William Butler Yeats (Irish, June 13, 1865 – January 28, 1939)

.
AGAINST UNWORTHY PRAISE

O HEART, be at peace, because
Nor knave nor dolt can break
What's not for their applause,
Being for a woman's sake.
Enough if the work has seemed,
So did she your strength renew,
A dream that a lion had dreamed
Till the wilderness cried aloud,
A secret between you two,
Between the proud and the proud.

What, still you would have their praise!
But here's a haughtier text,
The labyrinth of her days
That her own strangeness perplexed;
And how what her dreaming gave
Earned slander, ingratitude,
From self-same dolt and knave;
Aye, and worse wrong than these.
Yet she, singing upon her road,
Half lion, half child, is at peace.

[Source: Collected Poems of W. B. Yeats]

W. B. Yeats by Alvin Langdon Coburn (1882-1966)

(Source)

OLCSÓ DÍCSÉRET ELLEN

Ó szív nyugodj meg – mért fáj,

Ha zúg az aljanép –

Hisz nem a tapsért írtál,

Hanem egy asszonyért.

Elég, hogy minden munkád

Amit ő ihletett,

Álom, mit oroszlán lát,

Hogy belereszket a vadon –

Kettőtök titka ez,

Két büszkét egybefon.

Mégis taps kéne hát?

De íme, a példa kemény:

Nézd élte labirintusát –

Ő áll a legközepén.

Álma sem volt elég –

Hálátlan ostobák:

Zúgott a csőcselék,

Gúnyt, mocskot rádobott...

De ő dalolva megy tovább:

Oroszlán, gyermek – és nyugodt.

Szabó T. Anna fordítása

[William Butler Yeats versei, Európa Könyvkiadó, Budapest, 2000]

..............................................................................................................................................................................................................................

F. García Lorca (Spanish, June 5, 1898 – August 19, 1936)

The Guitar 

The weeping of the guitar
begins.
The goblets of dawn
are smashed.
The weeping of the guitar
begins.
Useless
to silence it.
Impossible 
to silence it.
It weeps monotonously
as water weeps
as the wind weeps
over snowfields.
Impossible
to silence it.
It weeps for distant 
things.
Hot southern sands
yearning for white camellias.
Weeps arrow without target
evening without morning
and the first dead bird
on the branch.
Oh, guitar!
Heart mortally wounded
by five swords. 

-translated by Cola Franzen 

 Federico García Lorca

b. June 5, 1898

GITÁR

Lassú rívásba
kezd a gitár.
Széttörnek a reggel
kelyhei már.
Lassú rívásba
kezd a gitár.
Csitítani kár.
Hallgatni nem tud,
zokog, ha fáj.
Egy hangra jár,
mint víz sírdogál,
mint hófuvásba
szél sírva száll.
Hallgatni nem tud,
zokog, ha fáj.
Jaját zokogja
távoli tájért.
A Dél izzó homokja
fehér kaméliákért.
Hogy alkony ez, s hol volt a hajnal,
hogy a nyíl sehova nem talál,
s az ágon az elhallgatott dal,
első halott madár.
Ó, szív, gitár!
Öt húrral, öt karddal
járt át a halál.

Vas István fordítása

[Federico García Lorca válogatott versei, Kozmosz Könyvek, 1977]
..............................................................................................................................................................................................................................

Theodore Roethke (American, May 25, 1908 – August 1, 1963)

.
Epidermal Macabre

Indelicate is he who loathes
The aspect of his fleshy clothes, --
The flying fabric stitched on bone,
The vesture of the skeleton,
The garment neither fur nor hair,
The cloak of evil and despair,
The veil long violated by
Caresses of the hand and eye.
Yet such is my unseemliness:
I hate my epidermal dress,
The savage blood's obscenity,
The rags of my anatomy,
And willingly would I dispense
With false accouterments of sense,
To sleep immodestly, a most
Incarnadine and carnal ghost.

