Ady Endre

(Hungarian,  November 22, 1877 - January 27, 1919)

.

PÁRISBAN JÁRT AZ ŐSZ

Párisba tegnap beszökött az Ősz.
Szent Mihály útján suhant nesztelen,
Kánikulában, halk lombok alatt
S találkozott velem.

Ballagtam éppen a Szajna felé
S égtek lelkemben kis rőzse-dalok:
Füstösek, furcsák, búsak, bíborak,
Arról, hogy meghalok.

Elért az Ősz és súgott valamit,
Szent Mihály útja beleremegett,
Züm, züm: röpködtek végig az úton
Tréfás falevelek.

Egy perc: a Nyár meg sem hőkölt belé
S Párisból az Ősz kacagva szaladt.
Itt járt, s hogy itt járt, én tudom csupán
Nyögő lombok alatt.

[Ady Endre összes költeményei]

André Kertész: Un poeme de Ady

 ['Párisban járt az ősz' ( Itt járt az ősz )]
(Source)

AUTUMN PASSED THROUGH PARIS

Autumn slipped into Paris yesterday,
came silently down Boulevard St Michel,
In sultry heat, past boughs sullen and still,
and met me on its way.

As I walked on to where the Seine flows by,
little twig songs burned softly in my heart,
smoky, odd, sombre, purple songs. I thought
they sighed that I shall die.

Autumn drew abreast and whispered to me,
Boulevard St Michel that moment shivered.
Rustling, the dusty, playful leaves quivered,
whirled forth along the way.

One moment: summer took no heed: whereon,
laughing, autumn sped away from Paris.
That it was here, I alone bear witness,
under the trees that moan.

Translated by Doreen Bell


[Hundred Hungarian Poems, Albion Editions, Manchester, 1976]


*

AUTUMN SLIPPED INTO PARIS

Autumn slipped into Paris yesterday,
gliding silently down Rue Saint Michel,
beneath the noonday Dog and hush of trees
she met me with her spell.

I had been sauntering toward the Seine;
small-fry kindling-songs smouldered in my head,
purple and pensive, strange and smokey-hued;
that I'll soon die, they said.

Then autumn whispered something from behind.
The road of Saint Michel began to shake.
Wish, wish - the jesting leaves arose in swirls
along the gusty wake.

One moment - summer had not even blenched,
and autumn fled away with mocking ease.
She came, but that she came, alone I knew
beneath the moaning trees.

Translated by Anton N. Nyerges and Adam Makkai

[In Quest of the 'Miracle Stag': The Poetry of Hungary]


*

ADY Endre

Fotó: Székely Aladár

..............................................................................................................................................................................................................................

E. E. Cummings

(American, October 14, 1894 – September 3, 1962)

.
dying is fine)but Death


dying is fine)but Death

?o
baby
i

wouldn't like

Death if Death
were
good:for

when(instead of stopping to think)you

begin to feel of it,dying
's miraculous
why?be

cause dying is

perfectly natural;perfectly
putting
it mildly lively(but

Death

is strictly
scientific
& artificial &

evil & legal)

we thank thee
god
almighty for dying
(forgive us,o life!the sin of Death

e. e. cummings

[MEGHALNI OKÉ) DE A HALÁL]

meghalni oké)de a Halál

?ó
bébi
én még

akkor se szeretném

a Halált ha
haláljó
volna:mert

mikor (töprengés helyett)

érzed:meghalni
csodás
mi-

ért? mert meghalni

tök természetes;tök
- enyhén szólva -
Életes(de a

Halál

szigorúan
tudományos
& művi &

gonosz & törvényes)

köszönjük néked
Mindenható
hogy meghalunk

(ó élet!bocsásd meg a Halál bűnét

Tandori Dezső fordítása

 e.e. cummings: chocorua beyond autumn foliage, n.d.

(source: eecummingsart.com) 

..............................................................................................................................................................................................................................

Andreas Embirikos

(Greek, September 2, 1901 - August 3, 1975)
.
WINTER GRAPES

They took away her toys and lover. Well then she bowed her head and almost died. But
the thirteen destinies like
her fourteen years smote the fleeing calamities. No one spoke. No one ran to protect her
against the overseas
sharks which had already cast an evil shadow over her like a fly staring with malice on a
diamond or a land
enchanted. And so the story was heartlessly forgotten as always happens when a forest
ranger forgets his
thunderbolt in the woods.

