Adam Zagajewski

(born 21 June 1945)

If only we'd read poetry as carefully as the menus in expensive restaurants...

- 

Poetry is joy hiding despair. But under the despair - more joy.

—from Antennas in the Rain (Eternal enemies, translated from the Polish by Clare Cavanagh)

Gdybyśmy umieli czytać wiersze równie uważnie, jak studiujemy menu w drogiej restauracji.

-

Poezja jest radością, pod którą kryje się rozpacz. A pod rozpaczą znowu jest radość.

Ha ugyanolyan figyelmesen tudnánk olvasni a verseket, ahogyan az étlapot tanulmányozzuk egy drága étteremben...
-
A költészet öröm, ami alatt kétségbeesés rejtőzik. És a kétségbeesés alatt újból ott az öröm.

—Antennák esőben (Anteny w Deszczu), -részlet, Dabi István fordítása)

*****

A mások alkotta gyönyörűségben

Csakis a mások alkotta
gyönyörűségben találni vigaszt,
a mások zenéjében és költészetében.
Csakis mások menthetnek meg minket,
még akkor is, ha a magány ópiumként
bódít. A mások nem jelentenek poklot,
ha idejekorán megismered őket,
amikor homlokuk még álmoktól tiszta.
Így aztán folyton tűnődöm, magázzam-e
őket vagy tegezzem. Minden egyes magázás
merénylet a kétségtelen te ellen -
ugyanakkor egy idegen által írt vers
a komoly párbeszéd fedezetét kínálja.


Esti madárdal

Az óriás város felett, a szürkületbe veszve,
oly lassan lélegezve, akár az alvó,
te, ki valaha Homérosznak zengtél,
és Cromwellnek és talán még
Johanna szürke hamvainál is,
újra belekezdesz édes panaszodba,
csengő gyászdalodba; senki sem hallgat,
csak az orgona fekete levelei közt, hol
a láthatatlan művészek bújnak,
hatódott meg a fülemüle, kissé féltékenyen.
Senki sem hallgat, ez a város gyászolja
múltja nagy, káprázatos napjait,
mikor még ő is képes volt valódi
emberi hangon keseregni.


Lélek

Mi már nem használjuk a neved.
Már tudjuk, hogy kifejezhetetlen vagy,
vérszegény, nagyon törékeny és titkos
gyermekkori vétkek gyanúsítottja.
Tudjuk, hogy mostanság nem lakhatsz
sem a zenében, sem a fákban, midőn kihuny a nap.
Tudjuk - pontosabban úgy mondták nekünk -
hogy egyáltalán, sehol sem létezel.
És mégis, folyton halljuk fáradt hangod
egy visszhangban, egy panaszban és a levelekben,
melyeket a görög pusztaságból ír nekünk Antigoné.


A néma város

Képzelj el egy néma várost.
Semmit sem ért. Hallgatás uralja.
És a csendben a denevérek mint ión filozófusok,
röptükben váratlan, súlyos döntéseket hoznak,
amelyek elragadtatással töltenek el.
       Néma város. Felhőkkel borított.
       Még semmit sem tudni. Semmit.
       Hirtelen egy éles villám hasítja fel az éjt.
       Persze a plébános és a pópa máris
kékeslila bársonyt vonnak az ablak elé,
de mi kimegyünk, meghallgatni
az eső és a hajnal moraját.
A hajnal mindig mond valamit,
mindig.

Zsille Gábor fordításai

__________

Az év műfordításai, 2008 (Esti madárdal, Lélek)

További versek: Vigilia, Nagyvilág, Fókusz

.

Kurt Schwitters

(20 June 1887 - 8 January 1948)
.

An Anna Blume
Merzgedicht1

Oh Du, Geliebte meiner 27 Sinne, ich liebe Dir!
Du, Deiner, Dich Dir, ich Dir, Du mir, ---- wir?
Das gehört beiläufig nicht hierher!

Wer bist Du, ungezähltes Frauenzimmer, Du bist, bist Du?
Die Leute sagen, Du wärest.
Laß sie sagen, sie wissen nicht, wie der Kirchturm steht.

