André Breton (19 February 1896 – 28 September 1966)

L'UNION LIBRE

Ma femme à la chevelure de feu de bois
    Aux pensées d'éclairs de chaleur
    À la taille de sablier
Ma femme à la taille de loutre entre les dents du tigre
Ma femme à la bouche de cocarde et de bouquet d'étoiles de dernière grandeur
    Aux dents d'empreintes de souris blanche sur la terre blanche
    À la langue d'ambre et de verre frottés
Ma femme à la langue d'hostie poignardée
    À la langue de poupée qui ouvre et ferme les yeux
    À la langue de pierre incroyable

André Breton et Suzanne Muzard, rue Fontaine, 1929 
andrebreton.fr

Ma femme aux cils de bâtons d'écriture d'enfant
    Aux sourcils de bord de nid d'hirondelle
Ma femme aux tempes d'ardoise de toit de serre
    Et de buée aux vitres
Ma femme aux épaules de champagne
    Et de fontaine à têtes de dauphins sous la glace
Ma femme aux poignets d'allumettes
Ma femme aux doigts de hasard et d'as de cœur
    Aux doigts de foin coupé
Ma femme aux aisselles de martre et de fênes
    De nuit de la Saint-Jean
    De troène et de nid de scalares
    Aux bras d'écume de mer et d'écluse
    Et de mélange du blé et du moulin
Ma femme aux jambes de fusée
    Aux mouvements d'horlogerie et de désespoir
Ma femme aux mollets de moelle de sureau
Ma femme aux pieds d'initiales
    Aux pieds de trousseaux de clés aux pieds de calfats qui boivent
Ma femme au cou d'orge imperlé
Ma femme à la gorge de Val d'or
    De rendez-vous dans le lit même du torrent
    Aux seins de nuit
Ma femme aux seins de taupinière marine
Ma femme aux seins de creuset du rubis
    Aux seins de spectre de la rose sous la rosée
Ma femme au ventre de dépliement d'éventail des jours
    Au ventre de griffe géante
Ma femme au dos d'oiseau qui fuit vertical
    Au dos de vif-argent
    Au dos de lumière
    À la nuque de pierre roulée et de craie mouillée
    Et de chute d'un verre dans lequel on vient de boire
Ma femme aux hanches de nacelle
    Aux hanches de lustre et de pennes de flèche
    Et de tiges de plumes de paon blanc
    De balance insensible
Ma femme aux fesses de grès et d'amiante
Ma femme aux fesses de dos de cygne
Ma femme aux fesses de printemps
    Au sexe de glaïeul
Ma femme au sexe de placer et d'ornithorynque
Ma femme au sexe d'algue et de bonbons anciens
Ma femme au sexe de miroir
Ma femme aux yeux pleins de larmes
    Aux yeux de panoplie violette et d'aiguille aimantée
Ma femme aux yeux de savane
Ma femme aux yeux d'eau pour boire en prison
Ma femme aux yeux de bois toujours sous la hache
    Aux yeux de niveau d'eau de niveau d'air de terre et de feu.

