Balla Zsófia (sz. 1949. jan. 15.)

A harmadik történet  

Ó, nem tagadjuk el: csak megkerüljük. Ám,
Mint óriás hegyárny – mindenre rávetül.
A római-görög mesék s a Szentírás
után ez szolgál hű vezérlő-könyvedül.

Mi történt? Tudni kéne. És mikor? Hogyan?
Annyiszor elbeszélték! Rég fölírta Jób.
Az éterben kereng minden talált lövés.
Semmit sem hallani, nem tudni volna jobb?

És te sem menekülsz, hiába vagy utód,
A vak szerencse dolga, hogyha bűntelen.
A botrány sík olaj – elárad és befen.
S te róluk, egyre csak róluk beszélsz velem.

  Zsófia Balla

(b. Jan. 15, 1949)

The Third Story

Oh we do not deny it: we just avoid it. Though
it shadows over all like a vast mountainside.
After Greek and Roman tales, the Holy Scriptures,
this, then, serves as your faithful guide.

What was it that happened? One should know. When? And how?
So often recounted! Job wrote it long ago.
in the ether spins every lethal shot.
Would it not be better not to hear, not to know?

And you cannot escape, in vain are you successor,
it’s mere blind good fortune to be saved or condemned.
Outrage is sleek oil – it overflows, inundates.
And you just keep speaking to me of them, of them.

Translated by Thomas Cooper
(Source)
..............................................................................................................................................................................................................................

Mihai Eminescu (n. 15 ianuarie 1850)

CU MÂINE ZILELE-ȚI ADAOGI...

Cu maine zilele-ti adaogi,
Cu ieri viata ta o scazi
Si ai cu toate astea-n fata
De-a pururi ziua cea de azi.

Cand unul trece, altul vine
In asta lume a-l urma,
Precum cand soarele apune
El si rasare undeva.

Se pare cum ca alte valuri
Cobor mereu pe-acelasi vad,
Se pare cum ca-i alta toamna,
Ci-n veci aceleasi frunze cad.

Naintea noptii noastre imbla
Craiasa dulcii dimineti;
Chiar moartea insasi e-o parere
Si un visternic de vieti.

Din orice clipa trecatoare
Ast adevar il inteleg,
Ca sprijina vecia-ntreaga
Si-nvirte universu-ntreg.

De-aceea zboare anu-acesta
Si se cufunde in trecut,
Tu ai s-acum comoara-ntreaga
Ce-n suflet pururi ai avut.

Cu maine zilele-ti adaogi,
Cu ieri viata ta o scazi,
Avand cu toate astea-n fata
De-a pururi ziua de azi.

Prvelistile sclipitoare,
Ce-n repezi siruri se distern,
Repaosa nestramutate
Sub raza gandului etern.

1883, dec.

A TEGNAPOKKAL FOGY AZ ÉLET...

A tegnapokkal fogy az élet,
A holnapokkal egyre nő,
S szemedben mégis mindörökké
A mának arca tűn elő.

Ha ember távozik a földről,
Helyére nyomban más hatol,
S az esti nap mikor lenyugszik,
Egyúttal fölkel valahol.

Úgy látod: mindig egy a gázló,
Csak rajta más hullám suhan;
Úgy látod: mindig, minden ősz más,
Egy lomb hull mégis lassudan.


Vak éj nyomán a drága reggel,
A szép királyasszony libeg -
Még a halál is csalfa látszat,
Új életünket őrzi meg.

Egy ősigazságról beszélnek
Parányi percek, nagy korok:
Halhatatlan az Univerzum,
S a végtelen körül forog.

Ezért, ha illan ez az év is,
S a múltba mállva szétomolt,
Lelkedben ott a kincs örökre,
Amely valaha benne volt.

A tegnapokkal fogy az élet,
A holnapokkal egyre nő,
Szemedben mégis folyva-folyvást
A mának arca tűn elő.

A csillogó s a változó táj,
Az elszáguldó földkerek:
A Gondolat fényzáporában
Örök-egyformán szendereg.

Dsida Jenő fordítása

(Forrás)

WITH LIFE'S TOMORROW TIME YOU GRASP

With life's tomorrow time you grasp,

Its yesterdays you fling away,
And still, in spite of all remains
Its long eternity, today.

When one thing goes, another comes
In this wide world by heaven borne;
And when the sun is setting here
'Tis somewhere else just breaking dawn.

It seems somehow that other waves
Are rolling down the same old stream,
And somehow, though the autumns change,
'Tis but the same leaves fall it seem.

Before our night does ever ride
The queen of mornings rosy skies;
While even death is but a guess,
Of life a notion, a surmise.

Of every moment that goes by
One fact each mortal creature knows;
The universe is poised in time
And whirling round for ever goes.

