Rainer Maria Rilke

(4 December 1875 – 29 December 1926)

We're Only Mouth

 We're only mouth. Who sings the distant heart
that dwells whole at the core of all things?
Its great pulse is parceled out among us
into tiny beatings. And its great pain
is, like its great jubilation, too much for us.
So, again and again, we tear ourselves loose
and are only mouth.

But all at once
the great heartbeat secretly breaks in on us
so that we scream—,
and then are being, transformation, visage.

Translated by Edward Snow

*

WIR SIND NUR MUND

Wir sind nur Mund. Wer singt das ferne Herz,

das heil inmitten aller Dinge weilt?

Sein grosser Schlag ist in uns eingeteilt

in kleine Schläge. Und sein grosser Schmerz

ist, wie sein grosser Jubel, uns zu gross.

So reissen wir uns immer wieder los

und sind nur Mund.

Aber auf einmal bricht

der grosse Herzschlag heimlich in uns ein,

so dass wir schrein —,

und sind dann Wesen, Wandlung und Gesicht.

*

CSAK SZÁJ VAGYUNK

Csak száj vagyunk. Ki zeng a messze szívvel,

mely ott dereng minden dolgok közén?

Nagy lüktetése bennünk hull szerény

ütésekre. Fájdalma túl nagy ívvel

hajol felénk, az ujjongása szintúgy.

Ezért, hogy mindig újra eltaszítjuk,

s csak száj vagyunk. De a nagy dobbanás

titkon betör, s ott van egyszerre nálunk,

és felkiáltunk —

és lét vagyunk és arc és változás.

Tandori Dezső fordítása

[Rainer Maria Rilke versei, Európa Könyvkiadó, 1983]

 Muzot, 1926

.

André Kertész:

Fourth Avenue, New York (man with loop reading at book stand), 1959

Edmond Jabès

(April 12, 1912 – January 2, 1991)

Az vagy, aki ír, és akit írnak.
~
Gyermekkoromban, mikor először írtam le a nevem, tudtam, hogy könyvet írok.
~
A távolság mindaddig fény marad, amíg úgy véled, nincsenek határok. Így magunk vagyunk a távolság.
~
Egy ajtó mint egy könyv.
Hol nyitva, hol zárva.
Belépsz, olvasol.
Belépsz. A könyv marad.
~

Az írással próbálod felszabadítani magad. Micsoda tévedés! Minden szó egy újabb kapcsolatról lerántott fátyol.

~
A gyermekkor vízzel áztatott föld, ahol kis papírhajók lebegnek....
~

Miért van az, hogy a nekünk kirótt út — vagy esetleges útjaink — ellenére általában azt választjuk, amely egyre távolabb visz eredeti célunktól, oda, ahol nem vagyunk — de talán mégis ott is vagyunk? — hacsak nem az ihlet vezérel, amikor a befogadás vagy a kegyelem állapotában leledzünk — ám ez ritka, hihetetlenül ritka — és azok, akik ebben a kegyelmi állapotban vannak, nem tudnak róla; úgy értem, fogalmuk sincs, meddig részesülnek benne. Annál is inkább, mivel a kegyelem állapotában gyakran eltévesztjük az utat, letérünk a megszokott útról, hogy aztán titkosabb, rejtelmesebb utakon vándoroljunk tovább. Valamennyiünknek megvan a maga kijelölt útja, s a leghosszabbak lesznek a legrövidebbek a megismerés kiterített térképén. 

~
Isten úgy pihen az emberben
mint ember a fa tövében
és az árnyék, Isten akaratából
ember a fában és fa az emberben.
~

A könyv, amelyben a világegyetemnek nincs helye, nem lehet könyv; mert olyan könyv volna, amely a legszebb lapokat nélkülözné, a baloldaliakat, ahol a legsötétebb kavics is tükröződik.

~
A lélek hasonlatos a csend hegyéhez, amit a szó megemel. Ha nem elég izmos, a hegy leomlik.
~
Az éj kitörli a színeket. Felragyogtatja a lélek színét.
~
A szabadság szele éppoly erős, mint az őrületé.
~
Csak önmagunk menthetjük meg önmagunkat. Ennyi az esélyünk.
~
A szárazság idején a szó a víz, s egy barát arca a várva várt felhők.
~

A múltnak őrzi minden nyom, minden simogatás vagy seb hangját, amit a földön vagy magunk körül, vagy egy lényen hagytunk. Egy szobát különféle neszek töltenek meg, s a csend rendezi őket. Csak akkor hallod meg, amikor hasonlóan a buja éjjeli lepke rebbenéséhez, a lámpa vonzásába kerülvén lángra kapnak. Tested, mint az enyém ezernyi láthatatlan jelért felelős, csak mi mesélhetjük és hallgathatjuk el a történetüket.