1931 

 Photography album with Suzanne Muzard by André Breton

A SZABAD TÁRSULÁS

Asszonyom haja rőzsetűz
   Gondolatai forró villámok
   Alakja homokóra
Asszonyom alakja tigrisfogak közé került vidra
Asszonyom szája a végső nagyságrendű csillagok kokárdája és bokrétája
   Fogai fehér földön fehéregerek nyomai
   Nyelve ámbra és dörzsölt üveg
Asszonyom neve tőrrel átszúrt ostya
   Nyelve szemnyitó-hunyó baba
   Nyelve hihetetlen kő
Asszonyom szempillái gyerek-írás rúdjai
   Szemöldöke fecskefészek szegélye
Asszonyom halántéka melegház tetőcserepe
   És ablaküvegen pára
Asszonyom válla pezsgő
   delfinfejű forrás a tükör alatt
Asszonyom csuklója gyufaszál
Asszonyom ujja véletlenség és kőr ász
   Ujja learatott széna
Asszonyom hónalja menyét és bükkmakk
   Szent Iván éjén
   Fagyalbokor és csigahéj
   Karja tengerhab és gát
   És gabonák és malomnak keveréke
Asszonyom combja rakéta
   Mozgása óraszerkezet és kétségbeesés
Asszonyom bokája bodzabél
Asszonyom lába iniciálé
   Lába kulcsköteg és részeg hajóácsok
Asszonyom nyaka hántolatlan árpa
Asszonyom torka aranyvölgy
   És zuhatag ágyban találka
   Keble éj
Asszonyom keble tengeri vakond túrása
Asszonyom keble rubin szakadék
   Keble harmatos rózsa rémképe
Asszonyom hasa a napok-éjek kitárt legyezője
   Hasa óriási köröm
Asszonyom háta fölfelé menekülő madár
   Háta kéneső
   Háta sugár
   Tarkója görgő szikla és áztatott kréta
   És pohár hullása melyből ittak éppen
Asszonyom csípője hajócska
   Csípője ragyogás és nyílvessző tolla
   És fehér páva tollainak szára
   Rejtett ringással
Asszonyom tompora homokkő és cement
Asszonyom tompora hattyú háta
Asszonyom tompora tavasz
   Öle gladiólusz
Asszonyom öle csomagolnivaló és csőrösemlős
Asszonyom öle moszat és ódon cukorkák
Asszonyom öle tükör

Asszonyom szeme csupa könny
   Szeme ibolyaszínű falitábla és mágnestű
Asszonyom szeme szavanna
Asszonyom víz fegyházi ital
Asszonyom szeme folyton fejsze alatti fa
   Szeme vízszintes lég- és föld- és tűzszintes.

1931

Weöres Sándor fordítása

 André Breton et Suzanne Muzard, vers 1927

andrebreton.fr

- 

André Breton, Paul Éluard & Suzanne Muzard: 33 Collages (Ubu Gallery)

-

FREE UNION 

My woman with her forest-fire hair
      With her heat-lightning thoughts
      With her hourglass waist
My woman with her otter waist in a tiger's mouth
My woman with her rosette mouth a bouquet of stars of the greatest magnitude
      With her teeth of white mouse footprints on the white earth
      With her tongue of polished amber and glass
My woman with her stabbed eucharist tongue
      With her tongue of a doll that opens and closes its eyes
      With her tongue of oncredible stone
My woman with her eyelashes in a child's handwriting
      With her eyebrows the edge of a swallow's nest
My woman with her shoulders of champagne
      And a dolphin-headed fountain under ice
My woman with her matchstick wrists
My woman with her lucky fingers her ace of hearts fingers
      With her fingers of new-mown hay
My woman with her armpits of marten and beechnuts
      Of Midsummer Night
      Of privet and angelfish nest
      With her seafoam and floodgate arms
      Arms that mingle the wheat and the mill
My woman with rocket legs
      With her movements of clockwork and despair
My woman with calves of elder tree pith
My woman with her feet of initials
      With her feet of bunches of keys with her feet of weaverbirds taking a drink
My woman with her pearl barley neck
My woman with her Val d'or cleavage
      Cleavage of a rendezvous in the very bed of the mountain stream
      With her breasts of night
My woman with her undersea molehill breasts
My woman with her breasts of the crucible of rubies
      With her breasts of the specter of the rose beneath the dew
My woman with her belly of the unfolding fan of days
      With her giant claw belly
My woman with her back of a bird fleeing vertically
      With her quicksilver back
      With her back of light
      With her nape of rolled stone and damp chalk
      And a falling glass that's just been sipped
My woman with her rowboat hips
      With her hips of a chandelier and arrow feathers
      And stems of white peacock plumes
      Her hips an imperceptible pair of scales
My woman with her buttocks of sandstone and abestos
My woman with the buttocks of a swan's back
My woman with her buttocks of springtime
      With her gladiolus sex
My woman with her sex of placer and platypus
My woman with her sex of seaweed and old-fashioned candies
My woman with her mirror sex
My woman with her eyes full of tears
      With her eyes of violet armor and a speedometer needle
My woman with her savannah eyes
My woman with her eyes of water to drink in prison
My woman with her eyes of forests forever beneath the axe
      With her eyes of sea-level air-level earth and fire

