Pages

November 22, 2011

Magritte / Eluard




 Magritte at his easel' 
(photographed at Magritte's easel in the little room next to his bedroom) 1965.
© Duane Michals (source: mutualart)



Paul Éluard: René Magritte


Marches de l’œil
À travers les barreaux des formes
Un escalier perpétuel
Le repos qui n’existe pas
Une des marches est cachée par un nuage
Une autre par un grand couteau
Une autre par un arbre qui se déroule
Comme un tapis
Sans gestes

Toutes les marches sont cachées

On a semé les feuilles vertes
Champs immenses forêts déduites
Au coucher des rampes de plomb
Au niveau des clairières
Dans le lait léger du matin

Le sable abreuve de rayons
Les silhouettes des miroirs
Leurs épaules pâles et froides
Leurs sourires décoratifs

L’arbre est teinté de fruits invulnérables.



 René Magritte: Le Portrait de Paul Éluard (1936)




A vers Somlyó György fordításában:

Szem grádicsai
A formák lécein át
Folytonos lépcsők
Pihenők nélkül
Egyik felhőbe burkolózik
Másikat nagy kés vágja el
Megint másikra egy fa göngyölődik
Mint egy szőnyeg
Mozdulatlanul

Minden lépcső el van takarva

Zöld lombok szerteszórtan
Széles mezők leszámított erdők
Ólmos korlátok karjai közt
A tisztások térségeire
A reggel lágy tejében
Beissza a homok a napsugárt
A tükrökben suhanó árnyakat
Sápadt fagyos vállaikat
Látványos mosolyaikat

Sérthetetlen gyümölcsök árnyalják a fát.



(Isten a nyolcadik napon, 1937)
(Forrás: Ketterer Kunst)


.

November 18, 2011

Orbán Ottó (1936-2002)

WITH ALIEN EYES

An outsider, if such could exist
Szabolcs Várady
 

Having suddenly sighted, through the porthole of an interstellar vehicle,
that village brawl, known as the Battle of Nations,
that local flare-up of the hot blood of the human race;
political parties, protesters, screaming, flailing soap-box orators;
philosophies shining in every colour above the rutting rabble of devils;
taxes, like road-tax, smoke-tax, air-tax, sky-tax, wet-tax, dry-tax,
    to name but a few,
the impalings, hangings, drawings and quarterings, the stake,
well, everything that is covered and covered up by the term:
    East-Central Europe;
and realizing also that in this brothel, where beggars bargain for beggars,
we try to establish the golden section between prosperity and freedom
every time we see tomorrow's butterfly in the worm of today,
in other words, we even manage to love somehow our intolerable madness, -
the Angel of the Lord, an innocent country character from an open,
    transparent world,
could only gape and say this much: WELL, I NEVER!

Translated by Peter Zollman

Orbán Ottó, Fotó: Zentai Flóra (DIA)

 AZ IDEGEN SZEMÉVEL

    Egy kívülálló, ha volna ilyen
    Várady Szabolcs
 

Váratlanul megpillantva egy csillagközi jármű ablakából
a népek családjának mondott falusi tömegverekedést,
az emberfaj hő vérének e helyi lobbanását,
a pártokat, a pártütőket, a süvöltve hadonászó hordószónokot,
a bagzó ördögcsorda fölött szivárványló filozófiákat,
az út-, a füst-, a víz-, a lég-, az ég- és más egyéb adót,
a karóbahúzást, a kerékbetörést, a máglyát, az akasztást,
szóval mindazt, amit a Kelet-Közép-Európa címszó takar s takar,
s fölfogva azt is, hogy ebben a koldusnak koldust kínáló kuplerájban,
a mai nap férgébe belelátva a holnapi lepkét,
folyton a szabadság és bőség aranymetszetét próbáljuk megszerkeszteni,
azaz hogy tűrhetetlen tébolyunkat valamiképp még szeretjük is,
az Úr angyala, egy átlátható rendből jött, romlatlan, vidéki káder,
száját tátva csak annyit tudna mondani, NAHÁT… NAHÁT!


_____
Orbán Ottó összegyűjtött versei II. kötet, Magvető, Bp., 2003


.