~
A Jót a Rossztól csak a szív okossága alapján tudjuk megkülönböztetni.
~

Itt vagy; de e hely oly beláthatatlan, hogy az egymás mellett akkora távolságot jelent, hogy nem láthatjuk, s nem hallhatjuk egymást.

~
A gyermekkor elámult szavak kolóniája.
~
Tegnap, mint pont egy vonalon.


________________

Edmond Jabès: A kérdések könyve (részletek), fordította Simonffy Zsuzsa
Múlt és Jövő Könyvek, 1999

 

.

Brassaï (Gyula Halász)

 LE PROFESSEUR LOUIS DIMIER, MEMBRE DE L'INSTITUT, 

SUR LES QUAIS DES BOUQUINISTES, 1931/32

Yehuda Amichai

(born Ludwig Pfueffer, May 3, 1924 – September 22, 2000)

 
Inside the Apple

You visit me inside the apple.
Together we can hear the knife
parting around and around us, carefully,
so the peel won't tear.

You speak to me. I trust your voice
because it has lumps of hard pain in it
the way real honey
has lumps of wax from the honeycomb.

I touch your lips with my fingers:
that too is a prophetic gesture.
And your lips are red, the way a burnt field
is black.
It's all true.

You visit me inside the apple
and you'll stay with me inside the apple
until the knife finishes its work.

*


AZ ALMA BELSEJÉBEN

Meglátogatsz az alma belsejében.

Együtt halljuk a kést, ahogyan

körbe-körbe hámozgat, ügyelve, hogy a héj

el ne szakadjon.

Beszélsz hozzám, megnyugtató a hangod,

mert súlyos fájdalmak csomósodnak benne,

akár a valódi mézben a lép

viaszdarabjai.

Megérintem ujjammal ajkadat,

prófétai ujjmozdulat ez is.

És vöröslik ajkad, mint fölgyújtott fekete föld.

Minden igaz.

Meglátogatsz az alma belsejében.

És velem maradsz az alma belsejében,

míg a hámozó kés munkáját be nem végzi.

Kányádi Sándor fordítása

*

Try To Remember Some Details

Try to remember some details. Remember the clothing
of the one you love
so that on the day of disaster you'll be able to say: last seen
wearing such-and-such, brown jacket, white hat.
Try to remember some details. For they have no face
and their soul is hidden and their crying
is the same as their laughter,
and their silence and their shouting rise to one height
and their body temperature is between 98 and 104 degrees
and they have no life outside this narrow space
and they have no graven image, no likeness, no memory
and they have paper cups on the day of their rejoicing
and disposable paper plates.

Try to remember some details. For the world
is filled with people who were torn from their sleep
with no one to mend the tear,
and unlike wild beasts they live
each in his lonely hiding place and they die
together on battlefields
and in hospitals.
And the earth will swallow all of them,
good and evil together, like the followers of Korah,
all of them in their rebellion against death,
their mouths open till the last moment,
and blessing and cursing in a single
howl. Try, try
to remember some details.


~

Yehuda Amichai, The Art of Poetry No. 44, Interviewed by Lawrence Joseph (The Paris Review)






___________

The selected poetry of Yehuda Amichai, Translated by Chana Bloch, Stephen Mitchell
University of California Press, 1996
-

Kányádi Sándor: Csipkebokor az alkonyatban, Magyar Könyvklub, Budapest, 1999


.

Bookmobile horse and cart Washington D.C. via  Crossett Library Bennington College

Maurice Maeterlinck

(29 August 1862 – 6 May 1949)

II.

Et s'il revenait un jour
  Que faut-il lui dire? 

— Dites-lui qu'on l'attendit
  Jusqu'à s'en mourir...

Et s'il m'interroge encore
  Sans me reconnaître? 

— Parlez-lui comme une sœur,
  II souffre peut-être...

Et s'il demande où vous êtes
  Que faut-il repondre? 

— Donnez-lui mon anneau d'or
  Sans rien lui répondre...

Et s'il veut savoir pourquoi
  La salle est déserte? 

— Montrez-lui la lampe éteinte
  Et la porte ouverte...

Et s'il m'interroge alors
  Sur la dernière heure? 

— Dites-lui que j'ai souri
  De peur qu'il ne pleure...

Maurice Maeterlinck: Quinze Chansons (1896-1900)

Maurice Maeterlinck 

Ha visszajön

És mit mondjak, ha egy napon
majd visszaérkezik?
— Azt mondd, hogy vártam rá nagyon
utolsó percemig.

