Pages

October 4, 2012

René Char (1907-1988)

REDONNEZ-LEUR...

Redonnez-leur ce qui n'est plus présent en eux,
Ils reverront le grain de la moisson s'enfermer dans l'épi et s'agiter sur l'herbe.
Apprenez-leur, de la chute à l'essor, les douze mois de leur visage,
Ils chériront le vide de leur coeur jusqu'au désir suivant;
Car rien ne fait naufrage ou ne se plaît aux cendres;
Et qui sait voir la terre aboutir à des fruits,
Point ne l'émeut l'échec quoiqu'il ait tout perdu.


RESTORE TO THEM...

Restore to them what is no more present in them,
They will see again the harvest grain enclosed in the stalk and swaying on the grass.
Teach them, from the fall to the soaring, the twelve months of their face,
They will cherish their emptiness until their heart's next desire;
For nothing is shipwrecked or delights in ashes;
And for the one who can see the earth's fruitful end,
Failure is of no moment, even if all is lost. 


Translated by Mary Ann Caws

(Fureur et mystère / Furor and Mystery (1948)
________
Selected Poems of René Char, New Directions Publishing, 1992

 Brassaï: René Char, 1953

ADD VISSZA NEKIK...

Add vissza nekik, ami bennük már nincs jelen,
S meglátják kalászba zárulni a termés magját, és ugrálni a füvön.
Tanítsd meg őket a zuhanástól a fölemelkedésig, arcuk tizenkét hónapjára,
Becsülni fogják a szívük ürességét a következő vágyig;
Mert semmi sem pusztul el vagy leli kedvét az összeomlásban;
S aki látni tudja gyümölcsszürethez érni a földet,
Azt cseppet sem rázza meg a bukás, mégha elvesztett is mindent. 

Parancs János fordítása 

(Düh és Rejtelem, 1938-1947)

_______
René Char: A könyvtár lángban áll, Európa Könyvkiadó, Bp., 1989




Previously / Korábban:
 



.

September 24, 2012

Weöres Sándor: A Galagonya / The Brambleberry




Eves of autumn
Gleam with the brambleberry’s
Gleam with the brambleberry’s
Shimm’ring dress.
Thorns a-rustling,
Winds scurry hither-thither,
Trembles the brambleberry
Comfortless.
Should but the moon let lower her veil,
Bush turns maiden, starts to wail…
Eves of autumn
Gleam with the brambleberry’s
Gleam with the brambleberry’s
Shimm’ring dress.

Translated by Adam Makkai




The poem recited by Adam Makkai (in English) and Agnes Arany (in Hungarian)
A vers Makkai Ádám (angolul) és Arany Ágnes (magyarul) előadásában
(via tintakiado)

Őszi éjjel
izzik a galagonya
izzik a galagonya
ruhája.
Zúg a tüske,
szél szalad ide-oda,
reszket a galagonya magába.
Hogyha a Hold rá fátylat ereszt:
lánnyá válik,
sírni kezd.
Őszi éjjel
izzik a galagonya
izzik a galagonya
ruhája.



Örkény István: Egyperces novellák / One Minute Stories


Közvélemény-kutatás
(1968)
 
Nálunk is megalakult s már meg is kezdte működését az első hazai közvélemény-kutató intézet.
    Kérjük a lakosság megértő támogatását.
    Mutatóba közöljük első vizsgálatunkat, melyet annak a kérdésnek szentelünk, hogy miképpen vélekednek az emberek hazánk múltjáról, jelenéről és jövőjéről. Az eredmény megbízhatósága érdekében 2975 különböző rendű, rangú, munkakörű és felekezetű személynek az alábbi kérdőívet küldtük ki:



1. Véleménye a jelenlegi rendszerről

a) Jó.

b) Rossz.
c) Se jó, se rossz, de azért egy kicsikét jobb is lehetne.
d) Bécsbe vágyik.

2. Érzi-e a XX. század emberének magányosságát


a) Egészen magányos.

b) Majdnem egészen magányos.
c) Úgyszólván egészen magányos.
d) Néha beszélget a házfelügyelővel.

3. Kulturális igényei


a) Moziba, meccsre, kocsmába jár.

b) Néha kinéz az ablakon.
c) Még az ablakon se néz ki.
d) Helyteleníti Mao Ce-Tung nézeteit.

4. Milyen a filozófiai képzettsége?


a) Marxista.

b) Antimarxista.
c) Csak Rejtő Jenőt olvas.
d) Alkoholista.

