Nichita Stanescu (1933-1983)

A Poem

Tell me, if I caught you one day
And kissed the sole of your foot—
Wouldn’t you limp a little afterwards
Afraid you’re going to crush my kiss?
 
Poem

Spune-mi, dacă te-aş prinde-ntr-o zi
şi ţi-aş săruta talpa piciorului,
nu-i aşa că ai şchiopăta puţin, după aceea,
de teamă să nu-mi striveşti sărutul?...

Vers

Mondd csak, ha elkapnálak egyszer
és megcsókolnám a talpadat,
ugye, sántikálnál egy ideig,
mert félnél, hogy széttiprod a csókom?

Demény Péter fordítása





.

Cseh Tamás (1943. január 22. – Budapest, 2009. augusztus 7.)

Csönded vagyok

V. Mayakovsky (1893-1930)

FIRST OLD WOMAN. I remember like today...
FIRST OLD MAN. No, I remember like today!
SECOND OLD WOMAN. You remember like today, but I remember like it was before.
SECOND OLD MAN: And I remember like today what it was like before.
THIRD OLD WOMAN. And I remember what it was like even before that, a long, long time ago.
THIRD OLD MAN. And I remember like today and like it was before.
ORGANISER. Be quiet, eyewitnesses. No quarreling! Make way for the children, comrades! This way, comrades! Quickly! Hurry up!

From: Vladimir Mayakovsky, The Bedbug, Scene Nine- excerpt

 

D. Shostakovich, V. Meyerhold, (seated)

V. Mayakovsky and A. Rodchenko (standing)

rehearsing Mayakovsky's play The Bedbug, 1929

1-я старуха.  Как сейчас помню...
1-й старик.  Нет — это я помню, как сейчас!
2-я старуха.  Вы помните, как сейчас, а я помню, как раньше.
2-й старик.  А я как сейчас помню, как раньше.
3-я старуха.  А я помню, как ещё раньше, совсем, совсем рано.
3-й старик.  А я помню и как сейчас и как раньше.
Распорядитель.  Тихо, очевидцы, не шепелявьте! Расступитесь, товарищи, дорогу детям! Сюда, товарищи! Скорее! Cкорее!! 

Клоп (Маяковский), 1928

Álvaro de Campos (Fernando Pessoa)

IDŐKAPU
(Passagem das horas)
- részlet -

"A szívem mélyén hordozom,
Mint valami dobozkában, amely annyira tele van, hogy nem lehet bezárni,
Az összes helyet, ahol jártam,
Az összes kikötőt, ahová megérkeztem,
Az összes vidéket, ami felbukkant az ablakok mögött vagy megláttam a kajütből,
Vagy a parancsnoki híd mögött álmodozva,
És minden egyéb, ami oly sok, és mégis kevés, ahhoz képest, amit akarok.
(...)

Érzékelni kell mindent a lehető legtöbbféleképpen,

Meg kell élni mindent minden oldalról,

Ugyanannak kell lenni egyszerre minden lehetséges módon,

Meg kell valósítani önmagában minden idők egész emberiségét,

Egyetlen szétszórt, tékozló, teljes és messzi pillanatban."

Mohácsi Árpád fordítása



"I carry inside my heart,
As in a chest too full to shut,
All the places where I’ve been,
All the ports at which I’ve called,
All the sights I’ve seen through windows and portholes
And from quarterdecks, dreaming,
And all of this, which is so much, is nothing next to what I want.
(...)
To feel everything in every way,
To live everything from all sides,
To be the same thing in all ways possible at the same time,
To realize in oneself all humanity at all moments
In one scattered, extravagant, complete, and aloof moment."

--from ‘Time’s Passage’
Fernando Pessoa & Co.: Selected Poems (trans. & ed. Richard Zenith, 1998, New York: Grove Press)


PASSAGEM DAS HORAS

"Trago dentro do meu coração,
Como num cofre que se não pode fechar de cheio,
Todos os lugares onde estive,
Todos os portos a que cheguei,
Todas as paisagens que vi através de janelas ou vigias,
Ou de tombadilhos, sonhando,
E tudo isso, que é tanto, é pouco para o que eu quero.
(...)
Sentir tudo de todas as maneiras,
Viver tudo de todos os lados,
Ser a mesma coisa de todos os modos possíveis ao mesmo tempo,
Realizar em si toda a humanidade de todos os momentos
Num só momento difuso, profuso, completo e longínquo."

József Attila

Betlehemi királyok

Adjonisten, Jézusunk, Jézusunk!
Három király mi vagyunk.
Lángos csillag állt felettünk,
gyalog jöttünk, mert siettünk,
kis juhocska mondta – biztos
itt lakik a Jézus Krisztus.
Menyhárt király a nevem.
Segíts, édes Istenem!

Istenfia, jónapot, jónapot!
Nem vagyunk mi vén papok.
úgy hallottuk, megszülettél,
szegények királya lettél.
Benéztünk hát kicsit hozzád,
Üdvösségünk, égi ország!
Gáspár volnék, afféle
földi király személye.

