Attila Balogh (b. Febr. 3, 1957)

.

Numero XIII

Fire closed its eyes
because the wind
rocked it to sleep.
The girls are sleeping too,
trough I haven't brought them
the roses,
that bloom at the ruined corners of stars,
I haven't stolen Spring
from God's garden,
to plant it in their hair.
I've stayed solitary
like the vultures.


Numero XIV

Your hand is a five-branched star,
you are guarding light in your fist,
it can't run away from the hollow of your hand.
Roses bloom
in both corners of your smile stealing lips.
Your hair was braided from night,
one-legged soldiers,
who come back every evening,
are your witnesses.
You are beautiful,
because my mother taught you to sing.

*

Numero XXXIV

So, it starts,
the lungs,
shoving the air,
breathe blood to my lips,
cajole poems to my fingers,
when the page's white belly shies away,
then too,
because one must live here,
survive the small coughs
of the word,
the coward truth
of the bone
when it cracks toward the powers,
to my heart,
but it doesn't hurt
the lily-fainting sways to my eyes,
the flower,
the bending of the backbone in the wind,
the droning penny-stampede from my forehead,
that geometrical awkwardness
elevating my tiny bones
and poking the heart of the universe
with its tip,
because it must twinge here,
twinge
a pain beyond times,
shoot today's anguish
inside the loin of the future,
but nothing hurts me any more,
because I can't heal either,
I sit here in the dark,
leaning against a star,
women, like men,
snore around me,
I pant and breathe too,
like lungs
I beg for dreams only,
I beg for a tablet—
night.

Balogh Attila

Gypsy Drill: Poems by Attila Balogh
Translated from the Hungarian by Michael Castro and Gábor G. Gyukics
Poems



NUMERO XIII

Becsukja szemét a tűz,
mert a szél ringatja,
hogy elaludjon.
A lányok is alszanak,
pedig nem hoztam nekik rózsát,
a csillagok leomlott szögletén virulókat,
még nem loptam tavaszt
az isten kertjéből,
hogy hajadba ültessem.
Árván maradtam magamnak,
mint a dögkeselyűk.


NUMERO XIV

Kezed ötágú csillag,
markodban őrzöd a fényt,
tenyered gyenge medréből ki ne fusson.
Mosolyt rabló szád két sarkában
rózsák virítanak.
Hajad az éjszakából fonták,
tanúskodnak róla
a féllábú bakák,
kik esténként vissza-visszajárnak.
Szép vagy,
mert anyám tanított énekelni.

[Balogh Attila: LENDÍTEM LÁBAMAT, Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1980]


NUMERO XXXIV

Hát indít,
taszít levegőt
a tüdő,
szusszant ajkamig vért,
s ujjamhoz szédít verseket,
ha hőköl a lap fehér hasa
akkor is,
mert élni kell itt,
túlélni apró köhögéseit
a szónak,
gyáva igazát
a csontnak,
ha erők irányába roppan
szívemig,
de nem fáj
a szememig ringó liliomájulás,
a virág
gerincoszlop görnyedése a szélben,
nem fáj az a geometriai esetlenség,
amely felemeli picinke csontom
és döfködi hegyével
a mindenség szívét,
mert nyilallni kell itt,
nyilallni,
időkön túli fájdalmat,
hasítani a jövő ölébe
mai kínt,
de nem fáj már nekem semmi,
mert gyógyítani sem tudok,
csak ülök itt a sötétben
a csillaghoz dőlve
horkolnak köröttem a nők,
mint a férfiak,
szuszogok s lélegzem én is,
mint a tüdő,
csak álmot koldulok,
koldulok tabletta éjszakát.

[Negyedik Üzenet, Felsőmagyarország Kiadó, Kelet Könyvek, Miskolc, 1993]
..............................................................................................................................................................................................................................

Hermann Hesse

(German-born Swiss poet, novelist, and painter, July 2, 1877 – August 9, 1962)

.

"I have found a thought, Govinda, which you'll again regard as a joke or foolishness, but which is my best thought. It says: The opposite of every truth is just as true! That's like this: any truth can only be expressed and put into words when it is one-sided. Everything is one-sided which can be thought with thoughts and said with words, it's all one-sided, all just one half, all lacks completeness, roundness, oneness. When the exalted Gotama spoke in his teachings of the world, he had to divide it into Sansara and Nirvana, into deception and truth, into suffering and salvation. It cannot be done differently, there is no other way for him who wants to teach. But the world itself, what exists around us and inside of us, is never one-sided. A person or an act is never entirely Sansara or entirely Nirvana, a person is never entirely holy or entirely sinful. It does really seem like this, because we are subject to deception, as if time was something real.

[...]