Translated by Bill Zavatsky and Zack Rogow 

Earthlight, Los Angeles, CA:  Sun&Moon Press, 1993

Korábban / previously:

Sunflower / Tournesol / Napraforgó

Always for the first time / Toujours pour la première fois/ Mindig mintha első alkalommal  

Sur la Route de San Romano / A San Romano-i úton

Octavio Paz (March 31, 1914 – April 19, 1998)

FRIENDSHIP

It is the awaited hour
over the table falls
interminably
the lamp’s spread hair
Night turns the window to immensity
There is no one here
presence without name surrounds me

Translated by Charles Tomlinson


AMISTAD

Es la hora esperada
sobre la mesa cae
interminablemente
la cabellera de la lámpara
La noche vuelve inmensa la ventana
No hay nadie
la presencia sin nombre me rodea

From The Collected Poems of Octavio Paz, 1957-1987 Ed. by Eliot Weinberger (1991)

BARÁTSÁG

Ime a régvárt pillanat
szakadatlanul egyre
zuhog az asztalomra
a lámpa hajzata
az éj órjássá növeszti az ablakot
itt senki sincsen
köröskörül a névtelen jelenlét 

Somlyó György fordítása

-

CERTAINTY

If it is real the white
light from this lamp, real
the writing hand, are they
real, the eyes looking at what I write?

From one word to the other
what I say vanishes.
I know that I am alive
between two parantheses.

Translated by Charles Tomlinson


CERTEZA

Si es real la luz blanca
de esta lámpara, real
la mano que escribe, ¿son reales
los ojos que miran lo escrito?

De una palabra a la otra
lo que digo se desvanece.
Yo sé que estoy vivo



BIZONYOSSÁG

Ha valódi ennek a lámpának
a fehér fénye, ha valódi
a kéz, amely ír, valódi-e
a szem is, amely nézi, amit írok?

Amit mondok, semmibe vész,
két szó között.
Tudom, két zárójel között
élem le életem.

-

COUNTERPARTS

In my body you search the mountain
for the sun buried in its forest.
In your body I search for the boat
adrift in the middle of the night.


COMPLEMENTARIOS

En mi cuerpo tú buscas al monte,
a su sol enterrado en el bosque.
En tu cuerpo yo busco la barca
en mitad de la noche perdida.

from The Collected Poems of Octavio Paz, 1957-1987 (New Directions, 1991)



KIEGÉSZÍTŐK

Testemben a hegyet kerested te,
a napfényt, mit eltemet az erdő.
Testedben a bárkát kerestem,
mely valahol elveszett az éjben.

Somlyó György fordítása

Octavio Paz: Fekete sugarak (Európa, Budapest, 1971)

.

Nikos Kazantzakis (Νίκος Καζαντζάκης; 18 February 1883 – 26 October 1957)

Portrait of Nikos Kazantzakis (1954, Antibes)

Photo: Helen (Eleni) Kazantzakis

They think of me as a scholar, an intellectual, a pen-pusher.
And I am none of them.
When I write, my fingers
get covered not in ink, but in blood.
I think I am nothing more than this:
an undaunted soul.

(Nikos Kazantzakis,1950)

Odüsszeia

RÉSZLETEK

"Ó, én Napom, ki fönt haladsz, s alá-alátekintesz,

a bástya-romboló idő tányérsapkája lennél?

Fel-felhajít, játszik veled – meddig repülsz, mivégre?

Mert állhatatlan az idő, kerekei forognak,

s az ember-ész fölöttük áll, markolja egyre, s reszket.

Előre csak! rúgjunk bele: vén Földünk hadd pörögjön!

Nap, hűséges vadászkopóm, örökkön vizslató Nap,

a vackáról kedvenc vadam verd föl, s szegődj nyomába,

s tudasd velem, mondd el nekem, amit csak látsz a földön,

hadd gyűjtsem össze legbensőm rejtelmes műhelyében,

hogy játszva önfeledten és mélyen töprengve, lassan

kövek, vizek, tűz és agyag szellemmé lényegüljön,

míg testemből kivál a rest, a sáros szárnyú lélek,

s kéklő lángként magasba csap, és eltűnik a napban.

(...)

Latolgatástól, Istenem, ments meg; táruljanak fel

csapóajtóid, értelem – légszomj gyötri világunk!

