Wisława Szymborska: THE RAILROAD STATION

 
THE RAILROAD STATION

My nonarrival in the city of N.
took place on the dot.

You’d been alerted
in my unmailed letter.

You were able not to be there
at the agreed-upon time.

The train pulled up at Platform 3.
A lot of people got out.

My absence joined the throng
as it made its way toward the exit.

Several women rushed
to take my place
in all that rush.

Somebody ran up to one of them.
I didn’t know him,
but she recognized him
immediately.

While they kissed
with not our lips,
a suitcase disappeared,
not mine.

The railroad station in the city of N.
passed its exam
in objective existence
with flying colors.

The whole remained in place.
Particulars scurried
along the designated tracks.

Even a rendezvous
took place as planned.

Beyond the reach
of our presence.

In the paradise lost
of probability.

Somewhere else.
Somewhere else.
How these little words ring.

—Translated from the Polish by Stanisław Barańczak and Clare Cavanagh

Andreas Feininger: Railroad Tracks

PÁLYAUDVAR

N. városba való oda-nem-érkezésem
megtörtént pontosan.

Kaptál felőle hírt egy
el nem küldött levélben.

Sikerült nem jönnöd elém
kiszámitott időre.

Vonatom beállt a harmadik peronra.
Kiszállt sok ember.

Ment a kijárat fele a tömegben
személyiségem hiánya.

Néhány nő helyettesített
gyorsan
a nagy sietésben.

Közülük egy szaladt
egy nekem idegenhez,
de nő a férfit
fölismerte nyomban.

Nem csókolt csókunk
egymásnak adták
s köztük eltűnt a
nem-enyém bőrönd.

N. város pályaudvara
jól vizsgázott
objektiv létezésből.

Saját helyén állt minden.
Legapróbb részletek is
szabott pályán mozogtak.

Még a kivánt találkozás is
megvolt.

Jelenlétünk
hatókörén kívül.

A valószínűség
elvesztett édenében.

Valahol másutt.
Másutt.
Hogy csengettyűz e szó.

Fodor András fordítása

_______

Fodor András: Mezsgyék, Magvető, Budapest, 1980
.

Jan Garbarek (b. 4 March 1947)

 

Jan Garbarek Group: Twelve Moons

Arany János (1817. március 2. – 1882. október 22)

Civilizáció

Ezelőtt a háborúban
Nem követtek semmi elvet,
Az erősebb a gyengétől
Amit elvehetett, elvett. 

Most nem úgy van. A világot
Értekezlet igazgatja:
S az erősebb ha mi csinyt tesz,
Összeűl és - helybehagyja. 

1877

Civilisation

In the past the warring nations
Did not follow any precept:
The strong plundered what he could, and
Everything he looted, he kept.

That has changed now, as the world has
A more legalistic flavour:
When the strong now do some mischief
They confer and - vote in favour.

Translation by Peter Zollman

___________

Arany János összes költeményei

János Arany Gedichte

Robert Lowell (March 1, 1917 – September 12, 1977)

Watchmaker God

Say life is the one-way trip, the one-way flight,
say this without hysterical undertones-
then you could say you stood in the cold light of science,
seeing as you are seen, espoused to fact.
Strange, life is both the fire and fuel; and we,
the animals and objects, must be here
without striking a spark of evidence
that anything that every stopped living
ever falls back to living when life stops.
There’s a pale romance to the watchmaker God
of Descartes and Paley; He drafted and installed
us in the Apparatus. He loved to tinker;
but having perfected what he had to do,
stood off shrouded in his loneliness.

AZ ÓRÁSMESTER ISTEN

Mondd, az élet az oda-út, az oda-repülés,
mondd ezt hisztérikus felhangok nélkül -
akkor mondhatod, hogy tudomány hideg fényében állsz,
és úgy látsz, ahogy téged látnak, tényszerűen.
Különös, hogy az élet tűz és tüzelő; s nekünk,
állatoknak és tárgyaknak itt kell időznünk
a bizonyosság egyetlen szikrája nélkül,
hogy az, ami egykor bevégezte a létét,
még föléled, mikor az élet véget ér.
Descartes és Paley órásmester Istenének
sápadt románca ez, megtervezett minket és beszerelt
a Gépezetébe. Imádta a barkácsolást,
de miután tökéletesítette azt, amit kellett,
magányába burkolózott és félreállt.

