An interview with Béla Tarr (b. 21 July, 1955)

(via)

***

Werckmeister harmóniák (2000)

Rendezte: Tarr Béla 

Forgatókönyv: Krasznahorkai László és Tarr Béla

Krasznahorkai László Az ellenállás melankóliája c. regénye alapján.

Társrendező: Hranitzky Ágnes. Zene: Víg Mihály

(via)

.

Vladimir Mayakovsky

(Russian, July 19, 1893 – April 14, 1930)

Lilichka
Лиличка!
(instead of a letter)

Tobacco smoke has consumed the air.
The room
is a chapter in Kruchenykh’s inferno.
Remember -
beyond that window
in a frenzy
I first stroked your hands.
You sit here today
with an iron-clad heart.
One more day
you’ll toss me out,
perhaps, cursing.
In the dim front hall my arm,
broken by trembling won’t fit right away in my sleeve.
I’ll run out,
throw my body into the street.
I’ll rave,
wild,
lashed by despair.
Don’t let it happen
my dear,
my darling,
let us part now.
After all
my love
is a heavy weight
hanging on you
no matter where you go.
Let me bellow a final cry
of bitter, wounded grievance.
If you drive a bull to exhaustion
he will run away,
lay himself down in the cold waters.
Besides your love
I have
no ocean
and your love won’t grant even a tearful plea for rest.
When a tired elephant wants peace
he lies down regally in the firebound sand.
Besides your love
I have
no sun,
but I don’t even know where you are and with whom.
If you tortured a poet like this,
he
would berate his beloved for money and fame,
but for me
no sound is joyous
but the sound of your beloved name.
I won’t throw myself downstairs
or drink poison
nor can I put a gun to my head.
No blade
holds me transfixed
but your glance.
Tomorrow you’ll forget
that I have crowned you,
that I burned my flowering soul with love,
and the whirling carnival of trivial days
will ruffle the pages of my books…
Would the dry leaves of my words
force you to a stop
gasping for air?
At least let me
pave with a parting endearment
your retreating path.

26 May 1916, Petrograd

LILIKÉNEK

LEVÉL HELYETT

Dohányfüst cserzi a levegőt.
Szobám:
Krucsonih poklából egy fejezet.
Emlékszel-e,
az ablak előtt
hogy ültünk először,
s én önfeledten hogy simogattam a kezed?
Ülünk ma is,
szíved vasban.
S holnap talán
kidobsz, szitkozódva, gyalázva:
rohanok az előszobába,
remegő karom alig leli,
hol a kabát ujja,
és testem elnyeli
a förgeteg utca.
Szörnyedek,
mordulok,
kétségbeesem s majd felfordulok.
Minek ez a játék? -
Édességem,
százszorszépem,
búcsúzzunk el másképp,
s mert szerelmem
nehéz
súly, kolonca
rajtad örökké,
bárhova tűnnél:
végső jaját hadd üvöltse-sikoltsa
utánad most a keserűség.
Munkája végén a hajszolt ökör elmegy,
s hideg
vizekbe fekszik, ahol alhat.
Nekem csak egy
tengerem van,
a te szerelmed,
de attól könny sohasem könyörög ki nyugalmat.
Ha pihenni vágyik a fáradt elefánt,
királyian végigterül a napvert homokon.
Fölöttem csak
a te szerelmed
lángol nap gyanánt,
de hogy kivel és hol vagy, nem tudom.
Ha költőt kínoznál ennyire,
az,
kedvesét, pénzre és dicsőségre váltaná fel,
de nekem,
mindabból, ami csengés, rím, vigasz,
csak a te drága neved csengője kell.
A lépcsőházban nem vetem le magamat,
mérget nem iszom,
s ravaszt se húzok meg halántékomon:
tekinteted
kése marad
fölöttem az egyetlen hatalom.
Holnap már azt se tudod,
hogy koronám fejeden ragyogott,
hogy virág-lelkem fölperzseltem érted,
s a gyors napok szárnyas karneválja
prédául dobja verseim a szélnek.
Vagy megállít szavaim avara,
mialatt mohón
lihegsz majd valahová?

Engedd legalább, hogy
búcsúzni csókjaimat terítsem
távozó lépteid alá. 

Szabó Lőrinc fordítása

_________

Majakovszkij versei, Európa Könyvkiadó, Bp., 1973 

Fotó:  Vladimir Mayakovsky and Lili Brik (1918)
 

Vladimir Mayakovsky (July 19, 1893 – April 14, 1930)

 Alexander Rodchenko: Mayakovsky with Scottie (1924)

BUT COULD YOU?

