Arseny Tarkovsky (Russian, June 25, 1907 - May 27, 1989)

.
I DREAMED THIS DREAM AND I STILL DREAM OF IT

I dreamed this dream and I still dream of it
and I will dream of it sometime again.
Everything repeats itself and everything will be reincarnated,
and my dreams will be your dreams.

There, to one side of us, to one side of the world
wave after wave breaks on the shore:
there’s a star on the wave, and a man, and a bird,
reality and dreams and death – wave after wave.

Dates are irrelevant. I was, I am, I will be.
Life is a miracle of miracles, and I kneel
before the miracle alone like an orphan,

alone in the mirrors, enclosed in reflections,
seas and towns, shining brightly through the smoke.
A mother cries and takes her baby on her knee.

  –Translated by Richard McKane

Arseny Tarkovsky (1981)

(photo source)

ERRŐL ÁLMODTAM ÉN
 
Erről álmodtam én, és erről álmodom,
És egyszer még talán álmomban újra látom,
Mert minden körbejár, s megmutatja az álom
Tinéktek is, mit én álmodtam egykoron.

Ott, messze-messze, túl a földgömb hajlatán,
Hullám hullám nyomán ront part felé a tenger,
S hullámokon lebeg csillag, madár s az ember,
S álom, való, halál - hullám hullám nyomán.

Voltam, vagyok s leszek – a napokat se mérem,
A létezés csoda, s a lét csodás ölében
Világ árvája, én, bizton megülhetek,

Tükrök közt, egymagam – s mámor ködébe tűnnek
A fénylő városok s a kéklő tengerek,
S mint síró gyermeket, anyám ölébe ültet.

Baka István fordítása

[Forrás: Arszenyij Tarkovszkij versei]
..............................................................................................................................................................................................................................

Anna Akhmatova (Russian, June 23, 1889 - March 5, 1966)

.

No foreign sky protected me,
no stranger's wing shielded my face.
I stand as witness to the common lot,
survivor of that time, that place.

                                                                  –"Requiem"

Amedeo Modigliani. Anna Akhmatova. c. 1911. 

Pencil on paper.

The Muse

All that I am hangs by a thread tonight
as I wait for her whom no one can command.
Whatever I cherish most – youth, freedom, glory –
fades before her who bears the flute in her hand.

And look! she comes...she tosses back her veil,
staring me down, serene and pitiless.
"Are you the one," I ask, "whom Dante heard dictate
the lines of his Inferno?" She answers: "Yes."
      –1924

   –Translated from the Russian by Stanley Kunitz with Max Hayward

Anna Akhmatova (1924)

'On the Centenary of Anna Akhmatova'
by Joseph Brodsky

A page and fire, grain and millstones,
the cutting edge of a poleaxe and a cut-off hair –
God preserves everything; especially words
of forgiveness and love,
as his own voice.

In them (the words) there beats a lacerated pulse, in them can be heard a crunch of bones,
and a [gravedigger's] spade in them pounds; flat and somewhat muffled,
since one has only one life, from mortal lips they
sound more clearly than from the cotton wool above this world.

Great soul, greetins [literally: a bow] from across the seas
for finding them, – to you and to the decayable part of you
which sleeps in [its] native land, [that] thanks to you
acquired the gift of speech amidst a deaf-mute universe.

(1989)

   –Translated from the Russian by the author and Barry Scherr.

 Kuzma Petrov-Vodkin, Portrait of Anna Akhmatova. 1922. 

Oil on canvas. 54.5 x 43.5 cm.

REKVIEM

NEM IDEGEN ÉG ALATT BOLYONGTAM,

IDEGEN SZÁRNY VÉDVE NEM BORULT RÁM,

DE NÉPEMMEL EGYÜTT VÁNSZOROGTAM,

VELE JÁRTAM KÁLVÁRIA-ÚTJÁN.

MÚZSA

Mintha egy hajszálon függne az élet,
úgy várom jöttét minden éjszaka:
szabadság, hír, dicsőség elenyésznek,
mihelyt megfújja s szól a kis duda.

Végre belép, félrehajtja a fátylat,
rám néz merőn és elindul felém.
Kérdem tőle: "Danténak te diktáltad
a Pokol verseit?" A válasz: "Én."

1924
Halasi Zoltán fordítása

Joszif Brodszkij

ANNA AHMATOVA SZÜLETÉSÉNEK SZÁZADIK ÉVFORDULÓJÁRA


Könyvlapot és tüzet, magot s malomkövet,
lenyírt hajszálakat, szekerce élét –
Isten megőrzi mind; kivált a szeretet
s a megbocsátás szavait – mint saját beszédét.

