José Saramago (Portuguese, Nov. 16, 1922 – June 18, 2010)

.
"Why did we become blind, I don't know, perhaps one day we'll find out, Do you want me to tell you what I think, Yes, do, I don't think we did go blind, I think we are blind, Blind but seeing, Blind people who can see, but do not see."
           —José Saramago, Blindness

 José Saramago

R.I.P.

"Miért vakultunk meg, Nem tudom, egy nap talán megtudjuk az okát, Elmondjam, mire gondolok, Mondd, Arra gondolok, hogy nem is vakultunk meg, hogy vakok vagyunk, vakok akik látnak, vakok akik látnak és mégsem látnak.”
(José Saramago: Vakság, ford. Pál Ferenc)

..............................................................................................................................................................................................................................

Fernando Pessoa (Portuguese, June 13, 1888 — November 30, 1935)

.

The Keeper of Sheep
II

My gaze is clear like a sunflower.
It is my custom to walk the roads
Looking right and left
And sometimes looking behind me,
And what I see at each moment
Is what I never saw before,
And I’m very good at noticing things.
I’m capable of feeling the same wonder
A newborn child would feel
If he noticed that he’d really and truly been born.
I feel at each moment that I’ve just been born
Into a completely new world…

I believe in the world as in a daisy,
Because I see it. But I don’t think about it,
Because to think is to not understand.
The world wasn’t made for us to think about it
(To think is to have eyes that aren’t well)
But to look at it and to be in agreement.

I have no philosophy, I have senses…
If I speak of Nature it’s not because I know what it is
But because I love it, and for that very reason,
Because those who love never know what they love
Or why they love, or what love is.

To love is eternal innocence,
And the only innocence is not to think…

    —Fernando Pessoa as Alberto Caeiro

[Source: Poetry International Web]

 Almada Negreiros (1893-1970). Heterónimos. 1958.

[Source:  MultiPessoa]

A PILLANTÁSOM PONTOS, MINT EGY NAPRAFORGÓ
O meu olhar é nítido como um girassol.

A pillantásom pontos, mint egy napraforgó.
Szokásom csatangolni járt s járatlan utakon
Nézegetek jobbra, balra
És néha koronként hátrafelé…
S amit látok minden pillanatban
S az is, amit azelőtt sose láttam,
Lenyűgözi lényem,
Mert képes vagyok még az eredendő ámulatra,
Amely csak egy gyereket tölthetne el, ha születése percében
Tudatosulna benne, hogy valóban a világra jött…
Úgy érzem, minden pillanatom születés,
Rácsodálkozás a Világ örök megújhodására…

Hiszek a világban, mint egy százszorszépben,
Mert látom, de nem töprenkedem rajta,
Mivel gondolkodni annyi, mint félreérteni…

A világ nem azért van, hogy okoskodásaink tárgya legyen
(Aki fúrton fúrt spekulál, olyan mintha a szemével volna baj),
Hanem azért, hogy szemléljük, és eggyé váljunk vele…
Nekem nincsen filozófiám: érzékeim vannak…
És nem azért beszélek a Természetről, mert tudom, miféle,
Hanem mert szeretem,
S aki szeret soha nem tudja, kit, mit,
Miért szeret s azt sem, szeretni mit jelent…

Szeretni: örök ártatlanság,
És az egyetlen ártatlanság, ha nem gondolkozol…

1914. március 8.

Döbrentei Kornél fordítása

[Pessoa / Alberto Caeiro: A NYÁJAK ŐRZŐJE ÉS MÁS VERSEK, ÍBISZ Könyvkiadó Bt., Budapest, 2001]

..............................................................................................................................................................................................................................

Fernando Pessoa (Portuguese, June 13, 1888 — November 30, 1935)

.
Sonnet VIII

How many masks wear we, and undermasks,
Upon our countenance of soul, and when,
If for self-sport the soul itself unmasks,
Knows it the last mask off and the face plain?
The true mask feels no inside to the mask
But looks out of the mask by co-masked eyes.
Whatever consciousness begins the task
The task's accepted use to sleepness ties.
Like a child frighted by its mirrored faces,
Our souls, that children are, being thought-losing,
Foist otherness upon their seen grimaces
And get a whole world on their forgot causing;
   And, when a thought would unmask our soul's masking,
   Itself goes not unmasked to the unmasking.


[Source: 35 Sonnets by Fernando António Nogueira Pessoa]
November 30, 2006 / Project Gutenberg Edition

Fernando Pessoa (1888-1935)

Angol szonettek
VIII.

