William Blake

(28 November 1757 – 12 August 1827)

William Blake by James Deville

plaster cast of head, published 1823

NPG

THE TIGER

TIGER, tiger, burning bright  

In the forests of the night,  

What immortal hand or eye  

Could frame thy fearful symmetry?  

In what distant deeps or skies

Burnt the fire of thine eyes?  

On what wings dare he aspire?  

What the hand dare seize the fire?  

And what shoulder and what art  

Could twist the sinews of thy heart?

And when thy heart began to beat,  

What dread hand and what dread feet?  

What the hammer? what the chain?  

In what furnace was thy brain?  

What the anvil? What dread grasp

Dare its deadly terrors clasp?  

When the stars threw down their spears,  

And water'd heaven with their tears,  

Did He smile His work to see?  

Did He who made the lamb make thee?

Tiger, tiger, burning bright  

In the forests of the night,  

What immortal hand or eye  

Dare frame thy fearful symmetry?

A TIGRIS

Tigris! Tigris! éjszakánk 

erdejében sárga láng, 

mely örök kéz szabta 

rád rettentő szimmetriád? 

Milyen katlan, mily egek 

mélyén gyúlt ki a szemed?

Szárnyra mily harc hőse kelt, 

aki e tűzhöz nyúlni mert?

Milyen váll és mily müvész 

fonta szíved izmait?

És mikor elsőt vert szived, 

milyen kar s láb bírt veled?

Milyen pöröly? mily vasak?

Mily kohóban forrt agyad? 

Mily üllőre mily marok 

törte gyilkos terrorod?

S amikor befejezett, 

mosolygott rád a mestered? 

Te voltál, amire várt? 

Aki a Bárányt, az csinált?

Tigris! Tigris! éjszakánk 

erdejében sárga láng, 

mely örök kéz szabta rád 

rettentő szimmetriád? 

Szabó Lőrinc fordítása

_________

In: Örök barátaink I., Budapest, Szépirodalmi Könyvkiadó, 1958

.

Alexander Blok

(Russian, 28 November 1880 – 7 August 1921)

 To the Muse

In your innermost songs there are hidden
Fateful tidings of death.
A curse on sacred commandments,
And a profanation of joy.

And such an alluring strength
That I'm ready to pass on the rumor
That you brought angels down
With your seductive beauty...

And when you mock faith
That dim, purplish-gray
Circle I've seen before
Suddenly blazes above you

Evil or good? - You're thoroughly alien.
People speak of you enigmatically:
For some you are Muse and miracle
For me you are torment and hell.

I don't know why, at dawn,
At the time of my last strength,
Rather than die, I caught sight of your face
And begged your consolation.

I wanted us to be enemies,
So why did you present me
With flowering meadows, the starry vault-
The curse of your beauty?

More treacherous than a northern night,
More heady than golden champagne,
And more fickle than a gypsy's love
Were your terrible caresses...

And there was a fatal delight
In flouting sacred truths,
And my heart was maddened
By this bitter, wormwood passion.

29 December 1912

*

К МУЗЕ

Есть в напевах твоих сокровенных
Роковая о гибели весть.
Есть проклятье заветов священных,
Поругание счастия есть.

И такая влекущая сила,
Что готов я твердить за молвой,
Будто ангелов ты низводила,
Соблазняя своей красотой...

И когда ты смеешься над верой,
Над тобой загорается вдруг
Тот неяркий, пурпурово-серый
И когда-то мной виденный круг.

Зла, добра ли? - Ты вся - не отсюда.
Мудрено про тебя говорят:
Для иных ты - и Муза, и чудо.
Для меня ты - мученье и ад.

Я не знаю, зачем на рассвете,
В час, когда уже не было сил,
Не погиб я, но лик твой заметил
И твоих утешений просил?
Я хотел, чтоб мы были врагами,
Так за что ж подарила мне ты
Луг с цветами и твердь со звездами –
Всё проклятье своей красоты?

И коварнее северной ночи,
И хмельней золотого аи,
И любови цыганской короче
Были страшные ласки твои...

И была роковая отрада
В попираньи заветных святынь,
И безумная сердцу услада -
Эта горькая страсть, как полынь!

 29 декабря 1912

*

A MÚZSÁHOZ

Végzetes-vigasztalan halálok
Híradása titkos éneked.
Testamentumokra szórod átkod,
S földi boldogságunk megveted.

És hatalmad oly erővel árad,
Elhiszem a szóbeszédeket, –
Az angyalokat megbabonáztad,
Szépségednek mind a rabja lett...