Still, though this year will fly away
And soon but to the bygone add,
Within your soul you ever hold
Each thing of worth you ever had.

With life's tomorrow time you grasp,
Its yesterdays you fling away,
And still, in spite of all remains
Its long eternity, today.

A radiant and brilliant view,
In many rapid glimpses caught,
Of infinite, unending calm,
Bathed in the rays of timeless thought.


Translated by Corneliu M. Popescu

.............................................................................................................................................................................................................................

Osip Mandelstam (b. Jan. 15, 1891)

Mint egy megkésett ajándék

Как подарок запоздалый...

Mint egy megkésett ajándék,
számomra a tél olyan,
tetszik, hogy először játék
szinte a szilaj roham.

Szép, ha kezdetén ijesztget,
hozva ránk a zord időt:
még a holló is remeghet
kopár körei előtt.

De a kék domborzatának
legnagyobb az ereje:
álmatlan regéjű árnak
halánték-jég félköre...

Baka István fordítása 
(www.baka.hu)

Osip Mandelstam

b. Jan. 15, 1891

‘Like a belated gift,’

Like a belated gift,

Winter’s palpable to me:
and I’m in love with
it’s first uncertain sweep.

It’s terror’s beautiful,
like the start of what’s dreadful:
even the ravens fearful
of its leafless circle.

But most intense, fragile –
is its bulging blueness:
half-formed ice, that fills
the river, lulling, sleepless…

Translated by A. S. Kline

(Source)

*

Mint egy megkésett ajándék

Mint egy megkésett ajándék,
számomra a tél olyan,
tetszik, hogy először játék
szinte a szilaj roham.

Szép, ha kezdetén ijesztget,
hozva ránk a zord időt:
még a holló is remeghet
kopár körei előtt.

De a kék domborzatának
legnagyobb az ereje:
álmatlan regéjű árnak
halántékjég-félköre...

Baka István fordítása

1936

[Oszip Mandelstam: Sófényű csillagok, Móra-Talizmán, Bp., 1991]

..............................................................................................................................................................................................................................

James Joyce (Febr. 2, 1882 - Jan. 13., 1941)

Chamber Music


I
Strings in the earth and air
  Make music sweet;
Strings by the river where
  The willows meet.

There's music along the river
  For Love wanders there,
Pale flowers on his mantle,
  Dark leaves on his hair.

All softly playing,
  With head to the music bent,
And fingers straying
  Upon an instrument.




II

The twilight turns from amethyst
  To deep and deeper blue,
The lamp fills with a pale green glow
  The trees of the avenue.

The old piano plays an air,
  Sedate and slow and gay;
She bends upon the yellow keys,
  Her head inclines this way.

Shy thought and grave wide eyes and hands
  That wander as they list --
The twilight turns to darker blue
  With lights of amethyst.

James Joyce. Chamber Music. First edition. 
London: Elkin Mathews, 1907.

Kamarazene

I

Ég alján, föld fölött
  Lágy zene kél,
Víz partján, fák között
  Pendül a szél.

Hol víz fele hajlik az ág,
  Suhanj, Szerelem,
Köntösöd őszi virág,
  Rőt lomb fejeden.

Gördül a dallam
  Az álmosodó habon,

S a kéz is halkan                                   

  Siklik a húrokon.

II

Az alkonyégi ametitszt
  Mind mélyebb kékbe hull,
Az utca fáin át fakó
  Zöld lámpák lángja gyúl.

Dal szól a régi zongorán,
  Derűs, nyugodt, meleg,
A sárga billentyűk fölött
  A kis fej megremeg.

Sóvár, ijedt szem űzi még
  Az álmok dallamát -
Az alkony éji kékbe hull
  Az ametiszten át.

Gergely Ágnes fordítása


In: A ZENE SZAVA, Zeneműkiadó, Budapest, 1973
Szerkesztette Gál Zsuzsa
Fotók/Photos: Joyce playing piano. Photograph by Gisèle Freund, Paris, 1939
Joyce playing guitar. Photograph by Ottacaro Weiss, a friend who was "scandalized" by Joyce's guitar playing. Trieste, 1915. The guitar is now on display at the James Joyce Museum in Martello Tower.

.............................................................................................................................................................................................................................

Ágnes Nemes Nagy (Hungarian, 1922–1991)

.
Fák

Tanulni kell. A téli fákat.
Ahogyan talpig zúzmarásak.
Mozdíthatatlan függönyök.

Meg kell tanulni azt a sávot,
hol a kristály már füstölög,
és ködbe úszik át a fa,
akár a test emlékezetbe.

És a folyót a fák mögött,
vadkacsa néma szárnyait,
s a vakfehér, kék éjszakát,
amelyben csuklyás tárgyak állnak,
meg kell tanulni itt a fák
kimondhatatlan tetteit.

