.
The Thistle, the Nettle
(...) the thistle and the tall nettle,
and the childhood enemy, belladonna.
O. Milosz
and the childhood enemy, belladonna.
O. Milosz
The thistle, the nettle, the burdock, and belladonna
Have a future. Theirs are wastelands
And rusty railroad tracks, the sky, silence.
Who shall I be for men many generations later?
When, after the clamor of tongues, the award goes to silence?
I was to be redeemed by the gift of arranging words
But must be prepared for an earth without a grammar,
For the thistle, the nettle, the burdock, the belladonna,
And a small wind above them, asleepy cloud, silence.
*
And Yet the Books
And yet the books will be there on the shelves, separate beings,
That appeared once, still wet
As shining chestnuts under a tree in autumn,
And, touched, coddled, began to live
In spite of fires on the horizon, castles blown up,
Tribes on the march, planets in motion.
"We are", they said, even as their pages
Were being torn out, or a buzzing flame
Licked away their letters. So much more durable
Than we are, whose frail warmth
Cools down with memory, disperses, perishes.
I imagine the earth when I am no more:
Nothing happens, no loss, it’s still a strange pageant,
Women’s dresses, dewy lilacs, a song in the valley.
Yet the books will be there on the shelves, well born,
Derived from people, but also from radiance, heights.
Translated by Czeslaw Milosz and Robert Hass
Czeslaw Milosz
Photo by Renata Gorczyńska
Source: http://www.milosz365.eu/
Bogáncskóró, csalán
„le chardon et la haute
Ortie et l’ennemie d’enfance belladonna”
Oscar Milosz
Ortie et l’ennemie d’enfance belladonna”
Oscar Milosz
Bogáncskóró, csalán, lapu és nadragulya –
Ezeknek van jövőjük. Az üres rét övék,
S a rozsdás sínek is, meg fönn az ég, s a csönd.
Ki leszek azoknak, akik századokkal utánam születnek,
Mikor a nyelvek zsivaja után a csönd lesz csak becses?
Úgy hittem, engem megvált a szó-fűzés adománya,
De késznek kell lennem a nyelvtantalan földre
Amelyen bogáncs nő, csalán, lapu és nadragulya
S fölöttük szellő leng, álmos felhő és csönd honol.
Gömöri György fordítása
[Czeslaw Milosz, Ahogy elkészül a világ. AB-ART, Pozsony, 2001. ]
*
De a könyvek
(Ale książki)
De a könyvek ott lesznek a polcokon, valódi lények,
Amik egyszer megjelentek, frissen, még nyirkosan,
Mint ősszel a fák alatt a fénylő gesztenyék,
És megérintették, megsimogatták, létezni kezdtek
A láthatáron az esti pírban, a légbetörő várak,
A menetelő törzsek, a mozgó bolygók ellenére.
Vagyunk - mondták, még akkor is, amikor kitépték lapjaikat,
Vagy lobogó láng nyaldosta a betűket.
Mennyivel tartósabbak minálunk, akiknek nyomorék tüze
Kihuny az emlékezettel együtt, szétszóródik, elenyészik.
Elképzelem a Földet, amikor én már nem leszek,
És semmi, semmiféle hiány, további csodálatos látvány,
Női ruhák, nedves jázmin, dal a völgyben.
De a könyvek ott lesznek a polcokon, a jól megszületettek,
Az emberekből, de a világosságból és a magasságból is.
Dabi István fordítása
