Gellu Naum (1915-2001)

Tăcutele dimineţi

Tăcutele dimineţi sau tăcutele nopţi
e un şold e o pulpă e o panteră
încerc să-ţi prind umerii servindu-mă de o vioară
ca de o plasă de fluturi
dar dacă părul tău sună e pentru că visează
dacă pleoapa ta înfloreşte e din cauza vântului
dacă mâna ta urlă este pentru că e noapte
dacă urechile dorm e pentru că sunt flămânde
dacă pantofii tăi râd e pentru că se gândesc
şi umerii tăi dacă zboară e poate pentru că e foarte târziu

Dacă mâna ta tace e pentru că este o scoică
dacă vinele aleargă e din cauza mătrăgunei
dacă pulpa ascultă e pentru că mai sunt frunze
dacă sângele spumegă e vina umbrelelor
Dacă mâna ta ţipă e pentru că moare
dacă umbra ta fâlfâie e pentru că arde
dacă unghia stă pe perdele e pentru că sunt violete
dacă piciorul tău nechează e din cauza norilor
dacă plămânii aţipesc e pentru că e întuneric
şi umerii tăi dacă sugrumă
e cu siguranţă din cauza arborilor

A csöndes reggelek
 

Csöndes reggelek vagy csöndes éjszakák
egy csípő vagy egy comb vagy épp egy párduc
A válladat próbálom megérinteni
mintha egy hegedűért nyúlnék
mintha egy lepkehálóért
és a hajad megszólal mert álmodik
a szempillád kivirágzik mert fúj a szél
a kezed felüvölt mert itt az éjszaka
a füled elszenderedik mert éhes
a cipőd felnevet mert elgondolkodott
s a vállad felröpül mert már későre jár

A kezed elhallgat mert most tengeri kagyló
vérereid vágtatnak a nadragulyától
combod hallgatózik mert még susognak a lombok
véred felhabzik az árnyékok miatt
Ruhád felsikolt mert halálán van
árnyékod verdes mert meggyulladt
körmeid a függönybe mélyednek mert az ibolyaszínű
lábad nyugtalan a felhők miatt
tüdőd elalszik mert sötét van
s ha vállaid úgy érzed fojtogatnak
biztosan a fák miatt van így

Balázs Imre József fordítása 

 

Gellu Naum şi Victor Brauner în anii '30

Source: Gellu Naum website

Culoarul somnului

Am întârziat lângă aceste oglinzi negre. Au uitat să-mi
aducă steaua mea preferată şi ceva călduros. Ei spun:
trebuie totdeauna să ţii steaua în pumn - Cât despre
iubire trebuie să-ţi vopseşti ochii cu mult albastru sau
să-i închizi. Vom crede cel puţin că eşti o stea mare.

Imaginea prezentă spiritului: două mâini în aceeaşi
mănuşe complectamente străvezie şi se pot aduce caii
nu importă ce cai chiar hipocampii.

Ca să pot cunoaşte mai bine noaptea mi-am făcut un
obraz de frunze veştede pe care mi-l pun pe figură
de fiecare dată când ies. Lucru curios în ceea ce pri-
veşte aceasta sunt în întregime de acord cu cei doi
lupi şi cu meduza care locuiesc în sângele meu.

Sânii tăi într-o mână părul tău în toate buzunarele şi
vântul nu mai există.

A te supune dorinţelor. În acest joc poetic şi pentru
asta feroce complicitatea elementelor este asigurată.

Imensul cristal care-ţi serveşte de pleoapă.

[Gellu Naum, Culoarul somnului, poeme, Bucureşti 1944; cu un portret de Victor Brauner]

Álomfolyosó

Elidőztem a fekete tükrök előtt. Elfelejtették elhozni nekem
a kedvenc csillagomat és valami meleget. Azt mondják:
mindig a kezedben kell tartanod a csillagot. És ami
a szerelmet illeti: sok-sok kékkel fesd be inkább szemeid
vagy hunyd le őket. Azt fogjuk hinni majd hogy te lettél a csillag.

A kép jelentkezik a szellemnél: két kéz ugyanabban
a teljességgel átlátszó kesztyűben már csak a lovak hiányoznak
elhozhatnánk őket mindegy milyenek lehetnek akár csikóhalak is.

Hogy jobban megismerhessem az éjszakát készítettem magamnak
egy arcot hullott levelekből sohasem indulok el nélküle. Ritka dolog
ezzel teljesen egyetért a medúza s a két farkas is akik a véremben laknak.