Hé ti, paraszti hangya-nép, kévét húzó-vonó fej,

tűzbe borítom a mezőt, beszórom lángpipaccsal.

Vad ifjak, feketenyelű tőrkéssel övetekben,

küszködhettek – virágtalan, elszáradt fa a földünk;

dalommal felvirágzom, ifjak, hallgassatok rám!

(...)

A szabadság, testvéreim, nem bor, s nem édes asszony,

hanem magányos, büszke dal, szelekben szertefoszló.

A Tagadás agytisztító, sós-friss vizét igyátok,

feledjetek bosszankodást, becstelen nyereséget,

legyen bensőtök árnytalan, akár egy csecsemőé,

s az agyatok virágos ág, melyen rigó dalolgat."

Papp Árpád fordítása

In: A bolond gránátalmafa, Kozmosz Könyvek, 1984 (156-159.old.)

The Odyssey : A Modern Sequel (1938)

 

"I felt once more how simple and frugal a thing is happiness: a glass of wine, a roast chestnut, a wretched little brazier, the sound of the sea. Nothing else. And all that is required to feel that here and now is happiness is a simple, frugal heart."

"I've stopped thinking all the time of what happened yesterday. And stopped asking myself what's going to happen tomorrow. What's happening today, this minute, that's what I care about.
I say: 'What are you doing at this moment, Zorba?'
'I'm sleeping.' 'Well, sleep well.'
'What are you doíng at this moment, Zorba?' 'I'm working.' 'Well, work well.'
'What are you doing at this moment, Zorba?'
'I'm kissing a woman.'
'Well, kiss her well, Zorba! And forget all the rest while you're doing it; there's nothing else on earth, only you
and her! Get on withit!"

– Nikos Kazantzakis, from Zorba the Greek, tr. by Carl Wildman

Nikos and Eleni at their house  in Aegina. 1940.

"Újra meggyőződtem arról, hogy a boldogság egyszerű és szerény dolog – egy pohár bor, egy szem gesztenye, egy szegényes parázstűzhely s a tenger zúgása, semmi más. Ahhoz, hogy érezd, ez a boldogság, nem kell más, csak egy egyszerű és szerény szív."

"Letettem arról, hogy a tegnapiak járjanak a fejemben, és már a holnapiakat sem keresem, azokon sem tűnődöm; mi történik most, ebben a pillanatban: ez érdekel.
Mondom magamban: "Mit csinálsz Zorbász? Alszom. Igyekezz hát jól aludni!
Most mit csinálsz, Zorbász? Dolgozom. Hát igyekezz jól dolgozni!
Most mit csinálsz Zorbász? Egy nőt ölelek. Hát igyekezz jól ölelni, Zorbász!
Mindent felejts el, semmi más ne létezzen a világon, csak te meg ő, gyerünk!"
.

Nikosz Kazantzakisz: Zorbász, a görög

Európa, Budapest, 1968  
Fordítók: Papp Árpád, Szabó Kálmán

.

The Nikos Kazantzakis Museum Foundation website.

Nikos Kazantzakis at the Society of Cretan Historical Studies.

Kazantzakis Publications

Moly - Alkotói adatlap
Wikipedia entry

Cserhalmi György (1948. február 17. - )

Kossuth- és Balázs Béla-díjas magyar színművész. 
Isten éltesse sokáig!



József Attila: Egyszerű ez

Cserhalmi György Arckép

Romanian Folk Dances (Bartók Béla) - Takács Quartet & Muzsikás 

From the Fields to the Concert Hall, recorded live at Jordan Hall, in Boston

Radnóti Miklósné Gyarmati Fanni (1912. szeptember 8. - 2014. február. 15.)

Radnóti Miklós

KÉT KARODBAN

Két karodban ringatózom
csöndesen.
Két karomban ringatózol
csöndesen.
Két karodban gyermek vagyok,
hallgatag.
Két karomban gyermek vagy te,
hallgatlak.
Két karoddal átölelsz te,
ha félek.
Két karommal átölellek
s nem félek.
Két karodban nem ijeszt majd
a halál nagy
csöndje sem.
Két karodban a halálon,
mint egy álmon
átesem.