Du trägst den Hut auf Deinen Füßen und wanderst auf die Hände,
Auf den Händen wanderst Du.
Halloh, Deine roten Kleider, in weiße Falten zersägt,
Rot liebe ich Anna Blume, rot liebe ich Dir.
Du, Deiner, Dich Dir, ich Dir, Du mir, ----- wir?
Das gehört beiläufig in die kalte Glut!
Anna Blume, rote Anna Blume, wie sagen die Leute?

Preisfrage:
1. Anna Blume hat ein Vogel,
2. Anna Blume ist rot.
3. Welche Farbe hat der Vogel?

Blau ist die Farbe Deines gelben Haares,
Rot ist die Farbe Deines grünen Vogels.
Du schlichtes Mädchen im Alltagskleid,
Du liebes grünes Tier, ich liebe Dir!
Du Deiner Dich Dir, ich Dir, Du mir, ---- wir!
Das gehört beiläufig in die ---- Glutenkiste.
Anna Blume, Anna, A----N----N----A!
Ich träufle Deinen Namen.
Dein Name tropft wie weiches Rindertalg.
Weißt Du es Anna, weißt Du es schon,
Man kann Dich auch von hinten lesen.
Und Du, Du Herrlichste von allen,
Du bist von hinten, wie von vorne:
A------N------N------A.
Rindertalg träufelt STREICHELN über meinen Rücken.
Anna Blume,
Du tropfes Tier,
Ich-------liebe-------Dir!

Kurt Schwitters. Anna Blume: Dichtungen.  Hanover: Paul Steegemann, 1919. 1st printing 

Eve Blossom,
Merz Poem1
Kurt Schwitters' own translation of "An Anna Blume"

Oh thou, beloved of my twenty-seven senses, I love thine! Thou thee
thee thine, I thine,
thou mine, we?
That (by the way) is beside the point!
Who art thou, uncounted woman, Thou art, art thou?
People say, thou werst,
Let them say, they don't know what they are talking about.
Thou wearest thine hat on thy feet, and wanderest on thine hands,
On thine hands thou wanderest
Hallo, thy red dress, sawn into white folds,
Red I love Eve Blossom, red I love thine,
Thou thee thee thine, I thine, thou mine, we?
That (by the way) belongs to the cold glow!
Eve Blossom, red Eve Blossom what do people say?

PRIZE QUESTION: 1. Eve Blossom is red,
2. Eve Blossom has wheels
3. what colour are the wheels?
Blue is the colour of your yellow hair
Red is the whirl of your green wheels,
Thou simple maiden in everyday dress,
Thou small green animal,
I love thine!
Thou thee thee thine, I thine, thou mine, we?
That (by the way) belongs to the glowing brazier!
Eve Blossom, eve,
E - V - E,
E easy, V victory, E easy,
I trickle your name.
Your name drops like soft tallow.
Do you know it, Eve?
Do you already know it?
One can also read you from the back
And you, you most glorious of all,
You are from the back as from the front,
E-V-E.
Easy victory.
Tallow trickles to stroke over my back
Eve Blossom,
Thou drippy animal,
I
Love
Thine!
I love you!!!!

VIRÁG ANNÁHOZ
<sup>(AN ANNA BLUME)

MERSZVERS1</sup>

Ó, 27 érzékem imádottja, Te, szeretek Teneked!
Te, Tiéd, Téged Teneked, én, Teneked, Te énnekem, - - - - mi?
Ez mellesleg nem is tartozik ide!

Ki vagy Te, számoltalan vászoncseléd, Te vagy, vagy Te?
Azt mondják, volnál.
Csak hadd fecsegjen a jónép, úgyse tudják, hogysmint ityeg
                                                                     a templomtorony.

Kalapot viselsz Te a lábadon és kézre jársz,
járkálsz Te kézen állva.
Halló, fehér redőkbe fűrészelt piros ruháid,
pirosan szeretem Virág Annát, pirosan szeretek Teneked.
Te, Tiéd, Téged Teneked, én Teneked, Te énnekem, - - - - mi?
Ez mellesleg a hideg izzásra tartozik!
Virág Anna, piros Virág Anna, mit is fecseg a jónép?

