Stones
Days come, go, without effort, no surprises.
The stones soak in the light and memory.
One makes a stone a pillow.
Another puts a stone on his clothes before swimming
to keep them from being blown away by the wind. Another uses
a stone as his stool
or to mark something in his field, in the cemetery, in the wall, in
the woods.
Later, after sunset, when you return home,
any pebble from the beach you place on your table
is a statuette- a small Nike or Artemis’s dog,
and this one, on which a young man stood with wet feet at noon,
is a Patroklus with shady shut eyelashes
Kövek
Jönnek és mennek a napok, sietség nélkül, meglepetéstelenül
kövek áznak a fényben, emlékezetben
párnául választ egyet valaki a feje alá,
más meg a ruháját teszi kő alá, hogy el ne vigye a szél,
míg úszik egyet. Van, aki ülőkének szánja,
vagy jelzőkőnek a szántóföldjén, sövény mentén a temetőben, erdőn.
Hazatérvén, jóval napszállta után,
egy tengerparti követ teszel az asztalodra,
szobrocska az – kicsi kis Niké vagy Artemisz kutyája,
és amelyik déli lába nyomát őrzi egy fiúnak –
Patroklosz az, csukott és árnyas pillákkal.
Dudás Kálmán fordítása
______
In: A bolond gránátalmafa,
Kozmosz Könyvek, 1984, 279 old.