I have experienced on my body and on my soul that I needed sin very much, I needed lust, the desire for possessions, vanity, and needed the most shameful despair, in order to learn how to give up all resistance, in order to learn how to love the world, in order to stop comparing it to some world I wished, I imagined, some kind of perfection I had made up, but to leave it as it is and to love it and to enjoy being a part of it.

[...]

... love, oh Govinda, seems to me to be the most important thing of all. To thoroughly understand the world, to explain it, to despise it, may be the thing great thinkers do. But I'm only interested in being able to love the world, not to despise it, not to hate it and me, to be able to look upon it and me and all beings with love and admiration and great respect." -- Herman Hesse, Siddhartha

"Rátaláltam egy gondolatra, Govinda, amelyet te megint tréfának vagy bolondozásnak tartasz majd, jóllehet ez a legokosabb gondolatom. Ez pedig a következő: minden igazságnak az ellentéte is igaz! Ami így értendő: az igazságot csak úgy lehet kimondani, szavakban megformálni, ha sarkítva van. Sarkítva van minden, amit gondolatokba lehet formálni és szavakkal kimondani, és minden sarkított féligazság nélkülözi a teljességet, a kerekséget, az egységet. Amikor a fenséges Gótama oktatásában a világról beszélt, kénytelen volt szanszárára és nirvánára osztani, hazugságra és igazságra, szenvedésre és megváltásra. Másként nem lehet, nincs más út annak számára, aki tanítani akar. A világ maga azonban, a Létező, bennünk és körülöttünk, sohasem sarkított. Az ember vagy cselekedete sohasem egészen szanszára, nem is egészen nirvána, az ember sohasem teljesen szent vagy tökéletesen bűnös.

[...]

Testemen–lelkemen megtapasztaltam, hogy nagyon is hasznomra vált a bűn, hasznomra vált a gyönyör, a birtoklás óhajtása, a hiúság, sőt a legszégyenteljesebb kétségbeesés is, hogy megtanuljam feladni ellenkezésemet, megtanuljam a világot szeretni, hogy ne mérjem többé valamely általam elképzelt tökéletes világhoz, hanem megelégedjem vele már most.

[...]

... a szeretet a lényege mindennek, úgy hiszem. Átlátni a világ törvényein, megtalálni a magyarázatát, megvetni a világot, mindez lehet nagy gondolkodók ügye. Nekem azonban egyedül az a fontos, hogy szerethessem a világot, meg ne vessem, ne gyűlöljem sem azt, sem magamat. Sőt szeretettel, csodálattal és tisztelettel tudjam szemlélni a világot és magamat és minden létezőt."

[Hermann Hesse: Sziddhárta, - részletek, ford. Kászonyi Ágota]

 Ninon u. Hermann beim Schachspiel in der Bibliothek in Montagnola. (1952)

Hermann Hesse és harmadik felesége Ninon - Sakkparti a dél-svájci Montagnolában  (1952)

..............................................................................................................................................................................................................................

Hermann Hesse (July 2, 1877 – August 9, 1962)

.

Stufen

Wie jede Blüte welkt und jede Jugend
Dem Alter weicht, blüht jede Lebensstufe,
Blüht jede Weisheit auch und jede Tugend
Zu ihrer Zeit und darf nicht ewig dauern.
Es muß das Herz bei jedem Lebensrufe
Bereit zum Abschied sein und Neubeginne,
Um sich in Tapferkeit und ohne Trauern
In andre, neue Bindungen zu geben.
Und jedem Anfang wohnt ein Zauber inne,
Der uns beschützt und der uns hilft, zu leben.

Wir sollen heiter Raum um Raum durchschreiten,
An keinem wie an einer Heimat hängen,
Der Weltgeist will nicht fesseln uns und engen,
Er will uns Stuf' um Stufe heben, weiten.
Kaum sind wir heimisch einem Lebenskreise
Und traulich eingewohnt, so droht Erschlaffen,
Nur wer bereit zu Aufbruch ist und Reise,
Mag lähmender Gewöhnung sich entraffen.

Es wird vielleicht auch noch die Todesstunde
Uns neuen Räumen jung entgegen senden,
Des Lebens Ruf an uns wird niemals enden...
Wohlan denn, Herz, nimm Abschied und gesunde!

1941

*

Steps

Like ev'ry flower wilts, like youth is fading
and turns to age, so also one's achieving:
Each virtue and each wisdom needs parading
in one's own time, and must not last forever.
The heart must be, at each new call for leaving,
prepared to part and start without the tragic,
without the grief - with courage to endeavor
a novel bond, a disparate connection:
for each beginning bears a special magic
that nurtures living and bestows protection.