Margaret Atwood (born November 18, 1939)

"Perhaps I write for no one. Perhaps for the same person children are writing for, when they scrawl their names in the snow."
-
"The only way you can write the truth is to assume that what you set down will never be read. Not by any other person, and not even by yourself at some later date. Otherwise you begin excusing yourself. You must see the writing as emerging like a long scroll of ink from the index finger of your right hand; you must see your left hand erasing it. Impossible, of course."

[Margaret Atwood, from 'The Blind Assassin' (2000)]





 
„Az igazságot egyetlen módon lehet csak megírni: ha feltételezzük, hogy amit megírtunk, soha nem fogja elolvasni senki. Se más, se mi magunk valamikor később. Különben csak mentegeti magát az ember. Az írást úgy kell nézni, mintha a jobb kezünk mutatóujja alól egy hosszú tintatekercs gombolyodna ki; amit a bal kezünk folyamatosan kitöröl. Ez persze lehetetlen."


[Margaret Atwood: A vak bérgyilkos. Fordította Siklós Márta. Jelenkor Kiadó, Pécs, 2003]

Paul Éluard (14 December 1895 – 18 November 1952)




 LE PHÉNIX. Avec dix huit dessins de Valentine Hugo. 
Paris, Guy Lévis Mano, décémbre 1951


ET UN SOURIRE

La nuit n’est jamais complète
Il y a toujours puisque je le dis
Puisque je l’affirme
Au bout du chagrin une fenêtre ouverte
Une fenêtre éclairée
Il y a toujours un rêve qui veille
Désir à combler faim à satisfaire
Un cœur généreux
Une main tendue une main ouverte
Des yeux attentifs
Une vie la vie à se partager. 

(Le Phénix, 1951)























ÉS EGY MOSOLY

Az éj sohase teljes
Higgyétek el ha mondom
Mindig marad
A bánat mélyén is egy nyitott ablak
Egy ablak mely világos
Mindig marad egy álom ami virraszt
Vágy betölteni csillapítni éhség
Egy jó egy tiszta szív
Egy kitárt kéz egy nyílt baráti kéz
És figyelmes szemek
S egy élet amit meg kell osztani.

Somlyó György fordítása




_____
Francia Költők Antológiája II. kötet.
Európa Könyvkiadó, Budapest, 1962

.

Jean Cocteau: QUEL EST CET ÉTRANGER...


(Portrait de Paul Éluard sur son lit de mort.)

Quel est cet étranger de marbre
Sur un drap de lit étendu
Et son lit serait-il un arbre
Car il a des pieds de pendu.

Il n'entrait pas dans ta magie
Cette ruse de t'en aller
En te hâtant de modeler
Une redoutable effigie.

Autant que le masque de fer
Ta figure de cire intrigue
Ton corps est une lourde digue
Où vient s'agenouiller la mer

Toute cette chambre rappelle
La mise en œuvre d'un obscur
Travail et l'ombre d'une échelle
Contre le fantôme d'un mur.

La voleuse en a fait usage
Mais si le vol se découvrait
Elle te sculpte un faux visage
Avant de fuir avec le vrai.

La mort jalouse ceux qui vivent
Et connaissant par quels chemins
Tu nous rafraîchissais d'eaux vives
Elle a même volé tes mains.

(Jean Cocteau: Clair-obscur: poémes, Éditions du Rocher, 1954)

*

Ki ez az idegen?

Paul Éluard a halottas ágyon

Ki ez az idegen, az ágyra
kiterített márvány-alak?
S bitó az ágya tán, hogy lába,
mint akasztottaké, dagad?

Nem vág a te varázslatodba
e fondorlat, hogy elszelelsz
mitőlünk s ily rémületes,
ijesztő képet öltsz magadra.

Viasz-arcod éppoly csalárd,
mint vas-álarc, ha leereszted.
Roppant magas gát lett a tested,
amely megtöri a dagályt.

Valami bűntett színhelyének
tűnik ez az egész szoba,
egy látszat-fal üres helyének
dől csak egy létra árny-foka.

