1887
27. decembre
Le travail pense, la paresse songe.
1889
L'idéal du calme est dans un chat assis.
1890
Cherchez le ridicule en tout, vous le trouverez.
*
J'ai bâti de si beaux châteaux que les ruines m'en suffiraient.
1893
Plus on lit, et moins on imite.
*
Je me moque de savoir beaucoup de choses : je veux savoir des choses que j'aime.
1894
L'ironie est surtout un jeu d'esprit. L'humour serait plutôt un jeu du coeur, un jeu de sensibilité.
*
Je t'aime comme cette phrase que j'ai faite en rêve, et que je ne peux plus retrouver.
*
Nous passons notre vie à causer de ce mystère: notre vie.
*
Heureux ceux qui sont nés parfaits! On a beau faire: on ne le devient jamais.
1895
1er janvier.
Examen. Pas assez travaillé : trop retenu. Car moi, qui dans la vie suis plutôt un abondant, qui fais une trop grosse dépense nerveuse, en littérature, dès que je prends une plume, me voilà hésitant, d'une conscience excessive. Je vois, non pas le beau livre, la page mauvaise qui pourrait gâter ce beau livre et m'empêche de l'écrire. ...
Trop mangé, trop dormi, eu trop peur de l'orage. Trop dépensé : il s'agit, non pas de gagner beaucoup d'argent, mais de dépenser peu. Trop méprisé l'avis d'autrui dans les questions graves, trop consulté autrui dans les frivoles.
Aimé trop de choses pour les autres, et non pour moi-même. Trop parlé de moi, oh ! oui, trop, trop ! Trop parlé de Pascal, Montaigne, Shakespeare, et pas assez lu Shakespeare, Montaigne, Pascal.
*
On ne peut guérir du mal d'écrire que pour tomber réellement, mortellement malade, et mourir.
*
Un petit particulier humain m'intéresse plus que l'humain général.
1896
Prendre des notes, c'est faire des gammes de littérature.
*
Le paradis n'est pas sur la terre, mais il y en a des morceaux. Il y a sur la terre un paradis brisé.
1897
Ce n'est point parce qu'il y a une rose sur le rosier que l'oiseau s'y pose : c'est parce qu'il y a des pucerons.
*
Je ne promets jamais rien, parce que j'ai la mauvaise habitude de tenir mes promesses.
1898
Jamais personne ne m'empęchera d'ętre ému quand je regarde un champ, quand je marche jusqu'aux genoux dans une avoine qui se redresse derričre moi. Quelle pensée est aussi fine que ce brin d'herbe ?
* J'aime la solitude, męme quand je suis seul.
Tout le jour, le bois retient un peu de nuit avec ses branches.
1899
Nous sommes tout dans notre premier livre. Nous ne faisons plus tard qu'arracher nos défauts et cultiver nos qualités, quand nous le faisons.
*Si l'on bâtissait la maison du bonheur, la plus grande pičce en serait la salle d'attente.
*
Femme: une âme dans un corset.
1901
L'amour tue l'intelligence. Le cerveau fait sablier avec le coeur. L'un ne se remplit que pour vider l'autre.
*
Je plante des souvenirs.
1902
La vérité n'est pas toujours l'art. L'art n'est pas toujours la vérité, mais la vérité et l'art ont des points de contact : je les cherche.
*
Je suis si bon que je ne dérange jamais le chat qui dort ŕ la place oů j'écris : je vais faire un petit tour de promenade.
1903
Patine du temps sur les toits. On ne voit plus les tuiles, mais une tenture de mousse blanche et jaune, douce ŕ l'oeil.
*Un chat noir au bout d'une branche, au clair de lune.
On n'est pas bon, mais on s'efforce de le paraître : le résultat est le męme.
1908
La poësie m'a sauvé de l'infecte maladie de la rosserie.
1909
On ne devrait rien dire, parce que tout blesse.
1910
Humour : pudeur, jeu d'esprit. C'est la propreté morale et quotidienne de l'esprit.
*
L'imagination égare. La sensibilité affadit.
*
Je ne comprends rien à la vie, mais je ne dis pas qu'il soit impossible que Dieu y comprenne quelque chose.
[Journal de Jules Renard]
*****
1887
A munka gondolkodik, a lustaság álmodozik.
1889
A nyugalom mintaképét az ülő macska testesíti meg.
1890
Keresd mindenben a nevetségest: megtalálod.
*
Olyan szép légvárakat építettem, hogy a romjaival is megelégednék.
