Lawrence Ferlinghetti (born March 24, 1919)

Recipe For Happiness Khabarovsk Or Anyplace

One grand boulevard with trees
with one grand cafe in sun
with strong black coffee in very small cups.

One not necessarily very beautiful
man or woman who loves you.

One fine day.

______

Source: American Poems

Photo: Christopher Felver

Radnóti Miklós: Töredék (Fragment)

 Radnóti Miklós (1909-1944)

FRAGMENT

I lived upon this earth in such an age
when man was so debased he sought to kill
for pleasure, not just to comply with orders,
his faith in falsehoods drove him to corruption,
his life was ruled by raving self-deceptions.

I lived upon this earth in such an age
that idolized the sly police informers,
whose heroes were the killers, spies, the thieves –
and the few who held their peace or only failed
to cheer were loathed like victims of the plague.

I lived upon this earth in such an age
when those who risked protest were wise to hide
and gnaw their fists in self-consuming shame –
the crazed folk grinned about their terrifying
doomed future, wild and drunk on blood and mire.

I lived upon this earth in such an age
when the mother of an infant was a curse,
when pregnant women were glad to abort,
the living envied the corpses in the graves
while on the table foamed their poisoned cup.

I lived upon this earth in such an age
when even the poet fell silent and waited in hope
for an ancient, terrible voice to rise again –
for no-one could utter a fitting curse of such horror
but the scholar of dreadful words, Isaiah the prophet.

Translated by Thomas Ország-Land

A 'Töredék" c. vers kézirata

Manuscript of Radnóti's 'Fragment'

 forrás: MTA

  
TÖREDÉK

Oly korban éltem én e földön,
mikor az ember úgy elaljasult,
hogy önként, kéjjel ölt, nemcsak parancsra,
s míg balhitekben hitt s tajtékzott téveteg,
befonták életét vad kényszerképzetek.

Oly korban éltem én e földön,
mikor besúgni érdem volt s a gyilkos,
az áruló, a rabló volt a hős, -
s ki néma volt netán s csak lelkesedni rest,
már azt is gyűlölték, akár a pestisest.

Oly korban éltem én e földön,
mikor ki szót emelt, az bujhatott,
s rághatta szégyenében ökleit, -
az ország megvadult s egy rémes végzeten
vigyorgott vértől és mocsoktól részegen.

Oly korban éltem én e földön,
mikor gyermeknek átok volt az anyja,
s az asszony boldog volt, ha elvetélt,
az élő írigylé a férges síri holtat,
míg habzott asztalán a sűrű méregoldat.
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Oly korban éltem én e földön,
mikor a költő is csak hallgatott,
és várta, hogy talán megszólal ujra -
mert méltó átkot itt úgysem mondhatna más, -
a rettentő szavak tudósa, Ésaiás.
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

1944. május 19.

_________

Radnóti Miklós összegyűjtött versei és versfordításai, Osiris, Bp., 2002

Kassák Lajos (1887. márc. 21. -1967. júl. 22.)

Kassák Lajos (1915)

Fotó: Rónai Dénes / Magyar Fotográfiai Múzeum tulajdona

ÉRTHETETLEN KÉP

Hol láttam már e tájat kopár földjével
vak csillagaival a felhők mögött?
Egy lepke szárnyain remeg az egész
s mégis oly biztosan a helyén van minden.
Túl a nádon cigány emelgeti horgát
s amíg vad kölykei után sír a szél
ezüst tutaj a hold és úszik, úszik
holtan úszik a tó fekete tükörén.

~

BAFFLING PICTURE

Where did I see this region before with its bleak earth
its blind stars at the back of the clouds?
It all shakes and shimmers on butterfly-wings
and yet everything is so surely in its place.
Beyond the reed a Gypsy keeps playing his hook
and while the wind cries for its wild brood
the moon is a silver raft and drifts, drifts
dead it drifts on the black mirror of the lake.