Eredmény:


1. Az elmúlt húsz évben minden a lehető legjobb volt.

2. Most is jó minden, csak a 19-es busz közlekedik ritkán.
3. A jövő még jobb lesz, föltéve, hogy a 19-es busz járatait sűrítik.


(Megjegyzés: sűrítik)

______
Örkény Istán: Egyperces novellák, Palatinus, 2000


 Keleti Éva - Örkény István (1912-1979), 1971


public opinion survey
(1968)

The Hungarian Public Opinion Research Office has just conducted its first survey, the results of which have recently been made public. The question asked was: How do people see the past, present, and future of the nation? In order to insure credible results, the bureau sent out questionnaires to 2 975 citizens of various social standings, ranks, professions and religious persuations.

The questions were as follows:

1. Your opinion of the present regime is:
    a) favourable
    b) unfavourable
    c) neither favourable nor unfavourable but a little improvement wouldn’t hurt
    d) I want to move to Vienna.

2. Do you feel alienated?
    a) I feel completely alienated
    b) I feel almost completely alienated
    c) I am, so to speak, pretty thoroughly alienated
    d) from time to time I manage to talk to the Party Secretary.

3. What are your cultural interests?
    a) I go to the movies, ball games and bars
    b) from time to time I look out the window
    c) I do not even look out the window
    d) I disapprove of Mao Tse Tung’s Little Red Book.

4. Your philosophical orientation tends toward:
    a) Marxism
    b) anti-Marxism
    c) science fiction
    d) alcoholism.

The results of the survey indicate that the people of Hungary hold the following views in common:
1. During the past twenty years, Hungary has been a paradise on  earth.
2. Hungary is still a paradise on earth, except bus No. 19 tends to run behind schedule.
3. Hungary’s future will be even brighter provided they add more buses to line No. 19.

Translated by Judith Sollosy


Source and more: HLO

***




Korábban/ Previously:
  

September 14, 2012

Simonyi Imre

(1920. szeptember 14. – 1994. február 10.)

ÖNÉLETRAJZ

hatéves koromig
analfabéta voltam

emlékszem
hatéves koromig
teljes mértékben
szót értettem
kortársaimmal

NE SÍRJATOK

Mindig valami fontosat
szerettem volna mondani
néktek
Aztán valahogy
mindig csak ilyenekre futotta
              hogy
     ne féljetek
     ne hazudjatok
     ne bántsatok
     szeressetek
     ne sírjatok
     sirassatok
Az istenért
mondjatok már végre
helyettem valami fontosabbat


KÉRELEM

Csak kötelezővé ne tegyétek
azt, ami szabad:
a gyötrelmet
s a gyönyörűséget.



ÉDEN, SZALMASZÁL

azt most sem tudom megmondani néked
hogy az Éden merre van

de a multkor - egy pillanatra -
nem lehetett túl messze tőlünk

emlékszel arra a szalmaszálra
amelyen függött valami?
(valami amiről utólag még kérdezted is
hogy vajon mi lehetett)

tudod arra a szalmaszálra gondolok
amelyet már csak akkor vettünk észre
amikor a hátunk mögött
egészen közel hozzánk
azzal a furcsa kettős robajjal
leszakadtunk róla

_____
Simonyi Imre: Szemközt s háttal, Irodalmi Jelen Könyvek, Arad, 2006
Simonyi Imre: Az öröm hiányzott, Trikolor-Intermix Kiadó, Ungvár-Budapest, 1994

September 10, 2012

William Carlos Williams (1883-1963)



SILENCE

Under a low sky —
this quiet morning 
of red and  
yellow leaves — 

a bird disturbs 
no more than one twig 
of the green leaved 
peach tree



CSEND

Alacsony ég alatt — 
a piros és
sárga levelek
csöndes reggelén — 

egy madár csak
egyetlen ágat
zavar meg a még zöld
őszibarackfán


Tandori Dezső fordítása


 
 William Carlos Williams , 1940s
source: Beinecke Rare Book and Manuscript Library 

 ________
The Collected Poems of William Carlos Williams: 1939-1962, New Directions Publishing, 1991 
Tandori Dezső: Lombos ágak szívverése, Versek mondákról és fákról - Műfordítások, Kozmosz Könyvek, Bp., 1983  






Korábban / Previously:

Vas István (1910-1991): Egy rajzra (Upon a Drawing)

.