És hogyha kérdezgetne még
és nem ismerne meg?
— Mint nővér, úgy beszélj vele,
tán szenved és beteg.

S ha érdeklődnék, merre vagy,
mit mondjak arra, szólj!
— Aranygyűrűmet add neki,
semmit se válaszolj.

S ha majd megkérdi, hogy miért
oly elhagyott szobád?
— Mutasd a hunyt lámpát neki
s a ház tárt ajtaját.

S ha végső órád kérdené
a későn érkező?
— Mondd, mosoly volt az arcomon,
csak hogy ne sírjon ő.
 

Áprily Lajos fordítása

_______

Áprily Lajos: Az Aranyszarvas, 

Válogatott versfordítások, 1964

Rita Dove: Demeter’s Prayer to Hades

This alone is what I wish for you: knowledge.
To understand each desire has an edge,
to know we are responsible for the lives
we change. No faith comes without cost,
no one believes without dying.
Now for the first time
I see clearly the trail you planted,
what ground opened to waste,
though you dreamed a wealth
of flowers.
               There are no curses – only mirrors
held up to the souls of gods and mortals.
And so I give up this fate, too.
Believe in yourself,
go ahead – see where it gets you.

Rita Dove, born August 28, 1952

Demeter imája Hádészhez

Ez az egyetlen, amit kívánok neked: tudás.

Hogy értsd, minden vágynak éle van,

hogy tudd, felelősek vagyunk az életért,

amit megváltoztatunk. A hitnek ára van,

haldoklás nélkül senki sem hisz.

Most, először

tisztán látom kitervelt utad,

a vesztébe nyíló földet,

bár vagyon és virág

volt álmod.

Nincsenek átkok – tükrök vannak

istenek és halandók lelkéhez szorítva.

Így feladom ezt a sorsot is.

Higgy magadban,

menj – lásd, merre visz.

Gyukics Gábor fordítása

J. W. von Goethe: Nähe des Geliebten

Ich denke dein, wenn mir der Sonne Schimmer
  Vom Meere strahlt;
Ich denke dein, wenn sich des Mondes Flimmer
  In Quellen malt.

Ich sehe dich, wenn auf dem fernen Wege
  Der Staub sich hebt;
In tiefer Nacht, wenn auf dem schmalen Stege
  Der Wandrer bebt.

Ich höre dich, wenn dort mit dumpfem Rauschen
  Die Welle steigt;
Im stillen Haine geh ich oft zu lauschen,
  Wenn alles schweigt.

Ich bin bei dir, du seist auch noch so ferne,
  Du bist mir nah!
Die Sonne sinkt, bald leuchten mir die Sterne.
  O wärst du da!


[1796]

J. H. W. Tischbein,  

Goethe in Rom zum Fenster hinauslehnend. 1787

A Kedves közelléte

Rád gondolok, ha nap fényét füröszti
a tengerár;
rád gondolok, forrás vizét ha festi
a holdsugár.

Téged látlak, ha szél porozza távol
az utakat;
s éjjel, ha ing a kis palló a vándor
lába alatt.

Téged hallak, ha tompán zúg a hullám
és partra döng;
a ligetben ha néma csend borul rám,
téged köszönt.

Lelkünk egymástól bármi messze válva
összetalál.
A nap lemegy, csillag gyúl nemsokára.
Ó, jössz-e már!

Szabó Lőrinc fordítása

 J. H. Lips, 1791

_____

In: Szerb Antal: Száz vers

Magvető, Bp.

J. W. von Goethe: Ginkgo Biloba

Ginkgo Biloba

Napkeletről jött a fája,
és most itt kertemben él.
Sejtelemmel nézek rája,
titkot kérd e falevél.

Egyetlenegy teremtmény-e
mely megosztá önmagát?
Vagy egy választott pár lénye
lett eggyé e lombon át?

Verseimben leltem választ
erre, mélyet és nagyot.
Érezhetted bennük már azt:
egy s mégis kettős vagyok.

Harsányi Zsolt fordítása

Marianne Willemer (1784-1860)

Ginkgo Biloba

Dieses Baums Blatt, der von Osten

Meinem Garten anvertraut,

Giebt geheimen Sinn zu kosten,

Wie's den Wissenden erbaut,

Ist es Ein lebendig Wesen,

Das sich in sich selbst getrennt?

Sind es zwey, die sich erlesen,

Daß man sie als Eines kennt?

Solche Frage zu erwiedern,

Fand ich wohl den rechten Sinn,

Fühlst du nicht an meinen Liedern,

Daß ich Eins und doppelt bin?

            [15.9.1815, in "West-östlicher Divan]