És ha a hiten kacagsz te éppen,
Látom újra a fejed fölött
Azt a halvány, bíbor-szürke-kéken,
Fényben égő valahai kört.

Jó vagy, rossz vagy? – Egyiké se lázad.
Bölcsen írták rólad valahol:
Némelyeknek Múzsa és csodás vagy,
Énnekem meg szenvedés, pokol.

Nem tudom, egy virradati órán,
Amidőn erőm már nem maradt,
Mért nem haltam meg, de látva orcád
Kértem a vigasztalásodat?

Nem kívántalak, csak ellenségnek,
Mért is tékozoltad rám kegyed:
Csillagos eget, virágos rétet
És elátkozott szépségedet?

S álnokabb, mint észak zordon éje,
S mámorítóbb, mint arany ayi*,
S kurtább, mint cigánylány szenvedélye,
Szörnyű volt becéző ujjad is...

S könnyű lábbal szentségekre hágva,
Végzetessé vált az örömöm,
S őrület lett szívem kéje-vágya –
Keserű, akárcsak az üröm!

1912. december 19.

*ayi - francia pezsgőfajta

Baka István fordítása

.

Konstantin Simonov

(28 November, 1915 - August 28, 1979)

WAIT FOR ME

to Valentina Serova

Wait for me, and I'll come back!
Wait with all you've got!
Wait, when dreary yellow rains
Tell you, you should not.
Wait when snow is falling fast,
Wait when summer's hot,
Wait when yesterdays are past,
Others are forgot.
Wait, when from that far-off place,
Letters don't arrive.

Wait, when those with whom you wait
Doubt if I'm alive.

Wait for me, and I'll come back!
Wait in patience yet
When they tell you off by heart
That you should forget.
Even when my dearest ones
Say that I am lost,
Even when my friends give up,
Sit and count the cost,
Drink a glass of bitter wine
To the fallen friend -
Wait! And do not drink with them!
Wait until the end!

Wait for me and I'll come back,
Dodging every fate!
"What a bit of luck!" they'll say,
Those that would not  wait.
They will never understand
How amidst the strife,
By your waiting for me, dear,
You had saved my life.
Only you and I will know
How you got me through.
Simply - you knew how to wait -
No one else but you.

1941

(Source)

The Poems and Life of Konstantin Simonov / Стихи и жизнь Константина Симонова

Valentina Serova (1917-1975)

Valentina Serova and  Konstantin Simonov

Konsztantyin Szimonov: VÁRJ REÁM

 

Várj reám, s én megjövök,

hogyha vársz nagyon,

várj reám, ha sárga köd

őszi búja nyom;

várj, ha havat hord a szél,

várj, ha tűz a nap,

várj, ha nem is jön levél

innen néhanap;

várj, ha nem vár senkit ott

haza senki már,

s ha nógat is bárki, hogy

nem kell várni már.

Várj reám, s én megjövök.

Fordulj daccal el,

ha álltatják ösztönöd,

hogy: feledni kell...

ha lemondtak rólam már

apám s lányom is,

s jóbarát már egy se vár--

...szinte látom is:

borral búsul a pohár,

s könnyet ejt szemük,

rám gondolva. De te várj

s ne igyál velük.

Várj reám! Ó átkelek

minden vészen én.

Aki nem várt, rám nevet:

"Szerencsés legény".

Nem tudhatja senki sem,

te meg én csupán,

hogy te jártál ott velem

öldöklő csatán,

s te mentettél meg, de hogy?

Egyszerű titok:

várni tudtál rám, ahogy

senki sem tudott.

 Lányi Sarolta fordítása

.

Pilinszky János

(25 November 1921 – Budapest, 27 May 1981)

The Passion Of Ravensbrück

He steps out from the others,

he stands in the square silence.

The prisoner's uniform, the convict's skull

blink like a projection.

He is horribly alone.

His pores are visible.

Everything about him is so huge-

everything so tiny.

And that's it.

   

The rest

the rest was simply

that he forgot to cry out

before he dropped to the ground.

Translation by Ted Hughes

Ravensbrücki passió

Kilép a többiek közül,
megáll a kockacsendben,
mint vetitett kép hunyorog
rabruha és fegyencfej.

Félelmetesen maga van,
a pórusait látni,
mindene olyan óriás,
mindene oly parányi.

És nincs tovább. A többi már,
a többi annyi volt csak,
elfelejtett kiáltani
mielőtt földre roskadt.

