.
Mednyánszky László (1852-1919) : Havas fenyő, 1910 k. / Snowy Pine, c. 1910
* * * *
Merry Christmas and Happy New Year!
Kellemes Karácsonyi Ünnepeket és Boldog Új Évet Kívánok!
* * * *
January
The sun rises late, the sky
with thickened darkness overflowing.
So blackly it is filled,
it nearly drops.
The crack of dawn’s step upon the ice
into the grey coldness.
[February 5, 1941]
February
It floats up again, then settling on the ground,
at last the snow is melting;
it overflows, hollows out a path.
A sudden flash of sun. A sudden flash of sky.
The sun flares up, it squints.
And behold in their white voices
the flock outside begins to bleat,
the sparrow now chirps, ruffles round its plumes.
[February 21, 1941]
March
The goosebumps, look, on the puddles’ surface; with its wild,
merry, gawky-adolescent
winds beneath the trees,
March comes clamoring.
The shivering bud is still unseen,
the spider’s web unwoven,
but to and fro run the little chicks,
spheres yellow, golden.
[February 26, 1941]
April
A waft of breeze cries out, steps on tiny glass,
and scampers off, one-legged.
April, o April,
the sun isn’t shining, the wee buds,
noses still moist, not yet split asunder
under the whistling sky.
[March 12, 1939]
May
From the tree a petal shudders, floats down;
with its white fragrance twilight descends.
Cool evening drifts from the mountain,
where the tree-lined alleys ramble.
Warmth, tiny and chilled, lies in wait,
the candles of the wild chestnut illuminate.
[February 25, 1941]
June
Just look round, it is noon, and you shall see wonders,
The sky, its brow unfurrowed, is cloudless.
The streets’ acacias are all in bloom,
the golden crest of the rivulet rises,
and into the radiant air, glittering signs,
inscribed by a large dragonfly,
lazy, swaggering, his body diamantine.
[February 28, 1941]
July
Rage contorts the cloud above,
it grimaces.
Rainshowers scamper, barefoot,
helter-skelter, tresses moistened.
They grow weary, slip into the earth,
evening has come.
The pure body of sweltering heat
sits above the luminous-faced trees.
[June 12, 1940]
August
In the strident sunshine
the meadows so unkempt
and illuminating yellow among the leaves
the beautiful golden rennet.
The red squirrel’s squeal is heard, and on
the proud wild chestnut, the pricks of the thorn.
[July 21, 1940]
September
O, how many Septembers have I yet seen!
So many jewels beneath the trees, lustrous, brown:
wild chestnuts. All of Africa conjured up,
the torridness! before the cooling rains.
Twilight’s bed upon the clouds is thrown,
veiled light showering down upon the weary trees.
With loosened hair, the approach of Autumn sweet.
[July 15, 1940]
October
Quivering chill golden breeze,
the wanderers now take a seat.
In the pantry’s depth a gnawing mouse,
The golden shimmering branch above.
Here golden hues are all around
the yellow banners tangled, sodden,
not daring yet to cast them down,
the fluttering banners of autumn corn.
[February 7, 1941]
November
The frosts have come, on the houses’ walls their shriek,
the teeth of the dead chatter. This to perceive.
And rustling above on the brown dry tree
the wild myrtle’s small autumnal weeds.
A barn owl sends a prophecy down to me.
Am I afraid? Not even afraid, maybe.
[January 14, 1939]
December
Silver full moon at midday
is the sun, a mere faint presence in the heavens,
Fog rises, birds are indolent.
Snow falls at midnight, and across
the darkness the rustling of angels’ wings.
Death, across the deep snows,
soundlessly approaches.
[February 11, 1941]
Translated by Ottilie Mulzet
with thickened darkness overflowing.
So blackly it is filled,
it nearly drops.
The crack of dawn’s step upon the ice
into the grey coldness.
[February 5, 1941]
February
It floats up again, then settling on the ground,
at last the snow is melting;
it overflows, hollows out a path.
A sudden flash of sun. A sudden flash of sky.
The sun flares up, it squints.
And behold in their white voices
the flock outside begins to bleat,
the sparrow now chirps, ruffles round its plumes.
[February 21, 1941]
March
The goosebumps, look, on the puddles’ surface; with its wild,
merry, gawky-adolescent
winds beneath the trees,
March comes clamoring.
The shivering bud is still unseen,
the spider’s web unwoven,
but to and fro run the little chicks,
spheres yellow, golden.
[February 26, 1941]
April
A waft of breeze cries out, steps on tiny glass,
and scampers off, one-legged.
April, o April,
the sun isn’t shining, the wee buds,
noses still moist, not yet split asunder
under the whistling sky.
[March 12, 1939]
May
From the tree a petal shudders, floats down;
with its white fragrance twilight descends.