Orbán Ottó fordítása

Robert Lowell in his study

"But sometimes everything I write
with the threadbare art of my eye
seems a snapshot,
lurid, rapid, garish, grouped,
heightened from life,
yet paralyzed by fact.
All's misalliance.
Yet why not say what happened?" 

— from Epilogue

 _________

Amerikai költők, Válogatta és szerkesztette Ferencz Győző, Budapest: Sziget Könyvkiadó, 2001

Robert Lowell: Collected Poems. Ed. by Frank Bidart and David Gewanter. New York: Farrar, Straus, & Giroux, 2003.

Hugo Ball (February 22, 1886 – September 14, 1927)

Hugo Ball reciting Karawane in a Cubist costume (designed by Marcel Janco) 

at the Cabaret Voltaire, Zürich (1916). (via Frieze)

Menekülés az Időből (részlet)

(Die Flucht Aus der Zeit) 

IV. 14
Kabarénk gesztus. Minden szó, amit itt kimondanak vagy elénekelnek, legalább azt az egyet elárulja, hogy ennek a megalázó kornak nem sikerült tiszteletet kicsikarni belőlünk. Mi is volna tiszteletre méltó vagy vonzó benne? Az ágyúi? Hatalmas dobjaink túlharsogják őket. Idealizmusa? Már rég nevetségessé vált, populáris és akadémikus kiadásában egyaránt. Grandiózus vérfürdői és kannibáli hőstettei? Önkéntes balgaságunk, az illúzió iránti rajongásunk meghiúsítja ezeket.

Emmy Hennings holding a Dada-doll, 1916

VI. 12.
Amit dadának nevezünk, az bohóctréfa a Semmiből, amibe minden fontos kérdés belegabalyodik; gladiátorcselekedet; játék az ócska maradékokkal; a pózolt moralitás és teljesség kivégzése.
A dadaista szereti a rendkívülit, sőt az abszurdot. Tudja, hogy az ellentmondásban az élet győzedelmeskedik, és hogy kora minden megelőző kornál inkább a nemeslelkű megsemmisítését célozza. Üdvözöl tehát mindenféle maszkot. Minden bújócskát, amiben félrevezető erő rejlik. A közvetlen és primitív a rendkívüli természetellenesség kellős közepén mint maga a hihetetlen jelenik meg számára. Mivel az eszmék csődje az ember képét legbensőbb rétegeiig szétszaggatta, patologikus módon az ösztönök és hátterek lépnek elő. Mivel mintha semmiféle művészet, politika vagy vallás nem nőtt volna fel ehhez a gátszakadáshoz, csak a hencegés és a véres póz marad.
A dadaista inkább bízik az események őszinteségében, mint a személyek éleselméjűségében. A személyek nála olcsón kaphatók, saját személyét sem kivéve. Már nem hisz a dolgok egy pontból való megragadhatóságában, ennek ellenére még mindig olyannyira meg van győződve minden lény összetartozásáról, egészlegességéről, hogy az önfeloldódásig szenved a disszonanciáktól.