We'll walk from space to space in glad progression
and should not cling to one as homestead for us.
The cosmic spirit will not bind nor bore us;
it lifts and widens us in ev'ry session:
for hardly set in one of life's expanses
we make it home, and apathy commences.
But only he, who travels and takes chances,
can break the habits' paralyzing stances.

It even may be that the last of hours
will make us once again a youthful lover:
The call of life to us forever flowers...
Anon, my heart! Do part and do recover!


Translated by Walter A. Aue


*


Lépcsők

Ahogy a virág hull, s ifjú öreggé lesz:
a maga idején borul virágba
minden erény és bölcsesség, az élet
minden lépcsője, s nem tarthat örökre.
A szív a lét minden hívó szavára
legyen kész, hogy búcsúzzék s újrakezdjen,
mert így tud majd csak más, újabb körökbe
belépni bánat nélkül, bátorsággal.
És olyan varázs él mind a kezdetekben,
amely megvéd s élni segít szavával.

Derűsen lépjünk terekből terekbe,
ne válasszuk egyiket sem hazánknak,
a világszellem nem köt, nem határt szab,
de kitágít, lépcsőkön fel, emelve.
Alig miénk az otthon biztonsága
egy életkörben, már a petyhüdés jön:
csak ki mindig kész útra, indulásra,
szabadulhat a bénító közönytől.

És úgy lehet, hogy a halál órája
is új terek felé küld megifjulva.
Hív bennünket a lét szava mindig újra...
Fel hát szívem: búcsúzz új gyógyulásra!

Keresztury Dezső fordítása

[In: Német költők antológiája. Keresztury Dezső (szerk.). Bp., Móra, 1963]

Hermann Hesse 

Poems, translated by James Wright (pdf)

Blauer Schmetterling
[Blue Butterfly]

Flügelt ein kleiner blauer
Falter vom Wind geweht,
Ein perlmutterner Schauer,
Glitzert, flimmert, vergeht.

So mit Augenblicksblinken,
So im Vorüberwehn
Sah ich das Glück mir winken,
Glitzern, flimmern, vergehn.


Pillangó

Kis pille könnyű szárnyon,
égszínkék remegés,
gyöngyház-borzongás-álom,
csillog, ragyog s enyész.

Ilyen volt boldogságom,
rebbenő jelenés,
szemvillanásnyi álom,
csillog, ragyog s enyész.

Lator László fordítása

[Német költők antológiája, Magyar Könyvklub, 2000]

 Hermann Hesse

«Sonnenblumen in Montagnola»

water colour and pencil on paper; um 1927

(Source: Galerie Ludorff )

..............................................................................................................................................................................................................................

Philip Larkin (English, 9 August 1922 – 2 December 1985)

.

The Trees

The trees are coming into leaf 
Like something almost being said; 
The recent buds relax and spread, 
Their greenness is a kind of grief. 

Is it that they are born again 
And we grow old? No, they die too, 
Their yearly trick of looking new 
Is written down in rings of grain. 

Yet still the unresting castles thresh 
In fullgrown thickness every May. 
Last year is dead, they seem to say, 
Begin afresh, afresh, afresh.

*

Mother, Summer, I

My mother, who hates thunder storms, 
Holds up each summer day and shakes 
It out suspiciously, lest swarms 
Of grape-dark clouds are lurking there; 
But when the August weather breaks 
And rains begin, and brittle frost 
Sharpens the bird-abandoned air, 
Her worried summer look is lost, 

And I her son, though summer-born 
And summer-loving, none the less 
Am easier when the leaves are gone 
Too often summer days appear 
Emblems of perfect happiness 
I can't confront: I must await 
A time less bold, less rich, less clear: 
An autumn more appropriate.

*

This Be the Verse

They fuck you up, your mum and dad.   
    They may not mean to, but they do.   
They fill you with the faults they had
    And add some extra, just for you.

But they were fucked up in their turn
    By fools in old-style hats and coats,   
Who half the time were soppy-stern
    And half at one another’s throats.

Man hands on misery to man.
    It deepens like a coastal shelf.
Get out as early as you can,
    And don’t have any kids yourself.

 Philip Larkin

A fák

Kilombosodnak most a fák —
Így mondunk majdnem valamit.
Tűnnek alig-volt rügyeik;
Zöldjük máris szomorúság.

Újjászületnek? Míg mi csak
Múlunk? — Együtt múlunk velük!
Megújulásuk régi trükk;
Évgyűrük jelzik titkukat.

De májusonként — érted ezt? —
Lombjuk egy-egy kastélynyi zaj;
Szinte mondják, hogy: nincs tavaly!
S hogy kezdd újra, hogy újra kezdd.

Tandori Dezső fordítása

*

Eddig a vers, innét a vers

[This Be the Verse]

A papád-mamád összecsap,
    Akartak-e, azt sem tudod,
Belédtömik hibáikat,
    S még egy kis külön-adagot.

