"Engem csak az érdekel, hogy megfogalmazzam, tulajdonképpen miről is van szó ebben a mi nagy fene kozmoszunkban és a mi kis fene világunkban? Az biztos, hogy választ nem kapok.
Miniszterek, államközi szakértők ide-oda utaznak, a tárgyalásokról úgy írnak, hogy meleg, baráti légkörben zajlottak és minden kérdésben megegyeztek... tehát úgy néz ki, hogy a válaszokban nem egyeztek meg, csak a kérdésekben. Azt hiszem, én is így fogok eltávozni árnyékvilágunkból, hogy választ nem kapok. De legalább a kérdéseket kísérteties monumentalitással katalogizáljam: miről is van szó abban a szépséges Androméda-ködben vagy az általam ugyanilyen távolinak érzett saját hasnyálmirigyemben? mi van a virágokban? mi van a történelemben? mi ez az egész nagy grimbusz, cirkusz, kozmosz, mirakulózus moslékjaival egyetemben? "
(Szentkuthy Miklós: Frivolitások és hitvallások, Magvető Könyvkiadó, 1988, 368. old.)
* * *
"De jour en jour, tous les matins, devant la face de Gorgonne de l’horloge, sous l’atroce fantasmagorie des rides de la couverture, je ne cesse de soupeser : peut-être le sport me rendrait-il heureux, le tennis ou le saut en hauteur, quelque "action gratuite", un mouvement non rationnel, car je n’ai jamais eu confiance en la raison; peut-être suis-je un pilier d’hôtel mondain, puisque ces derniers temps seuls les nouveaux modèles de cravates et les formes des souliers féminins ont le don de véritablement m’enfiévrer; je suis vraisemblablement un saint, saint jusqu’aux racines de mon cœur, un saint qui n’est aussi impuissant le matin que parce qu’instinctivement il perçoit que rien, quoi qu’il arrive, ne le satisfera en dehors de Dieu ; cette idée de sainteté n’est qu’exagération de la métaphore, demi-sommeil incohérent sur quelque reproduction du Greco: je suis un bourgeois philistin, dont le lit n’est pas assez long, le balcon pas assez ombragé, qui n’a pas dans son appartement assez de fauteuils, et qui de ce fait ne se sent pas bien; comme il a quelques lambeaux de culture, il surthéologise ce malaise avec élégance : je suis né artiste créateur : d’où, tous les matins, l’absence absolue de thème vital – il est naturel que la vie n’ait pas de thème, puisque ce n’est pas la vie qui est en question: c’est, en dehors de la vie, la création qui vient de moi; je suis un travailleur de force, à qui dès l’enfance on a appris l’habileté manuelle – si je pouvais être forgeron ou menuisier, ma vie aurait un sens: une clé ou une table sont incomparablement plus éternelles, plus "œuvres", que par exemple cette auto-définition."
Collection En Lisant en écrivant, édition José Corti, 1991.
Napról napra minden reggel, az óralap gorgóarca előtt, a takaró
szörnyű ráncfantazmagóriája alatt végiglatolgatom: talán a sport tenne
boldoggá, tenisz vagy magasugrás, valami "action gratuite", értelmetlen
mozgás, mivel az értelemben sose bíztam; talán mondain hoteltöltelék
vagyok, hiszen utóbbi időben jóformán csak új nyakkendőminták és női
cipőformák hoznak igazán lázba: valószínűleg szent vagyok, szent, szívem
gyökeréig, aki azért oly tehetetlen reggel, mert ösztönszerűleg érzi,
hogy Istenen kívül úgysem elégíti ki semmi; az egész szentséggondolat
csak egy metafora túlzása, zagyva félálom valami Greco-reprodukció
nyomán: nyárspolgár vagyok, akinek nincs elég hosszú ágya, elég árnyas
balkonja és kielégítő számú fotelja a lakásban, s ezért rosszul érzi
magát - mivel van valami limlom műveltsége, ezt a rossz érzést előkelően
felteologizálja; alkotó művésznek születtem, s innen a minden reggeli
abszolút élettémátlanság; persze, hogy témátlan az élet, mivel nem az
élet a dolgom, hanem az életen kívül a magamból való teremtés; fizikai
munkás vagyok, gyerekkoromban kézügyességre tanítottak s ha kovács vagy
asztalos lehetnék, volna értelme életemnek: mennyivel örökebb és opusabb
valami egy kulcs vagy asztal, mint ez az öndefiníció.
Szentkuthy Miklós: Az egyetlen metafora felé (részlet)
Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1985, 63-64.old.
Rajz: Nagy László rajza Szentkuthy Miklósról
Fotó: Balla Demeter
No comments:
Post a Comment