Memory Green / Emlékvirágzás

January 28, 2014

Colette (28 January 1873 – 3 August 1954)

Sidonie-Gabrielle Colette (1873-1954) aged 5, 1878

Colette (1873-1954) aged 15, 1888

“You will do foolish things, but do them with enthusiasm.” - Colette

Colette, c. 1890

Polaire (1879-1939) and Colette (1874-1954) 1901

Colette, rue de Courcelle, Paris

Colette and Willy (1859-1931) from 'Revue Illustree', 15th July 1902

Charles Gerschel, Postcard depicting Colette and her husband Willy

Colette and Toby

Colette aux seins nus 1906

Colette in 'Le Petit Faun', 1906

Reutlinger Studio, Colette acting in 'Reve d'Egyptienne', 1907

Colette posing on a lion's skin, draped in a panther's skin, 1909

Henri Manuel, Colette c. 1906-1909

Colette, c. 1906-1909

Colette and her cats, c. 1925.

André Kertész, Colette, Nuits-Saint-Georges, Bourgogne, 1930.

Colette, femme de lettres française.

Encyclopédie Larousse

Germaine Krull, Colette, 1930

"Kevés óra adatik életünkben, mikor a test elégedett, a szem gyönyörködik, a szív könnyű és szinte kongóan üres, és egy pillanat alatt csordultig telik, ezt az órát sohasem fogom elfelejteni".

Colette: Zendülő vetés, ford. Brodszky Erzsébet

In: Kóborélet és más kisregények, Európa, 1982

There are only a few hours in life when a contented body, with its eyes rewarded for their efforts, and a heart - light, resonating, almost empty - receive in one moment all that they are capable of containing, and I will remember this.

Colette: Green Wheat, trans. Zack Rogow

André Kertész, Colette, 1930 / © RMN

"Our perfect companions never have fewer than four feet." - Colette

Colette dans son appartement du Palais-Royal, à Paris.

Madame Colette dans son institut de beauté, Paris, 1932

Agence Meurisse / RMN

I believe there are more urgent and honorable occupations than the incomparable waste of time we call suffering.
Read more at http://www.brainyquote.com/quotes/authors/s/sidonie_gabrielle_colette.html#7w4vES48CP3huyrq.99

Sidonie-Gabrielle Colette and Jean Cocteau, c. 1950

Irving Penn, Colette, Paris, 1951, printed December 1976

Colette and Maurice Goudeket

Colette with Audrey Hepburn who played the role of Gigi on Broadway, 1951

"I believe there are more urgent and honorable occupations than the incomparable waste of time we call suffering."

"Egyszóval élni tanultam. Tehát meg lehetett tanulni élni? Igen, feltéve, hogy boldogtalanok vagyunk. A boldogság nem tanít semmire. Boldogtalanul élni, én nem belepusztulni, ez már valódi elfoglaltság, kész mesterség."

Colette, Búcsú az érzelmektől, 1907

I was, in fact, learning to live. Can you learn to live? Yes, if you are not happy. There is no virtue in felicity. To endure without happiness and not to droop, not to pine, is a pursuit in itself, you might almost say a profession.

.

January 27, 2014

Szerb Antal (1901-1945)

Szerb Antal

(Budapest, 1901. május 1. – Balf, 1945. január 27.)

TABÁN.
Nem tudom, illik-e az idegenforgalmi illemkódex értelmében megmutatni valamit, ami nincs. Mert Ön, teljes joggal, csak sáros réteket lát, amint únottan csapkodják a Gellérthegy lábát. A középen, mint árvízből szomorú maradvány, emelkedik a fehérsas-téri polgári iskola. Valamikor itt házak álltak, Uram, de milyen házak! és a házak közt utcák kanyarogtak, de milyen utcák! A házak földszintesek voltak, és a közepükön a szederfa mellett mosóteknő állt. Leve hivogatólag csorgott végig az utca közepén, mély csatornákat vájva a szabálytalan macskafejek közt.

Minden második ház nagyhírű régi vendéglő volt, sramlizenével.

Itt állt, kérem, a Mélypince, a Poldi bácsié, ötszázéves pinceboltozatával, ahol egykor török urak örömtanyát tartottak fenn, közköltségen. Itt volt a fürjmadár a falon, Vahot Imre
kezeírása mellett, és Krúdy Gyula mámoros, megszentelt emlékezete. A Tabánt bármikor meglátogathatta, télen, nyáron, nappal, éjszaka, mindig csodálatos volt, mindig egyetlen, az ember mindig most kezdődő szerelmek derengését görgette végig lejtős
utcáin, olyan szerelmekét, amelyek reggel szoktak az ember eszébe jutni, az ágyban, amikor még sötét van és akkor nincs fürdő és borotva, ami lemosná az ember lelkéről azt az édes és álmosító gyantát, ami a szerelem.
Itt valamikor utcák voltak, Uram, itt volt az ifjúság.