[© Translation: 1972, Kimon Friar / Source: Poetry International Web]

Andreas Embirikos 

TÉLI SZŐLŐ

Elvették játékait, szeretőjét. Fejét leeresztette hát,
hogy már-már belepusztult. De tizenhárom gyökere és
tizennégy esztendője szétvágta a múlandó tragédiát.
Senki se szólt rá. Senki se rohant felé, hogy oltalmazza
tengerentúli cápáktól, melyek már kiszemelték őt, ahogy kiszemel
gyémántot légy, vagy egy elvarázsolt hazát.
Így süllyedt irgalmatlanul feledésbe ez a történet,
ahogy szokott mindig, ha ott felejti
villámait az erdőn az erdőkerülő.

Fodor András fordítása

[In. A bolond gránátalmafa, Újgörög költők antológiája, Kozmosz Könyvek, 1984]

..............................................................................................................................................................................................................................

Blaise Cendrars

Frédéric Louis Sauser 

(Swiss novelist and poet naturalized French in 1916, September 1, 1887 - January 21, 1961) 

.
AU COEUR DU MONDE

(Fragment)

Ce ciel de Paris est plus pur qu'un ciel d'hiver lucide de froid.
Jamais je ne vis de nuits plus sidérales et plus touffues que ce printemps
Où les arbres des boulevards sont comme les ombres du ciel,
Frondaisons dans les rivières mêlées aux oreilles d'éléphant,
Feuilles de platanes, lourds marronniers.

Un nénuphar sur la Seine, c'est la lune au fil de l'eau.
La Voie Lactée dans le ciel se pâme sur Paris et l'étreint
Folle et nue et renversée, sa bouche suce Notre-Dame.
La Grande Ourse et la Petite Ourse grognent autour de Saint-Merry.
Ma main coupée brille au ciel dans la constellation d'Orion.
Dans cette lumière froide et crue, tremblotante, plus qu'irréelle,
Paris est comme l'image refroidie d'une plante
Qui réapparaît dans sa cendre. Triste simulacre.
Tirées au cordeau et sans âge, les maisons et les rues ne sont
Que pierre et fer en tas dans un désert invraisemblable.

Babylone et la Thébaïde ne sont pas plus mortes, cette nuit, que la ville morte de Paris
Bleue et verte, encre et goudron, ses arêtes blanchies aux étoiles.
Pas un bruit. Pas un passant. C'est le lourd silence de guerre.
Mon oeil va des pissotières à l'oeil violet des réverbères.
C'est le seul espace éclairé où trainer mon inquiétude.
C'est ainsi que tous les soirs je traverse tout Paris à pied
Des Batignolles au Quartier Latin comme je traverserais les Andes
Sous les feux de nouvelles étoiles, plus grandes et plus consternantes.
La Croix du Sud plus prodigieuse à chaque pas que l'on fait vers elle émergeant de l'ancien monde
Sur son nouveau continent.
Je suis l'homme qui n'a plus de passé. — Seul mon moignon me fait mal, —
J'ai loué une chambre d'hôtel pour être bien seul avec moi-même.
J'ai un panier d'osier tout neuf qui s'emplit de mes manuscrits.
Je n'ai ni livres ni tableau, aucun bibelot esthétique.

Un journal traine sur ma table.
Je travaille dans une chambre nue, derrière une glace dépolie,
Pieds nus sur du carrelage rouge, et jouant avec des ballons et une petite trompette d'enfant:
Je travaille à la Fin du Monde.


***

La Nuit Monte

J’ai bien observé comment cela se passait
Quand le soleil est couché
C’est la mer qui s’assombrit
Le ciel conserve encore longtemps une grande clarté
La nuit monte de l’eau et encercle lentement tout l’horizon
Puis le ciel s’assombrit à son tour avec lenteur
Il y a un moment où il fait tout noir
Puis le noir de l’eau et le noir du ciel reculent
Il s’établit une transparence éburnéenne avec des reflets dans l’eau et des poches obscures au ciel
Puis le Sac à Charbon sous la Croix du Sud
Puis la Voie Lactée


