József Attila

Betlehemi királyok

Adjonisten, Jézusunk, Jézusunk!
Három király mi vagyunk.
Lángos csillag állt felettünk,
gyalog jöttünk, mert siettünk,
kis juhocska mondta – biztos
itt lakik a Jézus Krisztus.
Menyhárt király a nevem.
Segíts, édes Istenem!

Istenfia, jónapot, jónapot!
Nem vagyunk mi vén papok.
úgy hallottuk, megszülettél,
szegények királya lettél.
Benéztünk hát kicsit hozzád,
Üdvösségünk, égi ország!
Gáspár volnék, afféle
földi király személye.

Adjonisten, Megváltó, Megváltó!
Jöttünk meleg országból.
Főtt kolbászunk mind elfogyott,
fényes csizmánk is megrogyott,
hoztunk aranyat hat marékkal,
tömjént egész vasfazékkal.
Én vagyok a Boldizsár,
aki szerecseny király.

Irul-pirul Mária, Mária,
boldogságos kis mama.
Hulló könnye záporán át
alig látja Jézuskáját.
A sok pásztor mind muzsikál.
Meg is kéne szoptatni már.
Kedves három királyok,
jóéjszakát kívánok!

The Three Kings (mosaic), c. 560

 Basilica of Sant' Apollinare Nuovo, Ravenna, Italy

Photo: ms

Kings of Bethlehem

Little Jesus, God bless Thee, God bless Thee,
Royal kings we are all three.
Above us shone a blazing star,
on foot we’ve come from very far.
A little lamb so surely said
that Jesus Christ lay here in bed.
My name is King Melchior.
Help me, help me, my dear Lord.

Good day to you, Son of God, Son of God,
Silly old priests we are not.
News of your birth has travelled far,
King of the poor we’ve heard you are.
Hence our little visitation,
heaven’s kingdom’s our salvation.
My name’s Jasper and I think
I’m a kind of worldly king.

Greetings to you, Saviour, Saviour,
Our land is much sunnier.
All our sausage we have eaten,
our fine boots look weatherbeaten,
six handfuls of gold we have got,
also incense in a big pot.
King Balthazar, yes, that’s me:
The Saracen of the three.

Flushes-blushes sweet Mary, sweet Mary,
little mother she’s happy.
Casting down her eyes she peers
at her Jesus through her tears;
hear the shepherds’ music-playing,
feeding time bears no delaying.
Kindly three kings make your bow,
I must bid you farewell now.

Translation by John P. Sadler 

_______

Hundred Hungarian Poems, Albion Editions, Mancheste, 1976

Esterházy Péter

From: Péter Esterházy, A Woman, or she Loves Me, translated by Judith Sollosy

Egy nő (41)

Van egy nő. Szeret, szeretem, gyűlöl, gyűlölöm. Olyan, mintha a feleségem volna. Fenyegető, minden fenyegető, veszélyes és kalkulálhatatlan, ami egyetlen hasonlattal leírható. Bár ez a nő a mintha embere. Mintha az volna. Oly vékony, akár egy madárka. Pihe. Ha a hátára teszem a tenyerem, érzem a szíve dobbanását. (Könnyű tyúkmelle van.) A lapockáját is érzem, mintha szárnyai volnának, szárnycsonkok. Ha viszket, megvakarom. Elegánsak a csontjai, amivel keveset mondtam. Gondolkodása erősen hasonlít náhai Andrássy Katinkáéhoz, Károlyi Mihály feleségéhez, amennyiben mindig az egész világ van a fejében. Kizárólag globális gondolatok foglalkoztatják, általános humanitárius föladatok, civilizációs gondok, ózonlyuk, kurdok, afgánok, csecsenek, Georgia, román lelencház, brazil őserdő, szerb koncentrációs tábor, szomáliai éhínség. A keze is pille. Úgy érint meg, mintha bogarak (rovarok, hagyjuk) mászkálnának rajtam. Ezért ha távol van, Erdélybe visz ruhát, Zágrábban szervez titkos szerb-horvát találkozót vagy Bécsben vonul föl ötödmagával a vízilovak védelmében, én a kertben járkálok, hangyabolyokat szemlézek, darázsfészkeket ellenőrzök (múltkoriban a postaládában telepedtek meg, bottal piszkáltam ki a leveleket), legyek és pókok (meglehetősen egyenlőtlen) csatáját kísérem figyelemmel, nem undorodom a fülbemászóktól sem (félni félek), s ha szezonja van ( a spárgahónappal esik egybe), a cserebogarak közt tartok szemlét. Mindenhez elvi alapokon közelít, hozzám is, de még a saját csontjaihoz is, pedig azok a világ legfigyelemreméltóbb csontjai, az érzéki világ talpkövei. Tévedés, hogy mi szépen kiegészítenénk egymást, az ő elvisége, az én konkrétságom. Én fogdosom őt, ő tűnődik összefüggéseimben rólam. Én az ágyban, ő az agyában. Ez úgy hangzik, mintha rendben volna minden, volna híd, mondjuk, Föld s Menny között, pedig csupán a magyar nyelv kuncog.