 

Pilinszky János

Fotó: Molnár Edit

Homage To Isaac Newton

We commit what we do not commit,

and we do not commit what we commit.

Somerwhere there is a terrible silence.

Towards that we gravitate.

Translation by Peter Jay

Hommage à Isaac Newton

Megtesszük, amit nem teszünk meg,

és nem tesszük meg, amit megteszünk.

Valahol rettenetes csönd van.

Effele gravitálunk.

_______
Pilinszky János összegyűjtött versei (MEK)


.

André Gide (22 novembre 1869 - 19 février 1951)

"L'analyse psychologique a perdu pour moi tout intérêt du jour où je me suis avisé que l'homme éprouve ce qu'il s'imagine éprouver. De là à penser qu'il s'imagine éprouver ce qu'il éprouve."

(Les Faux-Monnayeurs, 1925)

 *

"A lélektani elemzés minden érdekességét elvesztette számomra, amikor rájöttem, hogy az ember azt éli át, amit átélni képzel. Ebből az következik, hogy azt képzeli átélni, amit csakugyan átél..."

(André Gide: A pénzhamisítók, A pénzhamisítók naplója, Európa Könyvkiadó, Bp., 1981, 77. old., Fordította: Réz Pál) /Fotó: andre-gide.fr

Endre Ady (November 22, 1877 - January 27, 1919)

.

I Want To Be Loved

I am no heir, no proud ancestor,
I have no friend, no brother, sister,
I have never belonged,
I have never belonged.

I am, like every human: Highness,
Iceberg, enigma, strange and timeless,
Distant will-o'-the-wisp,
Distant will-o'-the-wisp.

But, oh, I can't remain unspoken,
I have to bare myself wide open,
Behold me, everyone,
Behold me, everyone.

In all self-torture, in every song,
I want to be loved, to belong.
Belong to somebody,
Belong to somebody.  

(1909)

Translation by Peter Zollman

***

Sem utódja, sem boldog őse...

Sem utódja, sem boldog őse,
Sem rokona, sem ismerőse
Nem vagyok senkinek,
Nem vagyok senkinek.

Vagyok, mint minden ember: fenség,
Észak-fok, titok, idegenség,
Lidérces, messze fény,
Lidérces, messze fény.

De, jaj, nem tudok így maradni,
Szeretném magam megmutatni,
Hogy látva lássanak,
Hogy látva lássanak.

Ezért minden: önkínzás, ének:
Szeretném, hogyha szeretnének
S lennék valakié,
Lennék valakié. 

1909

.

Magritte / Eluard

 Magritte at his easel' 
(photographed at Magritte's easel in the little room next to his bedroom) 1965.
© Duane Michals (source: mutualart)

Paul Éluard: René Magritte

Marches de l’œil
À travers les barreaux des formes
Un escalier perpétuel
Le repos qui n’existe pas
Une des marches est cachée par un nuage
Une autre par un grand couteau
Une autre par un arbre qui se déroule
Comme un tapis
Sans gestes

Toutes les marches sont cachées

On a semé les feuilles vertes
Champs immenses forêts déduites
Au coucher des rampes de plomb
Au niveau des clairières
Dans le lait léger du matin

Le sable abreuve de rayons
Les silhouettes des miroirs
Leurs épaules pâles et froides
Leurs sourires décoratifs

L’arbre est teinté de fruits invulnérables.

(Les Yeux Fertiles, 1936)

 René Magritte: Le Portrait de Paul Éluard (1936)

A vers Somlyó György fordításában:

Szem grádicsai
A formák lécein át
Folytonos lépcsők
Pihenők nélkül
Egyik felhőbe burkolózik
Másikat nagy kés vágja el
Megint másikra egy fa göngyölődik
Mint egy szőnyeg
Mozdulatlanul

Minden lépcső el van takarva

Zöld lombok szerteszórtan
Széles mezők leszámított erdők
Ólmos korlátok karjai közt
A tisztások térségeire
A reggel lágy tejében
Beissza a homok a napsugárt
A tükrökben suhanó árnyakat
Sápadt fagyos vállaikat
Látványos mosolyaikat

Sérthetetlen gyümölcsök árnyalják a fát.

René Magritte: Gott am achten Tag. 1937. 

(Isten a nyolcadik napon, 1937)

(Forrás: Ketterer Kunst)

.