Christophe Colomb

Ce que je perds de vue aujourd'hui en me dirigeant vers l'est c'est ce
que Christophe Colomb découvrait en se dirigeant vers l'ouest
C'est dans ces parages qu'il a vu un premier oiseau blanc et noir qui
l'a fait tomber à genoux et rendre grâces à Dieu
Avec tant d'émotion
Et improviser cette prière baudelairienne qui se trouve dans son journal de bord
Et où il demande pardon d'avoir menti tous les jours à ses compagnons en leur indiquant un faux point
Pour qu'ils ne puissent retrouver sa route

[Extraits de 'Feuilles de route', 1924, Au Coeur du Monde, Gallimard, 1947]

Blaise Cendrars. c. 1945

  Photo: Robert Doisneau

A VILÁG SZÍVÉBEN

(Részlet)

Párizs ege tisztább, mint a hidegtől fényes téli ég.
Sohasem láttam még csillagosabb és bujább éjszakákat, mint ezen a tavaszon.
Olyanok a körút fái most, akár az égnek árnyai,
folyók vizén elefántfülekkel keverednek a lombok,
platánlevelek, terhes vadgesztenyefák.

Vízililiom a Szajnán, a hold ez a víz tükörén.
Az égből a Tejút Párizsra ájul és átöleli
bolond és meztelen, aléltan a Notre Dame-ot szívja szája.
A Nagymedve és a Kismedve amott Saint-Merry táján dörmög,
levágott kezem ragyog az Orionnál.
Ebben a hideg és nyers fényben reszkető, valószínűtlen
Párizs akár egy megfagyott növény,
amely hamvában újraéled. Szomorú bálvány,
kimért és időtlen, a házak és az utcák
csak kő és vashalom egy képzelt pusztaságban.
Babylon és Théba sem oly halott, mint Párizs ezen az éjszakán.
Zöld és kék, tinta és kátrány, tetői felfehérlenek a csillagokra.
Zaj se hallik. Járókelő se lép. Háború súlyos csöndje ez.
Szemem a vizeldéken és az utcalámpák kék szemein tétováz.
Ezek csupán a világos helyek, melyeken nyugtalanságom elpihenhet.

Így megyek át minden este Párizson gyalog
Batignolles-tól a Quartier Latinig, mintha az Andeseken mennék keresztül,
nagyobb és döbbenetesebb új csillagok fénye alatt.
A Dél Keresztje, ahogy lépkedek felé, egyre csodálatosabban merül fel a régi világból
s új földrészre néz le itt.
Ember vagyok, kinek nincs múltja többé. —
Csupán a csonkaságom fáj —
szobát béreltem egy szállodában, hogy magam egészen egyedül lehessek magammal,
Vadonatúj fűzfakosaram van, kézirataimmal teli.
Könyvem nincs, képem sincs, nincs semmiféle esztétikai játékom nekem.

Újság fekszik az asztalomon.
Puszta szobában dolgozom, egy vak tükör mögött,
Meztelen lábam a vörös kőkockákon. Léggömbökkel játszom
   és egy kicsiny gyermektrombitával;
a VILÁG VÉGÉN dolgozom.

Radnóti Miklós fordítása


Úti levelek
FEUILLES DE ROUTE

(Részlet)

FÖLSZÁLL AZ ÉJ

Jól megfigyeltem hogy történik ez
Mikor lemegy a nap
Először a tenger sötétül el
Az ég soká megőrzi még a fényét
Az éj a vízből száll fel és lassan elönti a láthatárt
Aztán lassanként az ég is elsötétül
Van egy pillanat mikor egész sötét lesz
Elefántcsont derengés kél a víz csillámai s az ég homályos zsebei között
Aztán a Szeneszsák Dél Keresztje alatt
Aztán a Tejút

KOLUMBUSZ KRISTÓF

Amit én ma szem elől vesztek Kelet felé haladva az tűnt
    Kolumbusz Kristóf szemébe amint nyugat felé haladt
Ezen a partvidéken pillantotta meg az első fehér és fekete madarat amitől
    térdre hullt és oly meghatottan
Adott hálát az égnek
És azt a baudelaire-i imát rögtönözte amely hajónaplójában olvasható
S amelyben bocsánatért esedezik amért mindennap hazudott bajtársainak
    és hamis helyzetjelentést adott
Nehogy megtalálják visszafelé az utat

Somlyó György fordításai

Blaise Cendrars (1950s) 

Photo: Ida Kar / NPG

[Francia Költők Antológiája, II. kötet, Európa Könyvkiadó, Bp., 1962]

[Somlyó György: Az Utazás, Magvető, Budapest, 1984]

..............................................................................................................................................................................................................................

