Wallace Stevens

Peter Quince a zongoránál
- részlet - 

IV.

Elménkben percig tart a szépség —
Szeszélyes-változó alakban;
Ámde a húsban halhatatlan.

A test meghal; a test szépsége él.
Így múlnak esték, zöld gomolyban,
Habok habokba átomoltan.

Így halnak kertek, illatukra
Megbánásból hull téli csuklya,
Így halnak lányok, míg a hajnal
Ünneplésére száll a kardal.

[...]
Vajda Endre fordítása
________
In: A zene szava, Zeneműkiadó, Budapest, 1973, 261 o.

 

IV 

 

Beauty is momentary in the mind —

The fitful tracing of a portal;

But in the flesh it is immortal.

The body dies; the body's beauty lives.

So evenings die, in their green going,

A wave, interminably flowing. 

 

So gardens die, their meek breath scenting

The cowl of winter, done repenting.

So maidens die, to the auroral

Celebration of a maiden's choral.

[...]

 

— Wallace Stevens, Peter Quince at the Clavier

E. E. Cummings

O sweet spontaneous...

O sweet spontaneous
earth how often have
the
doting

     fingers of
prurient philosophers pinched
and
poked

thee
,has the naughty thumb
of science prodded
thy

     beauty     .how
often have religions taken
thee upon their scraggy knees

squeezing and

buffeting thee that thou mightest conceive
gods
     (but
true

to the incomparable
couch of death thy
rhythmic
lover

     thou answerest

      them only with

                    spring)

E.E. Cummings by Manuel Komroff. c. 1933. 

Courtesy the National Portrait Gallery

[Ó, ÉDES EGYSZERŰ]

Ó, édes, egyszerű
föld, hányszor, de hányszor
csipkedtek
és
böködtek
a kéjsóvár filozófusok
szenilis kezükkel

téged,
hányszor tapogatta
a tudomány szemérmetlen
öregujja
bájaidat, hányszor
fektettek a vallások
gacsos térdükre,
nyaggatva és

noszogatva, hogy isteneket
foganj
(de te
híven
a halálnak,
ritmikus szeretődnek
páratlan
ágyához,
nem felelsz

semmit nekik,
csak a tavaszt)
 
Kálnoky László fordítása

.

Parti Nagy Lajos

Földközel
 
Tavasz, tavasz lesz, földközel,
virágmagasban verdesel.
Torkomban bross, irónia,
nincsen már mitől óvnia,
hordom mégis, mint pléhgigát
e göcögést, mit tű ver át.
Lemezrekedten suttogok,
gipsszel kiöntött ballonok,
szélrablók ülik az eget,
ne várd, hogy levezessenek.
Virágmagasban verdesel,
ennyi vagy, örök földközel,
az éj, ha hangárjába zár,
mint bogarat a tulipán,
propellerzajjá változol,
nem közeledsz, nem távozol.
Virágmagasban, földközel,
rezegsz, verődsz, hát higgyem el,
hogy azt a repülőteret
kitűzhetem, kitűzheted?
Hogy ne csak ernyőn fogjalak,
hogy belül megtaláljalak,
hogy mint a vérem járjad át
az érnyalábnyi éjszakát.

_______
Forrás: DIA 

Orbán Ottó

 
Édes hazám
– reformkori költemény –

Elegem van belőled, édes hazám,
Abból, hogy a magad hozta törvényeken lépdelsz át lazán,
Mert hited szerint akkor borul virágba a jobb rend,
Ha kellőképpen rugalmas a jogrend.
A fuldoklót a vízből partra mented,
De vízben hagyod saját parlamented,
Hogy megírhassa róla minden firkász:
Nem más ez, csak ócska ingyen cirkusz.
Izzadva tanulod a demokráciát…
Azért, hogy mentegesd a múlt sok náciját?
Jelképként tiltod a nyilaskeresztet,
De a pöcegödröt magadra ereszted,
Ha eltűröd a nyelvhasználatot,
Mely emberben találja föl a vágóállatot.
És mit mondjunk a vadkan agyara magyarkodásról?
Talán azt, hogy ha nem csíped, öcsi, telepedj le máshol?
Bizakodsz, hazám?, hogy majd a jövő?, hogy megúszod sértetlenül?
Hogy a reklámnak szánt hazudozás nem rohaszt meg belül?
Avathatsz csapatzászlót, utat, hidat, diszkót,
Ha korpa közé keveredsz, megesznek a disznók.

Nézz a tükörbe! Mit látsz? Ez a korcs te lennél?
Forradalmaid jobb sorsra szántak ennél.
Hadd lássalak, mint Bartók, szépnek, gyönyörűnek,
Sárból újjá születni, jobbik magadhoz hűnek.

_____
Orbán Ottó összegyűjtött versei,  Magvető, 2003

F. Chopin / M. Argerich

Martha Argerich plays Chopin's Ballade No. 1. (via)