Így csapták össze őket is
    Még ómódibb szegény hülyék.
(Komolykodásuk! Könnyeik!
    ... Már ha nem egymást ölik épp.)

Nyomorunkat adjuk tovább;
    Mélyül, mint parti üreg.
Csak mássz ki minél hamarább;
    S ne csinálj bele gyereket.

Tandori Dezső fordítása

[Tandori Dezső: FÖLD ÉS VADON, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1978]

*

EZ ÁLLJON MAJD A SÍRKÖVÖN

[This Be the Verse]

Elbasznak, papip és mamid.

    Nem szántszándékkal tán, de el.

Hibáikat beléd tömik,

    S még ráadást is élvezel.

Őket is annak idején

    Így baszták el ódon hülyék,

Akikből csöpög az erény,

    S kitapossák egymás belét.

Adódik csak tovább a rossz.

    Mélyül, mint part, mit víz kiváj.

Szállj ki még jókor, ne habozz.

    S te már gyereket ne csinálj.

Várady Szabolcs fordítása

[Várady Szabolcs: A rejtett kijárat, Európa Könyvkiadó, Budapest, 2003]

*

ANYÁM, A NYÁR ÉS ÉN

[Mother, Summer, I]

Anyám utálja, ha dörög.

Gyanakvón rázza ki a nyári

Napokat, hátha bent nyüzsög

Egy raj felhő szőlő-sötéten;

Aztán, az augusztus utáni,

Esős és törékeny derektől

Éles, madár-nélküli légben

Nyári aggodalma megenyhül.

Én szintén, habár nyár-szülött

S nyárimádó, ha hullnak a

Levelek, megkönnyebbülök.

Egy nyári nap, akár a bélyeg:

Teljes boldogság nyomata,

S én, nem bírván el e világot,

Homályosabb, gyávább, szegényebb

És helyénvalóbb őszre várok.

Imreh András fordítása

[Angol költők antológiája, Magyar Könyvklub, 2000]

..............................................................................................................................................................................................................................

Marina Tsvetaeva (Russian, 1892–1941)

.
Here, in my Moscow, - cupolas shine.
Here, in my Moscow, - church bells chime.
And tombstones, here, all stand aligned,
Tsarinas sleep there, and tsars.

You don’t know, but in the Kremlin, at dawn,
The air is lightest – and just here alone!
You don’t know, but in the Kremlin, each dawn,
I pray to you - until dusk.

And you stroll along your Neva River, slow,
While I stand alone where my Moskva flows.
With my head bowed low, I watch the blurry glow -
Streetlamps in the dusk.

With my whole insomnia, I’m in love with you,
With my whole insomnia, I am harking you,
While sextons awake in the Kremlin to
Carry out their morning tasks.

But, my Joy, my river – with your river still…
But, my Joy, my arm – with your arm, I feel,
Will not come together, at least, until
The dawn catches the dusk.

Translated by Andrey Kneller


 *

‘Here, in my Moscow – cupolas gleaming!’

Here, in my Moscow – cupolas gleaming!
Here, in my Moscow – great bells ringing!
And the tombs here, facing,
Of Tsarinas, and the Tsars.

You’ll not know, at dawn in the Kremlin,
It’s easiest to breathe – in this world, I mean!
You’ll not know, at dawn in the Kremlin
I pray for you – till it’s dark!

And you stroll beside your Neva;
At that time, beside the Moskva,
Here I stand, with head bowed lower,
In the bright streetlight’s arc.

With my weight of insomnia, I love you,
With my weight of insomnia, I hear you,
At that time, in the Kremlin, too,
The bell-ringers start.

But my river, with your river,
My hand, with your hand never
May meet, my joy, while ever
Dawn and dusk are apart.

7th May 1916

Translated by A. S. Kline
(Source)


5.

У меня в Москве – купола горят!
У меня в Москве – колокола звонят!
И гробницы в ряд у меня стоят, –
В них царицы спят, и цари.

И не знаешь ты, что зарей в Кремле
Легче дышится – чем на всей земле!
И не знаешь ты, что зарей в Кремле
Я молюсь тебе – до зари!

И проходишь ты над своей Невой
О ту пору, как над рекой-Москвой
Я стою с опущенной головой,
И слипаются фонари.

Всей бессонницей я тебя люблю,
Всей бессонницей я тебе внемлю –
О ту пору, как по всему Кремлю
Просыпаются звонари...

Но моя река – да с твоей рекой,
Но моя рука – да с твоей рукой
Не сойдутся, Радость моя, доколь
Не догонит заря - зари.

7 мая 1916

(Стихи к Блоку)

 Marina Tsvetaeva (1924)

Versek Blokhoz

5.