1941. április 20.

Radnóti Miklós és Gyarmati Fanni

az "Istenhegyi kertben" 1939. augusztus

(Radnóti Miklós, Fényképek, Osiris, 1999)

In Your Arms

by Miklós Radnóti

In your arms I lie, you rock me
quietly.
In my arms you lie, I rock you
quietly.
In your arms I lie, a child,
silently.
In my arms you are a child, I’m
hearkening, watching, sensing you.
In your arms, I’m held embraced
when I’m afraid.
In my arms, when I embrace you,
I’m not afraid.
In your arms, the great, the final
silence will not
frighten me.
In your arms, death will arrive,
falling lightly
like a dream.

Translation by Thomas Ország-Land

 Nyugodjon békében!

R.I.P.

Korábban / Previously:

Levél a hitveshez / Letter to My Spouse

Hasonlatok / Images 

Hetedik ecloga / The Seventh Eclogue

.

Nádasdy Ádám (1947, február 15. -)

Nádasdy Ádám

fotó: Oláh Gergely Máté/ forrás: Litera

Totálplán

Hátrálok, hátha meglátok valami egészet.
Széles tablót, tőlem függetlenül készet.
Ráncolt homlokot, rámszegezett,
számonkérően szúrós szemet.
Aztán merev tarkóval állok. Belebuktam.
Átéreztem, hogy mennyiféle út van,
de nem indultam egyiken se, izmos karra
vártam, hogy kinyújtva mutassa: arra.
És mutatták, többen, hogy merre van szerintük,
én mentem, szúrós fenyő és szelíd bükk
között. Ha bátor nem is voltam, de kitartó,
sőt hűséges, és alig volt panaszszó
a számon. Baj, tudom, hogy mindez így volt.
Nem vagyok hős, csak számottevő színfolt
azon a széles tablón, jó mellékalak.
Erdők, vadállatok, folyók, halak,
sűrű az én világom, társakkal teli,
nem tudom, hogy kell-e fényleni.

Az az íz

Az az öröm, az nincs már, az az íz,
hogy meg lehet csinálni magamat,
akármiből: disznózsírból, homokból,
a lényeg az, hogy az, ott, én legyek.
Az az öröm, az nincs már. Leszerelték
a villamost, amivel sose mentem,
csak mindig terveztem. Az a mozi,
ahova járni akartam, bezárt.
Volt sokminden, annak most az íze
érett a számban, elemezhető.
De az az öröm nincs már, a cukorka
öröme kettéharapás előtt.

__________

Nádasdy Adám, Az az íz

Magvető, Budapest, 2007

 

.

Halina Poświatowska (1935–1967)

my shadow is a woman
I discovered that on a wall
it smiled with the waviness of lines
and the bird of hips with folded wings
kept singing on the branch of a smile

flowering tree
hung over with green parrots
through wings
an orange golden ripeness
the sun glistens on drops
in the rain
a straight and naked tree
my parted lips my breasts

the rising moon of eyelashes sparkled
and went out
when you blew out the flame of a match
and laid your hands on my shoulders
my shadow was a woman
before it vanished

Translation by Maya Peretz 

-

mój cień jest kobietą
odkryłam to na ścianie
on się uśmiechał falistością linii
i ptak bioder o zwiniętych skrzydłach
na gałęzi uśmiechu śpiewał

drzewo kwitnące
obwieszone zielonymi papugami
poprzez skrzydła
pomarańcza złota dojrzałość
słońce na kroplach połyska
w deszczu
proste i nagie drzewo
moje usta uchylone piersi

wschodzący księżyc rzęs zamigotał
i zgasł
gdy zdmuchnąłeś zapałki płomień
i oparłeś na ramionach moich dłonie
mój cień był kobietą
nim zniknął
-

az árnyékom nőszemély
egy falon vettem ezt észre
mosolya akár sziluettem ívei
és csípőjének madara gyűrött szárnyakkal
dalolt dalolt e mosoly ágán

fölénk virágzó gyümölcsfa
hajolt zöld papagájokkal
szárnyukon át
aranyló érett narancsként
a nap ragyogott
az esőcseppeken
s egy kopasz szálfa ázott
páros ajkam mellem

szempilláim kelő holdja szikrát vetett
s kihunyt
hogy elfújtál egy gyufaszálat
s kezed a vállamra tetted
az árnyékom nőszemély volt
mielőtt fénnyé enyészett