Marcel Janco: Cabaret Voltaire, 1916 photo reproduction

VI. 23.

Egy új versműfajt találtam ki, a szavak nélküli verset vagy hangverset, melyben a szavak egyensúlya csak az illeszkedés rendjének értékei alapján mérhető és osztható fel. Az első ilyen verset ma este olvastam fel. Saját kosztümöt kreáltam hozzá. Lábam egy kékesen csillogó kartonból készült oszlopkörben állt, amely kecsesen nyúlt fel a derekamig, úgyhogy alul úgy néztem ki, mint egy obeliszk. Fölül egy óriási, kartonból kivágott kabátgallért viseltem, amely belül skarlátvörössel, kívül pedig aranyszínnel volt befestve, a nyakamnál pedig úgy volt összefogva, hogy a könyököm föl-le emelésével szárnyszerűen mozgathattam. Ehhez egy cilinderszerű, magas, fehér-kék csíkos sámánkalap. A pódium mindhárom oldalán kottatartókat állítottam fel a közönséggel szemben, s ezekre a piros tollal festett kéziratomat helyeztem, hol az egyik, hol pedig a másik kottatartónál előadva. Mivel csak Tzara tudott az előkészületeimről, igazi kis premier volt. Mindenki kíváncsi volt. Mivel oszlopként nem tudtam menni, sötétben az emelvényre vitettem magam, majd halkan és ünnepélyesen nekikezdtem:
 

gadji beri bimba
glandridi lauli lonni cadori
gadjama bim beri glassasla
glandridi glassala tuffm i zibrabim
blassa glassasa fuffm i zimbrabim…

A hangsúlyok egyre erőteljesebbek lettek, a kifejezés a mássalhangzók nyomatékosításával fokozódott. Hamar észrevettem, hogy kifejezőeszközeim, ha komoly akarok maradni (és minden áron az akartam maradni), nem győzik előadásom pompáját. A közönség soraiban láttam Brupbachert, Jelmolit, Labant, Wiegmann asszonyt. Féltem a felsüléstől és összeszedtem magam. Ekkorra befejeztem a jobboldali kottatartónál Labanda énekét a felhőkben és baloldalt az Elefántkaravánt, s most újból a középső állvány felé fordultam szorgalmasan csapkodva a szárnyaimmal. A súlyos szósorok és az elefántok vontatott ritmusa még lehetővé tett számomra egy utolsó fokozást. De hogy jussak el a végéhez? Ekkor észrevettem, hogy a hangom, amely számára nem maradt más út, felvette a papi lamentáció ősrégi kadenciáját, a miseéneklésnek azt a stílusát, ahogyan a pap a keleti és nyugati katolikus templomokban siránkozik. Nem tudom, mi adta ezt a zenét. De elkezdtem a szósoraimat recitatívszerűen, templomi stílusban énekelni, és megpróbáltam nemcsak komoly maradni, hanem a komolyságot ki is kényszeríteni. Egy pillanatra úgy tűnt, mintha kubista maszkomban egy sápadt, zavart ifjú arca bukkant volna fel, egy tízéves fiú félig rémült, félig kíváncsi arca, aki szülőhelye egyházközségének halotti miséin és nagymiséin remegve és sóváran csügg a pap ajkán. Aztán, ahogy kértem, kialudt a fény, én pedig, mint egy mágikus püspök, izzadságban úszva eltűntem a süllyesztőben.

Vitéz Ildikó fordítása
(Dada antológia)

  Dada Almanach, 1920, p. 53

Karawane performed by Trio Exvoco:
Hanna Aurbacher, Teophil Maier, Ewald Liska 
UbuWeb

Zazie a metrón

Zazie dans le métro (Zazie in the Metro), 1960

directed by Louis Malle, based on the novel by Raymond Queneau.

via 

.

Raymond Queneau (21 February 1903 – 25 October 1976)

Részletek a "Stílusgyakorlatok"-ból
(Az oldalak kattintással nagyíthatóak.)

______
Raymond Queneau: Stílusgyakorlatok
Fordította és kiegészítette Bognár Róbert, tipográfiai stílusgyakorlatokkal megformálta Szántó Tibor
Helikon Kiadó, 1988

W. H. Auden (21 February 1907 – 29 September 1973)

 W.H.Auden by Cecil Beaton, 1953

© Cecil Beaton Studio Archive, Sotheby's London

via NPG

Bucolics II.
Woods
for Nicolas Nabokov

Sylvan meant at savage in those primal woods
Piero di Cosimo so loved to draw,
Where nudes, bears, lions, sows with women's heads
Mounted and murdered and ate each other raw,
Nor thought the lightning-kindled bush to tame
But, flabbergasted, fled the useful flame.

