Pages

February 20, 2011

André Gide

(22 November 1869 – 19 February 1951)
.

André Gide at his Paris apartment, October, 1947

"Believe those who are seeking the truth; doubt those who find it."
"Bízz azokban, akik az igazságot keresik, és kételkedj azokban, akik már megtalálták."

-
"It is better to be hated for what you are than to be loved for something you are not."
"Inkább utáljanak azért, aki vagyok, mint hogy szeressenek azért, aki nem."
 
*

"A heretic among heretics, I was always drawn to the most devious opinions, the farthest sidepaths of thought, the wildest detours. Nothing interested me in a mind but what made it different from the others. I went so far as to forbid myself sympathy, which seemed to me the mere recognition of a common emotion. No, not sympathy, Nathaniel — but love. (...) It was the fear of losing love that made me sometimes sympathize with sorrows, troubles, sufferings that otherwise I could hardly have borne. (...) Our acts attach themselves to us as its glow does to phosphorus. They consume us, it is true, but they are the source of our splendor.  And if our souls have been of any worth, it is because they have burned more ardently than others." (from The Fruits of the Earth / Les Nourritures terrestres, 1897)
 ~
"The true European spirit is opposed to the isolating infatuation with nationalism; it is equally opposed to that depersonalization that internationalism would like. Over a long period I have often said: one best serves the general interest by being the most particular; and this holds true for countries as well as for individuals. But this truth must be reinforced by the following: one finds oneself by giving up oneself. And so long as politics dominates and subjugates ethics, we are not permitted to glimpse the truth of this last statement as applied to countries." (from The Future of Europe)

*


"Eretnek minden eretnek között, engem mindig a végletes vélemények, az eszmék végső útvesztői, a különbözőségek vonzottak. Mindenkiben csak az érdekelt, ami megkülönböztette másoktól. — Még a rokonszenvet is száműztem magamtól a végén, mert csak egy közönséges érzés elösmerését láttam benne. — Nem rokonszenv, — szeretet kell. (...) Csak ha attól kellett félnem, hogy híjával maradok a szeretetnek, csak olyankor voltam képes rokonszenvvel tűrni a tűrhetetlent, gondokat, fájdalmakat, bánatokat.  (...) Tetteink úgy ragadnak hozzánk, mint a foszforhoz a lángja. Felégetnek bennünket, igaz, de őtőlük való a fényünk. S a lelkünk majd annyit ér, amennyivel lángolóbban égett, mint másoké."
 ~
"Az igazi európai szellem nem ismeri a nemzeti gőg elszigeteltségét; éppoly kevéssé ismeri azt a személytelenséget, amely a nemzetköziség óhaja. Sokszor mondtam már s igen régen: minél sajátosabbak vagyunk, annál jobban szolgáljuk az általánosság érdekeit; s ez nemcsak az országokra, hanem az egyénekre is ráillik. Viszont ezt az igazságot meg kell egy másikkal erősíteni: Akkor találjuk meg magunk, ha lemondunk magunkról. Ez azonban addig nem lesz érvényes az országokra, amíg nem lehet remélnünk, hogy a morál felszabadul a politika uralma alól."  (Forrás: André Gide: Vallomások)