Pages

October 4, 2012

Lawrence Ferlinghetti

In Goya’s Greatest Scenes We Seem to See ...


In Goya’s greatest scenes we seem to see
                                           the people of the world   
       exactly at the moment when
             they first attained the title of
                                                             ‘suffering humanity’   
          They writhe upon the page
                                        in a veritable rage
                                                                of adversity   
          Heaped up
                     groaning with babies and bayonets
                                                       under cement skies   
            in an abstract landscape of blasted trees
                  bent statues bats wings and beaks
                               slippery gibbets
                  cadavers and carnivorous cocks
            and all the final hollering monsters
                  of the
                           ‘imagination of disaster’
            they are so bloody real
                                        it is as if they really still existed

    And they do

                  Only the landscape is changed

They still are ranged along the roads   
          plagued by legionnaires
                     false windmills and demented roosters
They are the same people
                                     only further from home
      on freeways fifty lanes wide
                              on a concrete continent
                                        spaced with bland billboards   
                        illustrating imbecile illusions of happiness

                       
                        The scene shows fewer tumbrils
                                                but more strung-out citizens
                                                                     in painted cars
                               and they have strange license plates   
                           and engines
                                           that devour America






Goya legnagyszerűbb képein

 Goya legnagyszerűbb képein
                                           a világ népeivel
mintha épp akkor találkoznánk
       amikor először nyerik el
                                   e címet: "szenvedő emberiség"
A csapások alatt
                           valósággal vonaglanak
                                                  őrjöngve egy papírlapon
Nagy halom
                    bajonett és bőgő bébi
                                                       fölöttük cementes ég
letarolt fák elvont vidékén
hol görbült szobrok csőrök denevérek
               síkos bitók
   hullák húsevő hímszárnyasok
és a "katasztrófa rémképeinek"
       tömérdek
                       ricsajos végső szörnye bozsog
olyan rohadtul valóságosak
                                mintha valóban léteznének ma is még

És léteznek is

                       A tájék más csak

Még mindig ott sorjáznak az utak mentén
     légionáriusok
         ál-szélmalmok és őrült kakasok gyötrik őket

Ez ugyanaz a nép
                             csak messzebbre vetődtek
  hazulról
         ötven sávos sztrádán
                           betonkontinensen
  a boldogság hülye illúzióit szemléltető plakátok sora közt
A képen kevesebb a kordé
               de több a rokkant
                       mázolt kocsikban
     különös rendszámtáblájuk van
és motorjuk
                    felfalja Amerikát


Eörsi István fordítása 

______
Lawrence Ferlinghetti versei, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1977



No comments:

Post a Comment