      

Versenyfeladat:

           1. Virág Annának van egy madara.
           2. Virág Anna piros.
           3. Milyen színű a madár?

Szőke hajad színe kék,
piros madarad színe zöld.
Te utcai ruhás, szende kis leányka,
Te kedves kis zöld állat, szeretek Teneked!
Te Tiéd Téged Teneked, én Teneked, Te énnekem, - - - - mi!
Ez mellesleg a - - - - parazsasládába tartozik.
Virág Anna, Anna, A - - - - N - - - - N - - - - A!
Csepegtetem a nevedet.
Akár a lágy marhafaggyú, úgy csepeg a Te neved.
Tudod-e, Anna, tudod-e már, hogy
hátulról is lehet olvasni Téged?
És Te, Te legcsodásabb mindenek között,
pont olyan vagy hátulról is, mint elölről:
A - - - - N - - - - N - - - - A.
A csepegő marhafaggyú SIMOGATÁS hátamon.
Virág Anna,
Te mulya állat,
szeretek - - - - Teneked - - - - én!

Kurdi Imre fordítása
_____________

_{In: Német Költők Antológiája,} 

_{Budapest: Magyar Könyvklub, 2000}

Kurt Schwitters: Das Schwein niest zum Herzen (1919)

(A disznó a szívbe tüsszent)

 Merzbild 5 B (Picture Red Heart-Church) 
(Merzbild 5 B (Bild rot Herz-Kirche)), April 26, 1919.

 Kurt Schwitters, Seidenstrumpf (Silk Stocking), 1943

 El Lissitzky: Portrait of Kurt Schwitters. 1924

Kurt and Ernst Schwitters Stiftung

René Char

(June 14, 1907 – February 19, 1988)

Valentine Hugo (1887 – 1968):  René Char 

JOUVENCE DES NEVONS

     Dans l'enceinte du parc, 
     le grillon ne se tait que
     pour s'établir davantage.

Dans le parc des Névons
Ceinturé de prairies,
Un ruisseau sans talus,
Un enfant sans ami
Nuancent leur tristesse
Et vivent mieux ainsi.

Dans le parc des Névons
Un rebelle s'est joint
Au ruisseau, à l'enfant,
A leur mirage enfin.

Dans le parc des Névons
Mortel serait l'été
Sans la voix d'un grillon
Qui, par instants, se tait.

 Henri Cartier-Bresson: L'Isle-sur-Sorgue, 1988

Névons-i ifjúság


    A park falai között a tücsök
    csak azért hallgat el, hogy aztán
    annál jobban rákezdje.
 
Itt a Névons-i parkban
Mely mezőkkel szegett
Egy parttalan patak s egy
Baráttalan gyerek
Bánatukat becézik
Hogy jobban éljenek.

Itt a Névons-i parkban
Lázadás ragad el
Patakot, gyereket
Ábrándképeivel.

Halálosak lennének
A Névons-i nyarak,
Ha nem szólna tücsökszó,
Mely néha bennszakad.


Somlyó György fordítása

Victor Brauner: René Char, 1934

_________
Somlyó György: René Char, vagy »a mesebeli tények történelmi ténnyé változtatása« (és viszont), vagy a »tárgyatlan költő«

.

Salman Rushdie

 (born 19 June 1947)

"All games have morals; and the game of Snakes and Ladders captures, as no other activity can hope to do, the eternal truth that for every ladder you climb, a snake is waiting just around the corner, and for every snake, a ladder will compensate. But it's more than that; no mere carrot-and-stick affair; because implicit in the game is the unchanging twoness of things, the duality of up against down, good against evil..."

"Minden játéknak megvan a maga tanulsága; és a Kígyók és Létrák minden más tevékenységnél jobban példázza azt az örök igazságot, hogy minden megmászott létra után egy kígyó vár az emberre; és minden kígyóért kárpótol egy újabb létra. Sőt ennél is többet mond, nemcsak a büntetés-jutalom körül forog: benne rejlik ebben a játékban a dolgok változatlan kettőssége, a fönt és lent, a jó és rossz dualitása..."

 ~

 "Who what am I? My answer: I am the sum total of everything that went before me, of all I have been seen done, of everything done-to-me. I am everyone everything whose being-in-the-world affected was affected by mine. I am anything that happens after I'm gone which would not have happened if I had not come."