Orbán Ottó (1936-2002)

WITH ALIEN EYES

An outsider, if such could exist
Szabolcs Várady 

Having suddenly sighted, through the porthole of an interstellar vehicle,
that village brawl, known as the Battle of Nations,
that local flare-up of the hot blood of the human race;
political parties, protesters, screaming, flailing soap-box orators;
philosophies shining in every colour above the rutting rabble of devils;
taxes, like road-tax, smoke-tax, air-tax, sky-tax, wet-tax, dry-tax,
    to name but a few,
the impalings, hangings, drawings and quarterings, the stake,
well, everything that is covered and covered up by the term:
    East-Central Europe;
and realizing also that in this brothel, where beggars bargain for beggars,
we try to establish the golden section between prosperity and freedom
every time we see tomorrow's butterfly in the worm of today,
in other words, we even manage to love somehow our intolerable madness, -
the Angel of the Lord, an innocent country character from an open,
    transparent world,
could only gape and say this much: WELL, I NEVER!

Translated by Peter Zollman

Orbán Ottó, Fotó: Zentai Flóra (DIA)

 AZ IDEGEN SZEMÉVEL

    Egy kívülálló, ha volna ilyen
    Várady Szabolcs 

Váratlanul megpillantva egy csillagközi jármű ablakából
a népek családjának mondott falusi tömegverekedést,
az emberfaj hő vérének e helyi lobbanását,
a pártokat, a pártütőket, a süvöltve hadonászó hordószónokot,
a bagzó ördögcsorda fölött szivárványló filozófiákat,
az út-, a füst-, a víz-, a lég-, az ég- és más egyéb adót,
a karóbahúzást, a kerékbetörést, a máglyát, az akasztást,
szóval mindazt, amit a Kelet-Közép-Európa címszó takar s takar,
s fölfogva azt is, hogy ebben a koldusnak koldust kínáló kuplerájban,
a mai nap férgébe belelátva a holnapi lepkét,
folyton a szabadság és bőség aranymetszetét próbáljuk megszerkeszteni,
azaz hogy tűrhetetlen tébolyunkat valamiképp még szeretjük is,
az Úr angyala, egy átlátható rendből jött, romlatlan, vidéki káder,
száját tátva csak annyit tudna mondani, NAHÁT… NAHÁT!

_____

Orbán Ottó összegyűjtött versei II. kötet, Magvető, Bp., 2003

.

Margaret Atwood (born November 18, 1939)

"Perhaps I write for no one. Perhaps for the same person children are writing for, when they scrawl their names in the snow."
-

"The only way you can write the truth is to assume that what you set down will never be read. Not by any other person, and not even by yourself at some later date. Otherwise you begin excusing yourself. You must see the writing as emerging like a long scroll of ink from the index finger of your right hand; you must see your left hand erasing it. Impossible, of course."

[Margaret Atwood, from 'The Blind Assassin' (2000)]

 

„Az igazságot egyetlen módon lehet csak megírni: ha feltételezzük, hogy amit megírtunk, soha nem fogja elolvasni senki. Se más, se mi magunk valamikor később. Különben csak mentegeti magát az ember. Az írást úgy kell nézni, mintha a jobb kezünk mutatóujja alól egy hosszú tintatekercs gombolyodna ki; amit a bal kezünk folyamatosan kitöröl. Ez persze lehetetlen."

[Margaret Atwood: A vak bérgyilkos. Fordította Siklós Márta. Jelenkor Kiadó, Pécs, 2003]

Paul Éluard (14 December 1895 – 18 November 1952)

 LE PHÉNIX. Avec dix huit dessins de Valentine Hugo. 

Paris, Guy Lévis Mano, décémbre 1951

ET UN SOURIRE

La nuit n’est jamais complète
Il y a toujours puisque je le dis
Puisque je l’affirme
Au bout du chagrin une fenêtre ouverte
Une fenêtre éclairée
Il y a toujours un rêve qui veille
Désir à combler faim à satisfaire
Un cœur généreux
Une main tendue une main ouverte
Des yeux attentifs
Une vie la vie à se partager. 

(Le Phénix, 1951)

ÉS EGY MOSOLY

Az éj sohase teljes

Higgyétek el ha mondom

Mindig marad

A bánat mélyén is egy nyitott ablak

Egy ablak mely világos

Mindig marad egy álom ami virraszt

Vágy betölteni csillapítni éhség

Egy jó egy tiszta szív

Egy kitárt kéz egy nyílt baráti kéz

És figyelmes szemek

S egy élet amit meg kell osztani.

Somlyó György fordítása

Valentine Hugo: Paul et Dominique Éluard

_____

Francia Költők Antológiája II. kötet.
Európa Könyvkiadó, Budapest, 1962

.