I blurred at once the chart of trite routine,
by splashing paint with one swift motion,
I showed upon a plate of brawny glutin
the slanting cheekbones of the ocean.
Upon the scales of tinny fishes
new lips summoned, though yet mute.
And could you
play
right to the finish
a nocturne on a drainpipe flute?

S TI TUDNÁTOK-E?

Az életet vászonra csaptam:
freccsentve színét száz szerdának;
egy tál kocsonyán vigyorgattam
zord pofáját az óceánnak.
Új csókerdőt láttam lobogni
a bádog hal pikkely-során!
S ti
tudnátok-e
noktürnt fújni
a vízcsatorna-fuvolán?

Tamkó Sirató Károly fordítása

______

Mayakovsky, ed. Herbert Marshall (Hill and Wang, 1965)

Majakovszkij versei, Európa Könyvkiadó, Bp., 1973

.

Nagy László

(17 July 1925 - 30 January 1978)

      "A szó meggyalázása nem új lelemény, de látványosabb és fájóbb, mint valaha. Tanúi vagyunk, hogyan használják a nyelvet maszlagolásra, hazugságra. Nem csoda, hogy sokan elfordulnak a sorskérdésektől, jó, ha játékba, fájó, ha szótlanságba. A csönd filozófiája se mai keletű. ... Előttem kényelmes állapot a csönd, holtak nyugalma. Kényelmes a szájhősködés is, de ez erkölcstelen. A szó igaz hőse akarok lenni. Ha reménytelen a Lehetetlen, elbukásunk is ünnepély.
      Felnövekedtem, s már porcikáim is tudják, hogy azonos vagyok a szóval. Tudom, hogy bárki költőre rávall a nyelve. (Ahogy általában az emberre vall a munkája – evése is.)
      Ha van pártatlan ítélet a költőről: az a verse. Mert megnyugtat e bizonyosság: hiszek a szóban. Kötelességem figyelni a szóra. Bánnom a szóval: odaadás és felelősség. Hiszem azt is, elvezet a pecsétek mögé, ahol éppen rám várnak a titkok. Vezet ahhoz, ami még nem létezik a világban. Vezet a szakadékok mentén, szüntelen a halál ajkain." 

/Nagy László: Megismerés, nyelv és vers (részlet)/

       Bringing dishonor on the word is not a new discovery, but it is more evident and painful than formerly. We witness how language is being used for hoaxing and lying. It is not surprising that many turn away from vital questions: good if to play, painful if to silence. The philosophy of silence is not today's discovery either... In my presence, silence seems like a comfortable state - the calm of the dead. Boasting is comfortable too, but it is also immoral. I want to be the true protagonist of the word. If the impossible is without hope, even our failure is a celebration.
      I have grown old, and my very being knows I am one with the word. I know that every poet is indicted by his own language. (As man's work is, in general, a reflection on himself, even as his eating is.)
     If there is an impartial judgment of the poet, it is his poetry. I am calmed by one certainty: I believe in the word. My duty is to heed the word. I care for the word: it is devotion and responsibility. I also believe that it will lead me behind the seals where secrets await me. It is leading me to something that does not exist in this world. It is leading me along the brim of chasms, ceaselessly on the lips of death.

-from Cognition, Language, and Poetry (1975), translated by Georgia Lenart Greist

Nagy László: Ki viszi át a szerelmet? 

WHO'LL FERRY LOVE TO THE YONDER SHORE?

When down the deep-six I'll be stored,

will crickets' fiddles still be adored?

Who will breathe flames on frosty twigs' to glow

crucifying himself into a rainbow?

Hugging and crying, who'll change the rough rocks

into soft meadows, and gentle hillocks?

Who'll have a nickname to christen the crawl

of hairs and arteries sprung in a wall?

Who will erect for all faiths devastated

a Cathedral from swear-words thus consacrated?

When down the deep-six I'll be smothered,

Who'll have the guts to scare off the buzzard?

   And who - like a retriever doing its chore - 

will ferry Love, in his teeth, to the yonder shore?