Kicsoda-micsoda vagyok hát? A válaszom: végösszege vagyok mindannak, ami előttem történt, mindannak ami voltam, amit láttam, amit tettem, és mindannak, amit velem tettek. Mindenki és minden vagyok, akinek és aminek a létét-a-világban befolyásolta az én létem. És mindaz én leszek a halálom után is, ami másként történt volna, ha én nem vagyok.

 ~

"...it is the privilege and the curse of midnight's children to be both masters and victims of their times, to forsake privacy and be sucked into the annihilating whirlpool of the multitudes, and to be unable to live or die in peace. "

"...privilégiuma és átka az éjfél gyermekeinek, hogy urai, egyszersmind áldozatai legyenek koruknak, hogy föladva a magányosságot, fölszívódjanak a sokaság megsemmisítő forgószelében, és se élni, se meghalni ne tudjanak békességgel. "

—from Midnight's children (1981)

Részletek "Az éjfél gyermekei"-ből, fordította Falvay Mihály

Wislawa Szymborska - HERE

I can't speak for elsewhere,
but here on Earth we've got a fair supply of everything.
Here we manufacture chairs and sorrows,
scissors, tenderness, transistors, violins,
teacups, dams, and quips.

There may be more of everything elsewhere,
but for reasons left unspecified they lack paintings,
picture tubes, pierogies, handkerchiefs for tears.

Here we have countless places with vicinities.
You may take a liking to some,
give them pet names,
protect them from harm.

There may be comparable places elsewhere,
but no one thinks they're beautiful.

Like nowhere else, or almost nowhere,
you're given your own torso here,
equipped with the accessories required
for adding your own children to the rest.
Not to mention arms, legs, and astounded head.

Ignorance works overtime here,
something is always being counted, compared, measured,
from which roots and conclusions are then drawn.

I know, I know what you're thinking.
Nothing here can last,
since from and to time immemorial the elements hold sway.
But see, even the elements grow weary
and sometimes take extended breaks
before starting up again.

And I know what you're thinking next.
Wars, wars, wars.
But there are pauses in between them too.
Attention! — people are evil.
At ease — people are good.
At attention wastelands are created.
At ease houses are constructed in the sweat of brows,
and quickly inhabited.

Life on Earth is quite a bargain.
Dreams, for one, don't charge admission.
Illusions are costly only when lost.
The body has its own installment plan.

And as an extra, added feature,
you spin on the planets' carousel for free,
and with it you hitch a ride on the intergalactic blizzard,
with times so dizzying
that nothing here on Earth can even tremble.

Just take a closer look:
the table stands exactly where it stood,
the piece of paper still lies where it was spread,
through the open window comes a breath of air,
the walls reveal no terrifying cracks
through which nowhere might extinguish you.

Translated from the Polish by Clare Cavanagh and Stanislaw Baranczak
 
—From Here (2010)

ITT

Nem tudom, másutt mi van,
de itt a Földön szinte minden.
Gyártanak széket, bánatot,
ollót, hegedűt, gyengédséget és tranzisztorokat,
víztárolót, viccet és kávéscsészét.

Lehet, hogy másutt mindenből több van,
csak valamiért festmények nincsenek,
filmszínházak, pirog, vagy zsebkendő a könnyhöz.

Itt vannak tájak, több is a kelleténél.
Némelyiket jobban szeretheted,
saját nyelveden szólíthatod
és óvhatod a bajtól.

Lehet, hogy másutt is vannak hasonló helyek,
de senki sem tartja szépnek őket.

Mint nem sok helyen vagy talán sehol,
személyes tested is van itt,
megfelelő felszereléssel,
hogy saját gyerekeiddel tetézd a másokéit.
Kéz, láb, ámuló fej is jár vele.

A tudatlanság itt serény,
szüntelen számol, összevet, méricskél valamit,
gyököket von, és tanulságokat le.

Tudom, mire gondolsz.
Itt semmi sem tartós,
mert az elemek markában vagyunk öröktől örökké.
De gondold meg – ők fáradékonyak,
néha kell nekik egy hosszú pihenő
a következőig.

