(Georg Trakl, 3. Februar 1887; † 3. November 1914)
KINDHEIT
Voll Früchten der Hollunder; ruhig wohnte die Kindheit
In blauer Höhle. Über vergangenen Pfad,
Wo nun bräunlich das wilde Gras saust,
Sinnt das stille Geäst; das Rauschen des Laubs
Ein gleiches, wenn das blaue Wasser im Felsen tönt.
Sanft ist der Amsel Klage. Ein Hirt
Folgt sprachlos der Sonne, die vom herbstlichen Hügel rollt.
Ein blauer Augenblick ist nur mehr Seele.
Am Waldsaum zeigt sich ein scheues Wild und friedlich
Ruhn im Grund die alten Glocken und finsteren Weiler.
Frömmer kennst du den Sinn der dunklen Jahre,
Kühle und Herbst in einsamen Zimmern;
Und in heiliger Bläue läuten leuchtende Schritte fort.
Leise klirrt ein offenes Fenster; zu Tränen
Rührt der Anblick des verfallenen Friedhofs am Hügel,
Erinnerung an erzählte Legenden; doch manchmal erhellt sich die Seele,
Wenn sie frohe Menschen denkt, dunkelgoldene Frühlingstage.
-Aus der Sammlung Sebastian im Traum
***
Childhood
The elderbush laden with fruit; calmly childhood dwelled
In a blue cave. Over the bygone path,
Where the wild grass now brownly swishes,
Silent branches ponder; the rustle of leaves
Like when blue water resounds in stone.
Gentle is the blackbirds' lament. Speechlessly,
A shepherd follows the sun that rolls down the autumn hill.
A blue moment is only more soul.
A shy deer appears along the forest edge and peacefully
The old bells and gloomy hamlets rest in the valley.
More devoutly you know the meaning of the dark years,
Coolness and autumn in lonely rooms;
And shining footsteps ring forth in holy blueness.
Softly an open window rattles; tears flow
At the sight of the cemetery in ruins by the hill,
Memories of retold legends; but sometimes the soul brightens
When it thinks happy people, dark-gold spring days.
The elderbush laden with fruit; calmly childhood dwelled
In a blue cave. Over the bygone path,
Where the wild grass now brownly swishes,
Silent branches ponder; the rustle of leaves
Like when blue water resounds in stone.
Gentle is the blackbirds' lament. Speechlessly,
A shepherd follows the sun that rolls down the autumn hill.
A blue moment is only more soul.
A shy deer appears along the forest edge and peacefully
The old bells and gloomy hamlets rest in the valley.
More devoutly you know the meaning of the dark years,
Coolness and autumn in lonely rooms;
And shining footsteps ring forth in holy blueness.
Softly an open window rattles; tears flow
At the sight of the cemetery in ruins by the hill,
Memories of retold legends; but sometimes the soul brightens
When it thinks happy people, dark-gold spring days.
-from 'Sebastian In Dream', Translation by Jim Doss & Werner Schmitt
***
Gyerekkor
Fürtösre ért a bodza; kék barlangja homályán
aludt a gyerekkor. A tűnt ösvényen,
ahol rőten suttog a vad fű,
most tünődik az ág. A lombsusogás
úgy harsog, mint a kék patak árja a sziklán.
Szelíd a rigó szava. Hallgatagon
megy a pásztor az őszi dombról guruló nap után.
Egy kék pillanat már csak a lélek.
Félénk vad bukkan elő a fák közül és
távol alusznak a régi harangok és a sötét tanyák.
Most hívőbben ismered a homályos évek titkát,
a magános őszt, szobák hüvössét;
és az angyali kéken lábnyomok fénylenek át.
Csendesen zörren egy tárt ablak; könnyekig
meghat az omladozó temető, ha látod a dombon,
legendák érintik szived; de néha felderül a lélek,
hogyha régi emberekre és sötétarany tavaszokra gondol.
aludt a gyerekkor. A tűnt ösvényen,
ahol rőten suttog a vad fű,
most tünődik az ág. A lombsusogás
úgy harsog, mint a kék patak árja a sziklán.
Szelíd a rigó szava. Hallgatagon
megy a pásztor az őszi dombról guruló nap után.
Egy kék pillanat már csak a lélek.
Félénk vad bukkan elő a fák közül és
távol alusznak a régi harangok és a sötét tanyák.
Most hívőbben ismered a homályos évek titkát,
a magános őszt, szobák hüvössét;
és az angyali kéken lábnyomok fénylenek át.
Csendesen zörren egy tárt ablak; könnyekig
meghat az omladozó temető, ha látod a dombon,
legendák érintik szived; de néha felderül a lélek,
hogyha régi emberekre és sötétarany tavaszokra gondol.
Radnóti Miklós fordítása
__________
Georg Trakl válogatott versei, Kozmosz Könyvek, 1972
No comments:
Post a Comment