Zsille Gábor fordítása

they show me words
they say
the scent of roses can be found in a word

but all I find is paper paper and more paper
neither fragrance
nor color

and I know that a spray of sparks
when workers are welding streetcar rails
while we stand around two ten-year-old boys and I
that spray of sparks
means light much more
than the word light
and when my friend paralyzed in a wheelchair
bites off a piece of bread I hand to him
the way he bends his head
the movement of his jaws
have more life in them
than the word life
 

Translation by Maya Peretz 

-

pokazują mi słowa
mówią
zapach rózy mozna odnaleźć w słowie

a ja znajduję papier papier i papier
ani zapachu
ani koloru

i wiem
że snop iskier
gdy robotnicy spawają szyny tramwajowe
a my stoimy kołem
dwóch chłopców dziesięcioletnich i ja
snop iskier
znaczy o wiele bardziejświatło
niż słowo światło
i gdy mój znajomy sparaliżowany w fotelu na kółkach
odgryza kawałek chleba który mu podaję
to przechylenie jego głowy
ruch szczęk
ma w sobie więcej życia

niż słowo życie

-

szavakat citálnak elém
mondván
a rózsaillat ott lappang a szóban

de nem találok csak papírt papírt és papírt
az illat helyett
a színek helyett

és tudom jól
hogy a röppenő szikrák
a villamossínt hegesztő munkások körül
kiket gyűrűbe fogunk
két tízéves fiú és én
a röppenő szikrák
százszor többet tudnak a fényről
mint az a szó hogy fény –
és ahogy tolókocsiba nyomorodott barátom
a neki nyújtott kenyérből egy falatkát harap
ahogy fejét oldalra biccenti
őrlő állkapcsa
többet hordoz az életből
mint az a szó hogy élet
 

Zsille Gábor fordítása

__________
Halina Poswiatowska, Właśnie kocham ... / Indeed I love... 
(Wydawnictwo Literackie,1997)
Halina Poswiatowska versei Zsille Gábor fordításában
.

Csáth Géza (sz. Brenner József, 1887. február 13. - 1919. szept. 11.)

KIS ÉRTEKEZÉS AZ ÉLET JÓ ÉS ROSSZ DOLGAIRÓL

 

Atyám, aki születése óta balkezes, a következő találó hasonlattal szokta asztali beszélgetéseink alatt megvilágítani az emberi élet természetét:

- Az életben a jó és a rossz hasonlóak és mégis ellentétesek; mint a jobb kéz és a bal kéz. A balkezes embernek a bal keze a jobb és a másik a bal. Két jobb kezű ember még sose volt, se két bal kezű. Éppígy általános szabály, hogy az élet nem tejföl és nem csupa szenvedés, hanem a kettőnek a vegyüléke.

Kisgyermekkoromtól kezdve szívembe véstem atyám mondását, amely mint a bölcsességnek apró, de kitűnő gyártmányú mécsese világította be életem útját. Valóban mindenkor azt tapasztaltam, hogy az élet apró gyönyörűségei az apró kellemetlenségek nélkül semmit sem érnének, és csak az a kellemes változatosság, amellyel a sors feltálalja számunkra az eseményeket, csak ez biztosít az unalom ellen. Az egyhangúság, ha valakinek csak a gyönyörök vagy csak a bajok jutnak - egyaránt elviselhetetlen!

Ez az utóbbi tétel már a saját állításom, és mintegy kiegészíti atyám elvét. Nem annyira praktikus jellegű igazság, mint az övé, mert a következtetésnek némileg metafizika íze van, amit talán ismeretelméleti alapokon meg is lehetne támadni. Tudniillik gyakorlati példát nem tudok rá, hogy valaki a gyönyörűségek és élvezetek szűnni nem akaró egymásutánjában unta volna magát, éppúgy, mint ahogy sok ismerősöm között, akiknél kérdezősködtem ez irányban, senkire sem akadtam, aki ferbliben egy kézben négy ászt látott volna. Vannak elméletileg bizonyított igazságok, amelyek még sohasem teljesültek, de mégis az igazság minden ismérvét magukban foglalják.