Hány maszk és maszk a maszk alatt a lelkünk
Ábrázatán! Honnan tudja, ha kedve
Támad levetni, a lélek, hogy eltűnt
A végső maszk, és már nincs semmi fedve?
Az igazi maszk nem maszkon-belülnek
Érzik, kinéz hozzámaszkolt szem által.
Eszmélni fogtunk bár hozzá, az ügylet
Szokott módja rokon az altatással.
Mint gyerek, kit megrémít tükörarca,
Gondolatvesztő lelkünk, e gyerek,
Másságot csempész a látott grimaszra:
Egy világot az eltűnt ok helyett.
   S kiszállva lelkünk maszkabálja ellen
   Nincs gondolat, mely maszkot ne viseljen.

1913

Várady Szabolcs fordítása

[Fernando Pessoa: ARC TÖBBES SZÁMBAN, Helikon Kiadó, 1988]

..............................................................................................................................................................................................................................

William Butler Yeats (Irish, June 13, 1865 – January 28, 1939)

SUPERNATURAL SONGS

IX.  i{The Four Ages of Man}

He with body waged a fight,
But body won; it walks upright.

Then he struggled with the heart;
Innocence and peace depart.

Then he struggled with the mind;
His proud heart he left behind.

Now his wars on God begin;
At stroke of midnight God shall win.


[Source]

The National Library of Ireland

 The Life and Works of William Butler Yeats 

Online Exhibition 

IX. Az ember négy korszaka

Testével vívott harcokat,
De teste győzött s fennmaradt.

Majd szívével is hadba szállt,
S elhagyta béke, tisztaság.

Majd szellemével küszködött,
Míg büszke szíve megszökött.

Most Istennel csatáz vadul -
Éjfélt üt: Isten lesz az úr.

Gergely Ágnes fordítása

[William Butler Yeats versei, Európa Könyvkiadó, Budapest, 2000]

..............................................................................................................................................................................................................................

William Butler Yeats (Irish, June 13, 1865 – January 28, 1939)

.
AGAINST UNWORTHY PRAISE

O HEART, be at peace, because
Nor knave nor dolt can break
What's not for their applause,
Being for a woman's sake.
Enough if the work has seemed,
So did she your strength renew,
A dream that a lion had dreamed
Till the wilderness cried aloud,
A secret between you two,
Between the proud and the proud.

What, still you would have their praise!
But here's a haughtier text,
The labyrinth of her days
That her own strangeness perplexed;
And how what her dreaming gave
Earned slander, ingratitude,
From self-same dolt and knave;
Aye, and worse wrong than these.
Yet she, singing upon her road,
Half lion, half child, is at peace.

[Source: Collected Poems of W. B. Yeats]

W. B. Yeats by Alvin Langdon Coburn (1882-1966)

(Source)

OLCSÓ DÍCSÉRET ELLEN

Ó szív nyugodj meg – mért fáj,

Ha zúg az aljanép –

Hisz nem a tapsért írtál,

Hanem egy asszonyért.

Elég, hogy minden munkád

Amit ő ihletett,

Álom, mit oroszlán lát,

Hogy belereszket a vadon –

Kettőtök titka ez,

Két büszkét egybefon.

Mégis taps kéne hát?

De íme, a példa kemény:

Nézd élte labirintusát –

Ő áll a legközepén.

Álma sem volt elég –

Hálátlan ostobák:

Zúgott a csőcselék,

Gúnyt, mocskot rádobott...

De ő dalolva megy tovább:

Oroszlán, gyermek – és nyugodt.

Szabó T. Anna fordítása

[William Butler Yeats versei, Európa Könyvkiadó, Budapest, 2000]

..............................................................................................................................................................................................................................

F. García Lorca (Spanish, June 5, 1898 – August 19, 1936)

The Guitar 

The weeping of the guitar
begins.
The goblets of dawn
are smashed.
The weeping of the guitar
begins.
Useless
to silence it.
Impossible 
to silence it.
It weeps monotonously
as water weeps
as the wind weeps
over snowfields.
Impossible
to silence it.
It weeps for distant 
things.
Hot southern sands
yearning for white camellias.
Weeps arrow without target
evening without morning
and the first dead bird
on the branch.
Oh, guitar!
Heart mortally wounded
by five swords. 

-translated by Cola Franzen 

 Federico García Lorca

b. June 5, 1898

GITÁR

Lassú rívásba
kezd a gitár.
Széttörnek a reggel
kelyhei már.
Lassú rívásba
kezd a gitár.
Csitítani kár.
Hallgatni nem tud,
zokog, ha fáj.
Egy hangra jár,
mint víz sírdogál,
mint hófuvásba
szél sírva száll.
Hallgatni nem tud,
zokog, ha fáj.
Jaját zokogja
távoli tájért.
A Dél izzó homokja
fehér kaméliákért.
Hogy alkony ez, s hol volt a hajnal,
hogy a nyíl sehova nem talál,
s az ágon az elhallgatott dal,
első halott madár.
Ó, szív, gitár!
Öt húrral, öt karddal
járt át a halál.