Reduced to patches owned by hunting squires
Of villages with ovens and a stocks,
They whispered still of most unsocial fires,
Though Crown and Mitre warned their silly flocks
The pasture's humdrum rhythms to approve
And to abhor the licence of the grove.

Guilty intention still looks for a hotel
That wants no details and surrenders none;
A wood is that, and throws in charm as well,
And many a semi-innocent, undone,
Has blamed its nightingales who round the deed
Sang with such sweetness of a happy greed.

Those birds, of course, did nothing of the sort,
And, as for sylvan nature, if you take
A snapshot at a picnic, O how short
And lower-ordersy the Gang will look
By those vast lives that never took another
And are not scared of gods, ghosts, or stepmother.

Among these coffins of its by-and-by
The Public can (it cannot on a coast)
Bridle its skirt-and-bargain-chasing eye,
And where should an austere philologist
Relax but in the very world of shade
From which the matter of his field was made.

Old sounds re-educate an ear grown coarse,
As Pan's green father suddenly raps out
A burst of undecipherable Morse,
And cuckoos mock in Welsh, and doves create
In rustic English over all they do
To rear their modern family of two.

Now here, now there, some loosened element,
A fruit in vigor or a dying leaf,
Utters its private idiom for descent,
And late man, listening through his latter grief,
Hears, close or far, the oldest of his joys,
Exactly as it was, the water noise.

A well-kempt forest begs Our Lady's grace;
Someone is not disgusted, or at least
Is laying bets upon the human race
Retaining enough decency to last;
The trees encountered on a country stroll
Reveal a lot about a country's soul.

A small grove massacred to the last ash,
An oak with heart-rot, give away the show:
This great society is going smash;
They cannot fool us with how fast they go,
How much they cost each other and the gods!
A culture is no better than its woods.

August 1952

-Wystan Hugh Auden, Collected poems, Vintage International, Vintage Books, 1991

Bukolikák
2.
ERDŐK 

Vadonnak mondták, mit úgy szeretett
rajzolni rég Piero di Cosimo,
hol egymást hágta, ölte, ette meg
tigris, bocs, emse, csupasz őslakó;
nem óvták ott bokor villám-tüzét,
hasznos lángtól futottak szanaszét.

Az úri irtovány, a maradék
a kalodás, kemencés faluba
susogta még nomád tüzek hirét,
ám bamba nyáját Mitra, Korona
rét lomha ritmusára bízta csak,
gyűlöltetvén mi erdei-szabad.

Oly szállodát a bűn ma is keres,
mely adatot nem kér, és nem is ád;
im az erdő! s hozzá mily kellemes;
nem egy ál-szűz átkozta tanuját,
a csalogányt, ki közben odafent
mohó vágyról édes dalt énekelt.

A madár gondja persze másmilyen -
s ha már az erdő hű természetét
lesed, csinálj fényképet pikniken,
mily törpe banda ül a sok derék
lény közt, ki mind sértő gúny nélkül ád,
s nem fél eget, lidércet, mostohát.

E jövendő koporsók közt a nép
fékezheti (mint tengernél sose)
szoknyákon, árun kapkodó szemét;
zord filológushoz mi illene
jobb nyughelyül, mint épp ez árnyvilág,
mely adta mestersége anyagát.

Ős hangokon tanul a durva fül,
mig Pán zöld atyja sebtében kopog
megfejthetetlen morzét; walesiül
csufolkodnak a pajkos kakukok,
nyers-angolul galambok hírlelik
két-gyerekes modern ház gondjait.

Néhány elem lazul, hol ott, hol itt,
pompás gyümölcs, haldokló falevél
közli bukása kellő érveit,
késett ember, kit késő bánat ér,
ős örömet hall távol és közel,
s mint rég, a víz neszére fölfigyel.