Translated by Edwin Morgan

Kassák Lajos (1965)

Fotó: Rédner Márta

MFM tulajdona

________
Kassák Lajos összes versei (PIM / DIA)
In Quest of  the Miracle Stag: The Poetry of Hungary, ed. Adam Makkai, Atlantis-Centaur, Inc, 1996

Friedrich Hölderlin (20 March 1770 – 7 June 1843)

Hälfte des Lebens

Mit gelben Birnen hänget
Und voll mit wilden Rosen
Das Land in den See,
Ihr holden Schwäne,
Und trunken von Küssen
Tunkt ihr das Haupt
Ins heilignüchterne Wasser.

Weh mir, wo nehm ich, wenn
Es Winter ist, die Blumen, und wo
Den Sonnenschein,
Und Schatten der Erde?
Die Mauern stehn
Sprachlos und kalt, im Winde
Klirren die Fahnen.

~

Half of Life 

With its yellow pears 

And wild roses everywhere 

The shore hangs into the lake, 

O gracious swans, 

And drunk with kisses 

You dip your heads 

In the sobering holy water. 

Ah, where will I find 

Flowers, come winter, 

And where the sunshine 

And shade of the earth? 

Walls stand cold 

And speechless, in the wind 

The wheathervanes creak.  

Translation by Richard Sieburth 

 ~

AZ ÉLET FELÉN

Sárga körtékkel és vad
rózsákkal omlik
a tóba a hegy;
óh drága hattyúk,
csókmámorosan
merül fejetek
a szentjózan vízbe.

Jaj nekem, hol kapok, ha
tél lesz, virágokat és
ragyogó napot
és földi árnyat?
Hidegen állnak
a néma falak, a szélben
zörög a szélkakas. 

 Szabó Lőrinc fordítása

*** 

 An Neuffer

Im März 1794

Noch kehrt in mich der süße Frühling wieder,
Noch altert nicht mein kindischfröhlich Herz,
Noch rinnt vom Auge mir der Tau der Liebe nieder,
Noch lebt in mir der Hoffnung Lust und Schmerz.

Noch tröstet mich mit süßer Augenweide
Der blaue Himmel und die grüne Flur,
Mir reicht die Göttliche den Taumelkelch der Freude,
Die jugendliche freundliche Natur.

Getrost! es ist der Schmerzen wert, dies Leben,
So lang uns Armen Gottes Sonne scheint,
Und Bilder beßrer Zeit um unsre Seele schweben,
Und ach! mit uns ein freundlich Auge weint.

ÉLETÉLVEZET

Bennem még egyre lágy tavasz remeg föl,
   s nem lett szivem gyermeki kedve vén,
szerelem harmata csordul még a szivemből,
   s még sajog s repes bennem a remény.

Megenyhülök, ha szemem ott legel még
   a kék égen, a zöldellő réteken,
és nyájasan felém nyújtja gyönyöre kelyhét
   a Természet, ifjúi istenem.

Ez vígaszom! Sok kínt megér az élet,
   míg, árvák, isten napja süt nekünk,
ringatja szebb korok képét bennünk a lélek,
   s egy baráti szem együtt sír velünk.

Rónay György fordítása

***

Lebenslauf

[The Course of Life]

Größeres wolltest auch du, aber die Liebe zwingt
All uns nieder, das Leid beugt gewaltiger,
Doch es kehret umsonst nicht
Unser Bogen, woher er kommt.

Aufwärts oder hinab! herrschet in heiliger Nacht,
Wo die stumme Natur werdende Tage sinnt,
Herrscht im schiefesten Orkus
Nicht ein Grades, ein Recht noch auch?

Dies erfuhr ich. Denn nie, sterblichen Meistern gleich,
Habt ihr Himmlischen, ihr Alleserhaltenden,
Daß ich wüßte, mit Vorsicht
Mich des ebenen Pfads geführt.

Alles prüfe der Mensch, sagen die Himmlischen,
Daß er, kräftig genährt, danken für alles lern,
Und verstehe die Freiheit,
Aufzubrechen, wohin er will.

~

ÉLETÚT

Vágytál többre is, ám a szerelem letör

mindnyájunkat, a kín jobban alányomaszt,

   mégsem tér oda, honnét

      indult, hasztalanúl utunk.