Melled egyik kezemben hajad az összes zsebemben
s a szél már nem is létezik.

Alávetni magad a vágyaknak. Ebben a poétikus játszmában
s e játszma kedvéért cinkosunk lesz minden elem.

S az óriási kristály melyet szemedben viselsz.

Balázs Imre József fordítása

Gellu Naum şi Japonica

Caii de gheaţă

Curând totul se va termina
şi vom călători împreună departe în ger
pe o nesfârşită câmpie
până când caii noştri de gheaţă vor necheza
până când caii noştri de gheaţă se vor topi sub noi

A jéglovak

Nemsokára minden véget ér

és együtt indulunk majd hosszú útra a fagyban
egy végtelen mezőn vezet utunk
amíg jéglovaink felnyihognak majd
amíg jéglovaink elolvadnak alattunk

 Balázs Imre József fordítása

____

Forrás / Sursa : Korunk, Agonia.ro

.

Emil Cioran

(April 8, 1911 – June 20, 1995)

 

A trójai háborúban ugyanannyi isten állt az egyik oldalon, mint amennyi a másikon. Ez a nézőpont a helyes, de a modernek már nem képesek rá: azt akarják, hogy csak az egyik oldalnak legyen "igaza". Homérosz sokkal tárgyilagosabb volt.

*
Abban a reményben olvasok ilyen sokat, hogy egy szép nap olyan magányra bukkanok, mely nagyobb, mint az enyém.
*
Nem veszett el minden, amíg elégedetlenek vagyunk magunkkal.
*
Életérzésem: egy olyan pokol fenekén vagyok, amelynek minden pillanata csoda.
*
Imádság nélkül élhet az ember, de az imádság lehetősége nélkül már nem.
*
Ha mindenki tisztán látná, hogy milyen parányi helyet foglal el a társadalomban - és a világegyetemben - , remekül mennének a dolgok, akadálytalanul. De minthogy mindenki úgy él, mintha a mindenség középpontja volna, csakis rosszul alakulhatnak a dolgok... Felbolygatni egy társadalmat annyi, mint fölébreszteni a mindnyájunkban többé-kevésbé ott szunnyadó megalomániát.

*

Egyre jobban elnemzetlenedem. Hogyan is áldozhattam ennyit a származásomnak? Nem tartozom a világhoz, hogyan is tartozhatnék egy hazához?

*

Az ember abban a mértékben szabad, amilyen mértékben képes rá, hogy ne cselekedjék azonnal. Csakis reflexeinek ernyedtsége biztosíthatja szabadságát, mivelhogy az időt enged arra, hogy elgondolkodjék, latolgasson, válasszon: intervallumot, űrt teremt tettei között. Ez az űr a szabadság tere és feltétele. Az ember hiányosságai által ember. Ha nem volna némi hiba alapreflexeiben, automata volna csak.

*

Önmaga csak bálványai rovására lehet az ember.

*

Akkor kell levelet írni, mikor kedvünk van hozzá. Különben ugyanolyan rossz lesz a levél, mint egy megrendelt vers. Jó levelet felháborodásunk, csodálatunk vagy gyűlöletünk ösztönzésére írunk. Semleges levél nincs. Vagy ha van, mit sem ér, ahogyan semmi, ami magán viseli az érzelmi kopottság jegyeit. Ha az ember már nem tud vidám lenni vagy szomorú, abba kell hagyni az írást, főként a levelezést.
*
Az imént magyar cigányzenét hallgattam. Szüleimre gondoltam, akik szerették ezt a muzsikát, arra, hogy amikor 1920-ban Szebenbe érkeztem, a kávéházakban és éttermekben ezeket a szívet tépő nótákat játszották, újra szüleimre gondoltam, meg a gyerekkoromra, és könnyekben törtem ki. Mert sírni csak akkor tud az ember, ha gyerekkorát idézi fel, az enyém káprázatos volt, minden, ami emlékeztet rá, felzaklat. Míg a román népzene, kivéve a doinát, hidegen hagy, sőt zavar, egy magyar nóta foszlányai is megindítanak, úgy, ahogy semmi sem tud megindítani. Normálisan, ha "Románia" nem létezett volna, Budapesten vagy Bécsben végeztem volna tanulmányaimat; közép-európai vagyok, véremben van ennek a szerencsétlen népnek minden fatalizmusa, de egyszersmind osztrák-magyar vagyok, az egykori Monarchia fia. ...

