Geoffrey Chaucer (1343-1400)

When April with his showers sweet with fruit
The drought of March has pierced unto the root
And bathed each vein with liquor that has power
To generate therein and sire the flower;
When Zephyr also has, with his sweet breath,
Quickened again, in every holt and heath,
The tender shoots and buds, and the young sun
Into the Ram one half his course has run,
And many little birds make melody
That sleep through all the night with open eye
(So Nature pricks them on to ramp and rage)-
Then do folk long to go on pilgrimage,
And palmers to go seeking out strange strands,
To distant shrines well known in sundry lands.

Geoffrey Chaucer, The Canterbury Tales, Prologue (excerpt)

 The first lines from the General Prologue 
at the opening folio of the Hengwrt manuscript.
A Hengwrt kézirat nyitóoldala az Általános előbeszéd soraival

(source)

CANTERBURY MESÉK

Általános előbeszéd
/részlet /

Ha március fagyának erejét
április langy esője veri szét,
bőséges nedvet minden érbe hajtva
termékenységet küld szét a talajba;
ha Zephyrus már édesen lehel
és minden zsenge rügy életre kel;
ha félútját az ifjú nap az égen
maga mögött hagyta a Kos jegyében,
s kik éjszaka nyílt szemmel alszanak,
dalolnak már a kicsi madarak,
mert torkukban a természet remeg --
akkor a nép zarándokútra megy,
s távoli szenteket keresve vággyal,
idegen partokon jár pálmaággal.

Vas István fordítása

József Attila: A Dunánál

József Attila: A Dunánál

Elmondja: Kaszás Attila

József Attila (1905. április 11. – 1937. december 3.)

Thomas Mann Üdvözlése

Mint gyermek, aki már pihenni vágyik
és el is jutott a nyugalmas ágyig
még megkérlel, hogy: „Ne menj el, mesélj”—
(igy nem szökik rá hirtelen az éj)
s mig kis szive nagyon szorongva dobban,
tán õ se tudja, mit is kiván jobban,
a mesét-e, vagy azt, hogy ott legyél:
igy kérünk: Ülj le közénk és mesélj.
Mondd el, mit szoktál, bár mi nem feledjük,
mesélj arról, hogy itt vagy velünk együtt
s együtt vagyunk veled mindannyian,
kinek emberhez méltó gondja van.
Te jól tudod, a költő sose lódít:
az igazat mondd, ne csak a valódit,
a fényt, amelytől világlik agyunk,
hisz egymás nélkül sötétben vagyunk.
Ahogy Hans Castorp madame Chauchat testén,
hadd lássunk át magunkon itt ez estén.
Párnás szavadon át nem üt a zaj—
mesélj arról, mi a szép, mi a baj,
emelvén szivünk a gyásztól a vágyig.
Most temettük el szegény Kosztolányit
s az emberségen, mint rajta a rák,
nem egy szörny-állam iszonyata rág
s mi borzadozva kérdezzük, mi lesz még,
honnan uszulnak ránk uj ordas eszmék,
fő-e uj méreg, mely közénk hatol—
meddig lesz hely, hol fölolvashatol?...
Arról van szó, ha te szólsz, ne lohadjunk,
de mi férfiak férfiak maradjunk
és nők a nők - szabadok, kedvesek
- s mind ember, mert az egyre kevesebb...
Foglalj helyet. Kezdd el a mesét szépen.
Mi hallgatunk és lesz, aki csak éppen
néz téged, mert örül, hogy lát ma itt
fehérek közt egy európait.

1937. jan. eleje
 

József Attila a Kossuth Lajos téri Andrássy Gyula-szobor előtt áll. 

Budapest, 1927 kora őszén
A képet először Reményi József Tamás közölte: "Hunyor nélküli nyugalommal. .." Ismeretlen József Attila-képek. Új Tükör 1976. május 4. 18. sz. 20-21. 