Theodore Roethke

EPIDERMÁLIS MACABRE

Idomtalan, ki megveti
Hús-öltönyét, nem kell neki
A csontra fércelt lenge vászon,
A lebernyeg a pőre vázon,
A se nem haj, se nem szőr irha,
A palást bűnökre és kínra,
A hasztalan fátyol, amit
Kéz és szem megbecstelenít.
Illetlenségem éppen ez:
Undorít a felhámi mez,
A barbár vér obszcenitása,
Anatómiám maskarája,
Túladnék végre igazán
A talmi érzék-cicomán,
S alhatnék, eldobva szemérmet,
Minden testnél testibb kísértet.

Várady Szabolcs fordítása

[In: Amerikai költők antológiája, Európa Könyvkiadó, 1990]

..............................................................................................................................................................................................................................

Ralph Waldo Emerson (American, May 25, 1803 – April 27, 1882)

.
GRACE

How much, preventing God! how much I owe
To the defences thou hast round me set;
Example, custom, fear, occasional slow,—
These scorned bondmen were my parapet.
I dare not peep over this parapet
To gauge with glance the roaring gulf below,
The depths of sin to which I had descended,
Had not these me against myself defended.

 A photograph of Ralph Waldo Emerson, circa 1848, 

with the original manuscript of his poem "Monadnoc," circa 1845. 

(Staff photo by Rose Lincoln)

KEGYELEM

Gondos Isten! Köszönnöm mily nehéz,
Hogy körém raktál bölcs támfalakat:
Példa, szokás, gátlás, késlekedés,
Mint korlát, e páriák tartanak.
Rettegnék látni, e korlát alatt
Mit vesz ki a szem, míg örvénybe néz,
Vagy a bűnbe, hová egykor leestem,
Ha ők nem óvnának önmagam ellen.

Bárdos László fordítása

[In: Amerikai költők antológiája, Európa Könyvkiadó, 1990]
..............................................................................................................................................................................................................................

Emily Dickinson (American, December 10, 1830 – May 15, 1886)

. 

 Emily Dickinson, daguerreotype, ca. 1847. 

Tell all the Truth but tell it slant —
Success in Circuit lies
Too bright for our infirm Delight
The Truth's superb surprise

As Lightning to the Children eased
With explanation kind
The Truth must dazzle gradually
Or every man be blind —

~

Emily Elizabeth, Austin, and Lavoinia Dickinson by Otis Allen Bullard, oil on canvas, ca. 1840

Houghton Library, Harvard University

1129.

Az igazat ne szembe vágd,
Írd körül, így siker.
Gyenge szemünknek túl erős,
A fény, amit lövell.

Villámtól gyerek-félszet
A jó szó elcsitít,
Az igazat is adagold,
Mert fénye megvakít.

Károlyi Amy fordítása

[Emily Dickinson válogatott írásai, Magvető Könyvkiadó, 1978]
..............................................................................................................................................................................................................................

Lucian Blaga (Romanian, May 9, 1895 – May 6, 1961)

De Profundis

Încă un an, o zi, un ceas –
şi drumuri toate s-au retras
de sub picioare, de sub pas.
Încă un an şi-un vis şi-un somn –
şi-oi fi pe sub pămînturi domn
al oaselor ce drepte dorm.


De Profundis

Még egy év, egy nap, egy óra –
s elfogynak az utak sorra,
mintha láb nem járta volna.
Még egy év és még egy álom –
hantok fölé nő magányom,
s őrködik a csont-világon.

Lengyel Ferenc fordítása

[Lucian Blaga: DE PROFUNDIS, Editura Polis, Cluj / Polis Könyvkiadó, Kolozsvár, 2002]

Lucian Blaga

De Profundis

One more year, a day, another hour perhaps
and all the roads will slip away from under my feet, evade my steps.
One more year, a dream, another sleep perhaps
and I shall be under the earth and lord of the bones,
sleeping the sleep of the just.