[Nemes Nagy Ágnes összegyűjtött versei 2. jav. kiad., Osiris Kiadó, Budapest, 2003]

  Ágnes, Nemes Nagy

(1922-1991)

Trees

It's time to learn. The winter trees.
How head to toe they're clad in frost.
Stiff monumental tapestries.

It's time to learn that region where
the crystal turns to steam and air,
and where the trees swim through the mist
like something remembered but long lost.

The trees, and then the stream behind,
the wild duck's silent sway of wing,
the deep blue night, white and blind,
where stands the hooded tribe of things,
here one must learn the unsung deeds
of heroism of the trees.

Translated by George Szirtes

[Source: The Guardian, May 15, 2004]

.............................................................................................................................................................................................................................

Vera Pavlova (Russian, b. 1963)

"If only I knew from what tongue 

your 'I love you' has been translated, 

if I could find the original, 

consult the dictionary,

to be sure the rendition is exact:

the translator is not at fault."

-- translated by her husband, Steven Seymour

A profile of Russian poet Vera Pavlova

via Silliman's Blog

................................................................................................................................................................................................................................... 

Philip Levine (b. Jan. 10, 1928)

Ask for Nothing

by Philip Levine

Instead walk alone in the evening
heading out of town toward the fields
asleep under a darkening sky;
the dust risen from your steps transforms
itself into a golden rain fallen
earthward as a gift from no known god.
The plane trees along the canal bank,
the few valley poplars, hold their breath
as you cross the wooden bridge that leads
nowhere you haven’t been, for this walk
repeats itself once or more a day.
That is why in the distance you see
beyond the first ridge of low hills
where nothing ever grows, men and women
astride mules, on horseback, some even
on foot, all the lost family you
never prayed to see, praying to see you,
chanting and singing to bring the moon
down into the last of the sunlight.
Behind you the windows of the town
blink on and off, the houses close down;
ahead the voices fade like music
over deep water, and then are gone;
even the sudden, tumbling finches
have fled into smoke, and the one road
whitened in moonlight leads everywhere.

published in The Simple Truth  
(Pulitzer Prize in Poetry, 1995)
More

~

Philip Levine

(b. Jan. 10, 1928)

Ne kérj semmit

Helyette sétálj egyedül este,
menj ki a városból a rétek felé,
aludj a sötétedő ég alatt;
a lépteid felverte por átalakul
föld felé hulló arany esővé,
egy ismeretlen isten ajándékaként.
A kanális mentén a platánok
és az a pár völgyi nyárfa visszafogja lélegzetét,
miközben átlépdelsz a fahídon,
ami sehova nem vezet, ahol még nem jártál,
mert ez a séta megismétlődik
egyszer vagy többször naponta.
Ezért látsz a távolban,
túl az alacsony dombok első emelkedőin
férfiakat és nőket öszvérhátra kapni,
lóháton, néhányat gyalog, az elveszett család,
nem imádkoztál, hogy láthasd őket, ők
imádkoznak, hogy láthassanak,
kántálnak és énekelnek,
hogy az utolsó napsugárba csalják a holdat.
Mögötted a város ablakai pislákolnak,
bezáródnak a házak,
előtted a mély víz felett
zeneszerűen halnak el a hangok, és eltűnnek aztán;
még a gyors, bukdácsoló pintyek
is belemenekülnek a füstbe, és az egyetlen út,
holdfényben fehéren, mindenhova vezet.

Gyukics Gábor fordítása

In ÁTKELÉS. Kortárs amerikai költők. Nyitott Könyvműhely,  Budapest, 2007

..............................................................................................................................................................................................................................

Stevie Smith (English, 1902 – 1971)

The Jungle Husband

Dearest Evelyn, I often think of you
Out with the guns in the jungle stew
Yesterday I hittapotamus
I put the measurements down for you but they got lost in the fuss
It's not a good thing to drink out here
You know, I've practically given it up dear.
Tomorrow I am going alone a long way
Into the jungle. It is all grey
But green on top
Only sometimes when a tree has fallen
The sun comes down plop, it is quite appalling.
You never want to go in a jungle pool
In the hot sun, it would be the act of a fool
Because it's always full of anacondas, Evelyn, not looking ill-fed
I'll say. So no more now, from your loving husband Wilfred.