A tolvaj azon törhetett be,
s mielőtt még felfedezik,
ál-arcot vésett rád sietve,
és elvitte az igazit.

A halál az élőt irigyli,
s jól tudva, milyen tiszta víz
kortyát nyújtottad szánknak inni, --
ellopta még a kezed is.

Somlyó György fordítása

______________
In: Somlyó György: AZ UTAZÁS, Magvető, Budapest, 1984


.

November 17, 2011

Hart Crane

 (American, July 21, 1899 – April 27, 1932)

MY GRANDMOTHER'S LOVE LETTERS

There are no stars tonight
But those of memory.
Yet how much room for memory there is
In the loose girdle of soft rain.

There is even room enough
For the letters of my mother’s mother,
Elizabeth,
That have been pressed so long
Into a corner of the roof
That they are brown and soft,
And liable to melt as snow.

Over the greatness of such space
Steps must be gentle.
It is all hung by an invisible white hair.
It trembleS as birch limbs webbing the air.

And I ask myself:

“Are your fingers long enough to play
Old keys that are but echoes:
Is the silence strong enough
To carry back the music to its source
And back to you again
As though to her?”

Yet I would lead my grandmother by the hand
Through much of what she would not understand;
And so I stumble. And the rain continues on the roof
With such a sound of gently pitying laughter.

_____
The Complete Poems of Hart Crane (2000)




David Alfaro Siqueiros: Hart Crane (1931)
Oil on canvas, 63 x79 cm

NAGYANYÁM SZERELMES LEVELEI

Nincsenek csillagok ma éjjel,
csupán az emlékezetéi.
De az emlékezetnek mennyi tér jut
A lágy eső laza övezetében.

Van például elég tér,
Anyám anyja, Elizabeth
Leveleihez,
Melyek olyan sokáig préselődtek
A tető egyik zugába,
Hogy barnák és lágyak,
Már-már olvadékonyak, mint a hó.

Ahol ily nagyság tárul,
Szelíden kell járni.
Egy láthatatlan ősz hajszálon függ minden.
Remeg, nyírfagally-szövedék a légben.

S kérdezem magamat:

"Elég hosszú-e ujjad, hogy öreg
Billentyűzeten játssz, mely visszhang már csak,
A csend elég erős-e
Forrásához a zenét visszavinni,
Aztán hozzád megint,
Mind úgy, akár ha hozzá?"

Ám én megfognám nagyanyám kezét,
Vinném mindenfélén át, mit nem ért;
Így botladozom. S az eső a tetőn
Oly szelíden szánva nevet tovább.


Tandori Dezső fordítása





_____

Hart Crane: Mindenek neve, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1989



.

November 15, 2011

J. L. Borges

.

Fragments from an Apocryphal Gospel
[FRAGMENTOS DE UN EVANGELIO APÓCRIFO]