[Source: Anthology of Contemporary Romanian Poetry by Roy MacGregor-Hastie]
..............................................................................................................................................................................................................................

Randall Jarrell (American, May 6, 1914 – October 14, 1965)

.
FIELD AND FOREST

When you look down from the airplane you see lines,
Roads, ruts, braided into a net or web—
Where people go, what people do: the ways of life.

Heaven says to the farmer: "What's your field?"
And he answers: "Farming," with a field,
Or: "Dairy-farming," with a herd of cows.
They seem a boy's toy cows, seen from this high.

Seen from this high,
The fields have a terrible monotony.

But between the lighter patches there are dark ones.
A farmer is separated from a farmer
By what farmers have in common: forests,
Those dark things — what the fields were to begin with.
At night a fox comes out of the forest, eats his chickens.
At night the deer come out of the forest, eat his crops.

If he could he'd make farm out of all the forest,
But it isn't worth it: some of it's marsh, some rocks,
There are things there you couldn't get rid of
With a bulldozer, even — not with dynamite.
Besides, he likes it. He had a cave there, as a boy;
He hunts there now. It's a waste of land,
But it would be a waste of time, a waste of money,
To make it into anything but what it is.

At night, from the airplane, all you see is lights,
A few lights, the lights of houses, headlights,
And darkness. Somewhere below, beside a light,
The farmer, naked, takes out his false teeth:
He doesn't eat now. Takes off his spectacles:
He doesn't see now. Shuts his eyes.
If he were able to he'd shut his ears,
And as it is, he doesn't hear with them.
Plainly, he's taken out his tongue: he doesn't talk.
His arms and legs: at least, he doesn't move them.
They are knotted together, curled up, like a child's.
And after he has taken off the thoughts
It has taken him his life to learn,
He takes off, last of all, the world.

When you take off everything what's left? A wish,
A blind wish; and yet the wish isn't blind,
What the wish wants to see, it sees.

There in the middle of the forest is the cave
And there, curled up inside it, is the fox.
He stands looking at it.
Around him the fields are sleeping: the fields dream.
At night there are no more farmers, no more farms.
At night the fields dream, the fields are the forest.
The boy stands looking at the fox
As if, if he looked long enough—
                          he looks at it.
Or is it the fox that's looking at the boy?
The trees can't tell the two of them apart.

Randall Jarrell with Elfi, ca. 1964

FÖLD ÉS VADON

Repülőről nézve a szem vonalakat lát,
Utak, keréknyomok hálóját, szövevényét —
Ki hova megy, mit csinál: hogyan él.

Kérdi az Ég a gazdát: „Mi dologban jársz?”
„Gazdálkodom” — így felel az, pár mezei dologgal,
Vagy: „Tejjel gazdálkodom” — felel,
Tehéncsordával; játékszerek, ilyen magasból.

Ilyen magasból
A földek rettentő egyhangúak.

De a világos sávok közt vannak sötétebb
Sávok. Egyik gazdát a másikától
Elválasztja a közös: a vadon,
A sötétlő — minden föld kezdete.
Éjjel róka jön a vadonból csirkét lopni.
Éjjel őzek merészkednek elő takarmányért.

A gazda, ha győzné, mind az egész vadont
Farmmá tenné, de nem éri meg, oly sok
A mocsár, a szikla, és nem boldogulna
Földgyalukkal — de még dinamittal sem.
Meg aztán szereti. Gyerekként ott lelt egy odut;
S most ott vadászik. Persze, földpazarlás
Ez így, de időpazarlás, pénzpazarlás
Lenne bárhogy is változtatni rajta.