New Selected Poems of Stevie Smith

Stevie Smith

photographer: Carl Sutton

getty image

LEVÉL AZ ŐSERDŐBŐL

Kedves Evelyn, itt puskázok miközben
eszembe jutsz az őserdei gőzben
tegnap én vízitapír
felírtam neked a méreteket de a nagy zűrben eltűnt a papír
nem jó, ha iszik az ember idekinn
szóval lényegében abbahagytam Evelyn.
Holnap nagy útra térek, egyedül,
az őserdőbe. Csupa szür-
ke, csak a teteje zöld
és néha mikor egy fa lezuhan,
idecsúszik a nap, zsupsz, iszonyuan.
Sose másszon az ember az őserdei tóba
ilyen melegben, marha lépés volna
mivel sok benn az óriáskígyó, Evelyn, és megeszi, akit illet,
bizony. Ezzel zárom soraim, szerető férjed Wilfred.

Gergely Ágnes fordítása

[Stevie Smith: HÁT NEM JÖN EL...?, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1986]

[Válogatta, fordította és az utószót írta Gergely Ágnes]
..............................................................................................................................................................................................................................

Carl Sandburg (American, January 6, 1878 – July 22, 1967)

HAPPINESS

I ASKED the professors who teach the meaning of life to tell
     me what is happiness.
And I went to famous executives who boss the work of
     thousands of men.
They all shook their heads and gave me a smile as though
     I was trying to fool with them
And then one Sunday afternoon I wandered out along
     the Desplaines river
And I saw a crowd of Hungarians under the trees with
     their women and children and a keg of beer and an accordion.
 ~
Cornhuskers / Chicago Poems

~

Carl Sandburg by William A. Smith

Oil on canvas, 1959
National Portrait Gallery, Smithsonian Institution

~

BOLDOGSÁG

Kértem professzorokat, akik az élet értelmét
    tanítják, mondják meg, mi a boldogság.
Elmentem híres kormányzati tényezőkhöz, akik
    emberek ezreinek irányítják a munkáját.
Fejöket rázták mind és mosolyogtak rám, mintha
    ugratni akarnám őket.
Egy vasárnap délután kimentem a Desplaines folyó
    partjára.
És láttam egy csomó magyart a fák alatt,
    feleségestől és gyerekestől, meg egy
    hordócska sört és egy harmonikát.

Szabó Lőrinc fordítása

[In AMERIKAI KÖLTŐK ANTOLÓGIÁJA, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1990]

..............................................................................................................................................................................................................................

Walter Benjamin (German-Jewish, 15 July 1892 – 27 September 1940)

.
IX

                 My wing is poised to beat
                 but I would gladly return home
                 were I to stay to the end of days
                  I would still be this forlorn
                         -- Gershom Scholem, “Greetings from Angelus" [tr. Richard Sieburth]

There is a painting by Klee called Angelus Novus. It shows an angel who seems about to move away from something he stares at. His eyes are wide, his mouth is open, his wings are spread. This is how the angel of history must look. His face is turned toward the past. Where a chain of events appears before us, he sees on single catastrophe, which keeps piling wreckage upon wreckage and hurls it at his feet. The angel would like to stay, awaken the dead, and make whole what has been smashed. But a storm is blowing from Paradise and has got caught in his wings; it is so strong that the angel can no longer close them. This storm drives him irresistibly into the future to which his back is turned, while the pile of debris before him grows toward the sky. What we call progress is this storm.

Translation: Harry Zohn
Walter Benjamin "On the Concept of History," 1940

~

Paul Klee
Angelus Novus
1920
Oil transfer and watercolor on paper, 31.8 x 24.2 cm

 ~

                        Szárnyam kész elröppenni már,

                        én visszafordulok,

                        mert szerencsém nem volna, bár

                        maradnék holtig ott.

                                   Gerhard Scholem: Angelus üdvözlete

                                                    [Tótfalusi István fordítása]

Van Kleenek egy Angelus Novus című képe. Angyalt ábrázol, aki mintha rámeredne valamire és el akarna hátrálni tőle. Szeme tágra nyílik, szája nyitva, szárnyai kifeszülnek. Ilyen lehet a történelem angyala. Arcát a múlt felé fordítja. Ahol mi események láncolatát látjuk, ott ő egyetlen katasztrófát lát, mely szüntelen romot romra halmoz, s mindet a lába elé sodorja. Időzne még, hogy feltámassza a holtakat és összeillessze, ami széttörött. De vihar kél a Paradicsom felől, belekap az angyal szárnyaiba, és oly erővel, hogy nem tudja többé összezárni őket. E vihar feltartóztathatatlanul űzi a jövő felé, amelynek hátat fordít, miközben az égig nő előtte a romhalmaz. Ezt a vihart nevezzük haladásnak. -- (A TÖRTÉNELEM FOGALMÁRÓL IX)

Bence György fordítása

[In Walter Benjamin: ANGELUS NOVUS, Értekezések, Kísérletek, Bírálatok.]

[Válogatta és a jegyzeteket írta Radnóti Sándor. Magyar Helikon, 1980]

..............................................................................................................................................................................................................................