Szántó Piroska (1913 - 1998) -Szerelmesek, 1986


EGY RAJZRA

Ezek a lábak és kezek, ez a két medence,
Ez a mozdulat félreismerhetetlen. De kinek volt
Ilyen keskeny arca? Orra és ajka közt
Ilyen keskeny, hosszú bemélyedés? Ez a majdnem kopasz
Koponya, ez igen - de ki néz ki e szemekből?
Ez is, meg az is. Nem csupán ketten végzik ezt a
Szeretkezést, hanem többedmagukkal. A halott
Hitvesek és szeretők mozdulnak e meghitt
Mozdulatokban. Valamikor kibékíthetetlen
Férfiak és nők adtak randevút e vonalakban.
Micsoda vonalak! Micsoda ölelés!
Ez a fekete alapon fehérrel csurgatott
Vonal-közösülés mi mindennel rakottan
Gazdag a tisztaságban, tiszta a bujaságban!
Ilyen buják csak azok tudnak lenni, akik már
Nincsenek, csak ezekben a vonalakban vannak,
Elrejtve ebben az ölelésben. Ebben az áttetsző,
Sziporkázón szilárd szerkezetben. És ennek a zártkörű
Sokadalomnak minden életjelében ők, csak ők
A névadók, ugyanők ketten. Te meg én, te meg én.



Szántó Piroska: Férfi és Nő (Együtt), 1976


Szántó Piroska és Vas István



________
Vas István, Összegyűjtőtt versek III. 1960-1976, Holnap Kiadó, 2005





Korábban / Previously:
 

September 8, 2012

Radnóti Miklósné Gyarmati Fanni (1912. szeptember 8. -)

Radnóti Miklós: 

LEVÉL A HITVESHEZ


A mélyben néma, hallgató világok,
üvölt a csönd fülemben s felkiáltok,
de nem felelhet senki rá a távol,
a háborúba ájult Szerbiából
s te messze vagy. Hangod befonja álmom,
s szivemben nappal ujra megtalálom,
hát hallgatok, míg zsong körém felállván
sok hűvös érintésü büszke páfrány.


Mikor láthatlak ujra, nem tudom már,
ki biztos voltál, súlyos, mint a zsoltár,
s szép mint a fény és oly szép mint az árnyék,
s kihez vakon, némán is eltalálnék,
most bujdokolsz a tájban és szememre
belülről lebbensz, így vetít az elme;
valóság voltál, álom lettél ujra,
kamaszkorom kútjába visszahullva


féltékenyen vallatlak, hogy szeretsz-e?
s hogy ifjuságom csúcsán, majdan, egyszer,
a hitvesem leszel, - remélem ujra
s az éber lét útjára visszahullva
tudom, hogy az vagy. Hitvesem s barátom, -
csak messze vagy! Túl három vad határon.
S már őszül is. Az ősz is ittfelejt még?
A csókjainkról élesebb az emlék;


csodákban hittem s napjuk elfeledtem,
bombázórajok húznak el felettem;
szemed kékjét csodáltam épp az égen,
de elborult s a bombák fönt a gépben
zuhanni vágytak. Ellenükre élek, -
s fogoly vagyok. Mindent, amit remélek
fölmértem s mégis eltalálok hozzád;
megjártam érted én a lélek hosszát,


s országok útjait; bíbor parázson,
ha kell, zuhanó lángok közt varázslom
majd át magam, de mégis visszatérek;
ha kell, szívós leszek, mint fán a kéreg,
s a folytonos veszélyben, bajban élő
vad férfiak fegyvert s hatalmat érő
nyugalma nyugtat s mint egy hűvös hullám:
a 2 x 2 józansága hull rám.


Lager Heidenau, Žagubica fölött a hegyekben,
1944. augusztus-szeptember 




Gyarmati Fanni és Radnóti Miklós, 1936


Miklós Radnóti:

LETTER TO MY SPOUSE

From deep below a world of eerie silence
roars in my ears, I cry out in defiance,
but I get no reply, no friendly sound in
this battle-weary grim Serbian mountain
and you're so far. Your voice weaves through my dreams, -
by day my heart will tell me what it means, -
so I listen while rustling ferns so proudly
stand like a guard and cooling shade around me.