Fölfelé vagy alá! még a nagy éjben is,

hol jövő napokat gondol a Természet,

   Orkusz zordon ölén is

      nem rend, nem jog uralkodik?

Így tudom. Soha, ti, mennyeiek s világ-

fönntartók ugyanis, mint a földi okos,

   mesterek, sima úton

      óva bizony nem vittetek.

Éljen át, aki él, szólnak az égiek,

mindent, s érte erőt nyerve, tanulja meg

   a hálát, s oda merjen

      menni, merre kivánkozik.

Rónay György fordítása

_____

[Friedrich Hölderlin versei, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1980]

[Friedrich Hölderlin, Hymns and Fragments, translated and introduced by Richard Sieburth,  Princeton University Press]

Alfred Jarry: Ubu Roi

Alfred Jarry (1873-1907): Ubu Roi (1965) (Übü király)

96:39

Director: Jean-Christophe Averty

  source: UbuWeb

The plays of Alfred Jarry are considered by many to be the first dramatic works of the theatre of the absurd. They are credited with a great number of literary innovations and are seen as major influences of the dada and symbolist movements in art. Ubu Roi (translated as King Ubu and King Turd) is Jarry’s most famous work. Ubu Roi eliminates the dramatic action from its Shakespearean antecedents and uses scatological humor and farce to present Jarry’s views on art, literature, politics, the ruling classes, and current events.

Max Ernst: Ubu Imperator, 1923

.

Wisława Szymborska: THE RAILROAD STATION

 
THE RAILROAD STATION

My nonarrival in the city of N.
took place on the dot.

You’d been alerted
in my unmailed letter.

You were able not to be there
at the agreed-upon time.

The train pulled up at Platform 3.
A lot of people got out.

My absence joined the throng
as it made its way toward the exit.

Several women rushed
to take my place
in all that rush.

Somebody ran up to one of them.
I didn’t know him,
but she recognized him
immediately.

While they kissed
with not our lips,
a suitcase disappeared,
not mine.

The railroad station in the city of N.
passed its exam
in objective existence
with flying colors.

The whole remained in place.
Particulars scurried
along the designated tracks.

Even a rendezvous
took place as planned.

Beyond the reach
of our presence.

In the paradise lost
of probability.

Somewhere else.
Somewhere else.
How these little words ring.

—Translated from the Polish by Stanisław Barańczak and Clare Cavanagh

Andreas Feininger: Railroad Tracks

PÁLYAUDVAR

N. városba való oda-nem-érkezésem
megtörtént pontosan.

Kaptál felőle hírt egy
el nem küldött levélben.

Sikerült nem jönnöd elém
kiszámitott időre.

Vonatom beállt a harmadik peronra.
Kiszállt sok ember.

Ment a kijárat fele a tömegben
személyiségem hiánya.

Néhány nő helyettesített
gyorsan
a nagy sietésben.

Közülük egy szaladt
egy nekem idegenhez,
de nő a férfit
fölismerte nyomban.

Nem csókolt csókunk
egymásnak adták
s köztük eltűnt a
nem-enyém bőrönd.

N. város pályaudvara
jól vizsgázott
objektiv létezésből.

Saját helyén állt minden.
Legapróbb részletek is
szabott pályán mozogtak.

Még a kivánt találkozás is
megvolt.

Jelenlétünk
hatókörén kívül.

A valószínűség
elvesztett édenében.

Valahol másutt.
Másutt.
Hogy csengettyűz e szó.

Fodor András fordítása

_______

Fodor András: Mezsgyék, Magvető, Budapest, 1980
.

Jan Garbarek (b. 4 March 1947)

 

Jan Garbarek Group: Twelve Moons

Arany János (1817. március 2. – 1882. október 22)

Civilizáció

Ezelőtt a háborúban
Nem követtek semmi elvet,
Az erősebb a gyengétől
Amit elvehetett, elvett. 

Most nem úgy van. A világot
Értekezlet igazgatja:
S az erősebb ha mi csinyt tesz,
Összeűl és - helybehagyja. 

1877

Civilisation

In the past the warring nations
Did not follow any precept:
The strong plundered what he could, and
Everything he looted, he kept.