Mint mondám azonban atyám elve inkább praktikus jellegű. S eme rövid értekezésemet szintén gyakorlati igazságok megbeszélésére szántam. Röviden rátérek tehát, hogy az élet dolgait két főcsoportra osztom: jókra és rosszakra. Sok véleményt volt alkalmam hallani efelől, mégpedig egész jelentéktelen emberekét, amire különösen súlyt helyezek. Feltűnő, hogy férfiak, gyermekek és nők e tekintetben általában eltérően nyilatkoznak.

E helyen azonban csak saját tapasztalataimat mondom el.

Rossz dolognak tartom az étvágytalanságot és kedvetlenséget. A fájdalmas betegséget.

Az új cipőt, amelyet drága pénzen vettünk, és mindamellett szűk. Rossz az az érzés, amelyet a körömmel kapart pléh csikorgása kelt.

Borzasztó a várakozás telefonfülkében, ha automatikus a telefon. Amikor nem lehet csöngetni, mérgelődni, dühöngeni, ha létezésünkről a központ nem akar tudomást venni, nem lehet kiabálni és panaszkodni, csak várni kell, várni izzadó homlokkal és télikabátban. A cigarettafüst a szemünkbe megy, és a szívásban kiesünk a lassú, gazdaságos egyensúlyból. A telefonbeszélgetés így elronthatja az egész napunkat, mert holmi kisebb nikotinmérgezés forrásává lesz.

Rossz dolog, hogy ilyenkor bosszankodunk a cigarettára, és szivartól remélünk néhány megváltó percet. A szivar azután, ha havannára áldozunk (mert mindenáron ki akarunk kecmeregni a bajból), rendesen nem szelel, és befejezi a cigaretta megkezdett munkálkodását.

Rossz dolog villamoson járni télen, a peronon pénzt elejteni, és a sárcipőnket a pad alatt felejteni.

Rossz dolog vasúton utazni, ellenben jó - szénásszekéren és automobilon.

Kötözni való bolond, aki ragaszkodik a pontossághoz, mert az elkésések az ő számára ismét világfájdalmas érzések forrásaivá válnak.

Éppúgy szamárság utánakérdezni, hogy az új tízkoronás kalapunk valóban csak négy koronát ér-e.

Az életet általánosságban illúziók malteranyagával kell felépíteni. Ezek az illúziók szinte jórészt testi érzéseken alapulnak és mégis szellemi javak.

Például az a hit, hogy borotválkozás után valóban újjászületünk, a borbély kezét a földi boldogság egy kis részének letéteményesévé avatja.

Jó dolog frissen áthúzott ágyba feküdni, miután előzőleg langyos kádfürdőben elálmosodtunk.

Jó dolog a hidegről bejövet a kályha mellett kezet dörzsölni és dicsérni a szép fehér havat.

Jó dolog az első hóesés után szánkóba ülni, és tágra nyílt szemekkel őszintén csodálkozni az ismerős tájak varázslatos megváltozásán.

Jó dolog sok fogásból álló ebéden részt venni, keveset enni és örülni a saját mértékletességünkön, utána szivarra gyújtani, és csak harmadrésznyire elszívni.

Jó dolog vidám tavaszi alkonyban Chopint zongorázni, és közben mozdulatlan, vékony, hű leányajkakat szelíden, szeretettel három másodpercre egyszer megcsókolni.

Jó dolog reggel falun korán kelni, és mosdás előtt a harmatos fűben mezítláb, könnyű lélekkel - bensőnkben mosolyogva a csiklandó napfény szépségétől - szaladgálni.

Jó dolog fehérre meszelt szobában, kávé után, régi, de tisztán hangolt kis zongorán Mozart-szonátákat játszani, ingujjra vetkezve, délig.

Jó dolog könnyű influenzával lázban feküdni három napig, és a negyedik nap tettetett lábadozással visszatérni az "életbe".