__________

Esterházy Péter: Egy nő, Magvető, Bp., 1995

.

Wallace Stevens: The Snow Man

One must have a mind of winter
To regard the frost and the boughs
Of the pine-trees crusted with snow;

And have been cold a long time
To behold the junipers shagged with ice,
The spruces rough in the distant glitter

Of the January sun; and not to think
Of any misery in the sound of the wind,
In the sound of a few leaves,

Which is the sound of the land
Full of the same wind
That is blowing in the same bare place

For the listener, who listens in the snow,
And, nothing himself, beholds
Nothing that is not there and the nothing that is.

*

A HÓ EMBERE

Csak a télies lélek

Nézheti jól a fagyot,

A hókérges tűleveleket;

A szív régi hidege kell

A jégbe borult borókákhoz,

A messzi januári napban

Durván szikrázó szálfenyőkhöz;

Hogy ne törődjünk a szél jajával,

A ritkás levélzet zörgésével,

A sírással, mely a földé,

Ahol ugyanez a szél tombol,

És ugyanez fúj ugyanott,

A kopár helyen, a hóba fülelő

Fülébe, aki maga: semmi, nem lát

Semmit, ami nincs ott, látja, mi ott van, a semmit.

Tandori Dezső fordítása

___________

Wallace Stevens: Pasziánsz a tölgyek alatt, 

Budapest: Európa Könyvkiadó, 1981

Bertolt Brecht

Bonheurs

Le premier regard par la fenêtre au matin
Le vieux livre retrouvé
Des visages enthousiastes
De la neige, le retour des saisons
Le journal
Le chien
La dialectique
Prendre une douche, nager
De la musique ancienne
Des chaussures confortables
Comprendre
De la musique nouvelle
Écrire, planter
Voyager
Chanter
Être amical.

Bertolt Brecht
Foto: Gisele Freund, 1954 

Vergnügungen [1954]

Der erste Blick aus dem Fenster am Morgen
Das wiedergefundene alte Buch
Begeisterte Gesichter
Schnee, der Wechsel der Jahreszeiten
Die Zeitung
Der Hund
Die Dialektik
Duschen, Schwimmen
Alte Musik
Bequeme Schuhe
Begreifen
Neue Musik
Schreiben, Pflanzen
Reisen
Singen
Freundlich sein.  

***

ÉLVEZETEK

Az első pillantás reggel az ablakon át
Az újból megtalált régi könyv
Lelkesült arcok
Hó, az évszakok váltakozása
Újság
Kutya
Dialektika
Tussolni, úszni
Régi zene
Kényelmes cipő
Megérteni
Modern zene
Írni, ültetni
Utazni, énekelni
Nyájasnak lenni.

Eörsi István fordítása

. 

Wislawa Szymborska (1923-2012)

A WORD ON STATISTICS

Out of every hundred people,

those who always know better:
fifty-two.

Unsure of every step:
almost all the rest.

Ready to help,
if it doesn't take long:
forty-nine.

Always good,
because they cannot be otherwise:
four -- well, maybe five.

Able to admire without envy:
eighteen.

Led to error
by youth (which passes):
sixty, plus or minus.

Those not to be messed with:
four-and-forty.

Living in constant fear
of someone or something:
seventy-seven.

Capable of happiness:
twenty-some-odd at most.

Harmless alone,
turning savage in crowds:
more than half, for sure.

Cruel
when forced by circumstances:
it's better not to know,
not even approximately.

Wise in hindsight:
not many more
than wise in foresight.

Getting nothing out of life except things:
thirty
(though I would like to be wrong).

Balled up in pain
and without a flashlight in the dark:
eighty-three, sooner or later.

Those who are just:
quite a few, thirty-five.

But if it takes effort to understand:
three.

Worthy of empathy:
ninety-nine.

Mortal:
one hundred out of one hundred --
a figure that has never varied yet.

Translated from the Polish by Joanna Trzeciak

STATISZTIKAI ÖSSZEFÜGGÉSEK

Száz emberből

Mindig mindent tud:
ötvenkettő.

Minden lépésnél habozik:
szinte mindenki más.

Kész segíteni,
ha gyorsan megy:
negyvenkilenc.

Mindig jó,
mert nem tehet másként:
négy – na jó, talán öt.