That has changed now, as the world has
A more legalistic flavour:
When the strong now do some mischief
They confer and - vote in favour.

Translation by Peter Zollman

___________

Arany János összes költeményei

János Arany Gedichte

Robert Lowell (March 1, 1917 – September 12, 1977)

Watchmaker God

Say life is the one-way trip, the one-way flight,
say this without hysterical undertones-
then you could say you stood in the cold light of science,
seeing as you are seen, espoused to fact.
Strange, life is both the fire and fuel; and we,
the animals and objects, must be here
without striking a spark of evidence
that anything that every stopped living
ever falls back to living when life stops.
There’s a pale romance to the watchmaker God
of Descartes and Paley; He drafted and installed
us in the Apparatus. He loved to tinker;
but having perfected what he had to do,
stood off shrouded in his loneliness.

AZ ÓRÁSMESTER ISTEN

Mondd, az élet az oda-út, az oda-repülés,
mondd ezt hisztérikus felhangok nélkül -
akkor mondhatod, hogy tudomány hideg fényében állsz,
és úgy látsz, ahogy téged látnak, tényszerűen.
Különös, hogy az élet tűz és tüzelő; s nekünk,
állatoknak és tárgyaknak itt kell időznünk
a bizonyosság egyetlen szikrája nélkül,
hogy az, ami egykor bevégezte a létét,
még föléled, mikor az élet véget ér.
Descartes és Paley órásmester Istenének
sápadt románca ez, megtervezett minket és beszerelt
a Gépezetébe. Imádta a barkácsolást,
de miután tökéletesítette azt, amit kellett,
magányába burkolózott és félreállt.

Orbán Ottó fordítása

Robert Lowell in his study

"But sometimes everything I write
with the threadbare art of my eye
seems a snapshot,
lurid, rapid, garish, grouped,
heightened from life,
yet paralyzed by fact.
All's misalliance.
Yet why not say what happened?" 

— from Epilogue

 _________

Amerikai költők, Válogatta és szerkesztette Ferencz Győző, Budapest: Sziget Könyvkiadó, 2001

Robert Lowell: Collected Poems. Ed. by Frank Bidart and David Gewanter. New York: Farrar, Straus, & Giroux, 2003.

Hugo Ball (February 22, 1886 – September 14, 1927)

Hugo Ball reciting Karawane in a Cubist costume (designed by Marcel Janco) 

at the Cabaret Voltaire, Zürich (1916). (via Frieze)

Menekülés az Időből (részlet)

(Die Flucht Aus der Zeit) 

IV. 14
Kabarénk gesztus. Minden szó, amit itt kimondanak vagy elénekelnek, legalább azt az egyet elárulja, hogy ennek a megalázó kornak nem sikerült tiszteletet kicsikarni belőlünk. Mi is volna tiszteletre méltó vagy vonzó benne? Az ágyúi? Hatalmas dobjaink túlharsogják őket. Idealizmusa? Már rég nevetségessé vált, populáris és akadémikus kiadásában egyaránt. Grandiózus vérfürdői és kannibáli hőstettei? Önkéntes balgaságunk, az illúzió iránti rajongásunk meghiúsítja ezeket.

Emmy Hennings holding a Dada-doll, 1916

VI. 12.
Amit dadának nevezünk, az bohóctréfa a Semmiből, amibe minden fontos kérdés belegabalyodik; gladiátorcselekedet; játék az ócska maradékokkal; a pózolt moralitás és teljesség kivégzése.
A dadaista szereti a rendkívülit, sőt az abszurdot. Tudja, hogy az ellentmondásban az élet győzedelmeskedik, és hogy kora minden megelőző kornál inkább a nemeslelkű megsemmisítését célozza. Üdvözöl tehát mindenféle maszkot. Minden bújócskát, amiben félrevezető erő rejlik. A közvetlen és primitív a rendkívüli természetellenesség kellős közepén mint maga a hihetetlen jelenik meg számára. Mivel az eszmék csődje az ember képét legbensőbb rétegeiig szétszaggatta, patologikus módon az ösztönök és hátterek lépnek elő. Mivel mintha semmiféle művészet, politika vagy vallás nem nőtt volna fel ehhez a gátszakadáshoz, csak a hencegés és a véres póz marad.
A dadaista inkább bízik az események őszinteségében, mint a személyek éleselméjűségében. A személyek nála olcsón kaphatók, saját személyét sem kivéve. Már nem hisz a dolgok egy pontból való megragadhatóságában, ennek ellenére még mindig olyannyira meg van győződve minden lény összetartozásáról, egészlegességéről, hogy az önfeloldódásig szenved a disszonanciáktól.