Cool evening drifts from the mountain,
where the tree-lined alleys ramble.
Warmth, tiny and chilled, lies in wait,
the candles of the wild chestnut illuminate.
[February 25, 1941]
June
Just look round, it is noon, and you shall see wonders,
The sky, its brow unfurrowed, is cloudless.
The streets’ acacias are all in bloom,
the golden crest of the rivulet rises,
and into the radiant air, glittering signs,
inscribed by a large dragonfly,
lazy, swaggering, his body diamantine.
[February 28, 1941]
July
Rage contorts the cloud above,
it grimaces.
Rainshowers scamper, barefoot,
helter-skelter, tresses moistened.
They grow weary, slip into the earth,
evening has come.
The pure body of sweltering heat
sits above the luminous-faced trees.
[June 12, 1940]
August
In the strident sunshine
the meadows so unkempt
and illuminating yellow among the leaves
the beautiful golden rennet.
The red squirrel’s squeal is heard, and on
the proud wild chestnut, the pricks of the thorn.
[July 21, 1940]
September
O, how many Septembers have I yet seen!
So many jewels beneath the trees, lustrous, brown:
wild chestnuts. All of Africa conjured up,
the torridness! before the cooling rains.
Twilight’s bed upon the clouds is thrown,
veiled light showering down upon the weary trees.
With loosened hair, the approach of Autumn sweet.
[July 15, 1940]
October
Quivering chill golden breeze,
the wanderers now take a seat.
In the pantry’s depth a gnawing mouse,
The golden shimmering branch above.
Here golden hues are all around
the yellow banners tangled, sodden,
not daring yet to cast them down,
the fluttering banners of autumn corn.
[February 7, 1941]
November
The frosts have come, on the houses’ walls their shriek,
the teeth of the dead chatter. This to perceive.
And rustling above on the brown dry tree
the wild myrtle’s small autumnal weeds.
A barn owl sends a prophecy down to me.
Am I afraid? Not even afraid, maybe.
[January 14, 1939]
December
Silver full moon at midday
is the sun, a mere faint presence in the heavens,
Fog rises, birds are indolent.
Snow falls at midnight, and across
the darkness the rustling of angels’ wings.
Death, across the deep snows,
soundlessly approaches.
[February 11, 1941]
Translated by Ottilie Mulzet
Mednyánszky László: Téli erdő, híddal / Winter Wood with a Bridge, 1900s.
*
NAPTÁR
JANUÁR
Későn kel a nap, teli van még
csordúltig az ég sűrü sötéttel.
Oly feketén teli még,
szinte lecseppen.
Roppan a jégen a hajnal
lépte a szürke hidegben.
1941. február 5.
FEBRUÁR
Újra lebeg, majd letelepszik a földre,
végül elolvad a hó;
csordul, utat váj.
Megvillan a nap. Megvillan az ég.
Megvillan a nap, hunyorint.
S íme fehér hangján
rábéget a nyáj odakint,
tollát rázza felé s cserren már a veréb.
1941. február 21.
MÁRCIUS
Lúdbőrzik nézd a tócsa, vad,
vidám, kamaszfiús
szellőkkel jár a fák alatt,
s zajong a március.
A fázós rügy nem bujt ki még,
hálót se sző a pók,
de futnak már a kiscsibék,
sárgás aranygolyók.
1941. február 26.
ÁPRILIS
Egy szellő felsikolt, apró üvegre lép
s féllábon elszalad.
Ó április, ó április,
a nap se süt, nem bomlanak
a folyton nedvesorru kis rügyek se még
a füttyös ég alatt.
1939. március 12.
MÁJUS
Szirom borzong a fán, lehull;
fehérlő illatokkal alkonyul.
A hegyről hűvös éj csorog,
lépkednek benne lombos fasorok.
Megbú a fázós kis meleg,
vadgesztenyék gyertyái fénylenek.
1941. február 25.
JÚNIUS
Nézz csak körül, most dél van és csodát látsz,
az ég derüs, nincs homlokán redő,
utak mentén virágzik mind az ákác,
a csermelynek arany taréja nő
s a fényes levegőbe villogó
jeleket ír egy lustán hősködő
gyémántos testü nagy szitakötő.
1941. február 28.
JÚLIUS
Düh csikarja fenn a felhőt,
fintorog.
Nedves hajjal futkároznak
meztélábas záporok.
Elfáradnak, földbe búnak,
este lett.
Tisztatestü hőség ül a
fényesarcu fák felett.
1940. június 12.
AUGUSZTUS
A harsány napsütésben
oly csapzott már a rét
és sárgáll már a lomb közt
a szép aranyranét.
Mókus sivít már és a büszke
vadgesztenyén is szúr a tüske.
1940. július 21.