Franz Kafka

. 
1911
September 29.

Goethe's diaries. A person who keeps none is in a false position in the face of a diary. When for example he reads in Goethe's diaries: " I/II/1797. All day at home busy with various affairs", then it seems to him that he himself had never done so little in one day.

Goethe's observations on his travels different from today's because they are made from a mail-coach, and with the slow changes of the region, develop more simply and can be followed much more easily even by one who does not know those parts of the country. A calm, so-to-speak pastoral form of thinking sets in. Since the country offers itself unscathed in its indigenous character to the passangers in a wagon, and since highways too divide the country much more naturally than the railway lines to which they perhaps stand in the same relationship as do rivers to canals, so too the observer need do no violence to the landscape and he can see systematically without great effort. Therefore there are few observations of the moment, mostly only indoors, where certain people suddenly and hugely bubble up before one's eyes, for istance, Austrian officers in Heidelberg, on the other hand the passage about the men in Wiesenheim is closer to the landscape, "They wear blue coats and white vests ornamented with woven flowers" (quoted from memory). Much written down about the falls of the Rhine at Schaffhausen, in the middle in larger letters. "Excited ideas."

--from The Diaries of Franz Kafka 1910-1913, translated by Joseph Kresh

***

1911
Szeptember 29.

Goethe naplói. Az olyan ember, aki nem vezet naplót, hamisan foglal állást egy naplóval szemben. Ha például azt olvassa Goethe naplójában: „1797. január 11. Egész nap mindenféle ügyekben intézkedtem”, úgy tűnik neki, ő maga még sohasem végzett ilyen keveset egy napon.

Goethe úti elmélkedései mások, mint a maiak, mert postakocsiból esnek, és a táj lassú válto­zásai­val egyszerűbben szövődnek, és sokkal könnyebben nyomon tudja követni őket az is, aki nem ismeri azokat a tájakat. Nyugodt, úgyszólván tájképszerű gondolkodás alakul ki. Mivel a táj sértetlenül tárul fel a maga eredendő mivoltában a kocsi utasainak, és az országutak is sokkal természetesebben szelik át a vidéket, mint a vasútvonalak, amelyekhez úgy viszonyul­nak talán, mint a folyók a csatornákhoz, így a szemlélőnek sem kell erőszakoskodás­hoz folyamodnia, és rend­szeres lehet minden különösebb fáradság nélkül. Pillanatnyi megfigyelések így ritkán adód­nak, többnyire csupán belső terekben, ahol bizonyos emberek egyformán határtalanul tornyosul­nak fel az ember szeme előtt, például osztrák tisztek Heidelbergben, ellenben a wiesenheimi férfiakról szóló rész közelebbi a tájhoz, „kék kabátot viselnek és virág­hímzéses fehér mellényt” (emlékezetből idézem). Sokat írt a schaffhauseni Rajna-vízesésről, a kellős közepébe ezt írva nagyobb betűkkel: „Felajzott gondolatok.” [...]

Györffy Miklós fordítása 

[Franz Kafka, Naplók, Levelek, Európa Könyvkiadó, Bp., 1981]

..............................................................................................................................................................................................................................

Goethe: Wanderers Nachtlied

.

 Vándor éji dala

Immár minden bércet
csend ül,
halk lomb, alig érzed,
lendül;
sóhajt az éj.
Már búvik a berki madárka,
te is nemsokára
nyugszol, ne félj...

Tóth Árpád fordítása

[J. W. Goethe, VERSEK, Kriterion, Bukarest, 1988]

.............................................................................................................................................................................................................................

Johann Wolfgang von Goethe

(German, 28 August 1749  – 22 March 1832)

.
Selige Sehnsucht

Sagt es niemand, nur den Weisen,
Weil die Menge gleich verhöhnet,
Das Lebend'ge will ich preisen,
Das nach Flammentod sich sehnet.

In der Liebesnächte Kühlung,
Die dich zeugte, wo du zeugtest,
Ueberfällt die fremde Fühlung
Wenn die stille Kerze leuchtet.

Nicht mehr bleibest du umfangen
In der Finsterniß Beschattung,
Und dich reißet neu Verlangen
Auf zu höherer Begattung.