Az én Moszkvámban kupolák ragyognak,
az én Moszkvámban harangok bonganak,
az én Moszkvámban sírok sorakoznak,
bennük sok cár és cárnő álmodik.

S te nem tudod, hogy hajnalban a Kremlben
tisztább a lég, mint a földön és a mennyben!
S te nem tudod, hogy hajnalban a Kremlben
én imádkozom hozzád – hajnalig.

És hídra lépve Névád átszeled,
amikor én Moszkva-folyóm felett
alázattal lehajtom fejemet,
s a lámpák fénye összeolvad itt.

Álmatlanságommal szeretlek téged,
álmatlanságommal figyellek, nézlek,
amikor a kremli száz harang felébred,
s bongás a bongással megütközik.

Csupán folyóvizem folyóvizeddel,
csupán az én kezem a te kezeddel
nem érhet össze, Boldogságom, míg nem
ér el a hajnalom – hajnalodig.

1916. május 7.

Baka István fordítása

[Marina Cvetajeva versei, Európa Könyvkiadó, Bp., 2007]

 ..............................................................................................................................................................................................................................

Paul Éluard (French, December 14, 1895 – November 18, 1952)

.

Lady Love

She is standing on my lids
And her hair is in my hair
She has the colour of my eye
She has the body of my hand
In my shade she is engulfed
As a stone against the sky

She will never close her eyes
And she does not let me sleep
And her dreams in the bright day
Make the suns evaporate
And me laugh cry and laugh
Speak when I have nothing to say

Translated by Samuel Beckett


L'amoureuse

Elle est debour sur mes paupières
Et ses cheveux sont dans les miens,
Elle a la forme de mes mains,
Elle a la couleur de mes yeux,
Elle s'engloutit dan mon ombre
Comme une pierre sur le ciel.

Elle a toujours les yeux ouverts
Et ne me laisse pas dormir.
Ses rêves en pleine lumière
Font s'évaporer les soleils,
Me font rire, pleurer et rire,
Parler sans avoir rien à dire

[Paul Éluard, Mourir de nes pas mourir (Dying of not Dying), 1924] 

A szerelmes

Ott áll lezárt szememen is,

S a haja hajamba fonódik,

Keze akár az én kezem,

színe az én szemem színe,

S árnyékomban úgy elveszik,

Mint fölhajított kő az égben.

A szeme mindig nyitva van,

és sohase hagy aludni.

A szikrázó déli napot

Szétszórják fényes álmai,

Sírok-nevetek, mint a részeg,

S beszélek, bár nincs mit beszéljek.

Somlyó György fordítása

Max Ernst, Gala Éluard, 1924. 

The Curve Of Your Eyes

The curve of your eyes embraces my heart
A ring of sweetness and dance
halo of time, sure nocturnal cradle,
And if I no longer know all I have lived through
It’s that your eyes have not always been mine.

Leaves of day and moss of dew,
Reeds of breeze, smiles perfumed,
Wings covering the world of light,
Boats charged with sky and sea,
Hunters of sound and sources of colour

Perfume enclosed by a covey of dawns
that beds forever on the straw of stars,
As the day depends on innocence
The whole world depends on your pure eyes
And all my blood flows under their sight.

Translated by A. S. Kline

La courbe de tes yeux

La courbe de tes yeux fait le tour de mon coeur
Un rond de dance et de douceur,
Auréole du temps, berceau nocturne et sur,
Et si je ne sais plus tout ce que j'ai vécu
C'est que tes yeux ne m'ont pas toujours vu.

Feuilles de jour et mousse de rosée,
Roseaux du vent, sourires parfumés,
Ailes couvrant le monde de lumière,
Bateaux chargés du ciel et de la mer,
Chasseurs des bruits et sources des couleurs,

Parfums éclos d'une couvée d'aurores
Qui gît toujours sur la paille des astres,
Comme le jour dépend de l'innocence
Le monde entier dépend de tes yeux purs
Et tout mon sang coule dans leurs regards. 

[Paul Éluard, Capitale de la douleur, Nouveaux poemes (Capital of Pain, New Poems), 1926]

SZEMED ÍVE

Szemed íve szívemet körülzárja,
Tánc és báj karikája,
Idő dicsfénye, biztos éji bölcső,
És ha már nem tudom, mit éltem életemben,
Azért van, mert szemed nem látott mindig engem.

Nap-lombozat és harmat-mohaágy,
Illatos mosoly, szélfuvalma-nád,
Szárnyak, világot fénybe takarók,
Tengerrel, éggel megrakott hajók,
Zaj zavarói, szín forrásai.

Mindig csillagok almán fészkelő
Hajnal-tyúkaljból rebbent illatok,
Ahogy a tisztaságtól függ a nappal,
Úgy az egész világ a te tiszta szemedtől,
S minden csöpp vérem a tekintetedbe árad. 

