W.B.Yeats (13 June 1865 – 28 January 1939)

A FÉLHOMÁLYBA

Kopott szív, idővel megkopott,
Ne hálózzon se hamis, se helyes;
A szürke félhomályba nevess,
Sóhajtsd be a hajnali harmatot.

A te Írhon anyád örök-fiatal,
S a félhomály, s harmaton a fény;
Ámbár odahágy szerelem s remény
Szapuló nyelv bamba tüzébe hal.

Gyere, szív, hol dombot domb takar,
Hol a nap meg a hold s odvas sürüség
Titok-árnyu örök testvériség,
S a folyam kihirdeti hogy mit akar;

Hol az Úr magányos szarvat emel,
Az idő, a világ folyton tovaszáll;
Szerelemnél jobb a szürke homály,
S a remény: a hajnal harmata kel.

Weöres Sándor fordítása

Into the Twilight

OUT-WORN heart, in a time out-worn,   
Come clear of the nets of wrong and right;   
Laugh heart again in the gray twilight,   
Sigh, heart, again in the dew of the morn.   
 
Your mother Eire is always young,            
Dew ever shining and twilight gray;   
Though hope fall from you and love decay,   
Burning in fires of a slanderous tongue.   
 
Come, heart, where hill is heaped upon hill:   
For there the mystical brotherhood     
Of sun and moon and hollow and wood   
And river and stream work out their will;   
 
And God stands winding His lonely horn,   
And time and the world are ever in flight;   
And love is less kind than the gray twilight,     
And hope is less dear than the dew of the morn.   


(From The Wind Among the Reeds.  1899.)