Éjjel, a repülőről, fényeket látsz,
Pár fényt, fényszórókét, ablakokét,
És sok sötétet. Valahol, lámpafénynél,
A gazda, meztelen, kiveszi fogsorát:
Nem eszik már. Szemüvegét lerakja:
Nem lát, nem néz. Behúnyja a szemét.
Ha tehetné, a fülét is becsukná,
De így, ahogy van: így sem hall vele.
S mintha a nyelvét is kivenné: nem szól.
Aztán karja-lába jön: meg se moccan.
Összekuporodik, mint kisgyerekkorában.
S hogy a gondolataiból is kibújt
— Egy egész élet kellett, hogy megtanulja —:
Legeslegvégül leveti a világot.

Letéve mindent, mi marad? A vágy,
A vak vágy; de a vágy nem vak: amit
Látni akar a vágy, meglátja mindig.

Ott a vadon sűrűjében az odu,
S benn az oduban kuporog a róka.
Ott áll és nézi.
Körül: alusznak, álmodnak a földek.
Éjjel nincs gazda, nincsen gazdaság.
Éjjel álmodik a föld, ilyenkor a föld — vadon.
Ott áll a fiú és nézi a rókát,
Úgy nézi, mintha csak néznie kellene és — csak nézi, nézi.
Vagy tán a róka a fiút? A fák
Nem tudják különválasztani őket.

Tandori Dezső fordítása

[Randall Jarrell: DÖNTÉS ÉLETRE-HALÁLRA, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1972]
..............................................................................................................................................................................................................................

Harry Martinson (Swedish, May 6, 1904—February 11, 1978)

.
The Song of the Meadow

A blossoming meadow can only be described by its butterflies,
only properly sung of by its bees.
Fully to comprehend the flash of a thousand wings
and fully to discern the song of the bees
can only be done by those fairies
who from eternity have trained themselves to listen.

   -- translated by William Jay Smith and Leif Sjoberg

 Harry Martinson

Ängens sång 

En blommande äng kan beskrivas bara av sina fjärila,

bara rätt besjungas av sina bin.

Att hålla sammans denna tusenflykt

och rätt urskilja biens sång

kan bara de feer som evigt övat.

*

A RÉT DALA
Ängens sång

Csupán lepkéi írhatják le a virágzó rétet,
csak méhei énekelhetnek róla igazán.
És egyedül csak a tündérek tarthatják össze
e százszorszépcikázást és foghatják fel
a méhek dalát: örökkön gyakorolták.

Thinsz Géza fordítása

[In: SZÉDÍTŐ TÁJ, TIZENEGY SVÉD KÖLTŐ, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1974]

..............................................................................................................................................................................................................................

William Carlos Williams (American, September 17, 1883 – March 4, 1963)

In Harbor


Surely there, among the great docks, is peace, my mind;
there with the ships moored in the river.
Go out, timid child,
and snuggle in among the great ships talking so quietly.
Maybe you will even fall asleep near them and be
lifted into one of their laps, and in the morning—
There is always the morning in which to remember it all!
Of what are they gossiping? God knows.
And God knows it matters little for we cannot understand them.
Yet it is certainly of the sea, of that there can be no question.
It is a quiet sound. Rest! That's all I care for now.
The smell of them will put us to sleep presently.
Smell! It is the sea water mingling here into the river—
at least so it seems—perhaps it is something else—but what matter?
The sea water! It is quiet and smooth here!
How slowly they move, little by little trying
the hawsers that drop and groan with their agony.
Yes, it is certainly of the high sea they are talking.

[Source]

 William Carlos Williams (1954)