3. Wretched are the poor in spirit, for under the earth they will be as they are on earth.
4. Wretched is he who weeps, for he has the miserable habit of weeping.
5. Lucky are those who know that suffering is not a crown of heavenly bliss.
6.  It is not enough to be last in order sometimes to be first.
7.  Happy is he who does not insist on being right, for no one is or everyone is.
8.  Happy is he who forgives others and who forgives himself.
9.  Blessed are the meek, for they do not agree to disagree.
10.  Blessed are those who do not hunger for justice, for they know that our fate, for better or worse, is the work of chance, which is past understanding.
11.  Blessed are the merciful, for their happiness is in the act of mercy and not in the hope of reward.
12.  Blessed are the pure in heart, for they see God.
13.  Blessed are those who suffer persecution for a just cause, for justice matters more to them than their personal destiny.
14.  No one is the salt of the earth; and no one, at some moment in their life, is not.
15.  Let the light of one lamp be lit, even though no man see it.  God will see it.
16.  There is no commandment that cannot be broken, including the ones I give and those the prophets spoke.
17.  He who kills for a just cause, or for a cause he believes just, is not guilty.
18.  The acts of men are worthy of neither fire nor heaven.
19.  Do not hate your enemy, for if you do, you are in some way his slave.  Your hate will never be greater than your peace.
20.  If your right hand should offend you, forgive it; you are your body and you are your soul and it is hard if not impossible to fix the boundary between them...
24.  Do not make too much of the cult of truth; there is no man who at the end of a day has not lied, rightly, numerous times.
25.  Do not swear, because every oath is bombast.
26.  Resist evil, but without shock and without anger.  Whoever strikes you on the right cheek, turn the other to him, as long as you are not moved by fear.
27.  I do not speak of revenge nor of forgiveness; oblivion is the only revenge and the only forgiveness.
28.  To do your enemy a good turn can be the work of justice and is not difficult; to love him, a job for angels and not men.
29.  To do good for your enemy is the best way to gratify your vanity.
30.  Do not accumulate gold on earth, for gold is the father of idleness, and it, of sadness and boredom.
31.  Believe that others are just or will be, and if it proves untrue, it is not your fault.
32.  God is more generous than men and will measure them by a different standard.
33.  Give what is holy to dogs, cast your pearls before swine; the important thing is to give.
34.  Seek for the pleasure of seeking, not of finding...
39.  The door, not the man, is the one that chooses.
40.  Do not judge the tree by its fruits nor the man by his works; they may be worse or better.
41.  Nothing is built on stone, everything on sand, but our duty is to build as if sand were stone...
47.  Happy are the poor without bitterness and the rich without pride.
48.  Happy are the brave, who accept applause or defeat in the same spirit.
49.  Happy are those who hold in memory words of Virgil or Christ, for these will brighten their days.
50.  Happy are the loved and the lovers and those who can do without love.
51.  Happy are the happy.







TÖREDÉKEK EGY APOKRIF EVANGÉLIUMBÓL
[FRAGMENTOS DE UN EVANGELIO APÓCRIFO]

3. Szerencsétlenek a lelki szegények, mert a föld alatt is ugyanazok lesznek, akik most a földön.
4. Szerencsétlenek a sírók, mert nyomorult szokássá vált bennük a sírás.
5. Szerencsések azok, akik tudják, hogy a szenvedés nem mennyei dicsőség.
6. Nem elég utolsónak lenni ahhoz, hogy egyszer elsők legyünk.
7. Boldog, aki nem ragaszkodik ahhoz, hogy igaza legyen, mert senkinek sincs igaza, és mindenkinek igaza van.
8. Boldog, aki másoknak megbocsájt, és az is, aki megbocsájt magának.
9. Jó a jámboroknak, mert sose keverednek viszályba.
10. Jó azoknak, akik nem szomjazzák az igazságot, mert tudják, hogy kegyes vagy kegyetlen sorsunk a véletlen műve, amely kifürkészhetetlen.
11. Szerencsések a könyörületesek, mert szerencséjük a könyörületesség gyakorlásából ered, és nem a jutalom reményéből.
12. Szerencsések a tisztaszívűek, mert ők látják az Istent.
13. Jó azoknak, akik igazukért üldöztetést szenvednek, mert emberi sorsuknál fontosabb nekik az igazság.
14. Senki se a föld sója, senki, élete egyetlen pillanatában sem az.
15. Csak gyulladjon fel a lámpafény, ha senki nem látja is. Isten meg fogja látni.
16. Nincs az a parancsolat, amit meg ne lehetne szegni, az se, amit én hirdetek, és az se, amit a próféták hirdettek.
17. Aki az igazáért ölt, vagy azért, amit az igazának érzett, nem vétkes.
18. Az emberek cselekedetei nem érdemelnek se poklot, se eget.
19. Ne gyűlöld ellenségeidet, mert ha így teszel, mindenképpen a rabja lész. A gyűlöleted soha nem lehet jobb a békességednél.
20. Ha jobb kezed megsértene, bocsáss meg neki; te vagy a tested és te vagy a lelked, és oly nehéz, ha nem lehetetlen, megvonni köztük a határt...
24. Az igazságot se vidd túlzásba; nincs ember, akinek egy nap leáldoztával ne lett volna többször is oka hazudni.
25. Ne esküdj, mert minden esküvés dagályba fullad.
26. Állj ellen a gonosznak, de félelem és harag nélkül. Aki a jobb arcodat megüti, odanyújthatod neki a másikat, csak félni ne félj tőle.
27. Nem bosszúról és bocsánatról beszélek; az egyetlen bosszú és az egyetlen bocsánat a felejtés.
28. Ellenségeiddel jót tenni igazság műve is lehet, és nem is nehéz; de szeretni őt az angyalok dolga és nem az embereké.
29. Ellenségeiddel jót tenni a legjobb módja annak, hogy hiúságodnak hízelegj.
30. Ne halmozz fel aranyat e földön, mert az arany a tétlenség atyja, az pedig a szomorúságé és unalomé.
31. Gondold azt, hogy a többiek az igazak, és ők is lesznek azok; s akkor, ha nem így lesz, nem te maradsz tévedésben.
32. Isten nagylelkűbb, mint az emberek, és más mértékkel fogja mérni őket.
33. Adj szentséget a kutyáknak, szórd gyöngyeid a disznók közé; fontos, hogy adj.
34. A keresés öröméért keress, ne a megtalálásáért...
39. A kapu választ, nem az ember.
40. Ne gyümölcseiről ítéld meg a fát, se műveiről az embert; ezek rosszabbak is, jobbak is lehetnek nála.
41. Semmi se épül sziklára, minden csak homokra épül, de a mi dolgunk úgy építeni, mintha a homok szikla lenne...
47. Boldog a szegény, akiben nincsen keserűség, és a gazdag, akiben nem lakik gőg.
48. Boldogok a bátrak, akik egy lélekkel tudják fogadni a vereséget és a pálmát.
49. Boldogok, akik emlékezetükben tartják Vergilius vagy Krisztus néhány szavát, mert ezek fénybe borítják napjaikat.
50. Boldogok a szeretettek és a szeretők, mind pedig azok, akik meg tudnak lenni szerelem nélkül.
51. Boldogok a boldogok.