De nem specializálom magam ifjúságilag egy városrészhez, mert nincsen olyan része Budapestnek, ami a számomra ne volna az ifjúság. Ha egyszer örökre el kellene hagynom a Várost, aznap megöregednék, mint a heisterbachi szerzetes.

Tabán Anno
Tabán fotótár
______________
Szerb Antal: Budapesti Kalauz, Marslakók számára
Nyomtatta: Löbl Dávid és Fia, Budapest, 1935

.

Szerb Antal (Budapest, 1901. május 1. – Balf, 1945. január 27.)

Szerb Antal

Két levél 1943-ból:

Szerb Antal írta a munkaszolgálatból Nemes Nagy Ágnesnek

Egy nagyon sürgős, létfontosságú feladat. Néhány vers kéne.

Kedves Ágneske,

visszaélve eddigi szíves ügybuzgalmával, további szívességeket kell kérnem. Úgy volt, hogy egynapi szabadságot kapok, és magam elintézhetem ezeket a dolgokat, de nem sikerült a szabadságot megkapnom, és most Magában van minden bizalmam. A köv. versek eredeti szövegére lenne szükségem:
Lafordue: L'hiver qui vient
Poe: Ulalume

Ez eddig nem nehéz, ezt könnyen megtalálja az Egyetemi Könyvtárban. Na de most jön a nehéz: keresse meg a köv. versek eredetijét, melyeket én csak Kosztolányi fordításában ismerek:
V. Hugo: Az éj, az éj, az éj (bent van az Illyés-féle antológiában is)

Carducci: Ritornel
(Így hangzik:
Ó sápadt orgona,
A csillagok a tengerárba hullnak
s kihül szivem a vágyak otthona,
- ez az egész.)

Kedves Ágneske, és mindez ráadásul elég hamar kellene nekem. Ha szép kis írásával leírja a verseket, azt hiszem, nem is kell legépelni, csak arra kérném, hogy a papirosnak csak az egyik oldalára írjon.
Amennyiben valami nehézség merül fel, hívjon fel telefonon; talán péntek este is otthon vagyok, de szombat délután minden valószínűség szerint, továbbá vasárnap délelőtt.
Egyébként úgy hírlik, és nagyon bízom benne, hogy rövidesen leszerelnek bennünket.
Ágneske, tudom, hogy nagy és unalmas feladatot rovok Magára, röstellem is, de mit csináljak...

Elnézését kérem és
kezét csókolom
Szerb Antal

1943. X. 6.

(forrás)

Szerb Antal utolsó levele családjához:

Édeseim,

végtelenül szomorú vagyok; nemcsak tervetek nem sikerült, hanem még a csomagokat sem kaptuk meg. Általában ez a hely, ahol most vagyunk, Balf, átkozott egy hely és minden tekintetbe nagyon rosszul megy nekünk. És most már nincs más reménységem, mint az, hogy a háborúnak nemsokára vége lesz; csak ez tartja még bennem a lelket.

Most már sötét is van, meg hangulatom sincs, hogy többet írjak. Bízzatok benne ti is, hogy nemsokára találkozunk és szeressétek szerencsétlen

Tónitokat

Balf, 1944. XII. 16.

(forrás: Nyáry Krisztián)

Szerb Antalt, 1945. január 27-én, az auschwitzi tábor felszabadításának napján, a balfi munkatáborban magyar nyilasok puskatussal agyonverték.

"Ember vigyázz, figyeld meg jól világod:
ez volt a múlt, emez a vad jelen, -
hordozd szivedben. Éld e rossz világot
és mindig tudd, hogy mit kell tenned érte,
hogy más legyen."

1944. február 29.

(Radnóti Miklós)

January 26, 2014

Jacqueline du Pré (26 January 1945 – 19 October 1987)

Charles-Camille Saint-Saëns - Cello Concerto No.1 in A minor, Op.33

Cello: Jacqueline du Pré

Conductor: Daniel Barenboim / Philadelphia Orchestra

Bertolt Brecht (1898-1956)

Die Maske des Bösen

An meiner Wand hängt ein japanisches Holzwerk
Maske eines bösen Dämons, bemalt mit Goldlack.
Mitfühlend sehe ich
Die geschwollenen Stirnadern, andeutend
Wie anstrengend es ist, böse zu sein.

A GONOSZSÁG MASZKJA

Falamon függ egy japán famaszk,
Egy gonosz szellemé arannyal befestve,
Részvéttel nézem
Homloka kidagadt ereit, melyek jelzik,
Milyen megerőltető gonosznak lenni.

Eörsi István fordítása

_______
Bertolt Brecht versei
Európa Könyvkiadó, Bp, 1976

John Fowles (1926-2005)

John Fowles, 1974

Fotó: © Roger Mayne / National Portrait Gallery

"Miért kell jó, alkotó és életrevaló embereknek tűrniük azt a mártíriumot, hogy rájuk nehezedik az elviselhetetlen ostoba környezet?

Ebben a helyzetben én egy világot képviselek.