Bennük tépett pulzus lüktet, tört csont ropog,
ásó kopog tovább tompán, egyenletes ütemben;
mivel az élet – egy, s a halandó zajok
kivehetőbbek így, mint fent a vatta-csenben.

Nagy lélek, a tengeren túlról fogadd hódolatomat:
szól ez a honi földben porladónak és tenéked,
mert ily szavakra leltél, és nyelved ajándékot ad
a süketnéma Világmindenségnek.

1989

Halasi Zoltán fordítása

Nathan Altman, Portrait of Anna Akhmatova , 1915

Oil on Canvas, 143 x 108 cm

[Anna Ahmatova versei, Európa Könyvkiadó, 1999]
..............................................................................................................................................................................................................................

Adam Zagajewski (Polish, b. June 21, 1945)

.
THE CITY WHERE I WANT TO LIVE

The city is quiet at dusk,
when pale stars waken from their swoon,
and resounds at noon with the voices
of ambitious philosophers and merchants
bearing velvet from the East.
The flames of conversation burn there,
but not pyres.
Old churches, the mossy stones
of ancient prayer, are both its ballast
and its rocket ship.
It is a just city
where foreigners aren’t punished,
a city quick to remember
and slow to forget,
tolerating poets, forgiving prophets
for their hopeless lack of humor.
The city was based
on Chopin’s preludes,
taking from them only joy and sorrow.
Small hills circle it
in a wide collar; ash trees
grow there, and the slim poplar,
chief justice in the state of trees.
The swift river flowing through the city’s heart
murmurs cryptic gretings
day and night
from the springs, the mountains, and the sky.

-translated from Polish by Clare Cavanagh

 Adam Zagajewski

A város, ahol élni szeretnék

E város csendes szürkületkor, midőn
feleszmélnek ájulásukból a sápadt csillagok,
és visszacsengenek a délidőből
a keleti bársonyt viselő, becsvágyó
filozófusok és kereskedők szavai.
Párbeszédek tüze lobog bennük,
és nem máglyáké.
Ódon templomok, a mohos köveken
hajdani imák, mik egyszerre megtartó
súlyok és csillagközi rakéták.
Igazságos város ez,
hol az idegeneket nem büntetik,
a sebes emlékezet
és a lassú feledés városa,
elviseli a költőket, és megbocsátja
a prófétáknak, hogy nincs humorérzékük.
E város alapjait Chopin
prelúdiumjaira helyezték, a dallamokból
csupán a bánatot s örömet véve.
Aprócska dombok fogják körbe
széles gyűrűben, vadkőrisek
nőnek ott és karcsú jegenyék,
a fák népének bírái.
Fürge folyó kanyarog a belvároson át,
éjjel-nappal mormolva
a források, a hegyek, az égi azúr
érthetetlen köszöntőjét.

Zsille Gábor fordítása
..............................................................................................................................................................................................................................

Paul Muldoon (b. June 20, 1951 Portadown, Northern Ireland)

.
The Boundary Commission

You remember that village where the border ran
Down the middle of the street,
With the butcher and baker in different states?
Today he remarked how a shower of rain

Had stopped so cleanly across Golightly's lane
It might have been a wall of glass
That had toppled over. He stood there, for ages,
To wonder which side, if any, he should be on.

 Paul Muldoon

(image source)

A HATÁRKIJELÖLŐ BIZOTTSÁG

Emlékszel arra a falura, ahol a határ
Az utca közepén futott végig,
S más-más államba került a hentes és a pék?
Ma megjegyezte, hogy állt el egycsapásra egy zápor

A keskeny Golightly út közepén.
Mintha egy üvegfal lett volna, ami ledőlt.
Sokáig állt ott töprengve, melyik
Oldalt válassza, ha egyáltalán.

Kántor Péter fordítása

[In: ÚJ KABÁT, UTOLSÓ ESÉLY, Európa Könyvkiadó, 1993]

 Armagh, Northern Ireland, 2008

..............................................................................................................................................................................................................................

José Saramago (Portuguese, Nov. 16, 1922 – June 18, 2010)

.
"Why did we become blind, I don't know, perhaps one day we'll find out, Do you want me to tell you what I think, Yes, do, I don't think we did go blind, I think we are blind, Blind but seeing, Blind people who can see, but do not see."
           —José Saramago, Blindness

 José Saramago

R.I.P.

