DAS LIED VON DER UNZULÄNGLICHKEIT MENSCHLICHEN STREBENS
[Song of the Insufficiency of Human Endeavour]
Der Mensch lebt durch den Kopf
Der Kopf reicht ihm nicht aus
Versuch es nur; von deinem Kopf
Lebt höchstens eine Laus.
Denn für dieses Leben
Ist der Mensch nicht schlau genug.
Niemals merkt er eben
Allen Lug und Trug.
Ja, mach nur einen Plan
Sei nur ein grosses Licht!
Und mach dann noch'nen zweiten Plan
Gehn tun sie beide nicht.
Denn für dieses Leben
Ist der Mensch nicht schlecht genug.
Doch sein höh' res Streben
Ist ein schöner Zug.
Ja, renn nur nach dem Glück
Doch renne nicht zu sehr!
Denn alle rennen nach dem Glück
Das Glück rennt hinterher.
Denn für dieses Leben
Ist der Mensch nicht anspruchslos genug
Drum ist all sein Streben
Nur ein Selbstbetrug.
Der Mensch ist gar nicht gut
Drum hau ihn auf den Hut.
Hast du ihn auf den Hut gehaut
Dann wird er vielleicht gut.
Denn für dieses Leben
Ist der Mensch nicht gut genug
Darum haut ihn eben
Ruhig auf den Hut.
~
[Die Dreigroschenoper / The Threepenny Opera]
Music: Kurt Weill (1900-1950) / Sung by Bertolt Brecht
Song of the Insufficiency of Human Endeavour
Mankind lives by its head
Its head won't see it through
Inspect your own. What lives off that?
At most a louse or two.
For this bleak existence
Man is never sharp enough.
Hence his weak resistance
To its tricks and bluff.
Aye, make yourself a plan
They need you at the top!
Then make yourself a second plan
Then let the whole thing drop.
For this bleak existence
Man is never bad enough
Though his sheer persistence
Can be lovely stuff.
Aye, race for happiness
But don't you race too fast.
When all start chasing happiness
Happiness comes in last.
For this bleak existence
Man is never undemanding enough.
All his loud insistence
Is a load of guff.
Man could be good instead
So slug him on the head
If you can slug good and hard
He may stay good and dead.
For this bleak existence
Man's not good enough just yet.
You'll need no assistance.
Slug him on the head.
English translation by Ralph Mannheim and John Willett *
Dal az emberi nagyratörés elégtelenségéről
1
Az ember fejjel él
De ez nem egyszerű
A te fejedből meg nem él
Legföljebb egy tetű.
Mert az ember-ész is
Furcsa tréfa, semmi más.
Túljár rajta mégis
E világcsalás.
2
Szőj pompás terveket
Vagy új lángelme légy!
És száz új ötleted lehet
De minddel mire mégy?
Mert a rosszaságod
Furcsa tréfa, semmi más.
Hisz magasba vágyol
És ez szép vonás.
3
A boldogság után
Csak fuss, ha fürge vagy!
Mind fut a boldogság után
Az meg hátul szalad.
Mert szegény igényed
Furcsa tréfa, semmi, semmi más
És nagyratörésed
Csak önámítás.
Az ember oly kaján
Hát vígan vágd kupán
Egy-két pofon nem árt neki
Úgy jó lesz majd talán.
Mert a földi jóság
Furcsa tréfa, semmi más
És nagyobb valóság
Néha egy rugás.
________
[Bertolt Brecht: Koldusopera, részlet, Vas István fordítása]
