Pages

February 2, 2014

James Joyce (2 February 1882 – 13 January 1941)


"Maeterlinck mondja: Ha Szókratész ma elhagyná házát, a bölcset ott találja küszöbén. Ha Júdás ma éjszaka távozik, Júdással találkozik alighanem.  
Minden élet sok napból áll, nap jön nap után. Magunkon át megyünk és rablókkal, szellemekkel, óriásokkal, öregekkel, fiatalokkal, asszonyokkal, özvegyekkel és szerelmes sorstársakkal találkozunk. De mindig magunkkal."
James Joyce, Ulysses, 275. old. , fordította Szentkuthy Miklós
Európa Könyvkiadó, Bp., 1986



Maeterlinck says: If Socrates leave his house today he will find the sage seated on his doorstep. If Judas go forth tonight it is to Judas his steps will tend. Every life is many days, day after day. We walk through ourselves, meeting robbers, ghosts, giants, old men, young men, wives, widows, brothers-in-love, but always meeting ourselves.

February 1, 2014

Hajnal Anna (Gyepűfüzes 1907. február 1. – Budapest, 1977. szeptember 6.)

Hajnal Anna
forrás PIM 

NEVEM KIMONDTAD

Nevem kimondtad, s nyelveden
megolvadt nevem, mézes bor,
átgyúlt köröttünk a sötét,
s illatozott ezer bokor,
és százezer fülemile
énekelt, egyre csattogott,
eső verte az ablakot,
odakünn kitavaszodott...

Hozzám hajoltál s forgószél
tört rám és forgatott vakon,
hozzám simultál és a szél
szédülten elült vállamon,
s amikor összeért a szánk
hogy villám ért-e? vagy parázs?
megbénult minden gyors tagom,
s a szivem haldokló parázs...

1935. július 11.


KÖNNYÜ

Ki nehéznek születtem
ó milyen könnyü lettem:
elszakadt horgonyláncom,
súlyomat elvesztettem.

Ki volnék boldog búja
vagyok szelek hajója,
széditő körök foglya:
szárnyam nőtt: két vitorla.

1973. november


MADARAD

Madarad kit kezemre adtál
mint gyenge pelyhest nálam hagytál,
hogy majd megnőjjön, kapjon szárnyra
megnőtt: most beborít az árnya.

Amikor erre választottál,
hogy vele megajándékoztál
tudhattam volna amit mára
nem rám gondoltál: a madárra.

Erdőt növesztettél körébem,
hogy madarad erdőben éljen,
biborbogyókat érlelsz érte,
hogy édes legyen estebédje

most szelet zúgatsz reggel-este,
hogy énekelni keljen kedve
madarad énekétől lángol:
alkony az égbolt közel s távol.

1974. szeptember

VÁRJ

Nem leszel mindig egyedül,
eljön hogy ujra betakarlak!
együtt leszünk nagy hó alatt:
jövök, még szeretni akarlak.

Hozzád présel az áldott súly,
elérlek, soha közelebben:
csontomig érő remegés
átjár mint ifju közeledben.

Megvársz? Csontszámmal megcsókollak,
csontkezem kezedre tapadhat
csontkarom karodba karolhat
szeretlek, szeretni akarlak.

1975. január

________
Hajnal Anna: A gond akár a szemfedél, 34, 276, 283, 286. old.
Kozmosz Könyvek, 1985


.

Wisława Szymborska (2 July 1923 – 1 February 2012)



 Wisława Szymborska
via  

EVERYTHING
[Wszystko]

Everything -
a bumptious, stuck-up word.
It should be written in quotes.
It pretends to miss nothing,
to gather, hold, contain, and have.
While all the while it's just
a shred of a gale.

Translated from Polish by Stanislaw Baranczak and Clare Cavanagh 
(From Monologue of a Dog)
     


MINDEN

Minden -
arcátlan és gőgösen pöffeszkedő szó.
Idézőjelben kellene leírni.
Úgy tesz, mintha semmit sem hagyna ki,
összeszed, átfog, tartalmaz és birtokol.
Közben meg csak
a zűrzavar darabkája.

Csordás Gábor fordítása

January 30, 2014

William Butler Yeats (13 June 1865 – 28 January 1939)

 
William Butler Yeats in the late 1930s



MERU

Civilisation is hooped together, brought
Under a rule, under the semblance of peace
By manifold illusion; but man’s life is thought,
And he, despite his terror, cannot cease
Ravening through century after century,
Ravening, raging, and uprooting that he may come
Into the desolation of reality:
Egypt and Greece, good-bye, and good-bye, Rome!
Hermits upon Mount Meru or Everest,
Caverned in night under the drifted snow,
Or where that snow and winter’s dreadful blast
Beat down upon their naked bodies, know
That day bring round the night, that before dawn
His glory and his monuments are gone.


from Parnell’s Funeral & Other Poems (1935)


MERU

Civilizációnk abroncsok közt nyög itt,
Igába tört a béke színe alatt
Számos csel által; ám az ember gondolat,
S félelme ellenére sem szűnik
Habzsolni és rombolni, mint veszett
Míg az irtóztató valót felismeri:
Egyiptom, Hellász, Róma, ég veled!
Meru s Everest hegyén a remeték,
Elásva éjbe fúvó hó alatt,
S hol hó meg tél rohama szörnyűképp
Paskolja még mezítlen hátukat,
Tudják: eljő a nap s fel sem kél hajnala,
Dicsősége, csodás emléke mind oda.

Jékely Zoltán fordítása


________
William Butler Yeats versei, p. 197.
Európa Könyvkiadó, Budapest, 2000


 .