Translated by Adam Makkai

_______

Nagy László: Versek és versfordítások, I. Kötet, Holnap Kiadó, 2004

Ocean at the window: Hungarian prose and poetry since 1945, Ed. Albert Tezla
In Quest of the 'Miracle Stag': The Poetry of Hungary, Ed. Adam Makkai
Fotó: Jeles Napok /OSZK  - A Nagy László c. diafilmből
Video: Bibi4959 /youtube

.

Nagy László (1925. júl. 17. – 1978. jan. 30.)

.

TŰZ

Tűz
te gyönyörű,
dobogó, csillag-erejű
te fűtsd be a mozdonyt halálra,
hajszold, hogy fekete magánya
ne legyen néki teher,
tűz
te gyönyörű,
ihlet, mindenség-gyökerű,
virágozz a vérző madárban,
égesd hogy a sorsot kimondja,
nem a hamuvá izzó csontja,
virrasztó igéje kell,
tűz
te gyönyörű,
jegeken győztes-örömű,
ne tűrd hogy vénhedjünk sorra
lélekben szakállasodva,
hűlve latoló józanságban,
ahol áru és árulás van,
öltöztess tündér-pirosba,
röptess az örök tilosba,
jéghegyek fölé piros bálba,
ifjúság királya,
tűz!

*

FIRE

Fire,

you beautiful,

throbbing, star-powered,

fire the engine till it dies,

drive it on, so its black loneliness

won’t burden it,

fire,

you beautiful,

impulse, world-rooted,

bloom in the bleeding bird,

burn it so it will proclaim fate,

its vigil-keeping word is needed,

not its bones glowing to ashes,

fire,

you beautiful,

victorious-joyful over ice,

do not suffer our aging, one by one,

growing beards in the soul,

cooling off in pondering sobriety,

where there are goods and betrayal,

dress me in red that is magical,

fly me into the timeless forbidden,

into a red dance over the icebergs,

king of youth,

fire!

Translated by Len Roberts

SZÖCSKÉK A HARANGON

Itt ugrálnak a bronz-sebeken
Itt szöszögik apró igéik
S tolakszik a fű, a fű, a fű
Tömören a harang szivéig.

GRASSHOPPERS ON THE BELL

Here they caper all over the scarred bronze

here hiss the tiniest of words they have to tell

and the grass, the grass, the grass is surging

massively on into the heart of the bell.

Translated by Kenneth McRobbie and Júlia Kada

______

Nagy László versek és versfordítások, I. kötet, Holnap Kiadó, 2004.

Homeland in the Heights. An Anthology of Post-World War II Hungarian Poetry, Eötvös József Kiadó, Bp., 2000

In Quest of the Miracle Stag - The Poetry of Hungary, Ed. Adam Makkai (2000)
.

Petri György

(Hungarian, 2 December 1943 – 16 July 2000)

Forgách András: Petri György

To Be Said Over and Over Again

I glance down at my shoes and — there's the lace!

This can't be gaol then, can it, in that case.

Translated by Clive Wilmer

*

You've Stuck Me on Your Hook, oh Lord

You've stuck me on your hook, oh Lord.

For twenty-six years

I've been curling, wriggling

enticingly, but the line

has never tightened.

It's obvious

that there's no fish in your river.

If you still hope,

choose another worm.

It's been fine

to be a chosen one.

But now I'd like

to dry off and crawl in the sun.

Translated by István Tótfalusi

*

Grace

he with whom fate toys graciously

will find himself light suddenly

serene empty

teetered by death on a fingertip

eggshell upon a waterjet

Translated by Tony Connor

*

Only a Person

If I could be

only a person to you

definitive but incidental

like a bent rusty nail

in the warm dust,

like a lonely gleam,

atop the shaded stairs.

Only one person's immersion

haphazard, in the flow of time.

If for one single moment I could be

timeless

as time evaporates; if I could be

your frozen property.

If I could be — until

the rug lies in the shade, until

the nail crumbles away—

only a person to you.

~

(More poems: here, here and here)

 Lugo: Petri György (1986)

Mondogatnivaló

Cipőmre nézek: fűző benne!

Nem lehet, hogy ez börtön lenne.

[Horgodra tűztél, Uram]

Horgodra tűztél, Uram.

Huszonhat éve

kunkorodok, tekergek

csábosan, mégsem

feszült ki a zsinór.

Nyilvánvaló,

hogy a folyódban nincs hal.

Ha mégis remélsz,

válassz más kukacot.

Szép volt

kiválasztottnak lenni.

De most már szeretnék

szárítkozni, mászkálni a napon.