Somlyó György fordítása

.


November 14, 2011

Howard Nemerov (1920-1991)


SNOWFLAKES 

Not slowly wrought, nor treasured for their form 
In heaven, but by the blind self of storm 
Spun off, each driven individual 
Perfected in the moment of his fall.




HÓPIHE

Nem gondos mű, mit tárolnak az égben
Szépségéért: a vak vihar hevében
Peregve, űzve s a magasból esve
Készül egyénire, tökéletesre.

Tótfalusi István fordítása






_____
In: Amerikai költők antológiája, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1990
Photo: Wilson A. Bentley (1890)

Barbu Fundoianu (Benjamin Fondane)

(November 14, 1898 – October 2, 1944)

Cântece simple: Mărior 

III

Din nou ne cheamă iarna la sobă, să vorbim.
Ciori au bătut văzduhul ca nişte cuie şi-mi
place-n urechi tăcerea cum scârţâie... Pesemne,
iar au pornit, în uliţi, căruţele cu lemne.
Amurg. De-ar bate-n uşă deodată, cineva,
desigur că i-aş spune: intră! şi ai intra.
Tăcerea-n noi şi-n seara căzută-ntre covoare,
ar fierbe ca un cântec călduţ, de samovare.
N-ai întreba nimica şi-ai aştepta răspuns —
Ţi-aş spune: o lumină din mine s-a ascuns.
Vrei să ţi-i pun la sobă pantofii de mătasă?
Ţi-aş spune: ai picioare ca iepuri mici de casă;
şi vorbele-ar rămâne limpezi şi grele-n noi,
ca ciorile surprinse de moarte într-un sloi.
Şi mi-ar fi poate frică să nu ghicesc ce-nseamnă
făptura ta, împinsă aicea dintr-o toamnă,
cu capu-n mâni visată, deştept, de-atâtea ori!...
 — Am bănuit că-i iarnă afară după ciori,
şi-aş fi voit să-l dărui cuiva, ca să-l ascunză,
sufletul, cât o umbră crescută sub o frunză.