Marcel Janco: Cabaret Voltaire, 1916 photo reproduction

VI. 23.

Egy új versműfajt találtam ki, a szavak nélküli verset vagy hangverset, melyben a szavak egyensúlya csak az illeszkedés rendjének értékei alapján mérhető és osztható fel. Az első ilyen verset ma este olvastam fel. Saját kosztümöt kreáltam hozzá. Lábam egy kékesen csillogó kartonból készült oszlopkörben állt, amely kecsesen nyúlt fel a derekamig, úgyhogy alul úgy néztem ki, mint egy obeliszk. Fölül egy óriási, kartonból kivágott kabátgallért viseltem, amely belül skarlátvörössel, kívül pedig aranyszínnel volt befestve, a nyakamnál pedig úgy volt összefogva, hogy a könyököm föl-le emelésével szárnyszerűen mozgathattam. Ehhez egy cilinderszerű, magas, fehér-kék csíkos sámánkalap. A pódium mindhárom oldalán kottatartókat állítottam fel a közönséggel szemben, s ezekre a piros tollal festett kéziratomat helyeztem, hol az egyik, hol pedig a másik kottatartónál előadva. Mivel csak Tzara tudott az előkészületeimről, igazi kis premier volt. Mindenki kíváncsi volt. Mivel oszlopként nem tudtam menni, sötétben az emelvényre vitettem magam, majd halkan és ünnepélyesen nekikezdtem:
 

gadji beri bimba
glandridi lauli lonni cadori
gadjama bim beri glassasla
glandridi glassala tuffm i zibrabim
blassa glassasa fuffm i zimbrabim…

A hangsúlyok egyre erőteljesebbek lettek, a kifejezés a mássalhangzók nyomatékosításával fokozódott. Hamar észrevettem, hogy kifejezőeszközeim, ha komoly akarok maradni (és minden áron az akartam maradni), nem győzik előadásom pompáját. A közönség soraiban láttam Brupbachert, Jelmolit, Labant, Wiegmann asszonyt. Féltem a felsüléstől és összeszedtem magam. Ekkorra befejeztem a jobboldali kottatartónál Labanda énekét a felhőkben és baloldalt az Elefántkaravánt, s most újból a középső állvány felé fordultam szorgalmasan csapkodva a szárnyaimmal. A súlyos szósorok és az elefántok vontatott ritmusa még lehetővé tett számomra egy utolsó fokozást. De hogy jussak el a végéhez? Ekkor észrevettem, hogy a hangom, amely számára nem maradt más út, felvette a papi lamentáció ősrégi kadenciáját, a miseéneklésnek azt a stílusát, ahogyan a pap a keleti és nyugati katolikus templomokban siránkozik. Nem tudom, mi adta ezt a zenét. De elkezdtem a szósoraimat recitatívszerűen, templomi stílusban énekelni, és megpróbáltam nemcsak komoly maradni, hanem a komolyságot ki is kényszeríteni. Egy pillanatra úgy tűnt, mintha kubista maszkomban egy sápadt, zavart ifjú arca bukkant volna fel, egy tízéves fiú félig rémült, félig kíváncsi arca, aki szülőhelye egyházközségének halotti miséin és nagymiséin remegve és sóváran csügg a pap ajkán. Aztán, ahogy kértem, kialudt a fény, én pedig, mint egy mágikus püspök, izzadságban úszva eltűntem a süllyesztőben.

Vitéz Ildikó fordítása
(Dada antológia)

  Dada Almanach, 1920, p. 53

Karawane performed by Trio Exvoco:
Hanna Aurbacher, Teophil Maier, Ewald Liska 
UbuWeb