Ady Endre: Az Úr Illésként elviszi mind...

Az Úr Illésként elviszi mind,
Kiket nagyon sujt és szeret:
Tüzes, gyors sziveket ad nekik,
Ezek a tüzes szekerek. 

Az Illés-nép Ég felé rohan
S megáll ott, hol a tél örök,
A Himaláják jégcsucsain
Porzik szekerük és zörög. 

Ég s Föld között, bús-hazátlanul
Hajtja őket a Sors szele.
Gonosz, hűvös szépségek felé
Száguld az Illés szekere. 

Szivük izzik, agyuk jégcsapos,
A Föld reájuk fölkacag
S jég-útjukat szánva szórja be
Hideg gyémántporral a Nap.

On Elijah's chariot

The Lord, like Elijah, gathers up
His darlings, those with harshest lots:
Those gifted with quick hearts of flame
Become his fiery chariots.

Elijah’s nation rush to heaven
And stop there in perpetual snow,
To ice-bound Himalayan peaks
Their ragged rattling chariots go.

Bleak statelessness, nor earth nor heaven,
By winds of fate they’re tossed and hurled.
Elijah’s car makes for the cool
And wicked beauties of the world.

Their hearts burn bright, their brows are hung
With icicles. And how Earth laughs.
The Sun meanwhile strews diamond dust
Like ice along their frozen paths.

Translated by George Szirtes