És tudom, még mire gondolsz.
Háborúk, háborúk, háborúk.
De azok között is vannak szünetek.
Vigyázz – az emberek gonoszak.
Pihenj – az emberek jók.
Vigyázzban pusztaságokat teremtünk.
Pihenjben arcunk verejtékével építjük fel a házat,
és mindjárt bele is költözünk.

Az élet a földön elég olcsó.
Az álmokért például fityinget sem fizetsz.
Az ámításért – csak ha kiderül.
Egy test birtoklásáért – csak testet adsz.

És mintha ez mind nem volna elég,
jegy nélkül ülsz a bolygók körhintáján,
mely potyán repít tovább tejutak forgatagába,
hol olyan szédítően iramlik az idő,
hogy itt a Földön semmi se rezdül.

Mert hát nézz csak körül:
ugyanott áll az asztal,
rajta a papírlap, ahová letetted,
az ablak résén át csak levegő lebben,
és a falakon sincs rémítő repedés,
amelyen át kisodorhatna innen.

Csordás Gábor fordítása 


(forrás: Kétezer)

J.L. Borges - Invocation to Joyce

Scattered over scattered cities,
alone and many
we played at being that Adam
who gave names to all living things.
Down the long slopes of night
that border on the dawn,
we sought (I still remember) words
for the moon, for death, for the morning,
and for man’s other habits.
We were imagism, cubism,
the conventicles and sects
respected now by credulous universities.
We invented the omission of punctuation
and capital letters,
stanzas in the shape of a dove
from the libraries of Alexandria.
Ashes, the labor of our hands,
and a burning fire our faith.
You, all the while,
in cities of exile,
in that exile that was
your detested and chosen instrument,
the weapon of your craft,
erected your pathless labyrinths,
infinitesmal and infinite,
wondrously paltry,
more populous than history.
We shall die without sighting
the twofold beast or the rose
that are the center of your maze,
but memory holds the talismans,
its echoes of Virgil,
and so in the streets of night
your splendid hells survive,
so many of your cadences and metaphors,
the treasures of your darkness.
What does our cowardice matter if on this earth
there is one brave man,
what does sadness matter if in time past
somebody thought himself happy,
what does my lost generation matter,
that dim mirror,
if your books justify us?
I am the others. I am those
who have been rescued by your pains and care.
I am those unknown to you and saved by you.

Translated by Norman Thomas di Giovanni

(source)

James Joyce, 1928

 Photo: Berenice Abbott

(source)

INVOKÁCIÓ JOYCE-HOZ
[INVOCACIÓN A JOYCE]

Szétszórva szétszórt városokban,
magányosan és sokan,
azt játszottuk, az első Ádám vagyunk,
aki a dolgoknak nevet adott.
Az éjszaka tágas lejtőségén,
mely a hajnallal határos,
szavakat kerestünk (emlékszem még)
a holdra, a halálra, a reggelre
s az ember más szokásaira.
Voltunk az imagizmus, a kubizmus,
titkos összejövetelek és szekták,
a hiszékeny egyetemek tiszteletének tárgyai.
Föltaláltuk a központozás hiányát,
a nagybetűk elhagyását,
az alexandriai könyvtárosok
galambot formázó strófáit.
Hamu, kezünk fáradsága
és izzó tűz - a hitünk.
Te kovácsoltál eközben
a száműzetés városaiban,
s száműzetésben, amely
gyűlölt s választott szerszámod volt,
művészeted fegyvere,
megalkottad merész labirintusaidat,
végtelenül kicsivé s véget nem érővé,
csodálatosan hitvánnyá
s a történelemnél népesebbé tetted őket.
Úgy halunk majd meg, hogy meg se láttuk
e kétlényegű szörnyet vagy a rózsát,
mely útvesztődben a középpont,
de őrzi még talizmánjait az emlékezet,
Vergilius-visszhangjait,
s így az éjjel utcáin ott maradnak
káprázatos poklaid,
sok mondatritmusod és metaforád,
árnyékod aranya.
Mit számít gyávaságunk, ha van e földön
akár csak egy ember derék,
mit számít a bánat, ha volt már az időben
valaki, ki boldognak mondta magát,
mit számít elveszett nemzedékem,
e homályos tükör,
ha könyveid igazolják őt.
Én - a mások vagyok. Mindazok, kiket
megszabadított megszállott szigorod.
Azok vagyok, akiket nem ismersz és megváltasz.