Adjonisten, Megváltó, Megváltó!
Jöttünk meleg országból.
Főtt kolbászunk mind elfogyott,
fényes csizmánk is megrogyott,
hoztunk aranyat hat marékkal,
tömjént egész vasfazékkal.
Én vagyok a Boldizsár,
aki szerecseny király.

Irul-pirul Mária, Mária,
boldogságos kis mama.
Hulló könnye záporán át
alig látja Jézuskáját.
A sok pásztor mind muzsikál.
Meg is kéne szoptatni már.
Kedves három királyok,
jóéjszakát kívánok!

The Three Kings (mosaic), c. 560

 Basilica of Sant' Apollinare Nuovo, Ravenna, Italy

Photo: ms

Kings of Bethlehem

Little Jesus, God bless Thee, God bless Thee,
Royal kings we are all three.
Above us shone a blazing star,
on foot we’ve come from very far.
A little lamb so surely said
that Jesus Christ lay here in bed.
My name is King Melchior.
Help me, help me, my dear Lord.

Good day to you, Son of God, Son of God,
Silly old priests we are not.
News of your birth has travelled far,
King of the poor we’ve heard you are.
Hence our little visitation,
heaven’s kingdom’s our salvation.
My name’s Jasper and I think
I’m a kind of worldly king.

Greetings to you, Saviour, Saviour,
Our land is much sunnier.
All our sausage we have eaten,
our fine boots look weatherbeaten,
six handfuls of gold we have got,
also incense in a big pot.
King Balthazar, yes, that’s me:
The Saracen of the three.

Flushes-blushes sweet Mary, sweet Mary,
little mother she’s happy.
Casting down her eyes she peers
at her Jesus through her tears;
hear the shepherds’ music-playing,
feeding time bears no delaying.
Kindly three kings make your bow,
I must bid you farewell now.

Translation by John P. Sadler 

_______

Hundred Hungarian Poems, Albion Editions, Mancheste, 1976

Esterházy Péter

From: Péter Esterházy, A Woman, or she Loves Me, translated by Judith Sollosy

Egy nő (41)

Van egy nő. Szeret, szeretem, gyűlöl, gyűlölöm. Olyan, mintha a feleségem volna. Fenyegető, minden fenyegető, veszélyes és kalkulálhatatlan, ami egyetlen hasonlattal leírható. Bár ez a nő a mintha embere. Mintha az volna. Oly vékony, akár egy madárka. Pihe. Ha a hátára teszem a tenyerem, érzem a szíve dobbanását. (Könnyű tyúkmelle van.) A lapockáját is érzem, mintha szárnyai volnának, szárnycsonkok. Ha viszket, megvakarom. Elegánsak a csontjai, amivel keveset mondtam. Gondolkodása erősen hasonlít náhai Andrássy Katinkáéhoz, Károlyi Mihály feleségéhez, amennyiben mindig az egész világ van a fejében. Kizárólag globális gondolatok foglalkoztatják, általános humanitárius föladatok, civilizációs gondok, ózonlyuk, kurdok, afgánok, csecsenek, Georgia, román lelencház, brazil őserdő, szerb koncentrációs tábor, szomáliai éhínség. A keze is pille. Úgy érint meg, mintha bogarak (rovarok, hagyjuk) mászkálnának rajtam. Ezért ha távol van, Erdélybe visz ruhát, Zágrábban szervez titkos szerb-horvát találkozót vagy Bécsben vonul föl ötödmagával a vízilovak védelmében, én a kertben járkálok, hangyabolyokat szemlézek, darázsfészkeket ellenőrzök (múltkoriban a postaládában telepedtek meg, bottal piszkáltam ki a leveleket), legyek és pókok (meglehetősen egyenlőtlen) csatáját kísérem figyelemmel, nem undorodom a fülbemászóktól sem (félni félek), s ha szezonja van ( a spárgahónappal esik egybe), a cserebogarak közt tartok szemlét. Mindenhez elvi alapokon közelít, hozzám is, de még a saját csontjaihoz is, pedig azok a világ legfigyelemreméltóbb csontjai, az érzéki világ talpkövei. Tévedés, hogy mi szépen kiegészítenénk egymást, az ő elvisége, az én konkrétságom. Én fogdosom őt, ő tűnődik összefüggéseimben rólam. Én az ágyban, ő az agyában. Ez úgy hangzik, mintha rendben volna minden, volna híd, mondjuk, Föld s Menny között, pedig csupán a magyar nyelv kuncog.

__________

Esterházy Péter: Egy nő, Magvető, Bp., 1995

.

Wallace Stevens: The Snow Man

One must have a mind of winter
To regard the frost and the boughs
Of the pine-trees crusted with snow;

And have been cold a long time
To behold the junipers shagged with ice,
The spruces rough in the distant glitter

Of the January sun; and not to think
Of any misery in the sound of the wind,
In the sound of a few leaves,

Which is the sound of the land
Full of the same wind
That is blowing in the same bare place

For the listener, who listens in the snow,
And, nothing himself, beholds
Nothing that is not there and the nothing that is.