Magyar melankóliám. Mióta ezt a jelzőt ragasztottam betegségemre, megkönnyebbültem. Mintha most már tudnám, hogy mitől szenvedek.
*
Az egyetlen dolog, amire itt a földön törekedtem, az volt, hogy élet és halál iránt egyaránt közömbös legyek. Nem sikerült.

Fordította: Réz Pál


__________
Emil Cioran: Füzetek 1957-1972, 
Európa Könyvkiadó, Budapest, 1999
Fotó: Franziska Messner-Rast

Ana Blandiana

(Otilia Valeria Coman - Romanian poet, b. 25 March 1942)
.

CONDITION

I
am like
sand in the hourglass
which
can be time
only
in
falling.

(Translated by Peter Jay)

*

JOURNEY

I wander in myself
As if in a foreign town
Where I don't know anyone.
The evening streets fill me with fear
And in rainy afternoons
I'm weary and I shiver.
No wish for an adventure,
When the mere walk on the road
Is a true venture,
No memory of another era
Answering the question
"Why have I been brought here?"

*

WE SHOULD

We should be born old,
And arrive wise,
To be capable of deciding our worldly fate,
To comprehend from the prime crux what ways begin
And only the wish to walk to feel reckless.
Then should we become younger, and younger, walking,
Mature and strong to arrive
At creation’s gate,
To pass through it and in love entering adolescents,
To be children at our sons’ birth.
Either way, they would then be older than us,
They would teach us to speak, rock us to sleep.
We would disappear even more, becoming even smaller,
Like a grape, like a pea, like a grain of wheat…

Translation by Daria Florea

_______

Source: Mascara Literary Review, June, 2009

More poems

 *

CĂLĂTORIE

Umblu prin mine
Ca printr-un oraş străin
În care nu cunosc pe nimeni.
Seara mi-e teamă pe străzi
Şi-n după-amieze ploioase
Mi-e frig şi urât.
Nici o dorinţă de-a călători,
Când şi numai trecerea drumului
E aventură,
Nici o amintire din alte vieţi
Întrebării
"De ce-am fost adusă aici?"

*

AR TREBUI

Ar trebui să ne naştem bătrâni,
Să venim înţelepţi,
Să fim în stare de-a hotărî soarta noastră în lume,
Să ştim din răscrucea primară ce drumuri pornesc
Şi iresponsabil să fie doar dorul de-a merge.
Apoi să ne facem mai tineri, mai tineri, mergând,
Maturi şi puternici s-ajungem la poarta creaţiei,
Să trecem de ea şi-n iubire intrând adolescenţi,
Să fim copii la naşterea fiilor noştri.
Oricum ei ar fi atunci mai bătrâni decât noi,
Ne-ar învăţa să vorbim, ne-ar legăna să dormim,
Noi am dispărea tot mai mult, devenind tot mai mici,
Cât bobul de strugure, cât bobul de mazăre, cât bobul de grâu...

__________

Sursa: Romanian Voice

*

Olyan vagyok,
mint a homokóra
szemcséje,
ami
csak
hulltában
méri az időt.


*


UTAZÁS


Úgy járok itt benn magamban,
mint egy idegen városban,
ahol senkit sem ismerek.
Este félek az utcán,
és az esős délutánokon
fázom és unatkozom.
Utazni semmi kedvem,
hiszen az úton átmenni is
kaland.
Miért hoztak ide?
És kinek az életére
nem emlékszem?

*

ÖREGEN KELLENE SZÜLETNI...

Öregen kellene születni, bölcsen,
hogy sorsot tudjunk választani,
hogy tudjuk, melyik út hova vezet,
és csak az utazás vágya legyen felelőtlen.
Aztán fiatalodjunk, fiatalodjunk egyre,
éretten, erősen érjünk az alkotáshoz,
aztán hagyjuk el azt is, kamaszok legyünk,
mire a szerelemhez érünk, s gyerekek,
mire fiaink megszületnek.
Ők öregebbek lennének nálunk,
beszélni tanítanának,
ringatnának, hogy elaludjunk,
és mi zsugorodnánk, egyre kisebbek lennénk,
mint a szőlőszem, mint a borsószem, mint a búzaszem...