1922, Din volmul „Privelişti”

Benjamin Fondane (c. 1935)

EGYSZERŰ ÉNEK: MĂRIOR

III

A tél ismét a tűzhöz — csöndes beszédre hí.
Az eget varjak ezre szegekkel verte ki.
A nyikorgó csönd újra jótékonyan borul rám,
úgy látszik, tűzifával jár a szekér az utcán.
Szürkül. Valaki hozzám ha most kopogna be,
nyitnám az ajtót: tessék! S belépnél rajta te.
A csönd itt forrna bennünk s a szőnyegek lágy bolyha
között, s az alkonyatban szamovárként dalolna.
Nem kérdeznél, de kérdőn tekintenél felém.
S én mondanám, hogy elbújt bennem egy röpke fénye.
Tegyem a kályha mellé kis selyemtopánkádat?
S szólnék: mint pici nyúlé, oly törékeny a lábad;
s oly tiszta, csöndes lenne a kettőnk szava már,
mint varjú, hogyha jégbe fagyasztja a halál.
S talán rettegnék tőle, nehogy még kitaláljam,
mit is jelent a lényed, s az ősz mért hagyott nálam,
amint így ébren álmodsz, s nézel a messzeségbe.
Gyanakodtam a kinti varjak miatt a télre, —
s hogy eldugja a lelkem, rábíztam volna másra,
hiszen csak akkorácska, mint egy falevél árnya.

1922

Majtényi Erik fordítása

_____
B. Fundoianu: A KÖLTÉS ÉS ÁRNYÉKA, Kriterion, 1972, 40. old.

October 30, 2011

Thomas Hardy





When the Present has latched its postern behind my tremulous stay,
And the May month flaps its glad green leaves like wings,
Delicate-filmed as new-spun silk, will the neighbours say,
'He was a man who used to notice such things'?

If it be in the dusk when, like an eyelid's soundless blink,
The dewfall-hawk comes crossing the shades to alight
Upon the wind-warped upland thorn, a gazer may think,
'To him this must have been a familiar sight.'

If I pass during some nocturnal blackness, mothy and warm,
When the hedgehog travels furtively over the lawn,
One may say, 'He strove that such innocent creatures should come to no harm,
But he could do little for them; and now he is gone.'

If, when hearing that I have been stilled at last, they stand at the door,
Watching the full-starred heavens that winter sees
Will this thought rise on those who will meet my face no more,
'He was one who had an eye for such mysteries'?

And will any say when my bell of quittance is heard in the gloom
And a crossing breeze cuts a pause in its outrollings,
Till they rise again, as they were a new bell's boom,
'He hears it not now, but used to notice such things'?



Azután

Ha majd remegő ittlétem után becsukta kemény kapuját a jelen,
  a szomszéd szól-e, ha május rezgő szárnya kikelt,
víg zöld levelekkel hamvas, mint mikor új a selyem:
 „Ő olyan ember volt, aki erre figyelt"?

Ha eljön az alkony s mint pilla, ha rezzen nesztelenül,
   röpül az árnyakon át a széltől görbe bokorra az ölyv,
fenn a hegyen — gondolja-e majd, akinek szeme ebbe merül:
   „Őneki kedves volt ez a kép, ez a föld"?

Ha elmúlok egyszer, fekete és meleg éjben, s űzi a pille a fényt
   s látják a gyepen át sebesen gurulni a sünt,
mondják-e: „Azt akarta, ne bántsák az ilyen kicsi lényt,
   de nem tehetett sokat értük s most immár tovatűnt"?

Ha meghallják, hogy végül elcsöndesedtem, s állnak a kapuk előtt,
   bámulják, hogy a csillaggal teli mennybolt csöndesen ég,
akik arcomat nem látják soha már, majd szólnak-e ők:
  „Sok ilyen misztikus fény bűvölte szemét"?

S lesz-e, ki szól, ha kong a sötétben a búcsuharang,
   és miután zengése a szélben egy pillanatig szünetelt,
hallatszik újra, mintha újonnan kondul a hang:
   „Most nem hallja már, de míg élt, ugye, erre figyelt"?

Vas István fordítása


_____
A világirodalom legszebb versei, II. kötet, 6-7. o.
Európa, Budapest, 1978