"Miért vakultunk meg, Nem tudom, egy nap talán megtudjuk az okát, Elmondjam, mire gondolok, Mondd, Arra gondolok, hogy nem is vakultunk meg, hogy vakok vagyunk, vakok akik látnak, vakok akik látnak és mégsem látnak.”
(José Saramago: Vakság, ford. Pál Ferenc)

..............................................................................................................................................................................................................................

Fernando Pessoa (Portuguese, June 13, 1888 — November 30, 1935)

.

The Keeper of Sheep
II

My gaze is clear like a sunflower.
It is my custom to walk the roads
Looking right and left
And sometimes looking behind me,
And what I see at each moment
Is what I never saw before,
And I’m very good at noticing things.
I’m capable of feeling the same wonder
A newborn child would feel
If he noticed that he’d really and truly been born.
I feel at each moment that I’ve just been born
Into a completely new world…

I believe in the world as in a daisy,
Because I see it. But I don’t think about it,
Because to think is to not understand.
The world wasn’t made for us to think about it
(To think is to have eyes that aren’t well)
But to look at it and to be in agreement.

I have no philosophy, I have senses…
If I speak of Nature it’s not because I know what it is
But because I love it, and for that very reason,
Because those who love never know what they love
Or why they love, or what love is.

To love is eternal innocence,
And the only innocence is not to think…

    —Fernando Pessoa as Alberto Caeiro

[Source: Poetry International Web]

 Almada Negreiros (1893-1970). Heterónimos. 1958.

[Source:  MultiPessoa]

A PILLANTÁSOM PONTOS, MINT EGY NAPRAFORGÓ
O meu olhar é nítido como um girassol.

A pillantásom pontos, mint egy napraforgó.
Szokásom csatangolni járt s járatlan utakon
Nézegetek jobbra, balra
És néha koronként hátrafelé…
S amit látok minden pillanatban
S az is, amit azelőtt sose láttam,
Lenyűgözi lényem,
Mert képes vagyok még az eredendő ámulatra,
Amely csak egy gyereket tölthetne el, ha születése percében
Tudatosulna benne, hogy valóban a világra jött…
Úgy érzem, minden pillanatom születés,
Rácsodálkozás a Világ örök megújhodására…

Hiszek a világban, mint egy százszorszépben,
Mert látom, de nem töprenkedem rajta,
Mivel gondolkodni annyi, mint félreérteni…

A világ nem azért van, hogy okoskodásaink tárgya legyen
(Aki fúrton fúrt spekulál, olyan mintha a szemével volna baj),
Hanem azért, hogy szemléljük, és eggyé váljunk vele…
Nekem nincsen filozófiám: érzékeim vannak…
És nem azért beszélek a Természetről, mert tudom, miféle,
Hanem mert szeretem,
S aki szeret soha nem tudja, kit, mit,
Miért szeret s azt sem, szeretni mit jelent…

Szeretni: örök ártatlanság,
És az egyetlen ártatlanság, ha nem gondolkozol…

1914. március 8.

Döbrentei Kornél fordítása

[Pessoa / Alberto Caeiro: A NYÁJAK ŐRZŐJE ÉS MÁS VERSEK, ÍBISZ Könyvkiadó Bt., Budapest, 2001]

..............................................................................................................................................................................................................................

Fernando Pessoa (Portuguese, June 13, 1888 — November 30, 1935)

.
Sonnet VIII

How many masks wear we, and undermasks,
Upon our countenance of soul, and when,
If for self-sport the soul itself unmasks,
Knows it the last mask off and the face plain?
The true mask feels no inside to the mask
But looks out of the mask by co-masked eyes.
Whatever consciousness begins the task
The task's accepted use to sleepness ties.
Like a child frighted by its mirrored faces,
Our souls, that children are, being thought-losing,
Foist otherness upon their seen grimaces
And get a whole world on their forgot causing;
   And, when a thought would unmask our soul's masking,
   Itself goes not unmasked to the unmasking.


[Source: 35 Sonnets by Fernando António Nogueira Pessoa]
November 30, 2006 / Project Gutenberg Edition

Fernando Pessoa (1888-1935)

Angol szonettek
VIII.

Hány maszk és maszk a maszk alatt a lelkünk
Ábrázatán! Honnan tudja, ha kedve
Támad levetni, a lélek, hogy eltűnt
A végső maszk, és már nincs semmi fedve?
Az igazi maszk nem maszkon-belülnek
Érzik, kinéz hozzámaszkolt szem által.
Eszmélni fogtunk bár hozzá, az ügylet
Szokott módja rokon az altatással.
Mint gyerek, kit megrémít tükörarca,
Gondolatvesztő lelkünk, e gyerek,
Másságot csempész a látott grimaszra:
Egy világot az eltűnt ok helyett.
   S kiszállva lelkünk maszkabálja ellen
   Nincs gondolat, mely maszkot ne viseljen.