(Különös véletlen, hogy a háború után lebontott Andrássy-szobor helyétől nem messze ma Marton László A Dunánál című József Attila-szobra áll.)

forrás

 

A legfrissebb hírek szerint, egy éven belül a Parlament Duna-parti homlokzata előtt kialakításra kerülő sétányra kerül, mintegy húsz méterrel közelebb a Dunához.

  

 

Welcome for Thomas Mann

Like a tired child who’s been bathed and fed
and has now reached his peaceful bed
still begs “Don’t go. Tell a story”
(so the dark night won’t burst in a hurry),
and while his little heart anxiously beats
he knows not which of two treats
he wants more, the story or that you stay,
so we ask you to tell us a story today.
Tell us like you do, because you are just,
about how in spirit you are joined with us
and of how together with you we stand
who possess concerns worthy of man.
You know well how the poet feels:
tell what’s true, not just what’s real,
the rays of light that illuminate our mind,
since without each other we’re all blind.
As Hans Castorp looked through Madame Chauchat’s chest,
let’s look through each other and see the best.
Your gentle voice always rises above the clatter—
tell us of beauty and the problems that matter
and lift our hearts from mourning to desire.
As you’ve heard, poor Kosztolany’s life has expired,
and mankind, as did he with his cancerous fate,
struggles with more than one monstrous state;
with dread we wonder how we might be betrayed,
from where will new beastly ideas invade,
is there a poison brewing that soon we will face—
for readings like this, will there still be a place?
The point is, when you speak, we don’t fade,
the men remain as men are made,
the women, women, kind and free,
and all of us human, though that’s dwindling rapidly . . .
Have a seat. Kindly start to tell your tale.
We will listen, enthralled, all without fail,
and some of us will happily gaze at the sight
of a European amongst the white.

Translated from Hungarian by Ron A. Kalman and Gabor J. Kalman

Vladimír Holan (1905 - 1980)

.

Resurrection

To Stanislav Zedníček

Is it true that after this life of ours we shall one day be awakened

by a terrifying clamour of trumpets?

Forgive me, God, but I console myself

that the beginning and resurrection of all of us dead

will simply be announced by the crowing of a cock.

After that we will remain lying down a while...

The first to get up

will be Mother... We'll hear her,

quietly laying the fire,

quietly putting the kettle on the stove

and cosily taking the teapot out of the cupboard.

We'll be home once more.

Translated by George Theiner

*

FELTÁMADÁS

Hogy evilági életünk után

majd kürtök és trombiták

iszonyú harsogása ébreszt?

Uram, bocsáss meg, én azzal vígasztalom magam

hogy ha feltámadunk majd, mi, halandók,

csak egy kakas kukorékol fel halottainkból.

Még fekszünk egy pillanatig,

aztán először

a mama kel fel. Hallani

a motozást, ahogy tüzet rak,

odateszi a vizet melegedni,

s az almáriumból előveszi a kávédarálót,

újra otthon leszünk.

Székely Magda fordítása

_________

[In: Cseh költők antológiája, Kozmosz könyvek, 1980]

 Kellemes húsvéti ünnepeket!    

Happy Easter!

Chag Pesach sameach!

Örkény István (1912. április 5. – Budapest, 1979. június 24.)

Magyarország, rögeszme (Orv.: "Fixa idea") Tízmillió lakosa van.
Újabb hírek szerint gyógyítható, bár úgy sokat veszít a bájából.

Professzorok a bíróság előtt (részlet)

*

HUNGARY. A mania (med. fixa idea) with a population of ten million. It is now generally regarded as curable, though this would take away much of its charm.

Professors before the bench (excerpt)

Örkény István Jötti nevű kutyájával (1973-74)

Fotó: Balla Demeter

In memoriam dr. H.G.K.