Kegy

a szórakozott sors kihez kegyes

nagyon hirtelen könnyű lesz

derűs üres

ujja hegyén megtartja a halál

tojáshéjat a vízsugár

Csak egy személy

Ha lehetnék Neked

csak egy személy.

Végérvényes, bár esetleges,

mint rozsdás, görbe szeg

a meleg porban.

Mint árnyékfedte lépcső tetején

egyetlen villogó él.

Csak egy személy

szándéktalan fürdése az időben.

Ha lehetnék Neked

megállás eltűnőben.

Kietlen birtokod:

egyetlen pillanatra!

Ha lehetnék Neked

míg az árnyék ahhoz a fokhoz ér

és elporlad a szeg,

csak egy személy.

Fotó: Szilágyi Lenke (1999)

A FILOZÓFIÁRÓL

"Esik az eső!" — mondja a kisfiú.

"Na és?" — mondja a mama.

Megfosztva a gyermeket

a felismerés-kimondás örömétől.

És így tulajdonképpen

minden rossz szándék nélkül

elkezdi leszoktatni a csemetét

a csodálkozásról. És már be is iratta

— akaratlanul — a tanfolyamra,

amit úgy hirdetnek:

"Hogyan legyünk könnyen, gyorsan hülyék?"

SZISZIFOSZ VISSZALÉP

Rettenthetetlen hülyék kora jő.

Pojácák vagy gazemberek? Is-is.

Egyszerre félem és röhögöm általlátni:

a szikla óhatatlan visszafelé görög.

SUMMÁZAT

szavakat írtam

írásjelek

közé

egy életen át

többnyire

elég volt

_________

Petri György Munkái I., Összegyűjtött versek

Budapest: Magvető, 2003

.

Walter Benjamin (15 July 1892 – 26 September 1940)

"The fairy in whose presence we are granted a wish is there for each of us. But few of us know how to remember the wish we have made; and so, few of us recognize its fulfillment later in our lives. I know the wish of mine that was fulfilled, and I will not say that it was any more clever than the wishes children make in fairy tales ...”

(excerpt from Winter Morning)

"Mindenkinek megvan a maga tündére, akihez egy kívánságot intézhet. Csak éppen kevesen képesek visszaemlékezni saját kérésükre; épp ezért csak kevesen tudják későbbi életükben felismerni, hogy kívánságuk teljesült. Én ismerem azt a kérésemet, amelyik teljesült, és egy szóval sem mondom, hogy az enyém okosabb lett volna, mint a mesebeli gyermeké ..."
(Walter Benjamin: Téli reggelek, -részlet, Berczik Árpád fordítása)
~



______

Walter Benjamin: Berlin Childhood around 1900
Walter Benjamin: Berlini gyermekkor a századforduló táján, Atlantisz, 2005

Photo:Walter Benjamin, Paris by Gisèle Freund

(C) Estate Gisèle Freund/IMEC Images, source: RMN 

.

Walter Benjamin

Florence, Baptistry

On the portal the "Spes" by Andrea de Pisano. Sitting she helplessly stretches her arms for a fruit that remains beyond her reach. And yet she is winged. Nothing is more true. (--from Travel Souvenirs)

Szuvenír - Firenze, Baptisterium

A portálon Andrea Pisano Spes*-e. Csak ül, és gyámoltalanul nyújtja karját egy gyümölcs felé, mely számára elérhetetlen marad. Ennek ellenére szárnyai vannak.  Mi sem igazabb.

Márton László fordítása

(*Spes: a Remény allegóriája)

_________

Walter Benjamin: One-Way Street and Other Writhings, transl. by Edmund Jephcott and Kingsley Shorter

Walter Benjamin: Egyirányú utca, Berlini gyermekkor a századforduló táján, Atlantisz, Bp., 2005

.

Ingmar Bergman - Laterna Magica

"To be honest, I think back on my early years with delight and curiosity. My imagination and senses were given nourishment, and I remember nothing dull, in fact the days and hours kept exploding with wonders, unexpected sights and magical moments. I can still roam through the landscape of my childhood and again experience lights, smells, people, rooms, moments, gestures, tones of voice and objects. These memories seldom have any particular meaning, but are like short or longer films with no point, shot at random.

The prerogative of childhood is to move unhindered between magic and oatmeal porridge, between boundless terror and explosive joy. There were no boundaries except prohibitions and regulations, which were shadowy, mostly incomprehensible...