelkedőben,
ha még csodálkozni tudunk,
a káoszból leszen az Üdv.

Mondánk: ott fogan meg a Gyönyörű,
és gyermekként bámulni csillagot:
maga a cél s a vég.

Csak mint ember, mentünk a fák közé.

Erdődi Gábor fordítása

_______

Dylan Thomas: A csontnak partjain, Bp., 1995

Previously / Korábban:

• Especially When the October Wind  / Kiváltképp ha az októberi szél 
• And Death Shall Have no Dominion / És nem vesz erőt rajtuk a halál 
• Poem in October / Októberi vers