1913

Várady Szabolcs fordítása

[Fernando Pessoa: ARC TÖBBES SZÁMBAN, Helikon Kiadó, 1988]

..............................................................................................................................................................................................................................

William Butler Yeats (Irish, June 13, 1865 – January 28, 1939)

SUPERNATURAL SONGS

IX.  i{The Four Ages of Man}

He with body waged a fight,
But body won; it walks upright.

Then he struggled with the heart;
Innocence and peace depart.

Then he struggled with the mind;
His proud heart he left behind.

Now his wars on God begin;
At stroke of midnight God shall win.


[Source]

The National Library of Ireland

 The Life and Works of William Butler Yeats 

Online Exhibition 

IX. Az ember négy korszaka

Testével vívott harcokat,
De teste győzött s fennmaradt.

Majd szívével is hadba szállt,
S elhagyta béke, tisztaság.

Majd szellemével küszködött,
Míg büszke szíve megszökött.

Most Istennel csatáz vadul -
Éjfélt üt: Isten lesz az úr.

Gergely Ágnes fordítása

[William Butler Yeats versei, Európa Könyvkiadó, Budapest, 2000]

..............................................................................................................................................................................................................................

William Butler Yeats (Irish, June 13, 1865 – January 28, 1939)

.
AGAINST UNWORTHY PRAISE

O HEART, be at peace, because
Nor knave nor dolt can break
What's not for their applause,
Being for a woman's sake.
Enough if the work has seemed,
So did she your strength renew,
A dream that a lion had dreamed
Till the wilderness cried aloud,
A secret between you two,
Between the proud and the proud.

What, still you would have their praise!
But here's a haughtier text,
The labyrinth of her days
That her own strangeness perplexed;
And how what her dreaming gave
Earned slander, ingratitude,
From self-same dolt and knave;
Aye, and worse wrong than these.
Yet she, singing upon her road,
Half lion, half child, is at peace.

[Source: Collected Poems of W. B. Yeats]

W. B. Yeats by Alvin Langdon Coburn (1882-1966)

(Source)

OLCSÓ DÍCSÉRET ELLEN

Ó szív nyugodj meg – mért fáj,

Ha zúg az aljanép –

Hisz nem a tapsért írtál,

Hanem egy asszonyért.

Elég, hogy minden munkád

Amit ő ihletett,

Álom, mit oroszlán lát,

Hogy belereszket a vadon –

Kettőtök titka ez,

Két büszkét egybefon.

Mégis taps kéne hát?

De íme, a példa kemény:

Nézd élte labirintusát –

Ő áll a legközepén.

Álma sem volt elég –

Hálátlan ostobák:

Zúgott a csőcselék,

Gúnyt, mocskot rádobott...

De ő dalolva megy tovább:

Oroszlán, gyermek – és nyugodt.

Szabó T. Anna fordítása

[William Butler Yeats versei, Európa Könyvkiadó, Budapest, 2000]

..............................................................................................................................................................................................................................

F. García Lorca (Spanish, June 5, 1898 – August 19, 1936)

The Guitar 

The weeping of the guitar
begins.
The goblets of dawn
are smashed.
The weeping of the guitar
begins.
Useless
to silence it.
Impossible 
to silence it.
It weeps monotonously
as water weeps
as the wind weeps
over snowfields.
Impossible
to silence it.
It weeps for distant 
things.
Hot southern sands
yearning for white camellias.
Weeps arrow without target
evening without morning
and the first dead bird
on the branch.
Oh, guitar!
Heart mortally wounded
by five swords. 

-translated by Cola Franzen 

 Federico García Lorca

b. June 5, 1898

GITÁR

Lassú rívásba
kezd a gitár.
Széttörnek a reggel
kelyhei már.
Lassú rívásba
kezd a gitár.
Csitítani kár.
Hallgatni nem tud,
zokog, ha fáj.
Egy hangra jár,
mint víz sírdogál,
mint hófuvásba
szél sírva száll.
Hallgatni nem tud,
zokog, ha fáj.
Jaját zokogja
távoli tájért.
A Dél izzó homokja
fehér kaméliákért.
Hogy alkony ez, s hol volt a hajnal,
hogy a nyíl sehova nem talál,
s az ágon az elhallgatott dal,
első halott madár.
Ó, szív, gitár!
Öt húrral, öt karddal
járt át a halál.

Vas István fordítása

[Federico García Lorca válogatott versei, Kozmosz Könyvek, 1977]
..............................................................................................................................................................................................................................