Keine Ferne macht dich schwierig,
Kommst geflogen und gebannt,
Und zuletzt, des Lichts begierig,
Bist du Schmetterling verbrannt,

Und so lang du das nicht hast,
Dieses: Stirb und Werde!
Bist du nur ein trüber Gast
Auf der dunklen Erde.

Johann Heinrich Wilhelm Tischbein 

Goethe in the Roman Campagna (Goethe in der römischen Campagna). 1786

Boldog vágyakozás

Most a bölcseknek beszélek,
mert a többi gúnnyal vár itt:
akkor élet csak az élet,
hogyha lánghalálra vágyik.

Szerelemnek estje, melyben
nemzettél, mely téged nemzett,
elfog furcsa sejtelemmel
lassan égő gyertya mellett.

És egy percig sem maradnál
lenn, az árnyban éjszakázva,
új kivánság elragad már,
föl, magasabb rendü nászra.

Téged messzeség se tör le,
szomjazod a fényeket,
szállsz, pillangó, megbüvölve,
s már a láng elégetett.

És amíg ez nem tiéd:
élet a halálban –
bús vendég vagy, nem egyéb,
földön és homályban.

Vas István fordítása

[Szerb Antal: Száz vers, Budapest, Magvető Kiadó, Ötödik Kiadás]

..............................................................................................................................................................................................................................

Johann Wolfgang von Goethe (1749-1832): Faust

.
FAUST

Habe nun, ach!  Philosophie,
Juristerei und Medizin,
Und leider auch Theologie
Durchaus studiert, mit heißem Bemühn.
Da steh ich nun, ich armer Tor!
Und bin so klug als wie zuvor;
Heiße Magister, heiße Doktor gar
Und ziehe schon an die zehen Jahr
Herauf, herab und quer und krumm
Meine Schüler an der Nase herum-
Und sehe, daß wir nichts wissen können!
Das will mir schier das Herz verbrennen.
Zwar bin ich gescheiter als all die Laffen,
Doktoren, Magister, Schreiber und Pfaffen;
Mich plagen keine Skrupel noch Zweifel,
Fürchte mich weder vor Hölle noch Teufel-
Dafür ist mir auch alle Freud entrissen,
Bilde mir nicht ein, was Rechts zu wissen,
Bilde mir nicht ein, ich könnte was lehren,
Die Menschen zu bessern und zu bekehren.
Auch hab ich weder Gut noch Geld,
Noch Ehr und Herrlichkeit der Welt;
Es möchte kein Hund so länger leben!
Drum hab ich mich der Magie ergeben,
Ob mir durch Geistes Kraft und Mund
Nicht manch Geheimnis würde kund;
Daß ich nicht mehr mit saurem Schweiß
Zu sagen brauche, was ich nicht weiß;
Daß ich erkenne, was die Welt
Im Innersten zusammenhält,
Schau alle Wirkenskraft und Samen,
Und tu nicht mehr in Worten kramen.

 *

FAUST

Have now, alas! quite studied through
Philosophy and Medicine,
And Law, and ah! Theology, too,
With hot desire the truth to win!
And here, at last, I stand, poor fool!
As wise as when I entered school;
Am called Magister, Doctor, indeed,--
Ten livelong years cease not to lead
Backward and forward, to and fro,
My scholars by the nose--and lo!
Just nothing, I see, is the sum of our learning,
To the very core of my heart 'tis burning.
'Tis true I'm more clever than all the foplings,
Doctors, Magisters, Authors, and Popelings;
Am plagued by no scruple, nor doubt, nor cavil,
Nor lingering fear of hell or devil--
What then? all pleasure is fled forever;
To know one thing I vainly endeavor,
There's nothing wherein one fellow-creature
Could be mended or bettered with me for a teacher.
And then, too, nor goods nor gold have I,
Nor fame nor worldly dignity,--
A condition no dog could longer live in!
And so to magic my soul I've given,
If, haply, by spirits' mouth and might,
Some mysteries may not be brought to light;
That to teach, no longer may be my lot,
With bitter sweat, what I need to be taught;
That I may know what the world contains
In its innermost heart and finer veins,
See all its energies and seeds
And deal no more in words but in deeds.