Rónay György fordítása

Salvador Dalí: Portrait of Paul Éluard.1929

I Said It To You

I said it to you for the clouds

I said it to you for the tree of the sea

For each wave for the birds in the leaves

For the pebbles of sound

For familiar hands

For the eye that becomes landscape or face

And sleep returns it the heaven of its colour

For all that night drank

For the network of roads

For the open window for a bare forehead

I said it to you for your thoughts for your words

Every caress every trust survives.

[Paul Éluard, Selected Poems, translated by A. S. Kline]

*

JE TE L'AI DIT

Je te l'ai dit pour les nuages
Je te l'ai dit pour l'arbre de la mer
Pour chaque vague pour les oiseaux dans les feuilles
Pour les cailloux du bruit
Pour les mains familières
Pour l'oeil qui devient visage ou paysage
Et le sommeil lui rend le ciel de sa couleur
Pour toute la nuit bue
Pour la grille des routes
Pour la fenêtre ouverte pour un front découvert
Je te l'ai dit pour tes pensées pour tes paroles
Toute caresse toute confiance se survivent.

[Paul Éluard, L'Amour la poésie (1929) -  'à  Gala, ce livre sans fin']

*

ELŐSZÖRRE

(részlet)

Megmondtam neked a fellegekért

Megmondtam neked a tenger fáiért

Minden hullámért a madarakért a lomb közt

A zaj kavicsaiért

A meghitt kezekért

A szemért mely arc lesz vagy tájék

S az alvás a szinei egét adja neki

A kiivott teljes éjszakáért

Az utak rácsozatáért

A nyitott ablakért egy fedetlen homlokért

Megmondtam neked a gondolataidért a szavaidért

Minden simogatás minden bizalom továbbél.

Illyés Gyula fordítása

[Paul Éluard versei, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1977]

Salvador Dalí: Portrait of Gala. c. 1932

..............................................................................................................................................................................................................................

Mihály Babits (Hungarian, November 26, 1883 - August 4, 1941)

 Mihály Babits (Photo: Aladár Székely, 1870-1940)

*

A LIRIKUS EPILÓGJA

Csak én birok versemnek hőse lenni,
első s utolsó mindenik dalomban:
a mindenséget vágyom versbe venni,
de még tovább magamnál nem jutottam.

S már azt hiszem: nincs rajtam kívül semmi,
de hogyha van is, Isten tudja hogy van?
Van dióként dióban zárva lenni
s törésre várni beh megundorodtam.

Bűvös körömből nincsen mód kitörnöm,
csak nyílam szökhet rajta át: a vágy -
de jól tudom, vágyam sejtése csalfa.

Én maradok: magam számára börtön,
mert én vagyok az alany és a tárgy,
jaj én vagyok az ómega s az alfa.

(1903)

*

JÓNÁS IMÁJA

Hozzám már hűtlen lettek a szavak,
vagy én lettem mint túláradt patak
oly tétova céltalan parttalan
s ugy hordom régi sok hiú szavam
mint a tévelygő ár az elszakadt
sövényt jelző karókat gátakat.
Óh bár adna a Gazda patakom
sodrának medret, biztos útakon
vinni tenger felé, bár verseim
csücskére Tőle volna szabva rim
előre kész, s mely itt áll polcomon,
szent Bibliája lenne verstanom,
hogy ki mint Jónás, rest szolgája, hajdan
bujkálva, később mint Jónás a Halban
leszálltam a kinoknak eleven
süket és forró sötétjébe, nem
három napra, de három hóra, három
évre vagy évszázadra, megtaláljam,
mielőtt egy mégvakabb és örök
Cethal szájában végkép eltünök,
a régi hangot s, szavaim hibátlan
hadsorba állván, mint Ő sugja, bátran
szólhassak s mint rossz gégémből telik
és ne fáradjak bele estelig
vagy mig az égi és ninivei hatalmak
engedik hogy beszéljek s meg ne haljak.

(1939)


Babits Mihály összegyűjtött versei

Babits Mihály (1941)

THE LYRIC POET'S EPILOGUE

I am the only hero of my verses,
the first and last in every line to dwell:
my poems hope to sing of Universes,
but never reach beyond my lonely cell.

Are others there outside, to bear the curses
of being born? If God would only tell.
A blind nut in the nutshell's dark traverses,
I loathe to wait for Him to break the spell.

A magic circle binds me like a chain,
and yet, my soaring dreams defy the weight--
but wishful dreams, I know, may tell a lie.

A prison for myself I must remain,
the subject and the object. Heavy fate:
the alpha and the omega am I.

