I can't speak for elsewhere,
but here on Earth we've got a fair supply of everything.
Here we manufacture chairs and sorrows,
scissors, tenderness, transistors, violins,
teacups, dams, and quips.
There may be more of everything elsewhere,
but for reasons left unspecified they lack paintings,
picture tubes, pierogies, handkerchiefs for tears.
Here we have countless places with vicinities.
You may take a liking to some,
give them pet names,
protect them from harm.
There may be comparable places elsewhere,
but no one thinks they're beautiful.
Like nowhere else, or almost nowhere,
you're given your own torso here,
equipped with the accessories required
for adding your own children to the rest.
Not to mention arms, legs, and astounded head.
Ignorance works overtime here,
something is always being counted, compared, measured,
from which roots and conclusions are then drawn.
I know, I know what you're thinking.
Nothing here can last,
since from and to time immemorial the elements hold sway.
But see, even the elements grow weary
and sometimes take extended breaks
before starting up again.
And I know what you're thinking next.
Wars, wars, wars.
But there are pauses in between them too.
Attention! — people are evil.
At ease — people are good.
At attention wastelands are created.
At ease houses are constructed in the sweat of brows,
and quickly inhabited.
Life on Earth is quite a bargain.
Dreams, for one, don't charge admission.
Illusions are costly only when lost.
The body has its own installment plan.
And as an extra, added feature,
you spin on the planets' carousel for free,
and with it you hitch a ride on the intergalactic blizzard,
with times so dizzying
that nothing here on Earth can even tremble.
Just take a closer look:
the table stands exactly where it stood,
the piece of paper still lies where it was spread,
through the open window comes a breath of air,
the walls reveal no terrifying cracks
through which nowhere might extinguish you.
Translated from the Polish by Clare Cavanagh and Stanislaw Baranczak
—From Here (2010)
ITT
Nem tudom, másutt mi van,
de itt a Földön szinte minden.
Gyártanak széket, bánatot,
ollót, hegedűt, gyengédséget és tranzisztorokat,
víztárolót, viccet és kávéscsészét.
Lehet, hogy másutt mindenből több van,
csak valamiért festmények nincsenek,
filmszínházak, pirog, vagy zsebkendő a könnyhöz.
Itt vannak tájak, több is a kelleténél.
Némelyiket jobban szeretheted,
saját nyelveden szólíthatod
és óvhatod a bajtól.
Lehet, hogy másutt is vannak hasonló helyek,
de senki sem tartja szépnek őket.
Mint nem sok helyen vagy talán sehol,
személyes tested is van itt,
megfelelő felszereléssel,
hogy saját gyerekeiddel tetézd a másokéit.
Kéz, láb, ámuló fej is jár vele.
A tudatlanság itt serény,
szüntelen számol, összevet, méricskél valamit,
gyököket von, és tanulságokat le.
Tudom, mire gondolsz.
Itt semmi sem tartós,
mert az elemek markában vagyunk öröktől örökké.
De gondold meg – ők fáradékonyak,
néha kell nekik egy hosszú pihenő
a következőig.
És tudom, még mire gondolsz.
Háborúk, háborúk, háborúk.
De azok között is vannak szünetek.
Vigyázz – az emberek gonoszak.
Pihenj – az emberek jók.
Vigyázzban pusztaságokat teremtünk.
Pihenjben arcunk verejtékével építjük fel a házat,
és mindjárt bele is költözünk.
Az élet a földön elég olcsó.
Az álmokért például fityinget sem fizetsz.
Az ámításért – csak ha kiderül.
Egy test birtoklásáért – csak testet adsz.
És mintha ez mind nem volna elég,
jegy nélkül ülsz a bolygók körhintáján,
mely potyán repít tovább tejutak forgatagába,
hol olyan szédítően iramlik az idő,
hogy itt a Földön semmi se rezdül.
Mert hát nézz csak körül:
ugyanott áll az asztal,
rajta a papírlap, ahová letetted,
az ablak résén át csak levegő lebben,
és a falakon sincs rémítő repedés,
amelyen át kisodorhatna innen.
Csordás Gábor fordítása
(forrás: Kétezer)