Ertl István fordítása

 

Jorge Luis Borges at his office in the old National Library building, 

in downtown Buenos Aires, in 1973.

Photo: Horacio Villalobos

_________

Jorge Luis Borges, A homály dícsérete (1969)

Paul Celan

(23 November, 1920 - c. 20 April, 1970)

Rue de Longchamps, 1958 

Foto: Gisèle Celan-Lestrange

FERNEN (1954)

Aug in Aug, in der Kühle,
lass uns auch solches beginnen:
gemeinsam.
lass uns atmen den Schleier,
der uns voreinander verbirgt,
wenn der Abend sich anschickt zu messen,
wie weit es noch ist
von jeder Gestalt, die er annimmt,
 zu jeder Gestalt,
die er uns beiden geliehen.

TÁVOLSÁGOK

Szem a szemben, a hűsben,
hadd kezdjünk hát ilyet is:
közösen
hadd lélegezzük a fátylat,
egymástól amely elrejt,
ha mérni készül az este,
mennyire van
minden alak, melyet ölt,
minden alaktól,
amivé kettőnket igézett.

***

ZWIEGESTALT (um 1954)

Lass dein Aug in der Kammer sein eine Kerze,
den Blick einen Docht,
lass mich blind genug sein,
ihn zu entzünden.

Nein.
Lass anderes sein.

Tritt vor dein Haus,
schirr deinen scheckigen Traum an, l
ass seine Hufe reden
zum Schnee, den du fortbliest
vom First meiner Seele.

KETTŐS ALAK

Legyen szemed a szobában gyertya,

pillantásod kanóc,

meggyújtani én

elég vak hadd legyek.

Nem.

Más legyen.

Lépj házad elé,

kantározd  fel tarka álmodat,

patkói szóljanak

a hóhoz, melyet lelkem

ormairól lefújsz.

***

ZERR DIR 

Zerr dir den Traum vom Stapel,
pack deinen Schuh rein,

Rauschelbeeräugige, komm,
schnür zu. 

TÉPD KI

Tépd ki az álmod a gubancból,
cipőd csomagold be,

áfonyaszemű,
köss szorosan.

***

KRISTALL

Nicht an meinen Lippen suche deinen Mund,
nicht vorm Tor den Fremdling,
nicht im Aug die Träne.

Sieben Nächte höher wander Rot zu Rot,
sieben Herzen tiefer pocht die Hand ans Tor,
sieben Rosen später rauscht der Brunnen.

*

KRISTÁLY

Ne az ajkamon keresd a szádat,
ne a kapu előtt az idegent,
ne a szememben a könnyet.

Hét éjnyi magasban lel piros pirosra,
hét szívnyi mélyben zörget a kéz a kapun,
hét rózsa múltán csobog a kút.

Lator László fordításai

CRYSTAL

Not on my lips look for your mouth,
not in front of the gate for the stranger,
not in the eye for the tear.

Seven nights higher red makes for red,
seven hearts deeper the hand knocks on the gate,
seven roses later the fountain begins to plash.

Translated by Michael Hamburger

_____________

Paul Celan: Halálfúga, 

Európa, Bp., 1981

Kobayashi Issa

 (June 15, 1763 - November 19, 1827)

Akai tsuki kore wa tare no ja kodomodachi

Which of you owns 

that red moon, 

children? 

(David G. Lanoue)

What a red moon!
And whose is it,
children?

-

Vöröslik a hold –
mondják, gyerekeim,
ez meg most kié? 

(Tandori Dezső)

Vörösképű hold!
Mondjátok már, fiaim,
kié ez a hold?

(Rácz István) 

The world of dew –
A world of dew it is indeed,
And yet, and yet...