Translated by Peter Zollman

(1903)

Babits Mihály (1941)

Martsa Alajos fotója / Photo by Alajos Martsa (1910-1979)

Jonah's Prayer

Abandoned by my words I'm left alone
or I've become an aimless overflown
drifting river and in my murky mud I
drag the flotsam washed up in the flood:
old idioms exhausted vain pretences
like broken hedgerows signpost maybe fences.
Oh would the Master wisely grant the force
that channels deep, to lead a steady course
toward the sea, and would He fit the rhyme
to fringe my verse perfectly every time
ready for use by me the good disciple,
(for prosody I'd read His Holy Bible),
as lazy Jonah shirked to no avail,
and then for three days rotted in the Whale,
I, too, went down and shared those deadly bays
of hot throbbing pain, but for thirty days,
for thirty years or three hundred, who knows,
to find, before my book will firmly close
and an even blinder and eternal
Whale shall swallow my last departing journal,
my real voice, to marshal every true
word into action, as He gives me cue,
to speak up loud as it is right and fitting
for all to hear (my sickly throat permitting)
until the powers, cosmic and Ninevean
will silence me and send me to oblivion.

Translated by Peter Zollman

(1939)

*

Jonah's Prayer

Words have become unfaithful things to me,
or else am I an overflowing sea,
goalless and hesitant, without a shore.
Vain words, articulated once before,
I carry like dikes, or signposts made of wood,
torn hedges carried by a straying flood.
Oh if the Master only would provide
a bed for my brook’s current and thus guide
my steps on sheltered pathways toward the sea;
if only He would carve a rhyme for me,
a ready-made rhyme, I would avail myself,
for prosody, of the Bible on my shelf,
so that like Jonah, lazy servitor
of God, we hid from Him and later bore
not three brief days or months of agonies,
but three long years of even centuries,
when he went down into the living Fish,
in dark hot torments more than he would wish,
I too, before I disappear, might find
in an eternal Whale whose eyes are blind
my old accustomed voice, my words arrayed
in faultless battle order; as He made
His whispers clear, with all my poor throat’s might
I could speak out, unwearied till the night,
so long as Heaven and Nineveh comply
with my desire to speak and not to die. 

Translated by Jess Perlman

Rippl-Rónai József: Babits Mihály. 1923

Magyar Nemzeti Galéria

...............................................................................................................................................................................................................................

Parti Nagy Lajos (Hungarian, b. 1953)

.

NYÁR, NÉMAFILM

Ma bolyhos csönd a nyár, keringő vattazápor,
válik a nyár, fehér bohóc a cirkuszától,
a cintányér, a dob, a síp, a kasztanyét
cihát lobogtat érte, pár dunyha tollpihét,
meleg szél szórja szét prüszkölve és kacagva,
vedlik a nyár, az ágynak, asztalnak is vacak fa,
bár kormos és vörös szemed az éjszakától,
s nem látod tán e boldog, fehér erdőt a fától,
szeretnek, mind szeretnek, hajlong a kába rost,
majd fognak és kifőznek, irkába papirost.
Vedlik a nyár, szívem, lenyergelt vattapóni,
na bumm sztarára bumm, hát nem fogsz folytatódni,
pofozgatsz, mint a szél, cihát és tollbabát,
na bumm sztarára bumm, nyitsz ugróiskolát,
kis ródlizó anyák, kis kölykök szája kapkod,
mi hát a fulladásod e sürgő vattahadhoz?
Az ugrabugra hóhoz egynyári némafilmen,
mind elmegyünk, na bumm, ma épp te mégy el innen
hol forrón és puhán kering a vattazápor,
s válik a nyár, fehér bohóc a cirkuszától. 


[Parti Nagy Lajos: GRAFITNESZ, Magvető, Budapest, 2003]

Lajos Parti Nagy: Oh, Those Chubby Genes, (A büfti gének) transl. by Judit Szöllősy

Words Without Borders / August 2010

*

Summer, silent film

A quiet woolly summer day, a fluff-shower waltz,
the aspen’s parting – a cotton clown leaves the circus,
the cymbals and drums and whistles and castanets all
flutter pillows in farewell, a quilt, a few duckquills
scattered about by the warm wind, with coughs and sneezes
the aspen is shedding, the wood that merely teases,
and tho’ sooty-red from the night your eyes can’t see,
perhaps, these happily dancing white woods for the tree,
they love you, they all do, their dazed fibres bow at the hip,
they’ll grab you and stew you to copybook carbonate pith.
The aspen is shedding, my sweet, unsaddled fluff bronco,
ta-boom-tarara-boom, aren’t you going to continue?
slapping away like the wind, at pillows and quill dolls,
ta-boom-tarara-boom, why not practise at marbles?
small tobogganing mothers, small kids gasping for air,
what is your choking beside this cotton-wool splendour?
One day we must all go to the hopping skipping snow
on a summer silent film, ta boom, your turn to go
and take a ride on the hot and soft fluff-shower waltz;
the aspen’s parting – a cotton clown leaves the circus.