--from Faust I

*

FAUST

Ó jaj, a filozófiát,
a jog- s az orvostudományt
és - haj - a teológiát:
mind buzgón búvároltam át.
S most mégis így állok, tudatlan,
mint amikor munkába fogtam.
Címem magiszter, sőt több: doktor úr,
s tíz éve már, hogy álnokul,
orránál fogva vezetgetem
egész tanítványseregem -
s látom, semmit sem tudhatunk mi!
Ettől fog szívem elhamuhodni.
Bár jártasabb volnék egynémely gazoknál,
orvos-, professzor-, írók-, papoknál.
Szorongás, kétely engem nem gyötörget,
s nem félelmes a Pokol, sem az Ördög
minden örömtől-fosztottságom innét:
nem hiszem, tudnék valamit is még,
s azt sem, hogy tanítani tudnám
az embert, térítvén s megjavítván.
Aztán meg se pénz, se vagyon,
se hír, se földi hatalom.
Így élni már eb sem kívánna,
ezért adtam fejem a mágiára,
hogy szellem-száj, szellem-erő
nem egy titkát tárná elő,
s ne kelljen izzadván beszélnem
arról, amit nem értek én sem;
s miktől együtt van a világ,
megismerjek minden csodát,
s mint már titkos erőkre látó,
ne legyek többé betűrágó.

[Goethe: Faust,  fordította Jékely Zoltán, Kálnoky László]

..............................................................................................................................................................................................................................

Julio Cortázar

(Argentine, August 26, 1914 – February 12, 1984)

 .
ON THE PRESERVATION OF MEMORIES

To maintain the condition of their memories, the famas proceed in the following manner: after having fastened the memory with webs and reminders, with every possible precaution, they wrap it from head to foot in a black sheet and stand it against the parlor wall with a little label which reads: "EXCURSION TO QUILMES" or "FRANK SINATRA."

Cronopios, on the other hand, disordered and tepid beings that they are, leave memories loose about the house. They set them down with happy shouts and walk carelessly among them, and when one passes through running they caress it mildly and tell it "Don't hurt yourself," and also "Be careful of the stairs." It is for this reason that the famas' houses are orderly and silent, while in those of the cronopios there is great uproar and doors slamming. Neighbors always complain about cronopios, and the famas shake their heads understandingly, and go and see if the tags are all in place.

STORY

A small cronopio was looking for the key to the street door on the night table, the night table in the bedroom, the bedroom in the house, the house in the street. Here the cronopio paused, for to go into the street, he needed the key to the door.

PROGRESS AND RETROGRESSION

They invented a kind of glass which let flies through. The fly would come, push a little with his head and pop, he was on the other side. Enormous happiness on the part of the fly.

All this was ruined by a Hungarian scientist when he discovered that the fly could enter but not get out, or vice versa, because he didn't know what gimmick was involved in the glass or the flexibility of its fibers, for it was very fibroid. They immediately invented a fly trap with a sugar cube inside, and many flies perished miserably.

So ended any possible brotherhood with these animals, who are deserving of better luck.

[Julio Cortázar, Cronopios and famas. Translated by Paul Blackburn. New York: Pantheon Books, 1969 (originally published by Ediciones Minotauro, 1962)]
google book

Julio Cortázar 

Photo by Pierre Boulat (1969) / LIFE

AZ EMLÉKEK MEGŐRZÉSE

A fámák az alábbi tartósító módszerhez folyamodnak az emlékek megőrzése érdekében: miután alaposan meghatározták az emléket, tetőtől talpig bebugyolálják egy fekete vászonba, álló helyzetben a szoba falához támasztják, és egy táblácskát akasztanak rá, amely így szól: "Kirándulás Quilmesbe" vagy "Frank Sinatra".

A kronópiók, ezek a rendetlen langyos lények ezzel szemben vidám rikkantásokkal szanaszét hagyják az emlékeiket a lakásban, azok meg ott mászkálnak körülöttük, és amikor valamelyik elszalad egy kronópió mellett, az csak gyengéden megsimogatja, és figyelmezteti: "Meg ne üsd magad!", meg azt is mondja: "Vigyázz, lépcső!" Ezért van az, hogy a fámák lakásában csend van és rend, a konópiókéban viszont lárma meg csapódó ajtók. A kronópiókra mindig panaszkodnak a szomszédaik, a fámák pedig megértően bólogatnak, és ellenőrzik, hogy minden táblácska a helyén van-e.