*

A HÓ EMBERE

Csak a télies lélek

Nézheti jól a fagyot,

A hókérges tűleveleket;

A szív régi hidege kell

A jégbe borult borókákhoz,

A messzi januári napban

Durván szikrázó szálfenyőkhöz;

Hogy ne törődjünk a szél jajával,

A ritkás levélzet zörgésével,

A sírással, mely a földé,

Ahol ugyanez a szél tombol,

És ugyanez fúj ugyanott,

A kopár helyen, a hóba fülelő

Fülébe, aki maga: semmi, nem lát

Semmit, ami nincs ott, látja, mi ott van, a semmit.

Tandori Dezső fordítása

___________

Wallace Stevens: Pasziánsz a tölgyek alatt, 

Budapest: Európa Könyvkiadó, 1981

Bertolt Brecht

Bonheurs

Le premier regard par la fenêtre au matin
Le vieux livre retrouvé
Des visages enthousiastes
De la neige, le retour des saisons
Le journal
Le chien
La dialectique
Prendre une douche, nager
De la musique ancienne
Des chaussures confortables
Comprendre
De la musique nouvelle
Écrire, planter
Voyager
Chanter
Être amical.

Bertolt Brecht
Foto: Gisele Freund, 1954 

Vergnügungen [1954]

Der erste Blick aus dem Fenster am Morgen
Das wiedergefundene alte Buch
Begeisterte Gesichter
Schnee, der Wechsel der Jahreszeiten
Die Zeitung
Der Hund
Die Dialektik
Duschen, Schwimmen
Alte Musik
Bequeme Schuhe
Begreifen
Neue Musik
Schreiben, Pflanzen
Reisen
Singen
Freundlich sein.  

***

ÉLVEZETEK

Az első pillantás reggel az ablakon át
Az újból megtalált régi könyv
Lelkesült arcok
Hó, az évszakok váltakozása
Újság
Kutya
Dialektika
Tussolni, úszni
Régi zene
Kényelmes cipő
Megérteni
Modern zene
Írni, ültetni
Utazni, énekelni
Nyájasnak lenni.

Eörsi István fordítása

. 

Wislawa Szymborska (1923-2012)

A WORD ON STATISTICS

Out of every hundred people,

those who always know better:
fifty-two.

Unsure of every step:
almost all the rest.

Ready to help,
if it doesn't take long:
forty-nine.

Always good,
because they cannot be otherwise:
four -- well, maybe five.

Able to admire without envy:
eighteen.

Led to error
by youth (which passes):
sixty, plus or minus.

Those not to be messed with:
four-and-forty.

Living in constant fear
of someone or something:
seventy-seven.

Capable of happiness:
twenty-some-odd at most.

Harmless alone,
turning savage in crowds:
more than half, for sure.

Cruel
when forced by circumstances:
it's better not to know,
not even approximately.

Wise in hindsight:
not many more
than wise in foresight.

Getting nothing out of life except things:
thirty
(though I would like to be wrong).

Balled up in pain
and without a flashlight in the dark:
eighty-three, sooner or later.

Those who are just:
quite a few, thirty-five.

But if it takes effort to understand:
three.

Worthy of empathy:
ninety-nine.

Mortal:
one hundred out of one hundred --
a figure that has never varied yet.

Translated from the Polish by Joanna Trzeciak

STATISZTIKAI ÖSSZEFÜGGÉSEK

Száz emberből

Mindig mindent tud:
ötvenkettő.

Minden lépésnél habozik:
szinte mindenki más.

Kész segíteni,
ha gyorsan megy:
negyvenkilenc.

Mindig jó,
mert nem tehet másként:
négy – na jó, talán öt.

El tud ismerni, irigykedés nélkül:
tizennyolc.

Ifjan megbotlott
(de már vége):
nagyjából hatvan.

Akivel jobb szóba sem állni:
negyvennégy.

Örökké retteg
valakitől-valamitől:
hetvenhét.

Boldogságra képes:
legfeljebb huszonhárom.

Egymagában ártalmatlan,
tömegben megvadul:
több mint a fele, annyi szent.

Kíméletlen,
ha alkalma nyílik rá:
jobb, ha még nagyjából
sem tudjuk.

Visszatekintve bölcs,
nem sokkal több,
mint előre.

Az életből nem hoz ki, csak egy pár cuccot:
harminc
(bárcsak tévednék!)

Összecsuklik a fájdalomtól
és nem lát reményt maga előtt:
előbb-utóbb nyolcvanhárom.

Igaz ember:
alig harmincöt:

Vagy, ha úgy jobban érthető:
három.

Szánalomra méltó:
kilencvenkilenc.

Halandó:
százból száz –
ez a szám soha nem változik.

Kepes János fordítása

________

[Forrás: visegradliterature.net]

Frédéric Chopin (1810–1849)

Valentina Igoshina (b. 1978, Russia) playing Chopin's Fantasie Impromptu in C Sharp Minor, Op. 66.