Egy jólfésült erdő Miasszonyunk
kegyelmét kéri; tán mégis akad,
ki még fogadni mer, hogy nyomorult
fajunk tisztességéből fönnmarad.
Egy-egy fa, mit sétán az ember ér,
a táj lelkéről sokat elbeszél.

A kőrisfáig irtott kis liget,
a korhadt szívü tölgy leleplezi:
nagy társadalmunk széthull, tönkremegy,
nem csaphatnak be gyors győzelmei,
s nem, hogy közért, s az Égért mit adott!
Erdőinél egy kultúra se jobb.

Fodor András fordítása

_____
Wystan Hugh Auden válogatott versei, Kozmosz Könyvek, 1980

.

William Carlos Williams

(September 17, 1883 – March 4, 1963) 

. 

To a Solitary Disciple

 
Rather notice, mon cher,
that the moon is
titled above
the point of the steeple
than that its color
is shell-pink.

Rather observe
that it is early morning
than that the sky
is smooth
as a turquoise.

Rather grasp
how the dark
converging lines
of the steeple
meet at a pinnacle —
perceive how
its little ornament
tries to stop them—

See how it fails!
See how the converging lines
of the hexagonal spire
escape upward—
receding, dividing!—
 petals
that guard and contain
the flower!

Observe
how motionless
the eaten moon
lies in the protective lines.
It is true:
in the light colors
of the morning

brown-stone and slate
shine orange and dark blue

But observe
the oppressive weight
of the squat edifice!
Observe
the jasmine lightness
of the moon.

Hans Namuth: Photograph of William Carlos Williams, c. 1955

Yale Collection of American Literature, Beinecke Rare Book and Manuscript Library 

Egy magányos tanítványhoz  

Inkább azt vedd észre,
mon cher, hogy a hold
eldől a templom-
torony gombja fölött
mint azt, hogy a színe
rózsás.

Inkább azt figyeld,
hogy kora reggel van
mint azt, hogy az ég
sima
akár a türkiz.

Inkább azt fogd fel
ahogy a templomtorony
sötét, összetartó
vonalai
találkoznak a csúcson — 
érzékeld ahogy
a csekély díszítmény
útjukba akar állni — 
lásd meg hogy hasztalan!

Lásd meg ahogy a hatszögletű
torony összetartó vonalai
fölfelé menekülnek —
szétválva, távolodva — 
csészelevél
mely őrzi és befogja
a virágot!

Figyeld meg
a fölzabált hold
milyen mozdulatlanul
hever a védővonalak közt.
Való igaz:
a reggel
könnyű színeiben

homokkő és pala
narancsot, sötétkéket fénylik.

De figyeld meg
milyen nyomasztó súlyú
a zömök építmény!
Figyeld meg
a hold jázminos
könnyűségét.


Gergely Ágnes fordítása
 

________ 

[In: LÉLEKVESZTŐ, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1986]

. 

Constantin Brancusi (19 februarie 1876 — d. 16 martie 1957)

"All my life I have sought the essence of flight. Don't look for mysteries. I give you pure joy. Look at the sculptures until you see them. Those nearest to God have seen them."
(Constantin Brâncuși)

"Simplicity is not an objective in art, but one achieves simplicity despite oneself by entering into the real sense of things. What is real is not the external form but the essence of things. Starting from this truth it is impossible for anyone to express anything essentially real by imitating its exterior surface."
 

 

_______

L'Oiseau dans l'espace, marbre noir (1931-1936),1936 (vers)

Femme se regardant dans un miroir, vue de dos (1909)

Vue de trois quarts de la maquette de la Porte du Baiser,1935

Le Baisser, 1923

Mlle Pogany III vue de face, marbre (1931),1931 (vers)

La Colonne sans fin à Târgu Jiu,1938

Autoportrait dans l'atelier : les Colonnes sans fin de I à IV, Le Poisson (1930), Leda (1926), en surimpression avec le tronc de marronnier aux rejets,1934 (vers)

Source: RMN & Musee national d'art moderne, Centre Pompidou