TÖRTÉNET

Egy ici-pici kronópió keresi a lakáskulcsot az éjjeliszekrényen, az éjjeliszekrényt a hálószobában, a hálószobát a lakásban, a lakást az utcán. Itt azonban megtorpan a kronópió, mert ahhoz, hogy kimenjen az utcára, szüksége lenne a lakáskulcsra.

*

FEJLŐDÉS ÉS VISSZALÉPÉS

Egyszer feltaláltak egy olyan üveget, amelyen át tudtak repülni a legyek. Jött a légy, egy kicsit megbökte a fejével, és hopp, már ott is volt a túloldalon. A légy eszméletlenül boldog volt.

Az egész találmányt egy magyar tudós tette tönkre, mivel felfedezte, hogy a légy át tud jutni a túloldalra, de visszajönni már nem tud, vagy fordítva, az ilyenfajta üvegben található rostok rugalmasságának — és tegyük hozzá, egy nagyon rostos üvegről van szó — valamilyen marhasága miatt. Ki is fejlesztették belőle azonnal a légyfogót, amely a benne elhelyezett kockacukorral működött, és ahol rengeteg reményvesztett légy lelte halálát. Ez a találmány tett aztán pontot a legyekkel, ezekkel a jobb sorsra érdemes lényekkel kialakítandó testvéri kapcsolat végére.

Imrei Andrea fordításai

[Julio Cortázar: Kronópiák és fámák története, Paul Klee rajzaival, L'Hartmann Kiadó, 2006]

..............................................................................................................................................................................................................................

Guillaume Apollinaire

(French, August 26, 1880 – November 9, 1918) 
.

L' Adieu

 

J'ai cueilli ce brin de bruyère
L'automne est morte souviens-t'en
Nous ne nous verrons plus sur terre
Odeur du temps brin de bruyère
Et souviens-toi que je t'attends

 

Búcsú

Letéptem ezt a hangaszálat
Már tudhatod az ősz halott
E földön többé sose látlak
Ó idő szaga hangaszálak
És várlak téged tudhatod

Vas István fordítása

The Farewell

I picked this spring of heather
Autumn has dies you must remember
We shall not see each other ever
I'm wainting and you must remember
Time's perfume is a spring of heather

G. Apollinare: ALCOOLS, transl. by Donald Revell

Portrait de Guillaume Apollinaire 

dans l'atelier de Picasso du 11 boulevard de Clichy 

Picasso, 1910

Guillaume Apollinaire reading “Le Pont Mirabeau” (1913)

(via UbuWeb)

Mirabeau Bridge        

Under Mirabeau Bridge the river slips away
       And lovers
     Must I be reminded
Joy came always after pain

       The night is a clock chiming
       The days go by not I

We're face to face and hand in hand
       While under the bridges
     Of embrace expire
Eternal tired tidal eyes

       The night is a clock chiming
       The days go by not I

Love elapses like the river
       Love goes by
     Poor life is indolent
And expectation always violent

       The night is a clock chiming
       The days go by not I

The days and equally the weeks elapse
       The past remains the past
     Love remains lost
Under Mirabeau Bridge the river slips away

       The night is a clock chiming
       The days go by not I

 Translated by Donald Revell

 Apollinaire by Picasso

A MIRABEAU-HÍD

A Mirabeau-híd alatt fut a Szajna
      S szerelmeink
    Emléke mért zavar ma
Mi volt az öröm ráadás a jajra

      Jöjj el éj az óra verjen
      Száll az idő itthagy engem

Kéz kézben nézz szemembe s közbe tudnám
      Hogy karjaink
    Hídja alatt a hullám
Fut az örök tekinteteket unván

      Jöjj el éj az óra verjen
      Száll az idő itthagy engem

Mint ez a víz elfolyó messzeség lett
      A szerelem
    Milyen lassú az élet
S milyen erőszakosak a remények

      Jöjj el éj az óra verjen
      Száll az idő itthagy engem

Jön napra nap új év válik tavalyra
      Nincs ami a
    Szerelmet visszacsalja
A Mirabeau-híd alatt fut a Szajna

      Jöjj el éj az óra verjen
      Száll az idő itthagy engem

Vas István fordítása

  Apollinaire's grave in Père-Lachaise Cemetery, Paris - My own photo

Apollinaire síremléke a párizsi Père-Lachaise temetőben - Saját fotó

 .............................................................................................................................................................................................................................