When shall we meet again, I ask the question;
you were my weighty psalm, my sure direction
and beautiful like light, and like the darkness,
I'd find my way to you speechless and sightless.
You hide now but the mind comes to the rescue,
upon my inward eye I can arrest you;
you were once real, now I dream your presence:
I fall back in the well of adolescence

and ask "You love me true?" jealously, vainly,
and "later, in the prime of youth, once, maybe,
would you become my wife?" - I hope again
and in the sober waking state the brain
confirms: you are my wife, my friend, my angel,
but caged by borders, distance, deadly danger.
It's autumn soon. Will it forget me, traceless?
I will remember always your embraces.

Some time ago I still believed in wonders,
above my head a bombing squadron thunders;
up in the sky your blue eyes looked back at me
then blue turned dark, the bombs were desperately
trying to dive. I live for mere survival, -
and I'm a slave. No act of self-denial
is too daunting if it can reunite us;
for you I marched with sinners and the righteous

in distant lands; I'd walk on glowing embers,
for you I'd force my poor reluctant members
through walls of fire, bul I'll be returning,
I shall be further toughened by the burning.
Fierce men who live in danger every hour
are calm, serene, (this is their shield and power),
that calm now weaves a spell and I am able
to be as sober as the 2-times table.

Translated by Peter Zollman



Budapest, 1997. április 10. Radnóti Miklós özvegye, Gyarmati Fanni részt vesz a költészet napja - József Attila születésnapja - alkalmából a Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetsége által rendezett koszorúzási ünnepségen, a költő Duna-parti szobránál. 
MTI Fotó: Soós Lajos

ISTEN ÉLTESSE FIFI NÉNIT!







.

Korábban / Previously: 

September 1, 2012

Blaise Cendrars

Fédéric-Louis Sauser (September 1, 1887 – January 21, 1961)

Blaise Cendrars (1887-1961), 1953.  by Lipnitzki 
Roger Viollet /Getty Images


COUCHERS DE SOLEIL

Tout le monde parle des couchers de soleil
Tous les voyageurs sont d’accord pour parler des  

couchers de soleil dans les parages
Il y a plein de bouquins où l’on ne décrit que les couchers
de soleil
Les couchers de soleil des tropiques
Oui c’est vrai c’est splendide
Mais je préfère de beaucoup les levers de soleil
L’aube
Je n’en rate pas une
Je suis toujours sur le pont
A poils
Et je suis toujours le seul à les admirer
Mais je ne vais pas décrire les aubes
Je vais les garder pour moi seul



ILES

Iles
Iles
lles où l’on ne prendra jamais terre
Iles où l’on ne descendra jamais
Iles couvertes de végétations
Iles tapies comme des jaguars
Iles muettes
Iles immobiles
Iles inoubliables et sans nom
Je lance mes chaussures par-dessus bord car je voudrais
bien aller jusqu’à vous



J'AVAIS BIEN DIT

Je l'avais dit
Quand on achète des singes
Il faut prendre ceux qui sont bien vivants et qui vous font presque peur
Et ne jamais choisir un singe doux endormi et qui se blottit dans vos bras
Car ce sont des singes drogué qui le lendemain sont féroces
C'est ce qui vient d'arriver à une jeune fille qui a été mordue au nez  



L'OISEAU BLEU

Mon oiseau bleu a le ventre tout bleu
Sa tête est d’un vert mordoré
Il a une tache noire sous la gorge
Ses ailes sont bleues
avec des touffes de petites plumes jaune doré
Au bout de la queue il y a des traces de vermillon
Son dos est zébré de noir et de vert
Il a le bec noir les pattes incarnat
et deux petits yeux de jais
Il adore faire trempette, se nourrit de bananes et pousse
Un cri qui ressemble au sifflement
d’un tout petit jet de vapeur.
On le nomme le septicolore.


Blaise Cendrars, extraits de "Feuilles de route", 1924-1928.  
Au cœur du monde, Poésie Gallimard

 Blaise Cendrars, juin 1948 © Walter Carone


NAPLEMENTÉK

Mindenki naplementékről beszél
Ezeken a partvidékeken minden utas hajlamos arra hogy
naplementékről beszéljen
Vannak könyvek melyeket csupa naplementével írnak tele
A trópusi naplementével
Igaz valóban ragyogó
De én sokkal jobban szeretem a napfelkeltét
A hajnalt
Egyszer sem mulasztom el
Mindig a hajóhídon vagyok
Pucéran
Ott állok és egymagamban csodálom
De nem írom meg a hajnalokat
Megőrzöm egyedül magamnak.