El tud ismerni, irigykedés nélkül:
tizennyolc.

Ifjan megbotlott
(de már vége):
nagyjából hatvan.

Akivel jobb szóba sem állni:
negyvennégy.

Örökké retteg
valakitől-valamitől:
hetvenhét.

Boldogságra képes:
legfeljebb huszonhárom.

Egymagában ártalmatlan,
tömegben megvadul:
több mint a fele, annyi szent.

Kíméletlen,
ha alkalma nyílik rá:
jobb, ha még nagyjából
sem tudjuk.

Visszatekintve bölcs,
nem sokkal több,
mint előre.

Az életből nem hoz ki, csak egy pár cuccot:
harminc
(bárcsak tévednék!)

Összecsuklik a fájdalomtól
és nem lát reményt maga előtt:
előbb-utóbb nyolcvanhárom.

Igaz ember:
alig harmincöt:

Vagy, ha úgy jobban érthető:
három.

Szánalomra méltó:
kilencvenkilenc.

Halandó:
százból száz –
ez a szám soha nem változik.

Kepes János fordítása

________

[Forrás: visegradliterature.net]

Frédéric Chopin (1810–1849)

Valentina Igoshina (b. 1978, Russia) playing Chopin's Fantasie Impromptu in C Sharp Minor, Op. 66. 

René Char (1907-1988)

J'HABITE UNE DOULEUR

     Ne laisse pas le soin de gouverner ton coeur à ces tendresses parentes de l'automne auquel elles empruntent sa placide allure et son affable agonie. L'oeil est précoce à se plisser. La souffrance connaît peu de mots. Préfère te coucher sans fardeau: tu rêveras du lendemain et ton lit te sera léger. Tu rêveras que ta maison n'a plus de vitres. Tu es impatient de t'unir au vent, au vent qui parcourt une année en une nuit. D'autres chanteront l'incorporation mélodieuse, les chairs qui ne personnifient plus que la sorcellerie du sablier. Tu condamneras la gratitude qui se répète. Plus tard, on t'identifiera à quelque géant désagrégé, seigneur de l'impossible.

     Pourtant.

     Tu n'as fait qu'augmenter le poids de ta nuit. Tu es retourné à la pêche aux murailles, à la canicule sans été. Tu es furieux contre ton amour au centre d'une entente qui s'affole. Songe à la maison parfaite que tu ne verras jamais monter. A quand la récolte de l'abîme? Mais tu as crevé les yeux du lion. Tu crois voir passer la beauté au-dessus des lavandes noires...

     Qu'est-ce qui t'a hissé, une fois encore, un peu plus haut, sans te convaincre?

     Il n'y a pas de siège pur.

Fureur et Mystère (1948)

________

Anthology of Second World War French Poetry, Taylor & Francis, 1982

FÁJDALOMBAN ÉLEK

    Ne bízd a szíved kormányzását ama gyöngédségre, mely az ősszel rokon, tőle kapja nyugodt járását és barátságos haldoklását. A szem hajlamos a korai ráncosodásra. A szenvedés kevés szót ismer. Inkább teher nélkül térj nyugovóra: a holnapról álmodsz majd, és könnyű lesz az ágyad. Arról álmodsz, hogy házadnak már nincsen ablaka. Alig várod, hogy egyesülj a széllel; a széllel, ami egy évet rohan át egyetlen éjszaka. Mások hadd énekeljenek a zengő testetlenné válásról; a testről, ami már csak a homokóra varázslatát személyesíti meg. Ítéld el az ismétlődő hálát! Később majd valami visszatetszést keltő óriással azonosítanak, a lehetetlenség nagyurával.

     Pedig.

    Csak az éjszakád terhét növelted. Visszatértél horgászni a bástyafalakra, a nyár nélküli kánikulába. Dühös vagy, hogy szeretni tudsz a megbomló egyetértés közepette. Gondolj a tökéletes házra, amit fölépülni nem látsz soha!

Mikor lesz a mélység aratása? De hát kiszúrtad az oroszlán szemét. Elsuhanni véled a szépséget a sötét levendulák fölött...

     Ki emelt föl már megint, egy kissé magasabbra, anélkül hogy meggyőzött volna?

     Nincs pártatlan ítélőszék.

Parancs János fordítása

(Düh és Rejtelem)

______

René Char: A KÖNYVTÁR LÁNGBAN ÁLL, Európa Könyvkiadó, Bp., 1989

Paul Celan (1920-1970)

Stumme Herbstgerüche

Stumme Herbstgerüche. Die
Sternblume, ungeknickt, ging
zwischen Heimat und Abgrund durch
dein Gedächtnis.

Eine fremde Verlorenheit war
gestalthaft zugegen, du hättest
beinah
gelebt.