1893
Minél többet olvas az ember, annál kevesebbet utánoz.
*
Eszem ágában sincs sok mindenről tudni: csupán arról akarok tudni mindent, amit szeretek.
1894
Az irónia főként az elme játéka. A humor inkább a szívé, az érzelemé.
*
Szeretlek, mint azt a mondatot, amelyet álmomban alkottam, s amelyet azóta se találok.
*
Boldogok, akik tökéletesnek születtek! Hiába minden: azzá válni lehetetlen.
1895
Számvetés. Nem dolgoztam eleget: túlzott visszafogottság. Mert én, aki jobbára nem tartom féken magam az életben, aki könnyedén pazarlom az idegeimet, az írás terén, mihelyt tollat fogok a kezembe, mindjárt bosszankodni kezdek, mindjárt megnő bennem a tudatosság. Nem a szépen sikerült mű lebeg a szemem előtt, hanem a félresikerült oldal, amely elrontja az egész könyvet, és nem tudok tovább írni. (...) Sokat ettem, sokat aludtam, túlságosan féltem minden vihartól. Sokat költöttem: nem az a lényeg, hogy sokat keressen az ember, hanem hogy keveset költsön. Fontos dolgokban figyelmen kívül hagytam mások véleményét, szamárságokban viszont kikértem. (...) Mások kedvéért szerettem bizonyos dolgokat, nem a magaméért. Túl sokat beszéltem magamról, ajajaj, de még mennyit! Sokat beszéltem Pascalról, Montaigne-ről, Shakespeare-ről, és keveset olvastam Shakespeare-től, Montaigne-tól, Pascaltól.
*Az írás nyavalyájából csak úgy lehet kigyógyulni, ha az ember valami halálos betegséget szerez, amelybe bele is hal.
*
A legapróbb emberi különlegesség is jobban érdekel, mint az általános emberi.
*
A földi paradicsom nem létezik, csak töredékei vannak. Összezúzott paradicsom e földi világ.
1897
Nem azért száll a madár a rózsatőre, mert rózsa virít rajta: a levéltetveket kedveli.
*
Nem ígérek semmit, mert megvan az a rossz szokásom, hogy minden ígéretet betartok.
1898
Soha senki nem akadályozhat meg abban, hogy meghatottságot érezzek, ha a mezőt nézem, ha térdig járok a zabtáblában, mely újból fölegyenesedik a lábam nyomán. Van-e gondolat, amely olyan selymes, mint a fűszál?
*
Szeretem a magányt, akkor is, ha egyedül vagyok.
*
Az erdő nap közben is őriz valamit az éjszakából ágai között.
1899
Minden ami bennünk rejtőzik, ott van már az első műben. A későbbiek folyamán csak kijavítjuk a hibákat, s kiműveljük képességeinket, ha kiműveljük.
*
Ha fölépítenék a boldogság házát, legnagyobb helyisége a váróterem lenne.
*
Nő: lélek fűzőben.
1901
A szerelem megöli az értelmet. Az agy homokórát képez a szívvel: mikor az egyik megtelik, a másik kiürül.
*
Emlékeket ültetek.
1902
Az igazság nem mindig művészet. A művészet nem mindig igazság, de az igazságnak és a művészetnek vannak érintkezési pontjai. Ezeket keresem.
*
Olyan jóságos vagyok, hogy soha nem zavarom a macskát, ha azon a széken alszik, ahol dolgozni szoktam: inkább elmegyek sétálni.
1903
Az idő patinája a tetőkön. Cserepek helyet már csak fehéres, sárgás, a szemnek oly kellemes mohakárpitot látni.
*
Fekete macska holdfényben egy ág végén.
*
Az ember nem jó, de igyekszik annak látszani: az eredmény ugyanaz.
1908
A költészet mentett meg a rosszindulatúság fekélyes nyavalyájától.
1909
Jobb, ha szót se szólunk, mert minden sértő.
1910
A derű: szemérem, a szellem játéka. A derű a szellem hétköznapi, erkölcsi higiéniája.
*
A képzelet tévelyeg. Az érzékenység émelyeg.
*
Semmit sem értek az életből, de nem tartom lehetetlennek, hogy Isten ért valamit belőle.
_______________
Jules Renard Naplója
Fordította: Vígh Árpád
[Kriterion, TÉKA, Bukarest, 1993]
Márai Sándor: Jules Renard naplója
Jules Renard: Az élősdi - ford. Kosztolányi Dezső (MEK)
Jules Renard: Histoires naturelles (The Project Gutenberg eBook)