Hervay Gizella fordításai
___________________
Ana Blandiana: HOMOKÓRA, Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1971

Lucian Blaga (Romanian, May 9, 1895 – May 6, 1961)

De Profundis

Încă un an, o zi, un ceas –
şi drumuri toate s-au retras
de sub picioare, de sub pas.
Încă un an şi-un vis şi-un somn –
şi-oi fi pe sub pămînturi domn
al oaselor ce drepte dorm.


De Profundis

Még egy év, egy nap, egy óra –
s elfogynak az utak sorra,
mintha láb nem járta volna.
Még egy év és még egy álom –
hantok fölé nő magányom,
s őrködik a csont-világon.

Lengyel Ferenc fordítása

[Lucian Blaga: DE PROFUNDIS, Editura Polis, Cluj / Polis Könyvkiadó, Kolozsvár, 2002]

Lucian Blaga

De Profundis

One more year, a day, another hour perhaps
and all the roads will slip away from under my feet, evade my steps.
One more year, a dream, another sleep perhaps
and I shall be under the earth and lord of the bones,
sleeping the sleep of the just.

[Source: Anthology of Contemporary Romanian Poetry by Roy MacGregor-Hastie]
..............................................................................................................................................................................................................................

Tristan Tzara (Romanian/French, April 16, 1896–December 25, 1963)

born Samuel or Samy Rosenstock, also known as S. Samyro
.
VOIE

quel est ce chemin qui nous sépare
à travers lequel je tends la main de ma pensée
une fleur est écrite au bout de chaque doigt
et le bout du chemin est une fleur qui marche avec toi


Way

what is this road that separates us
across which I hold out the hand of my thoughts
a flower is written at the end of each finger
and the end of the road is a flower which walks with you

Translated by Lee Harwood


Út

milyen az az út amely elválasz minket
azon át nyújtom tűnődésem kezét
virág íródott minden egyes ujj hegyére
és az út vége egy veled együtt járó virág

Parancs János fordítása

/A SZÍV ÚTMUTATÓJA, 1924-25/

 Tristan Tzara (1926)

Photo by André Kertész

Dada kiáltvány a gyenge szeretetről és a keserű szeretetről
Függelék
HOGYAN LETTEM ELBŰVÖLŐ ROKONSZENVES ÉS FELSÉGES

Nagyon későig alszom. Hatvanöt százalékban megölöm magam. Az én életem nagyon olcsó, nekem csak az élet harminc százalékába kerül. Életem az életből harminc százalék. Nincs neki karja, madzaga és néhány gombja. Az öt százaléka vérszegény recsegések kísérte, féléber kábulat állapotra fordítódik. Ezt az öt százalékot hívják DADÁNAK. Tehát az élet olcsó. A halál egy kicsit drágább. Ám az élet elbűvölő és a halál is az.

Néhány napja félkegyelműek gyűlésén vettem részt. Sokan voltak. Mindenki elbűvölő volt. Tristan Tzara, egy kicsi, hülye és jelentéktelen figura tartott előadást az elbűvölővé válás művészetéről. Egyébként elbűvölő volt. Mindenki elbűvölő. És szellemes. Ez felséges, ugye? Egyébként mindenki felséges. Kilenc fokkal a nulla alatt. Ez elbűvölő, ugye? Nem, ez nem elbűvölő. Isten nincs a megfelelő magaslaton. Még a Cím- és lakásjegyzékben sem szerepel. Ám ő mégis elbűvölő. A nagykövetek, a költők, a grófok, a hercegek, a muzsikusok, az újságírók, a színészek, az írók, a diplomaták, az igazgatók, a női szabók, a szocialisták, a hercegnők és a bárónők, ez elbűvölő. Önök mindannyian elbűvölőek, nagyon finomak, szellemesek és felségesek.

Tristan Tzara mondja önöknek: nagyon szeretne mást csinálni, de inkább hülye marad, komédiás és szélhámos.

Legyenek őszinték egy pillanatra: amit az imént mondtam önöknek, az elbűvölő-e vagy hülye?

Vannak emberek (újságírók, ügyvédek, műkedvelők, filozófusok), akik az üzleti ügyeket, a házasságokat, a szemléket, a háborúkat, a különböző kongresszusokat, a részvénytársaságokat, a politikát, a baleseteket, a nyilvános tánchelyiségeket, a gazdasági válságokat, az idegrohamokat egyaránt a dada változatainak tartják. Mivel nem vagyok imperialista, nem osztom véleményüket; inkább azt hiszem, hogy dada csak egy másodrendű istenség, akit egész egyszerűen az új, interregnumi vallásmechanizmusok másegyéb formái mellé kell helyezni.

