.
Here We Are At The Window
Here we are at the window. Great unbound sheaves of rain wandering across the mountain, parades of wind and driven silver grass. So long I've tried to give a name to freedom, today my freedom lost its name, like a student's room travelling into the morning with its lights still on. Every act has its own style of freedom, whatever that means. Now I'm commanded to think of weeds, to worship the strong weeds that grew through the night, green and wet, the white thread roots taking lottery orders from the coils of brain mud, the permeable surface of the world. Did you know the brain developed out of a fold in the epidermis? Did you? Falling ribbons of silk, the length of rivers, cross the face of the mountain, systems of grass and cable. Freedom lost its name to the style with which things happen. The straight trees, the spools of weed, the travelling skeins of rain floating through the folds of the mountain - here we are at the window. Are you ready now? Have I dismissed myself? May I fire from the hip? Brothers, each at your window, we are the style of so much passion, we are the order of style, we are pure style called to delight a fold of the sky.
Itt állunk az ablaknál
Itt állunk az ablaknál. Bomlott kévékben kószál az eső a hegyen át, féktelen szél hajtja az ezüstös füvet. Oly sokáig próbáltam megnevezni a szabadságot, hogy ma a szabadságom elvesztette a nevét, mint egy diákszoba, amely égő lámpákkal utazik az éjszakában a hajnal felé. Minden tettnek megvan a maga szabadsága, bármit is jelentsen ez. Napiparancs, hogy a gyomokra kell gondolnom, dicsőítenem kell az erőteljes füveket, amelyek zölden és nedvesen nőnek az éjszakában, a cérnavékony és fehér gyökereket, amelyek az agytekervények sarából kapják véletlenszerű üzeneteiket: a világ áthatolható felszínét. Tudtátok, hogy az agy egy bőrredőből fejlődött ki? Tudtátok? Kígyózó selyemszálak, hosszú folyók szelik keresztül a hegyek arcát, füvek és drótok rendszerei. A szabadság elvesztette a nevét, átadta magát a világ történéseinek. Az egyenes derekú fáknak, a gyomok tekervényeinek, az esőcseppek vándorlásának, ahogy a szél hullámain vonulnak a hegy redőin át: itt állunk az ablaknál. Felkészültetek? Készen álltok? Tüzelhetek csípőből? Fivéreim, ki-ki a maga ablakánál: mi vagyunk a tett és a szenvedély, mi szabjuk meg a rendet, mi vagyunk a történés maga, amely az ég redőjét gyönyörködteti.
Szabó T. Anna fordítása
[In: Crystal Garden / Kristálykert, Hungarian-Canadian Friendship Society /Magyar-Kanadai Baráti Társaság, Bp., 2001]
....................................................................................................................................................................................................................