Photographer: Lisa Larsen / LIFE

Öbölben


Ott a nagy dokkokban bizonyosan béke van;
ott a folyón horgonyzó nagy hajók között.
Indulj el, értelem, félénk gyermek,
és lopóddz be a csöndesen beszélgető nagy hajók közé.
Talán majd el is alszol mellettük, és
egyikük ölébe emel, reggel pedig —
Mindig eljön a reggel, amikor mindarra visszaemlékezel!
Miről pletykálnak? Tudja Isten.
És az Isten tudja, hogy nem számít, mert nem érthetjük őket.
Igen, bizonyosan a tengerről, semmi kétség.
Halk a hangjuk. Maradj nyugton! Csak ők érdekelnek most.
Illatuk mindjárt elaltat mindkettőnket.
Érzed? Talán a tenger vize keveredik itt a folyóéba —
talán valami másé az illat — de mit számít?
A tenger vize! Itt csöndes és sima!
Milyen lomhán mocorognak, feszítgetik
a lanyhuló, fájdalmasan nyöszörgő köteleket.
Igen, bizonyosan a nyílt tengerről beszélgetnek.
 
Kodolányi Gyula fordítása


[In: A LÉTEZÉS HÁLÓI, Amerikai költők versei Kodolányi Gyula fordításában, Európa, 1990]
..............................................................................................................................................................................................................................

Robert Penn Warren (American, April 24, 1905 - September 15, 1989)

.
Another Dimension

Over meadows of Brittany, the lark
Flames sunward, divulging, in tinseled fragments from
That height, song. Song is lost
In the blue depth of sky, but
We know it is there at an altitude where only
God's ear may hear.

Dividing fields, long hedges, in white
Bloom powdered, gently slope to the
Blue of sea that glitters in joy of its being.

Once I lay on the grass and looked upward
To feel myself redeemed into
That world which had no meaning but itself,
As I, lying there, had only the present, no future or past.

Yes - who was the man who on the midnight street corner,
Alone, once stood, while sea-fog
Put out last lights, electric or heavenly?
Who knows that history is the other name for death?
Who, from the sweated pillow, wakes to know
How truth can lie? Who knows that jealousy,
Like a chinch-bug under the greenest turf, thrives?
Who learned that kindness can be the last cruelty?

I have shut my eyes and seen the lark flare upward.
All was as real as when my eyes were open.
I have felt earth breathe beneath my shoulder blades.
I have strained to hear, sun-high, that Platonic song.

It may be that some men, dying, have heard it.

Source: The Collected Poems of Robert Penn Warren

Robert Penn Warren with Frodo, his Cocker Spaniel, 

Wardsboro, Vermont, July 31, 1971. 

Photo: Jill Krementz

AZ IDŐ HALÁLA

Bretagne rétjei fölött a pacsirta
Lobog a nap felé, szórja, csillámlásként e
Magasból, énekét. Az ének elvész
Az ég kék mélyén, de mi
Tudjuk, ott van fönn, annyira fönn, hogy
Isten füle hallhatja csupán.

Mezőket osztva, sövények fehér virággal
Hintve, szelíden ereszkednek a tenger
Kékje felé, mely tündököl, hogy van, az örömtől.

A fűben hevervén fölnéztem egyszer,
S éreztem, visszaváltódom e világba,
Melynek nincs jelentése, csak maga, ahogy
Nekem, fekvén ott, jelenem volt csak, se jövőm, se múltam.

Igen - ki volt az az ember, aki éjféli utcasarkon,
Egykor, magányosan ott állt, míg a tengeri köd
Kioltogatta a végső égi - vagy villany - fényeket?
Ki tudja, a történelem másik név csak a halálra?
És aki, izzadt párnán, felriad, érzi:
Hazudhat az igazság? Aki tudja: a féltékenység,
Mint ganajtúró, a legzöldebb gyep alatt is tenyészik?
Ki érti már, a kedvesség a végső kegyetlenség lehet?

Lehunytam a szemem és láttam, föl, föl lobog a pacsirta.
Minden oly valós volt, mintha a szemem nyitva lenne.
Éreztem, ott lélegzik a föld a lapockám mellett.
Erőlködtem, hadd hallanám nap-magasban azt a platóni dalt.

Hogy hallották is némelyek, haldokolva, meghihető.

Tandori Dezső fordítása


[Robert Penn Warren: Az idő halála, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1991]
..............................................................................................................................................................................................................................