Dein spätes Gesicht

Vor dein spätes Gesicht,
allein-
gängerisch zwischen
auch mich verwandelnden Nächten,
kam etwas zu stehn,
das schon einmal bei uns war, un-
berührt von Gedanken.



Psalm

Niemand knetet uns wieder aus Erde und Lehm,
niemand bespricht unsern Staub.
Niemand.
Gelobt seist du, Niemand.

Dir zulieb wollen
wir blühn.
Dir
entgegen.

Ein Nichts
waren wir, sind wir, werden
wir bleiben, blühend:
die Nichts-, die
Niemandsrose.

Mit
dem Griffel seelenhell,
dem Staubfaden himmelswüst,
der Krone rot
vom Purpurwort, das wir sangen
über, o über
dem Dorn.

NÉMA ŐSZI SZAGOK

Néma őszi szagok. Az
őszirózsa, letöretlen, át-
suhan haza és szakadék közt
emlékezetedben.

Idegen elveszettség
öltött alakot, már
szinte
éltél.


KÉSEI ARCOD ELÉ

Kései arcod elé
egyedül-
valóan az engem is
átváltoztató éjszakák közt
odaállt valami,
ami egyszer nálunk volt már,
gondolatoktól illetetlen.


ZSOLTÁR

Senki se gyúr újra földből és agyagból,
senki porunkat fel nem igézi.
Senki.

Dicsértessél, ó Senki.
Kedvedre vágyunk
virulni.
Szemben
veled.

Semmi
voltunk, vagyunk,
maradunk, virulva:

semmi-, senki-
virága.

Bibénk
lélekvilágos,
porzóink égkopárak,
pártánk piros
a tüske, ó, a tüske
közt énekelt
bíborigénktől.

Lator László fordításai 


_______
Paul Celan: Halálfúga, Európa, Bp., 1981
Fotó: Gisèle Freund, 1964 / RMN




Korábban:

FERNEN / TÁVOLSÁGOK
ZWIEGESTALT / KETTŐS ALAK
ZERR DIR / TÉPD KI
KRISTALL / KRISTÁLY
CORONA / CORONA
FADENSONNEN / FONÁLNAPOK

 

Ezra Pound (30 October 1885 – 1 November 1972)

IONE, DEAD THE LONG YEAR

Empty are the ways,
Empty are the ways of this land
And the flowers
                Bend over with heavy heads.
They bend in vain.
Empty are the ways of this land
                                                   Where Ione
Walked once, and now does not walk
But seems like a person just gone.

________
PERSONAE, Collected Shorter Poems of Ezra Pound

Ezra Pound by Alvin Langdon Coburn, 1916

IONÉ, EGY HOSSZÚ ÉVE HOLT*

Kihalt mind az út,
Kihalt mind az út e földön
S a virágok
              Nehéz feje meghajol.
Hiába már.
Kihalt mind az út e földön
                                     Hol Ioné
Járt egykoron. De mintha
Épp az imént ment volna el.

Benes Rita fordítása 


*Ioné = az angliai New Freewoman című folyóirat körüli társaság tagja volt egy fiatal, francia származású táncosnő, Jeanne Heyse, aki Joan Hayes néven is szerepelt, művészneve pedig Ione de Forest volt. 1912. augusztus 2-án londoni lakásán öngyilkos lett. Ez "egy hosszú évvel" az előtt történt, hogy Pound gyászverse először megjelent.

___________
Ezra Pound versei, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1991




Previously / Korábban:

The Lake Iste / A BOLDOGOK SZIGETE
∆ὡpia / Doria
The Tree / A Fa
A Girl / Fiatal lány
Erat Hora / Erat Hora



.

James Joyce (1882-1941)

 

XXXII

Rain has fallen all the day

O come among the laden trees,

The leaves lie trick upon the way

Of memories.

Staying a little by the way

Of memories shall we depart.

Come, my beloved, were I may

Speak to your heart. 

______
James Joyce, Chamber Music, Europa Publishing House, Budapest, 1958

 

 Fotó: Ernst Haas

XXXII

Esik, esik reggeltől egyre;

A fák görnyednek. Jöjj, ne félj,

Emlékeink utját befedte

A hulló levél.

Emlékek útján meg-megállva

Elválunk aztán csendesen.

Bár szavam szívedhez találna!

Jöjj, kedvesem.

.


 

 James Joyce at the Brighton Beach Esplanade

 [ca. 1907]  via

______ 
James Joyce, Kamarazene, fordította Gergely Ágnes és Tóth István, Európa Könyvkiadó, Bp., 1958



Previously / Korábban:

Chamber Music I-II / Kamarazene I-II.