Translated by Kinga Dornacher, Stephen Humphreys

 ............................................................................................................................................................................................................................

Emily Dickinson (1830-1886)

~

IF you were coming in the fall,   
I ’d brush the summer by   
With half a smile and half a spurn,   
As housewives do a fly.   
 
If I could see you in a year,           
I ’d wind the months in balls, 
And put them each in separate drawers,   
Until their time befalls.   
 
If only centuries delayed,   
I ’d count them on my hand,           
Subtracting till my fingers dropped   
Into Van Dieman’s land.   
 
If certain, when this life was out,   
That yours and mine should be,   
I ’d toss it yonder like a rind,           
And taste eternity.   
 
But now, all ignorant of the length   
Of time’s uncertain wing,   
It goads me, like the goblin bee,   
That will not state its sting.

~
Emily Dickinson: The Complete Poems

Ha őszre várnám jöttödet,
Elűzném a nyarat,
Gazdasszony hessent így legyet,
Arcán derűs harag.

Ha év múltán jönnél megint,
Gyúrnék hónap-golyót,
És külön lenne mindegyik,
Egy hónap - egy fiók.

Ha századok telnének el,
Számlálnám ezt a rajt,
Míg nem temetné ujjaim
Van Dieman földje majd.

Ha tudnám, hogy a vég után
Élted lesz éltemé,
Héjként lökném odébb, s kapnék
Az öröklét felé.

De nem tudom, mennyi is az,
Ami még hátravan,
És ez gyötör, mint gonosz méh,
Mely zaklat untalan.

Tábor Eszter fordítása

~
[Emily Dickinson versei, Európa könyvkiadó, 1989]
..............................................................................................................................................................................................................................

Ernst Jandl (Austrian, August 1, 1925, – June 9, 2000)

~

das fanatische orchester

der dirigent hebt den stab
das orchester schwingt die instrumente

der dirigent öffnet die lippen
das orchester stimmt ein wutgeheul an

der dirigent klopft mit dem stab
das orchester zerdrischt die instrumente

der dirigent breitet die arme aus
das orchester flattert im raum

der dirigent senkt den kopf
das orchester wühlt im boden

der dirigent schwitzt
das orchester kämpft mit tosenden wassermassen

der dirigent blickt nach oben
das orchester rast gegen himmel

der dirigent steht im flammen
das orchester bricht glühend zusammen  

*

sommerlied

wir sind die menschen auf den wiesen
bald sind wir menschen unter den wiesen
und werden wiesen, und werden wald
das wird ein heiterer landaufenthalt 

*

liegen, bei dir

ich liege bei dir. deine arme
halten mich. deine arme
halten mehr als ich bin.
deine arme halten, was ich bin
wenn ich bei dir liege und
deine arme mich halten. 

Ernst Jandl
foto: Franziska Messner-Rast

wanderung

vom vom zum zum
vom zum zum vom
von vom zu vom
vom vom zum zum
von zum zu zum
vom zum zum vom
vom vom zum zum
und zurück

Ernst Jandl: ‘Die Sonne scheint’(Poetry International, 1994) 

Ernst Jandl - UbuWeb

~

a fanatikus zenekar

a karmester fölemeli a pálcát
a zenekar lóbálja hangszereit

a karmester ajkai nyílnak
a zenekar dühös ordításra kész

a karmester a pálcával kopog
a zenekar csépeli a hangszereket

a karmester kiterjeszti karját
a zenekar röpdös a teremben

a karmester lehajtja fejét
a zenekar a padlóban vájkál

a karmester izzad
a zenekar küzd háborgó víztömegekkel

a karmester fölfelé pillant
a zenekar az ég felé vágtat

a karmester fénylőn fellobog
a zenekar izzón összerogy

*

nyári dal

emberek vagyunk a mezőkön

a mezők által leszünk rögtön

és leszünk mezők és fű, fa, sás

vidám vidéki tartózkodás

Eörsi István fordításai

*

Melletted

Melletted fekszem. Kér karoddal
átfogsz engem. Két karoddal
többet fogsz, mint én vagyok.
Két karoddal átfogsz, mi én vagyok,
amikor melletted fekszem és
két karoddal átfogsz.

Görgey Gábor fordítása

~

[Jelzések  Mai osztrák költők, Európa, 1975: Osztrák költők antológiája, Kozmosz könyvek, 1968; Ernst Jandl: A fanatikus zenekar, Európa, 1979]
..............................................................................................................................................................................................................................