Szerb Antal (Budapest, 1901. május 1. – Balf, 1945. január 27.)

Szerb Antal

Két levél 1943-ból:

Szerb Antal írta a munkaszolgálatból Nemes Nagy Ágnesnek

Egy nagyon sürgős, létfontosságú feladat. Néhány vers kéne.

Kedves Ágneske,

visszaélve eddigi szíves ügybuzgalmával, további szívességeket kell kérnem. Úgy volt, hogy egynapi szabadságot kapok, és magam elintézhetem ezeket a dolgokat, de nem sikerült a szabadságot megkapnom, és most Magában van minden bizalmam. A köv. versek eredeti szövegére lenne szükségem:
Lafordue: L'hiver qui vient
Poe: Ulalume

Ez eddig nem nehéz, ezt könnyen megtalálja az Egyetemi Könyvtárban. Na de most jön a nehéz: keresse meg a köv. versek eredetijét, melyeket én csak Kosztolányi fordításában ismerek:
V. Hugo: Az éj, az éj, az éj (bent van az Illyés-féle antológiában is)

Carducci: Ritornel
(Így hangzik:
Ó sápadt orgona,
A csillagok a tengerárba hullnak
s kihül szivem a vágyak otthona,
- ez az egész.)

Kedves Ágneske, és mindez ráadásul elég hamar kellene nekem. Ha szép kis írásával leírja a verseket, azt hiszem, nem is kell legépelni, csak arra kérném, hogy a papirosnak csak az egyik oldalára írjon.
Amennyiben valami nehézség merül fel, hívjon fel telefonon; talán péntek este is otthon vagyok, de szombat délután minden valószínűség szerint, továbbá vasárnap délelőtt.
Egyébként úgy hírlik, és nagyon bízom benne, hogy rövidesen leszerelnek bennünket.
Ágneske, tudom, hogy nagy és unalmas feladatot rovok Magára, röstellem is, de mit csináljak...

Elnézését kérem és
kezét csókolom
Szerb Antal

1943. X. 6. 

(forrás) 

Szerb Antal utolsó levele családjához: 
 
Édeseim,

végtelenül szomorú vagyok; nemcsak tervetek nem sikerült, hanem még a csomagokat sem kaptuk meg. Általában ez a hely, ahol most vagyunk, Balf, átkozott egy hely és minden tekintetbe nagyon rosszul megy nekünk. És most már nincs más reménységem, mint az, hogy a háborúnak nemsokára vége lesz; csak ez tartja még bennem a lelket.

Most már sötét is van, meg hangulatom sincs, hogy többet írjak. Bízzatok benne ti is, hogy nemsokára találkozunk és szeressétek szerencsétlen

Tónitokat

Balf, 1944. XII. 16.

(forrás: Nyáry Krisztián)

Szerb Antalt, 1945. január 27-én, az auschwitzi tábor felszabadításának napján, a balfi munkatáborban magyar nyilasok puskatussal agyonverték.

"Ember vigyázz, figyeld meg jól világod:
ez volt a múlt, emez a vad jelen, -
hordozd szivedben. Éld e rossz világot
és mindig tudd, hogy mit kell tenned érte,
hogy más legyen."

1944. február 29.

 (Radnóti Miklós)