(Lewis Mackenzie)

 

Harmat e világ,
tűnő harmat, tudhatom:
mégis, mégis, ó…
(Tandori Dezső) 

 -

Never forget:
we walk on hell,
gazing at flowers.
(Lucien Stryk)

Ne feledd soha:
sétálunk virágok
közt a pokolba.
(Pető Tóth Károly)

_____
Haiku of Kobayashi Issa

Kobajasi Issza haikui 
Total Lunar Eclipse, June 2011 (Space.com /David Paleino)

Pilinszky János

(25 November 1921 – 27 May 1981)

HALAK A HÁLÓBAN

Csillaghálóban hányódunk

partravont halak,

szánk a semmiségbe tátog,

száraz űrt harap.

Suttogón hiába hív az

elveszett elem,

szúró kövek, kavicsok közt

fuldokolva kell

egymás ellen élnünk-halnunk!

Szívünk megremeg.

Vergődésünk testvérünket

sebzi, fojtja meg.

Egymást túlkiáltó szónkra

visszhang sem felel;

öldökölnünk és csatáznunk

nincs miért, de kell.

Bűnhődünk, de bűnhődésünk

mégse büntetés,

nem válthat ki poklainkból

semmi szenvedés.

Roppant hálóban hányódunk

s éjfélkor talán

étek leszünk egy hatalmas

halász asztalán.

Fotó: Szebeni András (Szigliget, 1976)

FISH IN THE NET

Writhing in a star-net

like fish hauled on land

we gasp in the emptiness

our gills filled with sand

The element we've left and lost

whispers in vain

we pant on the shingle

were we've been thrown.

Crammed one against the other

fighting for breath

we struggle and tremble

in the face of death.

From the wriggling mass

come stifled cries

but the massacre continues

till one, then other, dies.

Atonement and repentance

are the language of the soul

but nothing can save us

from this hopeless hell –

We writhe in the net

of some cosmic fisherman

and maybe at midnight

will be in his frying pan.

Translation by Kenneth White

_______
Pilinszky János összegyűjtött versei (MEK)
Pilinszky a Digitális Irodalmi Akadémián

Hundred Hungarian Poems, Albion Editions, Manchester

Giacomo Leopardi

(June 29, 1798 – June 14, 1837)

L'INFINITO

Sempre caro mi fu quest'ermo colle,
e questa siepe, che da tanta parte
dell'ultimo orizzonte il guardo esclude.
Ma sedendo e mirando, interminati
spazi di là da quella, e sovrumani
silenzi, e profondissima quïete
io nel pensier mi fingo, ove per poco
il cor non si spaura. E come il vento
odo stormir tra queste piante, io quello
infinito silenzio a questa voce
vo comparando: e mi sovvien l'eterno,
e le morte stagioni, e la presente
e viva, e il suon di lei. Così tra questa
immensità s'annega il pensier mio:
e il naufragar m'è dolce in questo mare.

Il Colle dell'Infinito, Recanati - © Rosine Nobin

L’INFINITO

This lonely hill has always
Been dear to me, and this thicket
Which shuts out most of the final
Horizon from view. I sit here,
And gaze, and imagine
The interminable spaces
That stretch away, beyond my mind,
Their uncanny silences,
Their profound calms; and my heart
Is almost overwhelmed with dread.
And when the wind drones in the
Branches, I compare its sound
With that infinite silence;
And I think of eternity,
And the dead past, and the living
Present, and the sound of it;
And my thought drowns in immensity;
And shipwreck is sweet in such a sea.

Translated by Kenneth Rexroth

(source)

   

Giacomo Leopardi 

Casa Leopardi, Recanati

 A végtelen

Mindig szerettem ezt a puszta dombot
s ezt a vad sövényt, mely a szemet úgy
elrekeszti a messzi horizonttól,
de, míg itt ülök s szemlélődöm, ott túl
mérhetetlen térség, emberfölötti
csönd és oly mély, olyan mély nyugalom
nyílik agyam elé, hogy a szivem
szinte megborzong. S ahogy átviharzik
e lombokon a szél, összevetem
azt a végtelen csöndet s ezt a hangot:
s az örökkévalóság jut eszembe,
s a halott idők, és a mai kor,
az élő s hangos. Gondolatom a
határtalanba merül; s ebben a
tengerben oly édes megsemmisülni.

Szabó Lőrinc fordítása 

______

A világirodalom legszebb versei, I. Kötet, 285.old., Európa, Bp., 1978