Mártír vagyok, fejlődésre képtelen rab. Kényre-kedvre kiszolgáltatva a világ valamennyi Calibanja irigységének, hogy felőrlődjem gyűlöletes malomköveik között… Mert gyűlölnek bennünket valamennyien, ahányan csak vannak, gyűlölnek, mert mások vagyunk, mert nem tartozunk közéjük, gyűlölnek, mert ők nem lehetnek olyanok, mint mi. Üldöznek bennünket, kirekesztenek, kutyába se vesznek, vicsorognak ránk, unnak, ásítanak tőlünk, szemüket bekötik, és bedugják a fülüket. Mindent elkövetnek, hogy ne vegyenek tudomást rólunk, és minden megbecsülést megtagadnak tőlünk. Csak akkor kezdenek botladozni a közülünk való nagyok nyomában, mikor már eltemették őket. Most képesek ezreket fizetni egy Van Goghért vagy Modiglianiért, de az ő idejükben leköpték és kiröhögték a képeiket.
Gyűlölöm őket.

Utálom a tudatlanságot és a neveletlenséget. Utálom a nagyképűséget és a hamisságot. Utálom az irigységet, az örök sértődöttséget. Utálom a házsártosságot, a zsugoriságot, a kisszerűséget. Utálok mindent, ami közönséges, a korlátolt kisembereket, akik egy cseppet sem szégyellik a korlátoltságukat, kicsinyességüket.

[...]
Szeretem a tisztességet, a szabadságot, a szíves adakozást. Szeretek alkotni, tenni valamit, szeretek teljességre törekedni, és tulajdonképpen mindent szeretek, ami nem egy helyben topogás, utánzás, leskelődés érzéketlen szívvel. "

_______________
John Fowles: A lepkegyűjtő, p. 280-281.
Európa Könyvkiadó, 1982
Fordította: Róna Ilona

December 3, 2013

R.I.P. Peter Zollman (1931-2013)

ONE DAY

by Sándor Kányádi

silence becomes

a giant bell

without a tongue

somebody slowly

lowers over me

1974

Translated by Peter Zollman

(Sándor Kányádi, There is a Land,

Selected and translated by Peter Zollman, Corvina, 2000)

MAJD

nyelv nélküli
nagy harang
lesz a csönd
s valaki lassan
leborít vele

1974

Dr. Peter Zollman (1931-2013)

Nyugodjon békében!

R.I.P.

WORDS

by István Baka

Just words nothing except for words
words have remained the only things
I’m swimming in the word of lake
in which a reed-grass sentence clings

to my body and drags me down
but down is a word too nothing more
call me by name and free that word
and it will safely reach the shore

nothing remains except the words
I cannot live on bread and wine
I am a soul and burdened by
my body I stumble on the line

between existence and the void
though line is but a word again
and straggling lost among the words
I’m frightened by this strange terrain

it may be good to stay alive but
what if Im taken off the list
please put me in your book of words
then look me up and I’ll exist.

Translated by Peter Zollman

Baka István: CSAK A SZAVAK

Csak a szavak már nem maradt más
csak a szavak csak a szavak
a tó szavában úszom én hol
a hínár mondata tapad

testemre és a mélybe húzna
de hát az is csak szó a mély
nevezz meg és a név a szó majd
kiszabadulva partot ér

csak a szavak már nem maradt más
nem táplál a kenyér s a bor
lélek vagyok ki test-koloncát
hurcolva folyton megbotol

a semmi és a lét közötti
küszöbben bár ez a küszöb
szó maga is csak és riadtan
tévelygek a szavak között

jó volna lenni még talán de
mit is tegyek ha nem lehet
a szótáradba írj be s néha
lapozz föl engem és leszek

.

Jean-Luc Godard (born 3 December 1930)

Jean-Luc Godard, Berlin 1961. Photo by F.C. Gundlach

A story should have a beginning, a middle and an end, but not necessarily in that order.

Photography is truth. The cinema is truth twenty-four times per second.

You don't make a movie, the movie makes you.

I make film to make time pass.

To me style is just the outside of content, and content the inside of style, like the outside and the inside of the human body - both go together, they can't be separated.

Art attracts us only by what it reveals of our most secret self.

The cinema is not an art which films life: the cinema is something between art and life. Unlike painting and literature, the cinema both gives to life and takes from it, and I try to render this concept in my films. Literature and painting both exist as art from the very start; the cinema doesn’t.

It's not where you take things from — it's where you take them to.

In my cinema, there are never any intentions. It's not me inventing this empty auditorium. I don't want to say anything, I try to show, or to get feeling across, or to allow something else to be said after the fact.

The truth is that there is no terror untempered by some great moral idea.
*
All you need for a movie is a gun and a girl.

I consider myself as an essayist, I make essays in the form of novels or novels in the form of essays: only I film them instead of writing them. If the cinema were to disappear I would move on to television, and if television were to disappear, I would go back to using pencil and paper. -- Jean-Luc Godard