WH Auden, 1963. / Photo: Cecil Beaton
Corbis
*
*
As I Walked Out One Evening
As I walked out one evening,
Walking down Bristol Street,
The crowds upon the pavement
Were fields of harvest wheat.
And down by the brimming river
I heard a lover sing
Under an arch of the railway:
"Love has no ending.
"I'll love you, dear, I'll love you
Till China and Africa meet,
And the river jumps over the mountain
And the salmon sing in the street,
"I'll love you till the ocean
Is folded and hung up to dry
And the seven stars go squawking
Like geese about the sky.
"The years shall run like rabbits,
For in my arms I hold
The Flower of the Ages,
And the first love of the world."
But all the clocks in the city
Began to whirr and chime:
"O let not Time deceive you,
You cannot conquer Time.
"In the burrows of the Nightmare
Where Justice naked is,
Time watches from the shadow
And coughs when you would kiss.
"In headaches and in worry
Vaguely life leaks away,
And Time will have his fancy
To-morrow or to-day.
'Into many a green valley
Drifts the appalling snow;
Time breaks the threaded dances
And the diver's brilliant bow.
"O plunge your hands in water,
Plunge them in up to the wrist;
Stare, stare in the basin
And wonder what you've missed.
"The glacier knocks in the cupboard,
The desert sighs in the bed,
And the crack in the tea-cup opens
A lane to the land of the dead.
"Where the beggars raffle the banknotes
And the Giant is enchanting to Jack,
And the Lily-white Boy is a Roarer,
And Jill goes down on her back.
"O look, look in the mirror
O look in your distress;
Life remains a blessing
Although you cannot bless.
"O stand, stand at the window
As the tears scald and start;
You shall love your crooked neighbour
With your crooked heart."
It was late, late in the evening,
The lovers they were gone;
The clocks had ceased their chiming,
And the deep river ran on.
As I walked out one evening,
Walking down Bristol Street,
The crowds upon the pavement
Were fields of harvest wheat.
And down by the brimming river
I heard a lover sing
Under an arch of the railway:
"Love has no ending.
"I'll love you, dear, I'll love you
Till China and Africa meet,
And the river jumps over the mountain
And the salmon sing in the street,
"I'll love you till the ocean
Is folded and hung up to dry
And the seven stars go squawking
Like geese about the sky.
"The years shall run like rabbits,
For in my arms I hold
The Flower of the Ages,
And the first love of the world."
But all the clocks in the city
Began to whirr and chime:
"O let not Time deceive you,
You cannot conquer Time.
"In the burrows of the Nightmare
Where Justice naked is,
Time watches from the shadow
And coughs when you would kiss.
"In headaches and in worry
Vaguely life leaks away,
And Time will have his fancy
To-morrow or to-day.
'Into many a green valley
Drifts the appalling snow;
Time breaks the threaded dances
And the diver's brilliant bow.
"O plunge your hands in water,
Plunge them in up to the wrist;
Stare, stare in the basin
And wonder what you've missed.
"The glacier knocks in the cupboard,
The desert sighs in the bed,
And the crack in the tea-cup opens
A lane to the land of the dead.
"Where the beggars raffle the banknotes
And the Giant is enchanting to Jack,
And the Lily-white Boy is a Roarer,
And Jill goes down on her back.
"O look, look in the mirror
O look in your distress;
Life remains a blessing
Although you cannot bless.
"O stand, stand at the window
As the tears scald and start;
You shall love your crooked neighbour
With your crooked heart."
It was late, late in the evening,
The lovers they were gone;
The clocks had ceased their chiming,
And the deep river ran on.
Esti séta
Az út az esti sétán
lassan sötétedett,
köröttem, mint a búza
ringott a néptömeg.
S amint a hídhoz értem,
a telt folyó fölött,
szerelmes ének szállott:
"Drágám, a Vágy örök!
Szeretlek, mígcsak Kína
meg Afrika össze nem ér,
átszökken a víz a hegyormon,
az úton a hal dala kél.
Szeretlek, mígcsak a tenger
meg nem szárad fenn valahol,
s a Göncöl, mint libafalka,
az égen ríva lohol.
Elszállhatnak az évek,
de minket összefűz,
ó, Századok Virága,
az első földi tűz."
De így szóltak az órák
zümmögve csendesen:
"Vigyázz, az álnok vén Időt
nem tiprod el sosem.
Lidérces odvak mélyén
hol pőrén áll a Jog,
az Idő vár, lesekszik –
csókolsz? Köhögni fog.
Kín és gond közt az élet
unottan elfolyik,
de az Idő ma-holnap
beváltja vágyait.
A szél a völgybe gázol,
és hóvihar kereng;
ki elmerül, ki táncol,
míg Ő azt mondja: Csend!
Ó, nézz, meredj a vízbe,
amint kezedre dől,
ámulj, örülj, hogy futhatsz
az álmaid elől:
az ágyban a puszta sóhajt,
a polcon reccsen a jég,
s a csorba pohárból ásít
a holtak földje feléd;
hol a koldus bankjegyet árul,
az ártatlan gyermek üvölt,
Jancsit megejti a bűbáj,
és Julcsát elejti a föld.
Ó, nézz hát a tükörbe,
ínséged tükre az;
az élet így is áldás,
habár áldást nem adsz.
Állj az ablakhoz – lám, a könny
arcodon átszalad.
Szeresd nyomorult szíveddel
nyomorult társadat!"
Az órák most megálltak,
kihalt az éji part.
A párok messze jártak,
a víz tovább rohant.
Az út az esti sétán
lassan sötétedett,
köröttem, mint a búza
ringott a néptömeg.
S amint a hídhoz értem,
a telt folyó fölött,
szerelmes ének szállott:
"Drágám, a Vágy örök!
Szeretlek, mígcsak Kína
meg Afrika össze nem ér,
átszökken a víz a hegyormon,
az úton a hal dala kél.
Szeretlek, mígcsak a tenger
meg nem szárad fenn valahol,
s a Göncöl, mint libafalka,
az égen ríva lohol.
Elszállhatnak az évek,
de minket összefűz,
ó, Századok Virága,
az első földi tűz."
De így szóltak az órák
zümmögve csendesen:
"Vigyázz, az álnok vén Időt
nem tiprod el sosem.
Lidérces odvak mélyén
hol pőrén áll a Jog,
az Idő vár, lesekszik –
csókolsz? Köhögni fog.
Kín és gond közt az élet
unottan elfolyik,
de az Idő ma-holnap
beváltja vágyait.
A szél a völgybe gázol,
és hóvihar kereng;
ki elmerül, ki táncol,
míg Ő azt mondja: Csend!
Ó, nézz, meredj a vízbe,
amint kezedre dől,
ámulj, örülj, hogy futhatsz
az álmaid elől:
az ágyban a puszta sóhajt,
a polcon reccsen a jég,
s a csorba pohárból ásít
a holtak földje feléd;
hol a koldus bankjegyet árul,
az ártatlan gyermek üvölt,
Jancsit megejti a bűbáj,
és Julcsát elejti a föld.
Ó, nézz hát a tükörbe,
ínséged tükre az;
az élet így is áldás,
habár áldást nem adsz.
Állj az ablakhoz – lám, a könny
arcodon átszalad.
Szeresd nyomorult szíveddel
nyomorult társadat!"
Az órák most megálltak,
kihalt az éji part.
A párok messze jártak,
a víz tovább rohant.
Gergely Ágnes fordítása
Gergely Ágnes, Lélekvesztő
Európa Könyvkiadó, Bp., 1986
W. H. Auden, Collected Poems, 1991