Kassák Lajos fordítása


SZIGETEK

Szigetek
Szigetek
Szigetek amelyek földjére sosem léphetünk
Szigetek ahol sosem szállhatunk ki
Szigetek dús növénytakaróval
Szigetek lapulók mint a jaguárok
Szigetek némák
Szigetek mozdulatlanok
Szigetek felejthetetlenek és névtelenek
Cipőmet áthajítom a hajókorláton mert nagyon szeretnék eljutni hozzátok.

Kassák Lajos fordítása 


JÓL VIGYÁZZATOK

Már megmondtam
Ha majmot vásároltok
Olyanokat kell vennetek amelyek nagyon élénkek és amelyektől majdnem féltek
És sose válasszatok karotokba símuló szelíd alvó majmot
Mert ezek elkábított majmok másnapra megvadulnak
Ez történt nemrégiben egy fiatal lánnyal akinek megharapta az orrát.

Kassák Lajos fordítása


KÉK MADÁR

Az én kék madaram a hasán egészen kék
Feje aranyos barnászöld
Nyakán fekete folt
Szárnyak kék kis aranysárga tollcsomókkal
Farka végén cinóbervörös vonalak
Hasán fekete és zöld sávok
Csőre fekete lába meggyszínű és két kis szeme mint a drágakő
Imád megmártózni banánnal táplálkozik és kiáltása mint egy
egészen kis gőzös füttye
Neve hétszínű.

Kassák Lajos fordítása




_______
Blaise Cendrars, Húsvét New Yorkban, 

August 28, 2012

Johann Wolfgang von Goethe (28 August 1749 – 22 March 1832)

  
DICHTER:

  O sprich mir nicht von jener bunten Menge,
  Bei deren Anblick uns der Geist entflieht.
  Verhülle mir das wogende Gedränge,
  Das wider Willen uns zum Strudel zieht.
  Nein, führe mich zur stillen Himmelsenge,
  Wo nur dem Dichter reine Freude blüht;
  Wo Lieb und Freundschaft unsres Herzens Segen
  Mit Götterhand erschaffen und erpflegen.

  Ach! was in tiefer Brust uns da entsprungen,
  Was sich die Lippe schüchtern vorgelallt,
  Mißraten jetzt und jetzt vielleicht gelungen,
  Verschlingt des wilden Augenblicks Gewalt.
  Oft, wenn es erst durch Jahre durchgedrungen,
  Erscheint es in vollendeter Gestalt.
  Was glänzt, ist für den Augenblick geboren,
  Das Echte bleibt der Nachwelt unverloren.

  LUSTIGE PERSON:

  Wenn ich nur nichts von Nachwelt hören sollte.
  Gesetzt, daß ich von Nachwelt reden wollte,
  Wer machte denn der Mitwelt Spaß?
  Den will sie doch und soll ihn haben.
  Die Gegenwart von einem braven Knaben
  Ist, dächt ich, immer auch schon was.
  Wer sich behaglich mitzuteilen weiß,
  Den wird des Volkes Laune nicht erbittern;
  Er wünscht sich einen großen Kreis,
  Um ihn gewisser zu erschüttern.
  Drum seid nur brav und zeigt euch musterhaft,
  Laßt Phantasie, mit allen ihren Chören,
  Vernunft, Verstand, Empfindung, Leidenschaft,
  Doch, merkt euch wohl! nicht ohne Narrheit hören.

  (Johann Wolfgang von Goethe, Faust: Der Tragödie erster Teil, Vorspiel auf dem Theater)




Goethe (1982)



KÖLTŐ

Ó, mért beszélsz nekem színes tömegről,
melynek láttán a szellem menekül!
Tarts távol a kavargó tömkelegtől,
mely örvényébe ránt kegyetlenül!
Inkább a mennyek csendjébe vezess föl,
a költő szent örömmel ott hevül,
hol szerelem s barátság lelki titkát
isten-kezek teremtik s gyámolítják.
Ó, min a lelkem mélye ott örülhet,
s rebegve mond ki szégyenlős ajak,
gyarlót csak úgy, miként jólsikerültet
megfojthat egy goromba pillanat.
Van úgy, hogy csak mit évek soka szűr meg,
az a tökéletes ép változat.
Álcsillogás a pillanat szülötte;
őrzi a jót az utókor örökre.

KOMÉDIÁS

Utókor! Már az is bosszant, ha hallom!
Teszem, ha erről kellene szavalnom:
kicsúfolhatnám a jelent?
Mert erre vár, s meg kell hogy kapja máma.
Magamfajta legény és tudománya
valamit mégis csak jelent!
Ki könnyű szóval érteti magát,
közönségünk kedvétől mit se tartson,
sőt lesse még nagyobb hadát,
hogy még tágabb körökre hasson.
Csak bátran fel! Te adj útmutatást,
vesd el a képzelet minden koloncát,
működjék szenvedély, érzés, tudás
s, ezt jól jegyezd meg: egy adag bolondság!