"Hölderlin ist ihnen unbekannt?" - kérdezte dr. K.H.G., miközben a lódögnek a gödröt ásta.
- Ki volt az?  - kérdezte a német őr.
- Aki a Hyperion-t írta - magyarázta dr. K. H. G. Nagyon szeretett magyarázni. - A német romantika legnagyobb alakja. És például Heine?
- Kik ezek? - kérdezte az őr.
- Költők - mondta dr. K. H. G. - Schiller nevét sem ismeri?
- De ismerem - mondta a német őr.
- És Rilkét?
- Őt is - mondta a német őr, és paprikavörös lett, és lelőtte dr. K. H. G.-t.

*

In memoriam dr. H.G.K.

"Hölderlin ist ihnen unbekannt?" Dr. H.G.K. asked as he dug the pit for the horse’s carcass.
"Who is that?" the German guard growled.
"The author of Hyperion," said Dr. H.G.K., who had a positive passion for explanations. "The greatest figure of German Romanticism. How about Heine?" he tried again.
"Who're them guys?" the guard growled, louder than before.
"Poets," Dr. H.G.K. said. "But Schiller. Surely you have heard of Schiller?"
"That goes without saying," the German guard nodded.
"And Rilke?" Dr. H.G.K. insisted.
"Him, too," the German guard said and, turning the color of paprika, shot Dr. H.G.K. in the back of the head.

Translation by Judith Sollosy

_____
Örkény István: Egyperces novellák, Palatinus, 2000
István Örkény: More One-Minute Stories. Corvina, Budapest, 2007.
 

Ady Endre: Az Úr Illésként elviszi mind...

Az Úr Illésként elviszi mind,
Kiket nagyon sujt és szeret:
Tüzes, gyors sziveket ad nekik,
Ezek a tüzes szekerek. 

Az Illés-nép Ég felé rohan
S megáll ott, hol a tél örök,
A Himaláják jégcsucsain
Porzik szekerük és zörög. 

Ég s Föld között, bús-hazátlanul
Hajtja őket a Sors szele.
Gonosz, hűvös szépségek felé
Száguld az Illés szekere. 

Szivük izzik, agyuk jégcsapos,
A Föld reájuk fölkacag
S jég-útjukat szánva szórja be
Hideg gyémántporral a Nap.

On Elijah's chariot

The Lord, like Elijah, gathers up
His darlings, those with harshest lots:
Those gifted with quick hearts of flame
Become his fiery chariots.

Elijah’s nation rush to heaven
And stop there in perpetual snow,
To ice-bound Himalayan peaks
Their ragged rattling chariots go.

Bleak statelessness, nor earth nor heaven,
By winds of fate they’re tossed and hurled.
Elijah’s car makes for the cool
And wicked beauties of the world.

Their hearts burn bright, their brows are hung
With icicles. And how Earth laughs.
The Sun meanwhile strews diamond dust
Like ice along their frozen paths.

Translated by George Szirtes

Bohumil Hrabal (1914. március 28. – 1997. február 3.)

  "Azt hiszem még a szeretőmmel sem törődtem annyit, mint a macskákkal. A szerelmesek életének megrázó jelenségeit élem meg velük..." (B. Hrabal: Zsebcselek)




Szemben a Fekete Rózsával
(Naproti černé růži)

Állok báván, mint kit nyári villám talált,
vagy álom kábít s most ágya mellett matat:
előttem játékbolt és fényes kirakat,
s bent jelenés: a pult mögött Magácska áll.

Mint akkor, a Zinner-boltban, ahol sügért
árult, s szívembe először gázolt bele,
belengte az alkonyt a szenvedély szele:
kegyedhez vont a vágy s édes estét igért.

Ballon-teknőc lengett fölöttünk akkor este,
s költők kifényesedett kabátujjaként
csillogott a folyó s verte vissza a fényt.

Mohó kezem Magácska szép kezét kereste,
mint pillangós álmot a lélek, ha sivár –
Mondja, szép zsidó lány, ma este mit csinál?