SZEPTEMBER
Ó hány szeptembert értem eddig ésszel!
a fák alatt sok csilla, barna ékszer:
vadgesztenyék. Mind Afrikát idézik,
a perzselőt! a hűs esők előtt.
Felhőn vet ágyat már az alkonyat
s a fáradt fákra fátylas fény esőz.
Kibomló konttyal jő az édes ősz.
1940. július 15.
OKTÓBER
Hűvös arany szél lobog,
leülnek a vándorok.
Kamra mélyén egér rág,
aranylik fenn a faág.
Minden aranysárga itt,
csapzott sárga zászlait
eldobni még nem meri,
hát lengeti a tengeri.
1941. február 7.
NOVEMBER
Megjött a fagy, sikolt a ház falán,
a holtak foga koccan. Hallani.
S zizegnek fönn a száraz, barna fán
vadmirtuszok kis ősz bozontjai.
Egy kuvik jóslatát hullatja rám;
félek? Nem is félek talán.
1939. január 14.
DECEMBER
Délben ezüst telihold
a nap és csak sejlik az égen.
Köd száll, lomha madár.
Éjjel a hó esik és
angyal suhog át a sötéten.
Nesztelenül közelít,
mély havon át a halál.
1941. február 11.
JANUÁR
Későn kel a nap, teli van még
csordúltig az ég sűrü sötéttel.
Oly feketén teli még,
szinte lecseppen.
Roppan a jégen a hajnal
lépte a szürke hidegben.
1941. február 5.
FEBRUÁR
Újra lebeg, majd letelepszik a földre,
végül elolvad a hó;
csordul, utat váj.
Megvillan a nap. Megvillan az ég.
Megvillan a nap, hunyorint.
S íme fehér hangján
rábéget a nyáj odakint,
tollát rázza felé s cserren már a veréb.
1941. február 21.
MÁRCIUS
Lúdbőrzik nézd a tócsa, vad,
vidám, kamaszfiús
szellőkkel jár a fák alatt,
s zajong a március.
A fázós rügy nem bujt ki még,
hálót se sző a pók,
de futnak már a kiscsibék,
sárgás aranygolyók.
1941. február 26.
ÁPRILIS
Egy szellő felsikolt, apró üvegre lép
s féllábon elszalad.
Ó április, ó április,
a nap se süt, nem bomlanak
a folyton nedvesorru kis rügyek se még
a füttyös ég alatt.
1939. március 12.
MÁJUS
Szirom borzong a fán, lehull;
fehérlő illatokkal alkonyul.
A hegyről hűvös éj csorog,
lépkednek benne lombos fasorok.
Megbú a fázós kis meleg,
vadgesztenyék gyertyái fénylenek.
1941. február 25.
JÚNIUS
Nézz csak körül, most dél van és csodát látsz,
az ég derüs, nincs homlokán redő,
utak mentén virágzik mind az ákác,
a csermelynek arany taréja nő
s a fényes levegőbe villogó
jeleket ír egy lustán hősködő
gyémántos testü nagy szitakötő.
1941. február 28.
JÚLIUS
Düh csikarja fenn a felhőt,
fintorog.
Nedves hajjal futkároznak
meztélábas záporok.
Elfáradnak, földbe búnak,
este lett.
Tisztatestü hőség ül a
fényesarcu fák felett.
1940. június 12.
AUGUSZTUS
A harsány napsütésben
oly csapzott már a rét
és sárgáll már a lomb közt
a szép aranyranét.
Mókus sivít már és a büszke
vadgesztenyén is szúr a tüske.
1940. július 21.
SZEPTEMBER
Ó hány szeptembert értem eddig ésszel!
a fák alatt sok csilla, barna ékszer:
vadgesztenyék. Mind Afrikát idézik,
a perzselőt! a hűs esők előtt.
Felhőn vet ágyat már az alkonyat
s a fáradt fákra fátylas fény esőz.
Kibomló konttyal jő az édes ősz.
1940. július 15.
OKTÓBER
Hűvös arany szél lobog,
leülnek a vándorok.
Kamra mélyén egér rág,
aranylik fenn a faág.
Minden aranysárga itt,
csapzott sárga zászlait
eldobni még nem meri,
hát lengeti a tengeri.
1941. február 7.
NOVEMBER
Megjött a fagy, sikolt a ház falán,
a holtak foga koccan. Hallani.
S zizegnek fönn a száraz, barna fán
vadmirtuszok kis ősz bozontjai.
Egy kuvik jóslatát hullatja rám;
félek? Nem is félek talán.
1939. január 14.
DECEMBER
Délben ezüst telihold
a nap és csak sejlik az égen.
Köd száll, lomha madár.
Éjjel a hó esik és
angyal suhog át a sötéten.
Nesztelenül közelít,
mély havon át a halál.
1941. február 11.