(J W. Goethe: Faust, Előjáték a színpadon (részlet),  fordította Jékely Zoltán, Kálnoky László)


Paul Chaulot (1914-1969)



LE MUR DES VISAGES 

Tout compte fait cette chaleur
dont chaque matin je me couvre
comme d'un manteau de théâtre,
tout compte fait cette chaleur
démontre-t-elle que j'existe?

D'autres qui marchent près de moi
en portent une même part
et cependant du même drame que
nous allons jouer ensemble
jusqu'au soir aucune réplique
n'a la force de nous atteindre.

Nos paroles qu'il faut sans cesse
disputer à d'obscures craintes,
ces paroles, sitôt franchies
les embûches de nos secrets
et les crevasses de nos rêves,
ne tiennent pas plus hors
des lèvres que le souvenir
d'un amour sur le visage d'une morte.

Nous sommes notre propre foule:
ses pas nous ramènent au point
d'où nous partîmes sûrs des signes
convenus pour nous reconnaître.

Solitaires dès le réveil,
nous avons beau suivre le monde
comme derrière des hublots
ceux-là qui marchent près de nous
et nous cherchent sans le savoir,
se demandent de quelle source
lointaine  leur parvient l'écho
lorsqu'ils entendent nos soupirs.

(Paul Chaulot, Jours de béton: poèmes. Les Amis de Rochefort, 1954)


CAMPAGNE

Tant de paix sous le boisseau,
tant de périls dans l'amande,
tant de fureur dans un bruit d'ailes,
tant de ténébreux hasards
au-devant de la fourmi.

Tant de ciel pour un cyprès,
tant d'alarmes pour une source,
tant d'oubli pour une eau vive.

Tant et tant de routes prêtes
à m'égarer à ma porte.

Faut-il qu'à toi je m'arrête,
pourpre du coquelicot,
seuil secret de ma demeure,
seuil mouvant de ma demeure ?

Si je pouvais vous franchir,
fossés profonds de l'été,
droit j'irais à ma frayeur.

Mais derrière les monts
l'innocence est ma ville.

(Paul Chaulot: Soudaine écorce, Seghers, 1967.)





AZ ARCOK FALA

Legvégül is ez a meleg,
amit minden reggel felöltök,
akár egy szinházi kabátot,
legvégül is ez a meleg
bizonyíték arra, hogy élek?

Ilyet hordanak mások is,
kiket mellettem visz el útjuk,
még nincs a drámának, amit
közösen játszunk, bár csak egy
válasza, amely estelig
valahogy elvergődne hozzánk.

Szavaink, miket egyre vak
félelmektől kell elvitatnunk,
ha kikerülnek titkaink
kelepcéiből, álmaink mély
résén át, e szavak csak addig
élnek ajkunkon túl, ameddig
egy szerelem emlékei
egy halott női arcon élnek.

A magunk tömege vagyunk:
léptünk visszavisz oda, honnét
indultunk, bízva a jelekben,
amikről megismerjük egymást.

Ébredésünktől egyedül,
mint ablakszem mögül, hiába
követtük váltig a világot -
akik mellettünk mennek és
öntudatlanul is keresnek:
mily messzi forrásnak verődik
visszhangja - kérdik - a fülükbe,
ha meghallják sóhajainkat.

Rónay György fordítása


VIDÉK

Mennyi béke a cserépkürtő alatt,
mennyi veszély a mandulában,
mennyi hév egy szárnycsattogásban,
mennyi sunyi kockázat
a hangya útja előtt.

Mennyi égbolt egy ciprusért,
mennyi féltés egy forrás miatt,
mennyi felejtés egy folyóvízért.

Mennyi de mennyi arra kész út
hogy elcsábítson a kapumból.

Nálad kell hát megállapodnom,
pipacsok bíbora,
hajlékom titkos küszöbe,
hajlékom mozgó küszöbe?

Ha át tudnálak lépni,
mély árkai a nyárnak:
rémületemmel megküzdenék.

Ám a hegyek mögött az
ártatlanság a városom.

Jékely Zoltán fordítása

__________
Paul Chaulot: Az arcok fala, Európa, Bp., 1982