Marienbádi tér
(Mariánské náměstí)

Magácska csak járta a termeket,
mint szobor, kit Isten életre keltett –
Körém Rousseau, kit Maga is szeret,
bűvös kört írt, képeivel megejtett.

S a hajók zászlai lengtek tovább,
zöld lobogók takarták a szemem,
térdeltem, s már nem láttam, csak Magát,

kértem, hogy nézzen reám, hogy legyen
csak enyém a szeme, e két agát,
hiába kértem, ment könyörtelen.

Járta a tárlatot, a termeket,
lengett körötte a vágyam s a lelkem,
s csak a Vámos, kit Kegyed is szeret,
nézett le reám bús, gyermekszemekkel.


A csillagtalan fejnél
(Hlava bez hvězdy)

Hölgyem, ha volfrámból volna keze,
haja mangán volna s szeme molibdén,
akkor is véget érne a mese
a férfiról, ki úgy szerette, mint én.

S lenne bár ajka ferrocianid,
lábfeje kadmium s melle vasöntvény,
nem szomjaznám érckemény bájait,
mitsem éreznék távoztán, se jöttén.

S ha édes nyála olvadt platina
volna, s a torka higanyt gurgulázna,
akkor sem vágyódnék az ajakára,

furcsa szerelmének dárdáira,
miket szép kezei szívembe vertek –
Krómozott körmök, nos miért remegtek?

Tőzsér Árpád fordításai

__________
Bohumil Hrabal, Színnyomatok, Kalligram, Pozsony, 2006

Frank O'Hara (March 27, 1926 – July 25, 1966)

.

Poem 
[Lana Turner has collapsed!]

Lana Turner has collapsed!
I was trotting along and suddenly
it started raining and snowing
and you said it was hailing
but hailing hits you on the head
hard so it was really snowing and
raining and I was in such a hurry
to meet you but the traffic
was acting exactly like the sky
and suddenly I see a headline
LANA TURNER HAS COLLAPSED!
there is no snow in Hollywood
there is no rain in California
I have been to lots of parties
and acted perfectly disgraceful
but I never actually collapsed
oh Lana Turner we love you get up  

 *

Vers

Lana Turner elájult!

Igyekeztem az utcán és egyszerre

esni kezdett és havazni és te

azt mondtad jégeső de a

jégeső az embert kutyául fejbe

vágja hát valójában hó volt és

eső és én annyira siettem hogy

lássalak de az utcai forgalom

pontosan úgy viselkedett mint az ég

s akkor hirtelen meglátom a címet

LANA TURNER ELÁJULT!

nincs hózás Hollywoodban

nincs eső Kaliforniában

én nagyon sok társaságban voltam

és iszonyúan viseltem magam

de lényegében soha nem ájultam el

ó Lana Turner kelj föl szeretünk

Gergely Ágnes fordítása

Alice Neel, Frank O'Hara, 1960 

AUTOBIOGRAPHIA LITERARIA

When I was a child
I played by myself in a
corner of the schoolyard
all alone.

I hated dolls and I
hated games, animals were
not friendly and birds
flew away.

If anyone was looking
for me I hid behind a
tree and cried out "I am
an orphan."

And here I am, the
center of all beauty!
writing these poems!
Imagine! 

*

AUTOBIOGRAPHIA LITERARIA

Kisgyerek koromban
magamban játszottam
az iskolaudvaron, teljesen
egyedül.

Utáltam a babákat és
utáltam a focit, az állatok
nem szerettek és a madarak
elrepültek.

Ha bárki keresett, elbújtam
egy fatörzs mögé, és
kiabáltam: "Nem vagyok
sehol!"

És most itt vagyok,
minden szépség közepe!
micsoda verseket írok!
Képzeld!
 

__________
Gergely Ágnes: Képtelen világ, Kozmosz Könyvek, 1982
LETTRE, 1997/25.