Vas István fordítása

[Federico García Lorca válogatott versei, Kozmosz Könyvek, 1977]
..............................................................................................................................................................................................................................

Theodore Roethke (American, May 25, 1908 – August 1, 1963)

.
Epidermal Macabre

Indelicate is he who loathes
The aspect of his fleshy clothes, --
The flying fabric stitched on bone,
The vesture of the skeleton,
The garment neither fur nor hair,
The cloak of evil and despair,
The veil long violated by
Caresses of the hand and eye.
Yet such is my unseemliness:
I hate my epidermal dress,
The savage blood's obscenity,
The rags of my anatomy,
And willingly would I dispense
With false accouterments of sense,
To sleep immodestly, a most
Incarnadine and carnal ghost.

Theodore Roethke

EPIDERMÁLIS MACABRE

Idomtalan, ki megveti
Hús-öltönyét, nem kell neki
A csontra fércelt lenge vászon,
A lebernyeg a pőre vázon,
A se nem haj, se nem szőr irha,
A palást bűnökre és kínra,
A hasztalan fátyol, amit
Kéz és szem megbecstelenít.
Illetlenségem éppen ez:
Undorít a felhámi mez,
A barbár vér obszcenitása,
Anatómiám maskarája,
Túladnék végre igazán
A talmi érzék-cicomán,
S alhatnék, eldobva szemérmet,
Minden testnél testibb kísértet.

Várady Szabolcs fordítása

[In: Amerikai költők antológiája, Európa Könyvkiadó, 1990]

..............................................................................................................................................................................................................................

Ralph Waldo Emerson (American, May 25, 1803 – April 27, 1882)

.
GRACE

How much, preventing God! how much I owe
To the defences thou hast round me set;
Example, custom, fear, occasional slow,—
These scorned bondmen were my parapet.
I dare not peep over this parapet
To gauge with glance the roaring gulf below,
The depths of sin to which I had descended,
Had not these me against myself defended.

 A photograph of Ralph Waldo Emerson, circa 1848, 

with the original manuscript of his poem "Monadnoc," circa 1845. 

(Staff photo by Rose Lincoln)

KEGYELEM

Gondos Isten! Köszönnöm mily nehéz,
Hogy körém raktál bölcs támfalakat:
Példa, szokás, gátlás, késlekedés,
Mint korlát, e páriák tartanak.
Rettegnék látni, e korlát alatt
Mit vesz ki a szem, míg örvénybe néz,
Vagy a bűnbe, hová egykor leestem,
Ha ők nem óvnának önmagam ellen.

Bárdos László fordítása

[In: Amerikai költők antológiája, Európa Könyvkiadó, 1990]
..............................................................................................................................................................................................................................

Emily Dickinson (American, December 10, 1830 – May 15, 1886)

. 

 Emily Dickinson, daguerreotype, ca. 1847. 

Tell all the Truth but tell it slant —
Success in Circuit lies
Too bright for our infirm Delight
The Truth's superb surprise

As Lightning to the Children eased
With explanation kind
The Truth must dazzle gradually
Or every man be blind —

~

Emily Elizabeth, Austin, and Lavoinia Dickinson by Otis Allen Bullard, oil on canvas, ca. 1840

Houghton Library, Harvard University

1129.

Az igazat ne szembe vágd,
Írd körül, így siker.
Gyenge szemünknek túl erős,
A fény, amit lövell.

Villámtól gyerek-félszet
A jó szó elcsitít,
Az igazat is adagold,
Mert fénye megvakít.

Károlyi Amy fordítása

[Emily Dickinson válogatott írásai, Magvető Könyvkiadó, 1978]
..............................................................................................................................................................................................................................

Lucian Blaga (Romanian, May 9, 1895 – May 6, 1961)

De Profundis

Încă un an, o zi, un ceas –
şi drumuri toate s-au retras
de sub picioare, de sub pas.
Încă un an şi-un vis şi-un somn –
şi-oi fi pe sub pămînturi domn
al oaselor ce drepte dorm.


De Profundis

Még egy év, egy nap, egy óra –
s elfogynak az utak sorra,
mintha láb nem járta volna.
Még egy év és még egy álom –
hantok fölé nő magányom,
s őrködik a csont-világon.

Lengyel Ferenc fordítása

[Lucian Blaga: DE PROFUNDIS, Editura Polis, Cluj / Polis Könyvkiadó, Kolozsvár, 2002]

Lucian Blaga

De Profundis

One more year, a day, another hour perhaps
and all the roads will slip away from under my feet, evade my steps.
One more year, a dream, another sleep perhaps
and I shall be under the earth and lord of the bones,
sleeping the sleep of the just.

[Source: Anthology of Contemporary Romanian Poetry by Roy MacGregor-Hastie]
..............................................................................................................................................................................................................................