Sok hasonló megállapítást sorolhatnék fel; ez azonban teljesen céltalan. Az eddigiek nyomán minden értelmes ember könnyen osztályozhatja őket az egyik vagy másik csoportba. Közömbös állapota nincs az embernek. Vagy jól érzem magam, vagy rosszul. "Se jól, se rosszul" - ez hibás disztinkció, az ilyenre azt kell mondani, hogy rossz. A munka, a kötelességteljesítés olykor nehezünkre esik, és akkor rossz; olykor örömet okoz, és akkor jó. A legközömbösebb cselekedeteinkben és állapotainkban is meg lehet találni azt a valamit, ami a mérleget jobbra vagy balra húzza.

Csak egyetlen nehéz pontra óhajtom felhívni olvasóközönségem figyelmét.

Mi a jó? - kérdezem. - Beleszeretni valakibe, vagy kiábrándulni? És melyik a kettő közül a rossz?

Költők, tudósok különböző véleményeinek labirintusában itt a két véglet között terjengő nagy űrt kell fáklyánkkal bevilágítanunk. Vannak esetek, amikor szerelembe esni jó és kiábrándulni fájdalom, viszont máskor a szerelem hoz fejünkre felhőket, és a kiábrándulással érkezik a jókedv éltető melege. És ez egyaránt áll a viszontszerettetés és viszont nem szerettetés eseteire!

Íme, a szerelem mintegy ellentmondásban, antinómiában egyesíti a jó és rossz fogalmat!

Ezekből látható, hogy atyám elve, amelyet az élet jó és rossz dolgairól hangoztatott, és amelyet, balkezesnek születvén egy, a kezekről vett hasonlattal világított meg, valóban jelentékeny gyakorlati értékeket foglal magában. Mint ilyent e kis értekezés alapgondolatául választottam, és a gondolkodó emberek érdeklődésébe ajánlom.

1910

Csáth Géza: Ismeretlen házban - kritikák, tanulmányok, cikkek

A lelki élet alaptörvénye (1914)

Csáth Géza művei - MEK

Napló 1912-1913  

Port

Moly

Hajdú János: Csáth Géza munkássága két évtized könykiadásában és irodalmi recepciójában

Kosztolányi Dezső: Vers - Csáth Gézának

Csáth Géza naplójából, rajzaiból:

Rémalakok

Az ősz hegedűsei

Mesék, amelyek rosszul végződnek

MÁSODIK MESE

Józsefnek hítták. Felnőtt, és nem akadt Putifárnéja. Mit tehetett? Nőgyűlölő lett.

Megjegyzem, hogy József nem Budapesten élt. Komoly meggyőződésem, hogy Budapest megmentette volna Józsefet a nőgyűlölettől. Königsberg azonban nem tudta megmenteni. Mert ő Königsbergben élt.

A Józsefek - íme az emberi tökéletlenség! - nem bírják el, hogy egy Putifárnál házibarátként szerepeljenek, de belebetegszenek, ha e lehetőség nem áll elő. József tehát nőgyűlölő lett. Hirdette az asszonyok megvetését, és vaskos kéziratcsomókban szürke elméleteket dolgozott ki az ő kicsinységük mivoltáról. Emellett majd elolvadt, ha látott egy szép leányt. A leányok azonban nem siettek felé, mert József a saját hibáján kívül kopaszodni kezdett, és semmiképpen se lehetett mondani jó partinak. Egy József!!

És mégis, egy napon tűzbe dobta a kéziratait, kivasaltatta a cilinderét, a szalonkabátját, megfésülködött... és leánynézőbe ment.

Ekkor ötvenkét éves volt. Más világ járt. Már senki se hordta a kleodemeródot, még öreg asszonyok sem, sőt, a franciás fűző is végképpen kiment a divatból. (Ezt csak azért mondom, hogy jellemezzem a kort.) Egy dolog azonban a régi maradt, mert a leány anyja így szólt:

- Ön igen idős, uram, a leányom nem lehet a felesége!

József hazament, levetette a szalonkabátját, kiszedte a kályhából a kéziratok fekete, hamuvá lett roncsait, és tollat vett elő. Beleütötte a hegyét a tintásüvegbe, s nagy betűkkel felírta egy papírosra:

"A női nem bűnei." Írta és kiadja: József.

Azután késő éjszakáig írt.

.