Az egyszerűség vajon egyszerű-e vagy dada?

Elég rokonszenvesnek érzem magam.

Tristan Tzara

/HÉT DADA KIÁLTVÁNY, 1916-1920/

Parancs János fordítása

[Tristan Tzara: AA ÚR AZ ANTIFILOZÓFUS, Dadaista kiáltványok és válogatott versek 1914-1936, Orpheusz Kiadó, Budapest, 1992]

..............................................................................................................................................................................................................................

Mihai Eminescu (n. 15 ianuarie 1850)

CU MÂINE ZILELE-ȚI ADAOGI...

Cu maine zilele-ti adaogi,
Cu ieri viata ta o scazi
Si ai cu toate astea-n fata
De-a pururi ziua cea de azi.

Cand unul trece, altul vine
In asta lume a-l urma,
Precum cand soarele apune
El si rasare undeva.

Se pare cum ca alte valuri
Cobor mereu pe-acelasi vad,
Se pare cum ca-i alta toamna,
Ci-n veci aceleasi frunze cad.

Naintea noptii noastre imbla
Craiasa dulcii dimineti;
Chiar moartea insasi e-o parere
Si un visternic de vieti.

Din orice clipa trecatoare
Ast adevar il inteleg,
Ca sprijina vecia-ntreaga
Si-nvirte universu-ntreg.

De-aceea zboare anu-acesta
Si se cufunde in trecut,
Tu ai s-acum comoara-ntreaga
Ce-n suflet pururi ai avut.

Cu maine zilele-ti adaogi,
Cu ieri viata ta o scazi,
Avand cu toate astea-n fata
De-a pururi ziua de azi.

Prvelistile sclipitoare,
Ce-n repezi siruri se distern,
Repaosa nestramutate
Sub raza gandului etern.

1883, dec.

A TEGNAPOKKAL FOGY AZ ÉLET...

A tegnapokkal fogy az élet,
A holnapokkal egyre nő,
S szemedben mégis mindörökké
A mának arca tűn elő.

Ha ember távozik a földről,
Helyére nyomban más hatol,
S az esti nap mikor lenyugszik,
Egyúttal fölkel valahol.

Úgy látod: mindig egy a gázló,
Csak rajta más hullám suhan;
Úgy látod: mindig, minden ősz más,
Egy lomb hull mégis lassudan.


Vak éj nyomán a drága reggel,
A szép királyasszony libeg -
Még a halál is csalfa látszat,
Új életünket őrzi meg.

Egy ősigazságról beszélnek
Parányi percek, nagy korok:
Halhatatlan az Univerzum,
S a végtelen körül forog.

Ezért, ha illan ez az év is,
S a múltba mállva szétomolt,
Lelkedben ott a kincs örökre,
Amely valaha benne volt.

A tegnapokkal fogy az élet,
A holnapokkal egyre nő,
Szemedben mégis folyva-folyvást
A mának arca tűn elő.

A csillogó s a változó táj,
Az elszáguldó földkerek:
A Gondolat fényzáporában
Örök-egyformán szendereg.

Dsida Jenő fordítása

(Forrás)

WITH LIFE'S TOMORROW TIME YOU GRASP

With life's tomorrow time you grasp,

Its yesterdays you fling away,
And still, in spite of all remains
Its long eternity, today.

When one thing goes, another comes
In this wide world by heaven borne;
And when the sun is setting here
'Tis somewhere else just breaking dawn.

It seems somehow that other waves
Are rolling down the same old stream,
And somehow, though the autumns change,
'Tis but the same leaves fall it seem.

Before our night does ever ride
The queen of mornings rosy skies;
While even death is but a guess,
Of life a notion, a surmise.

Of every moment that goes by
One fact each mortal creature knows;
The universe is poised in time
And whirling round for ever goes.

Still, though this year will fly away
And soon but to the bygone add,
Within your soul you ever hold
Each thing of worth you ever had.

With life's tomorrow time you grasp,
Its yesterdays you fling away,
And still, in spite of all remains
Its long eternity, today.

A radiant and brilliant view,
In many rapid glimpses caught,
Of infinite, unending calm,
Bathed in the rays of timeless thought.


Translated by Corneliu M. Popescu

.............................................................................................................................................................................................................................